"A csibészség természetrajzát is meg kell tanulni" - börtönőrök meséltek a munkájukról

2010.03.30. 16:00

Lehet-e tegezni a rabokat? Hány kilométert gyalogol egy börtönőr egy nap? Hogyan viszonyulnak a fogvatartottak a női börtönőrökhöz és mi történik, ha a börtönőr és a rab szabadulás után összefut? Az [origo] arra volt kíváncsi, hogyan látják munkájukat és hogyan élik meg az azzal járó előítéleteket börtönőrök. A szombathelyi és a budapesti Gyűjtőként ismert Kozma utcai börtönben dolgozó felügyelők és nevelők beszéltek mindennapi munkájukról.

"Smasszer vaaagy?!  - ez a leggyakoribb reakció, amikor elmondom, mi a foglalkozásom" - mondta Tóth Róbert, a "Gyűjtőként" emlegetett Kozma utcai Budapesti Fegyház és Börtön nevelő főtörzsőrmestere. A kívülről a Viharsziget című Scorsese-film ódon börtönére emlékeztető több mint száz éves börtön és fegyház egyik vezetője a harmincas évei elején járó Nyima Tamás parancsnok-helyettes, bv-alezredes. Neki is hasonlóak a tapasztalatai: "Ha civilek kérdezik, hogy hol dolgozom, és azt mondom, hogy a büntetés-végrehajtásánál, azonnal le tudom olvasni az arcukról a véleményüket: tízből kilencen megrettennek, aztán tetőtől-talpig végigmérnek és rögtön kialakítanak magukban egy nem túl jó képet rólam" - mondta. "Ha jobban megismernek, általában elmondják, hogy először azt gondolták, hogy biztos olyan beállítottságú vagyok, aki szereti bántani az embertársait". Szerinte mindebből az következik, hogy az emberek nem ismerik a börtönöket, "ami annyiban érthető, hogy ez egy minden tekintetben zárt világ".

A filmek is okolhatók az előítéletekért Tóth szerint. "Általában pozitív szereplőként jelenítik meg a bűnelkövetőt, egy Robin Hoodot csinálnak belőle. A smasszer meg egy nagy pohos ember, hatalmas kulcscsomóval, aki egész nap nem csinál semmit". "Amíg valaki ellen folyamatban van egy bűntető eljárás, addig a gyanúsítottat nagyjából egységesen elítéli a társadalom. Onnantól kezdve, hogy fogvatartott lesz, romantika ébred a társadalom lelkében, hogy szegény rab és ekkor a másik oldal válik negatívvá" - mondta Takácsné Takács Dóra bv-százados, a szombathelyi bv-intézet sajtóreferense, aki szerint a börtönőröket indokolatlanul nézi le a társadalom.

A smasszerstílus

"Annak a régi smasszerstílusnak vége, hogy bántják a rabokat" - mondta Lovas Sándor, a Gyűjtőben dolgozó főfelügyelő. "2001-ben jöttem ide, akkor ez már rég nem volt jellemző" - állította. Szerinte az sem jellemző, hogy 40-45 évesnél idősebbek lennének a börtönőrök: manapság a magyar börtönökben a húszévestől a negyvenévesig terjedő korosztály a legjellemzőbb. Mindkét börtönben valóban főleg fiatalemberekkel találkozunk, akik között akad kigyúrt, nagydarab és idősebb is, de meglepően sok a fiatal és sportos börtönőr.

Máshogy nem is bírnák a munkát: a Gyűjtőben egy felmérés során kiderült, hogy egy felügyelő átlagosan napi 10 kilométert gyalogol. Ez csak a fizikai rész, ehhez jön a szellemi megterhelés és a gyakori koránkeléssel és a hosszú - akár 12 órás - szolgálatokkal járó megterhelések - állítják a börtönőrök.

Van, aki csak női börtönőrre hallgat

Az országban jóval több a férfi fogvatartott, mint a női (a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának adatai szerint körülbelül 15 000 férfi, szemben a körülbelül 1000 nővel), és több a férfi börtönőr is. Szombathelyen az egyik körleten egy attraktív, de határozott fellépésű, 30 körüli nővel is találkoztunk. Az [origo] által megkérdezett börtönőrök szerint fontos, hogy nők is dolgozzanak a férfi börtönökben: "Pszichológiai hatása van ennek... Egyes fogvatartottak jobban elfogadják a nőket. Sokuknak kimaradt a gyerekkor, a normális család, ezért sokat számít, ha egy nő normálisan szól hozzájuk. És van a fogvatartottaknak egy bizonyos köre, aki senkire nem hallgat, náluk például beválhat egy női börtönőr" - állította Lévai Zoltán, szombathelyi bv-százados.

A felügyelőkön kívül nevelők is dolgoznak a börtönökben, hozzájuk fordulhatnak panaszaikkal, ügyes-bajos dolgaikkal a rabok, és velük van lehetőségük a szabadabb társalgásra is. A felügyelők ugyanis a mindennapi érintkezés során egyszerű tőmondatokban, határozottan, magázódva, az aktuális feladatra koncentrálva kommunikálnak. Erre külön előírások vonatkoznak, mint ahogy arra is, hogy a fogvatartottat magázni kell, és vezetéknevén kell szólítani. Az általános megszólítás a Kozma utcaiak szerint az "Uraim!" vagy a "Fogvatartottak!" A kommunikációban fontos szerepe van a testbeszédnek is: "Ülve például nem intézkedünk és ülő személlyel szemben sem intézkedünk" - mondta Lévai.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
A börtönőrök szerint fontos a jó csapatszellem: "tudnunk kell, hogy számíthatunk egymásra"
(A képre klikkelve további fotók láthatók a Kozma utcából)

Lovas főfelügyelő beszélgetés közben használja ugyan a smasszer szót, de szerinte szolgálatban ez nem fordulhat elő, ahogy a munkatársak kereszt -vagy vezetékneve sem hangozhat el: "Felügyelő úr, főfelügyelő úr, zászlós úr, ezredes úr vagy nevelő úr - így hívjuk egymást a fogvatartottak előtt, egymás nevét nem mondjuk ki". Mivel azonban elég ingerszegény a környezet, Lovas szerint a rabok azért előbb-utóbb kiderítik, kit hogy hívnak.

"Ítélettől függetlenül mindenkivel ugyanúgy kell eljárnunk"

"Van olyan fogvatartott, akit még felügyelő koromban ismertem meg nyolc évvel ezelőtt. Kezd olyan lenni, mint egy kis család, együtt öregszünk meg" - mondta Tóth nevetve. Kérdésünkre, hogy ilyenkor nem alakul-e ki valamiféle különleges kapcsolat köztük, egyértelmű nemmel válaszol: "Csak könnyen és nehezebben kezelhető emberek vannak. Olyan nincs, hogy megszeretem és hazaviszem". Felügyelő kollégája szerint az elfogultság eleve kizárt: "Miután a törvény kiszabta a büntetést, ítélettől függetlenül mindenkivel ugyanúgy kell eljárnunk" - mondta Lovas. Annyi a különbség - tette hozzá Tóth -, hogy az ítéletből fontos információkat tudhatunk meg az elkövető személyiségéről, viselkedéséről, az elkövetés módjáról, súlyáról - a bolti lopástól akár a többszörös emberölésig. Van olyan fogvatartott, aki kevesebb, van, aki több figyelmet, foglakozást  igényel.

A munkatempó feszített, a felügyelőknek úgy kell követniük a hónapokon át változatlan napirendet, mint a sofőröknek a buszmenetrendet. "Stressz abból adódhat, ha hirtelen több feladat merül fel a napirendben meghatározott pontok betartatása közben" - mondja Morsics Péter törzsőrmester, szombathelyi körletfelügyelő. A pontok közé tartozik az ébresztő, a takarodó, a szabadlevegőn tartózkodás vagy a zárkarend kialakítása.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A fogvatartottakat csak magázni lehet
(Szombathelyen készült fotóinkért klikkeljen a képre!)

"Nagyon sok minden szabályozva van, ezért sokféle eseményre előzetes tervek vannak. A teljes szolgálatunk egy intézkedés-folyamat" - mondta Lévai. Üresjárat sem a felügyelők, sem a nevelők munkájában nincs, Lovas szerint "az a gyanús, ha nem történik semmi". "Fejben folyamatosan jelen kell lenni, mert bárki meglephető. Nem lankadhat a figyelem" - mondta Tóth, hozzátéve, hogy a fogvatartottak nemcsak sokan vannak - hozzá jelenleg 76 rab tartozik -, hanem dörzsöltek is, és sokat töprengenek azon, hogy tudnák kijátszani a rendszert.

Szerinte napi rendszerességgel fordul elő minden börtönben, hogy a fogvatartott nem akar bemenni a zárkájába. Ilyenkor meg kell győzni: "Van, aki az atyai szóra hallgat, van, aki a felügyelő magabiztos utasítására" - mondta Lévai. A Szombathelyen dolgozó Morsics szerint "a rend és a tisztaság, a zárkarend kialakítása szokott még gondot okozni", a másik jellemző konfliktus pedig a tiszteletlen magatartás: "Nálunk ez abból adódhat, hogy nagyon sok a nagy börtönrutinnal rendelkező fogvatartott, aki akár 18-20 évet leült másutt, nálunk meg sok a fiatal, 19-20 éves börtönőr. A 35-40 évesek nehezen engedelmeskednek egy 20 éves ember utasításainak. Ehhez jön a kollégák meglehetősen kevés élettapasztalata: a csibészség természetrajzát is meg kell tanulni."

"Akár a társaiktól is megvédjük"

A börtönőröknek intézkedési jogosultságuk és kötelezettségük is van, törvény határozza meg, hogy mikor lehet például testi kényszert alkalmazni, mikor lehet elővenni a gumibotot, a bilincset - mondta a börtönparancsnok-helyettes hozzátéve, hogy ha például két fogvatartott a sétaudvaron összeverekedik, a kollégának nemcsak jogosultsága, hanem kötelessége is közbeavatkozni. "Az is feladatunk, hogy a fogvatartottakat akár a társaiktól is megvédjük".

Lévai Zoltán szerint kényszerítő eszközöket szigorú kontroll mellett a törvényben meghatározott módon és végső eszközként lehet alkalmazni. A börtönparancsnok-helyettes szerint bárhol előfordulhat, hogy valaki átlépi a jogszabályi határt, de szerinte ez nem jellemző. "Az elmúlt 8-10 év kényszerintézkedései miatt itt a Kozma utcában egyetlen esetben jelzett a felügyeletet ellátó ügyészség: maga az intézkedés jogszerű volt, az alkalmazott mérték lépte át a határt: testi kényszert lehetett volna alkalmazni, de bilincset is alkalmazott a kolléga" - mondta. Ilyen esetekben a hibázó ügyében fegyelmi eljárás vagy büntetőeljárás indul, esetleg katonai bíróság elé kerül.

Januárban tíz börtönőrrel szemben emelt vádat a Katonai Ügyészség Szabó Máté ombudsman tavalyi vizsgálatai nyomán - közölte az állampolgári jogok biztosa. Szabó a vizsgálatot a 2009 februárjában a kaposvári börtönben meghalt rab miatt indította. Leginkább a fogvatartottak emberi méltósága, az élethez és az emberséges bánásmódhoz való jogaik érvényesülésében talált problémákat. Az ombudsman korábban kijelentette: a lehető leghatározottabban fel kell lépni a fogvatartottak és a büntetés-végrehajtási személyzet egyes csoportjai körében terjedő erőszakkal szemben. (Erről bővebben itt olvashat.)

"Bajtársias összetartás"

A nevelők és a felügyelők egyetértenek abban, hogy nem mindenki való börtönőrnek: Lovas szerint elengedhetetlen a "kellő intelligencia", a jó problémamegoldó-képesség és következetesség. A felügyelői felvételinél követelmény az érettségi bizonyítvány és a büntetlen előélet; valamint elengedhetetlen a pszichikai, egészségügyi alkalmasság. Nevelőnek pedig csak diplomás ember mehet. Egy-egy börtönőr körülbelül kétévente esik át pszichológiai vizsgálaton.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Viszonylag gyakori, hogy fogvatartó és fogvatartott a civil életben is összefut
(További fotók a képre klikkelve!)

A fizikai és mentális nehézségek ellenére az [origo]-nak nyilatkozó valamennyi börtönőr szerint hivatásuknak megvan a maga szépsége. Ilyen az emberekkel való foglalkozás és a kollegákkal való bajtársias összetartás. A munka legjobb oldala Morsics körletfelügyelő szerint "a jó csapatszellem: tudnunk kell, hogy számíthatunk egymásra." A legnehezebb ugyanakkor a pontos munkába érkezés, különösen akkor, ha valaki hajnalai 5-kor kezd: "Ha a civil életben késik valaki a munkahelyéről, azt elintézik egy ejnye-bejnyével, itt viszont a késésnek más következményei vannak: fegyelmi eljárás indul, súlyosabb esetben katonai bűncselekményről van szó".

A parancsnok-helyettes már nem is tudna más hivatást elképzelni, ezzel azután szembesült, hogy az elmúlt közel három évben Tökölön dolgozott a bv-központi kórházban, ahol a beteg rabokat látják el. Az ottani kórházra emlékeztető légkörből ő mindvégig a jellegzetes börtönszagot hiányolta: "Ha az ember lemegy a körletre, rögtön megérzi a hangulatot. A korábban börtönben leszolgált tíz év után hiányzott a börtön illat. Amikor visszajöttem és beléptem a körletre, azt mondtam a mellettem álló kollegának, hogy 'hazajöttem'. Aki 5-10 évet eltöltött itt és szereti a munkáját, nagyon nehezen tud elszakadni a speciális környezet, és az összetartás miatt" - mondta.

Szerinte sokszor a nyugdíjazottak is a pályán maradnak (legkorábban 25 szolgálati év után lehet elmenni nyugdíjba). Korábbi börtönőrök gyakran helyezkednek el biztonsági cégeknél, rendvédelmi szerveknél - mondta a parancsnok-helyettes. "Érdekes, hogy egy szűk réteg viszont homlokegyenest más jellegű munkát, szórakozást vagy elfoglaltságot talál. Az egyik kolléga például 'ízig-vérig' bv-s volt, 25 évet ledolgozott itt, és miután nyugállományba vonult, közel 50 évesen festeni kezdett, és most művészeti iskolába akar menni, hogy ott képezze magát."

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Aki 20 évesen kezdi, 45 évesen nyugdíjba vonulhat (További fotók a kép mögött!)

Szabadulás utáni találkozások

Évek vagy évtizedek után a rabok börtönélete is véget ér, noha van, akinek csak átmenetileg, mivel a visszaesők aránya a statisztikák szerint 40-45 százalékos. Ennek ellenére viszonylag gyakori, hogy fogvatartó és fogvatartott a civil életben összefut: "Erre a helyzetre írott és íratlan szabályok vonatkoznak. Igaz, hogy két szabad ember találkozik ilyenkor, de ilyenkor sem szabad barátkozni, meg kell tartani a kellő távolságot. Ha más miatt nem, azért, soha nem lehet tudni, mikor kerül vissza az illető. Korábban egy szigorúan szabályozott kapcsolat volt köztük, ami kihat a szabadulás utáni időszakra is" - mondta a parancsnok-helyettes.

Noha sok rab megfenyegeti a börtönőröket, hogy ha majd szabadul, bosszút áll, ritka a beváltott ígéret: Tóth Róbert szerint a korábbi fogvatartottak 80 százaléka a váratlan találkozáskor inkább elfordítja a fejét. "Előfordul az is, hogy én nem ismerek meg valakit, ilyenkor a nézéséből tudom, hogy nálunk volt" - mondta a parancsnok helyettes.

Előfordul pár vicces helyzet is: Lovas Sándor egyszer egy vonaton találkozott össze egy korábbi rabbal, a férfi köszönt neki majd megkérdezte: "Ott van még a zászlós úr?" "Ott" - hangzott a rövid beszélgetés Tóth Róbert egyszer az utcán futott össze egy volt fogvatartottal, akitől köszönés után a nevelő megkérdezte: "Éppen dolgozni megyek, elkísér?" "Inkább kihagyom" - szólt a válasz. Egy korábbi rab kedvéért egyszer egy kisebb csúsztatásba is belement: "Az egyik fogvatartott odaköltözött a településre, ahol élek. Egy rendezvényen találkoztam vele, ahol a családja meglepődve kérdezte, hogy honnan ismerjük egymást. Együtt dolgoztunk Pesten - vágta rá a férfi, mire én is bólintottam, hogy igen, együtt dolgoztunk. Azt hiszem, a családja ezen ágának nem mesélt el mindent a múltjáról".

KAPCSOLÓDÓ CIKK