Tisztázatlan úton került az államhoz a 3,5 moszkvai milliárd minden forintja

Állami hivatalok folyosóin már évekkel ezelőtt arról suttogtak az [origo] információi szerint, hogy furcsa körülmények között került a kincstárhoz a moszkvai magyar kereskedelmi képviselet árának egy része. Az épületet 2008 végén adták el 3,5 milliárd forintért, de a vételárat már az adásvételi szerződés aláírása előtt hónapokkal átutalta a vevő. Az épület eladásának részleteit ismerő forrásaink szerint több különös fordulat is történt az ügyben. Az értékesítés körülményeit kifogásoló államtitkári levél például soha nem érkezett meg a címzettekhez, és az üggyel foglalkozó állami alkalmazottak is úgy érezték, jobb lesz lapítani.

A kereskedelmi képviselet épülete

Lázasan kutattak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőben (MNV) január végén azután a külügyminisztériumi levél után, amelynek a létezéséről korábban az [origo] számolt be - erősítette meg két egymástól független forrásunk. A levelet végül nem találták meg, pedig az [origo] birtokába került, 2008. május 15-én írt levél az egyedüli olyan dokumentum, amely elismeri, hogy problémák voltak a 2008-ban 3,5 milliárd forintért eladott moszkvai ingatlan értékesítésével.

A levelet Külügyminisztérium két államtitkára, Horváthné Fekszi Márta és Faller Jenő írta. Az aláírásukkal ellátott levélben azt kérdezték az MNV-től, hogy az akkori moszkvai nagykövet, Székely Árpád 2008 márciusában milyen felhatalmazás alapján írta alá az 1973 óta a magyar állam tulajdonában lévő, Moszkva központjában álló kereskedelmi képviselet eladásáról szóló szerződést, és mit tud erről az MNV. Szerintük ugyanis a nagykövetnek nem volt felhatalmazása a szerződés aláírására, ráadásul az államtitkárok szerint az abban szereplő 23,6 millió dolláros vételár hátrányos volt a magyar állam számára, szerintük ennél többet ért a Lurdy-ház nagyságú, többek között moziteremmel és 137 irodával rendelkező ingatlan.

Az ingatlan eladásáról szóló szerződésben a luxemburgi bejegyzésű Diamond Air szerepel vevőként (a cég hátteréről és korábbi magyarországi tevékenységéről itt olvashat). A cég 2008 márciusában utalta át az akkori áron 3,5 milliárd forintnak megfelelő dolláros vételárat a magyar államkincstárnak a márciusi, a két államtitkár által kifogásolt szerződésre hivatkozva.

Az ingatlan eladása miatt a Központi Nyomozó Főügyészség tavaly novemberben hűtlen kezelés gyanúja miatt nyomozást indított. Az épület értékesítését vizsgálta a Külügyminisztérium és az MNV is. A minisztérium tavaly év végén elkészült, az [origo] birtokába került több mint ezer oldalas vizsgálati anyagában szerepel ugyan a levél, de az anyaghoz csatolt dokumentumok között található több másik, ugyanebben a témában és ugyanekkor íródott, az eladás körülményeit kevésbé kritizáló levél is. A minisztériumi vizsgálati eredmények között pedig sem a levélben megfogalmazott problémákra, sem arra nem térnek ki, hogy miért született ugyanarról a témáról több, egymásnak részben ellentmondó levél.

"Látszott, hogy van valami, amiről nem tudunk"

Az [origo] az elmúlt hónapokban több olyan emberrel is beszélt, akik a külügyminisztériumi levél megírása idején az MNV-nél dolgoztak és rálátásuk volt a moszkvai ingatlan eladásának néhány részletére. Azt szerettük volna megtudni tőlük, hogy hogyan fordulhatott elő, hogy az MNV 2008 nyarán úgy írt ki pályázatot a moszkvai ingatlan értékesítésére, hogy a külügyi államtitkárok levele szerint az épületet hónapokkal korábban értékesítették. Azt is szerettük volna megtudni, hogy miért pályáztatta meg az épületet az MNV, mikor a későbbi vevő már 2008 márciusában, a szabályos adásvételi szerződés megkötése előtt 8 hónappal átutalta az épület vételárát.

Forrásainknak megmutattuk a birtokunkba került levelet, ők kivétel nélkül azt mondták, hogy a Külügytől nem kaptak ilyen levelet. Mivel - állításuk szerint - a levelet nem kapták meg, nem tudtak arról sem, hogy az MNV tulajdonában álló, de a Külügy által használt ingatlant 2008 márciusában már eladták. Szerintük ez a magyarázat arra is, hogy miért írták ki a pályázatot a már eladott épület értékesítésére.

Több MNV-s forrsunk is azt mondta: furcsállották ugyan, hogy mindenféle előzetes dokumentáció nélkül ugyanaz a cég utalt pénzt 2008 márciusában az MNV-nek, amelyet később a Külügy javaslatára meghívtak az ingatlan értékesítéséről döntő zártkörű pályázatra, de ennek nem tulajdonítottak jelentőséget. Egy, az eladás részleteit ismerő MNV-s forrásunk azt mondta: a pénz megérkezése után informálisan érdeklődött olyan embereknél, akik az MNV jogelődjénél, a Kincstári Vagyonigazgatóságnál (KVI) dolgoztak. Ők beszéltek neki arról, hogy a moszkvai üzlet miatt jöhetett a pénz. "Látszott, hogy van valami, amiről nem tudunk, de nem foglalkoztunk vele, úgy álltunk hozzá, hogy azzal nem foglalkozunk, amiről nincs papír" - fogalmazott.

Egy másik, az MNV ingatlaneladási gyakorlatát ismerő forrásunk azt mondta, a pénz megérkezésekor először azt gondolták, hogy a Fradi-pálya vételáráról van szó. A ferencvárosi ingatlant 2008 elején vásárolta meg az angol Kevin McCabe érdekeltségi körébe tartozó Esplanade Real Estate Ingatlanforgalmazó Kft. Az állam 3 milliárd forint plusz áfát kapott az ingatlanért. A beérkező pénz azonban több volt a Fradi-pálya áránál. Forrásunk szerint annak ellenére, hogy nem tudták beazonosítani a pénzt, az MNV-ben nem estek kétségbe. Ezt azzal magyarázta, hogy furcsaságok, téves utalások korábban is előfordultak a vagyonkezelőnél, később pedig, amikor kiderült, hogy a pénzt utaló Diamond Air is a pályázók között van, többen azt gondolták az MNV-nél, hogy a cég nyomásgyakorlás miatt utalta át előre a vételárat - fogalmazott forrásunk.

2008 novemberében megszületett ugyan a jogszabályoknak megfelelő adásvételi szerződés. Egyik, az MNV fontosabb döntéseit közelről ismerő forrásunk szerint azonban erre a szerződésre hivatkozva a mai napig nem utalt át egyetlen fillért sem az épületet megvásárló Diamond Air. A Diamond Air kizárólag a márciusi szerződésre hivatkozva fizetett, amelynek a létéről viszont az MNV - saját állításuk szerint - tavaly év végéig nem tudott. "Az MNV éppen ezért még mindig úgy gondolja, hogy az ingatlan a magyar államé" - fogalmazott forrásunk, ami meglepő kijelentés, hiszen a Külügyminisztérium vizsgálati anyagából kiderül, hogy a Diamond Air az ingatlant tavaly márciusában eladta az orosz területfejlesztési minisztériumnak. 

"A folyosókon sokat beszéltek erről"

Nem csupán az ingatlan vételára került homályos módon a magyar államhoz, hanem zavaros a korábban az épület megvásárlására a Diamond Air által kifizetett előleg sorsa is. Bár a kormány nem hozta nyilvánosságra az eladásról készült két adásvételi szerződést, az [origo] birtokába került dokumentumokból az derült ki, hogy a vevő 2,3 millió dolláros - akkori árfolyamon számolva 392 millió forintos - előleget is fizetett a magyar államnak. Az előlegről azt írja a márciusi szerződés, hogy azt a vevő már korábban átutalta. Pontos dátum nem szerepel a szövegben, a szerződéseket aláíró Székely Árpád nagykövet azonban korábban azt mondta az [origo]-nak, hogy az előleget 2005-ben utalhatták át.

Az MNV minden, az előlegre vonatkozó kérdésünket azzal hárította el, hogy nincs információjuk arról, hogy a Diamond Air fizetett volna előleget, a Külügyminisztérium pedig azt közölte, a pénzmozgásokra nem volt rálátásuk. Az előleg kifizetése pedig több okból is kényes kérdés. Egyrészt a kormány csak 2006-ban áprilisában hagyta jóvá az ingatlan eladását. Vagyis ha kiderülne, hogy 2005-ben a későbbi vevő pénzt utalt át az épületért, akkor egyértelművé válna, hogy valaki már azelőtt üzletelt vele, hogy az épület értékesítéséről szóló kormánydöntés megszületett volna.

A külügyminisztériumi vizsgálati anyagban nincs olyan dokumentum, amely az állítólagos előleg sorsáról szólna. Az [origo]-nak nyilatkozó MNV-sek szerint azonban a Diamond Air még 2005-ben átutalta a 2,3 millió dolláros előleget. Egyik, az ingatlan eladását az MNV-nél figyelemmel kisérő forrásunk szerint a Diamond Air az előleget az MNV elődjének, a KVI-nek utalta át, a pénz azonban beazonosíthatatlan módon érkezett meg. Forrásunk szerint a 2005-ös költségvetésről szóló jelentésében az ÁSZ is kifogásolt a KVI-hez befolyó, több beazonosíthatatlan tételt. Szerinte a moszkvai előleg ezek között volt. Az ÁSZ a jelentésében azt írta, hogy a KVI 2005-ban 851,9 millió forintban adott el ingatlanokat, az azonban a számvevőszék munkatársai nem tudták beazonosítani, hogy az összeg milyen ingatlanok után folyt be. Az [origo] megkeresésére az ÁSZ utólag sem tudott tájékoztatást adni, mindössze megismételték a jelentésben leírtakat.  

Egy korábban az KVI-nél és az MNV-nél is dolgozó forrásunk azt mondta: amikor elkészült 2005-ban az ÁSZ jelentése többen is azt gyanították a KVI-nél, hogy a pénz egy része a moszkvai előleg lehet. "A KVI folyosóin akkor sokat beszéltek erről, de mindenki csak találgatott, biztosat senki nem tudott semmit" - fogalmazott forrásunk. Egy másik, a KVI-nél vezető beosztásban dolgozó forrásunk ehhez annyit tett hozzá, hogy elképzelhető, hogy a 851,9 millió egyik része a moszkvai előleg volt. Azt állította: emlékszik arra, hogy 2005-ben érkezett a KVI-hez egy beazonosítatlan tételű összeg, ahol a megjegyzés rovatban nem volt semmi, az összeg pedig körülbelül akkora volt, mint a moszkvai 2,3 millió dolláros előleg. Megjegyezte ugyanakkor azt is, hogy a moszkvai ingatlan eladásáról a KVI-nek nem volt információja, az ügyben mindössze annyi szerepük volt, hogy a Külügyminisztérium 2005-2006-ban náluk érdeklődött, milyen feltételekkel adható el a több milliárdot érő állami ingatlan.

Az ÁSZ szerint a beazonosítatlan pénzek a központi költségvetés állami ingatlan bevételi számlájára érkeztek. Megkerestük a számlát kezelő Magyar Államkincstárt (MÁK), szerettük volna elkérni azt a listát, amelyből kiderül, hogy 2005-ben honnan, milyen utalások érkeztek a számlára. A kincstár a Pénzügyminisztériumhoz irányított bennünket arra hivatkozva, hogy a MÁK és a vagyonkezelő is a Pénzügyminisztérium (PM) alá tartozik. A PM megkeresésünkre konkrét adatok helyett a 2005-ös zárszámadási törvényt küldte el, amely arról semmilyen információt nem tartalmazott, hogy 2005-ben milyen állami ingatlanok eladása után folytak be bevételek a költségvetéshez. Az MNV pedig - bár több munkatársa név nélkül ennek az ellenkezőjét állította - azt írta az előlegre vonatkozó kérdéseinkre, hogy KVI adatai szerint 2008 januárja előtt nem érkezett utalás a Diamond Airtől. A 2005-ös utalásokról azért is problémás információt szerezni, mert a KVI-s dolgozók állításuk szerint öt év távlatából már nem emlékeznek a részletekre. A jogutód MNV pedig rendszerint arra hivatkozott, hogy a KVI és a MNV közti átadás-átvétel nem volt zökkenmentes, így számos dokumentum számukra sem elérhető.

Az ügyben megkerestük Fekszi Mártát, akinek 2005-től végig rálátása volt az ügyre, korábban ugyanis államtitkárként majd kabinetfőnökként dolgozott a minisztériumban. Jelenleg New Yorkban ENSZ nagykövetként dolgozó Fekszi, titkárságán keresztül azt közölte, nem kíván nyilatkozni az ügyben.