Vállvetve kér újrakezdést Kulcsár vádlója és védője - a Kulcsár-ítélet hibái

Ritka egyetértés alakult ki a vád és az elsőrendű vádlott, Kulcsár Attila között a hét éve húzódó K&H-ügyben: mindkét oldal nagyjából azonos érvek alapján kéri, hogy az első fokú eljárást ismételjék meg, azaz kezdjék elölről az egész ügy tárgyalását. Akadt ügyvéd, aki rendszerhibának minősítette, más elhibázottnak nevezte első fokú ítéletet, amelyből még az sem derül ki igazán, hogy Kulcsár Attila és társai tulajdonképpen mit követtek el, és kinek okoztak kárt a tetteikkel. Összeszedtük a legfontosabbnak tartott hibákat.

Kulcsár másodfokon megtörte a hallgatást

Egyelőre senki nem vállalkozik arra, hogy megmagyarázza, hol ronthatta el az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság, vagy a nyomozó hatóságok a Kulcsár-ügyet annyira, hogy hét évig tartó eljárás után másodfokon a vád és a védelem - pontosabban Kulcsár Attila védője - egyaránt azt kérik: ismételjék meg az első fokú eljárást, helyezzék hatályon kívül a 2008-ban született ítéletet.

Kulcsár Attila ügyvédje, Nagy Gábor az [origo]-nak csak annyit mondott: erre a kérdésre nagyon hosszú a válasz, az ügy a magyar igazságszolgáltatás állatorvosi lova, a - szerinte teljesen megalapozatlan - ítélet "rendszerhiba" következménye, nem pedig egy-egy ember felelőssége.

Egy neve elhallgatását kérő ügyész szintén nagyon összetettnek nevezte az okokat, és csak annyit mondott: eddig gyakorlatilag Kulcsár Attila kezében volt az ügy sorsa, hiszen a nyomozás kiindulópontját az ő vallomásai adták. Az eljárást végig meghatározta, hogy Kulcsár mikor szólalt meg, és mikor nem. (Kulcsár az első fokú bírósági eljárás során gyakorlatilag csendben maradt, legfeljebb írásban kommunikált, a múlt héten viszont egyórás beszédet mondott a bíróság előtt, és utalt arra: ha másodfokon folytatódik az ügy, amely szerinte jelen pillanatban "nincs feltárva", segíteni fogja az eljárást.)

A Fővárosi Ítélőtáblának május 27-én arról kell döntenie, hogy elfogadva a fellebbviteli ügyészség, illetve Kulcsár védőjének érvelését, megalapozatlannak találja az első fokú ítéletet, vagy - más vádlottak védőivel egyetértve - kimondja, hogy hét év után már nem várhatók új bizonyítékok egy újabb eljárástól, és ezért mégiscsak érdemi, ügydöntő határozatot hoz. (A Kulcsár-ügy eddigi történetéről itt olvashat összefoglalót, azt pedig, hogy a gyakorlatban mivel járna az eljárás újrakezdése, itt megtudhatja.)

Az [origo] a perbeszédek, az ügyészség és több érintett ügyvéd segítségével összeszedte, melyek lehettek az első fokú eljárás során elkövetett legsúlyosabb hibák, amelyeket szerintük nem lehet másodfokon korrigálni.

Melyik ítélet az igaz?

Az eljárás kritikusai szerint több olyan szabálysértést is elkövethetett a Fővárosi Bíróság első fokon, amelyek - Sódor István, a vádat képviselő Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség főügyészének szavaival - abszolút hatályon kívül helyezési okoknak számítanak. Ilyen például az indoklási kötelezettség többszöri elmulasztása. A bíróság felsorolta az egymásnak sokszor ellentmondó bizonyítékokat, de arról nem adott számot, hogy ezek közül melyiket miért fogadta el, ez szinte teljesen hiányzik az indoklásból - mondta Sódor a perbeszédét magyarázva az [origo]-nak.

Több védő felvetette azt is, hogy a szóbeli és írásbeli ítélet-indoklás között eltérések voltak. "A kihirdetett ítéletben szerepel például olyan vagyonoknak az elkobzása, ami a szóbeli kihirdetésből elmaradt, ráadásul olyan cégeké és személyeké, amelyek és akik részt sem vehettek az ügyben" - mondta korábban Ruttner György, a másodrendű vádlott Kerék Csaba védője az [origo]-nak. Ezt az ügyész a bíróságon olyan "eljárási kuriózumnak" nevezte, amilyennel még nem találkozott.

Mit követett el Kulcsár?

Kulcsár Attilát és több más vádlottat 2008-ban sikkasztásért ítéltek el, most azonban több oldalról állították: sikkasztásról szó sem lehetett. Sódor is emellett érvelt a perbeszédében, szerinte inkább csalásról volt szó, Nagy Gábor, Kulcsár ügyvédje szerint viszont még arról sem. A csalás vagy sikkasztás kérdése - bár jogászkodásnak tűnik - az [origo] által megkérdezett ügyvédek és Sódor szerint is az egyik legfontosabb az ügyben. A két különböző bűncselekményt különbözőképpen kell bizonyítani, márpedig ez több védőt és több vádlottat is érint - magyarázta Zámbó Gyula, aki korábban védte Kulcsár Attilát.

A sikkasztás a Btk. szerint akkor valósul meg, ha valaki a rábízott idegen vagyont - vagy bármi mást - eltulajdonítja, vagy sajátjaként kezeli. Csalásról pedig akkor lehet szó, ha valaki haszonszerzés céljából másokat tévedésbe ejt, és ezzel kárt okoz. A sikkasztást valamilyen értékre követik el, a csalással viszont kárt okoznak - e kettőt különféleképpen kell bizonyítani. Ha csalásról van szó, akkor szóba kerül például, vajon a sértettek tudtak-e arról, hogy Kulcsár brókerként hogyan forgatja a pénzüket, és tényleg kárt okozott-e. (Nagy Gábor szerint a védence által bonyolított tranzakciók 80-85 százalékában az értékpapírok tulajdonosai nem is szenvedtek kárt.) Ha viszont sikkasztásról van szó, akkor kérdés, hogy a pénzintézet Kulcsárra valóban rábízta-e az ügyfelek pénzét, vagy az ügyfelek kifejezetten őrá bízták-e az értékpapírjaikat.

Ennek a kérdésnek szentelte a bíróságon mondott beszéde egy részét Kulcsár is. Szerinte sem lehet szó csalásról, hiszen az ügyfelek túlnyomó részét nem érte kár, és nem is kellett őket tévedésbe ejteni, hiszen nem is érdekelte őket, hogy milyen pénzügyi tranzakciók nyomán jutnak hozzá a megígért magas hozamokhoz. "Nem vagyok ártatlan, de nem követtem el olyan súlyos bűncselekményeket, mint amikért elítéltek" - jelentette ki az elsőrendű vádlott.

Zámbó Gyula úgy emlékszik, hogy a sikkasztás vagy csalás kérdése már az első fokú eljárás során is felmerült, foglalkozott is ezzel a bíróság, és próbálta is megmagyarázni, hogy miért tartja sikkasztásnak a bűncselekményeket. Az más kérdés, hogy ezt az érvelést elfogadják-e - tette hozzá.

Mennyi kár keletkezett?

A bíróságon az ügyész és az ügyvédek is hosszan beszéltek arról, hogy számos tényállás nincs tisztázva, és nem csupán a sikkasztás megállapítását tartják hibásnak. Sódor István szerint megfelelő tényállás nélkül még az sem biztos, hogy összesen 23 milliárd forint kár keletkezett Kulcsárék tevékenysége miatt.

Sódor szerint a tényállás "sommás és elnagyolt". A hibák azonban nem csak a bírósági ítéletben bukkannak fel, hiszen az ítéletben szereplő tényállás a főügyész szerint "fájó, de sokban hasonlít az eredeti vádhoz". Sódor megjegyezte, hogy ez különösen nehézzé teszi a helyzetét, mert ügyészként egy olyan tényállást és ítéletet kritizál, amely csaknem teljesen azonos az évekkel ezelőtti ügyészi indítvánnyal. Hozzátette, az ügyészségi vádirat elkészülésekor ő már több mint egy éve máshol dolgozott, a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség vezetője volt.

A tárgyaláson felmerült, hogy a vagyonelkobzások is megalapozatlanok, a számok sokszor légből kapottak, a levegőben lógnak. Erre az egyik vádlott, Garamszegi Gábor védője utalt, mondván, ügyfele terhére az eljárás során hol több milliárdos, hol több százmilliós, hol több tízmilliós elkövetési értéket róttak a hatóságok (Garamszegi védője ettől függetlenül nem kérte az első fokú eljárás újrakezdését). Nagy Gábor, Kulcsár ügyvédje szerint a megalapozatlan tényállásra a legjellemzőbb példa, amikor egy értékpapír ügyletnél eladóként és vevőként is nyilvánvalóan ugyanaz írja alá a papírt, de ebben az esetben is Kulcsár "sikkasztott" a bíróság szerint 2,5 milliárd forintot.

Miért hittek Kulcsárnak?

Már korábban is folyamatosan vitatták a védők Kulcsár Attila ügyészségen tett, elhíresült vallomásának hitelességét, az egykori bróker szavahihetőségét. Az ügyészségi kihallgatás jegyzőkönyvéről utóbb kiderült, hogy erősen hiányos vagy hibás, és rengeteg eljárási szabályt sért. Sokat kritizálták a kihallgatás baráti hangnemét is, sokszor az ügyvédje adta Kulcsár szájába, mit kell mondania.

Ruttner György, a másodrendű vádlott Kerék Csaba védője korábban az [origo]-nak azt mondta, hiba volt, hogy az egész bizonyítást Kulcsár Attila vallomására építették. "Kulcsár folyamatosan változtatta a nyomozás során, hogy kire nézve tesz terhelő vallomást, majd a bíróság előtt egyáltalán nem szólalt meg, így nem volt lehetőség összevetni az állításait másokéval. Önkényes volt, hogy a folyton változtatott vallomásai közül éppen mikor melyiket veszik alapul" - fogalmazott.

Zámbó Gyula, Kulcsár korábbi védője - aki jelen volt az elhíresült ügyészségi kihallgatáson is - erről az [origo]-nak azt mondta, szerinte nem voltak érdemi eltérések Kulcsár különböző vallomásai között, inkább az a kérdés, hogy amit mondott, valóban terhelőnek minősül-e, bizonyítja-e valaki bűnösségét, vagy inkább csak egy tényt állapít meg.

Felelős-e a bank? Ártatlan-e Rejtő E. Tibor?

Az első fokú ítélet alapján a Kulcsár és Kerék Csaba által irányított csalássorozatnak a K&H Bank a sértettje volt, Rejtő E. Tibort, a bank akkori vezetőjét pedig felmentették. A másodfokú eljárás során viszont sokan felvetették, a bank felelőssége jóval súlyosabb lehet annál, amit az ítéletben megállapított a bíróság. Többek között azzal érveltek, hogy Kulcsár nem is volt a bank vezető beosztású alkalmazottja, így alig valószínű, hogy a felettesei tudta vagy jóváhagyása nélkül éveken át játszhatott volna szabálytalanul az ügyfelek értékpapírjaival.

Garamszegi Gábor védője egyenesen úgy fogalmazott a bíróságon, hogy a K&H Bank, illetve annak leányvállalata (a K&H Equities brókercég) "fedő szerve" volt egy csalássorozatnak, "pilótajátéknak". A vádlottak padjára mégis csak elvétve kerültek banki illetékesek, így lassan úgy néz ki, mintha "bankrablás" történt volna - mondta.

"Nem is kell jogásznak lenni ahhoz, hogy az emberben felmerüljön, mit csinált a menedzsment éveken keresztül?" - mondta az [origo]-nak Nagy Gábor, Kulcsár ügyvédje. Szerinte az első fokú ítélet még olyan ügyletekben is Kulcsárt tette felelőssé, amelyek akkor születtek, amikor már nem is mehetett be a bankba. Az ügyvéd szerint ha hibás vagy jogellenes tranzakciók történtek, azokért a K&H-nak, a PSZÁF-nak, a könyvvizsgálóknak "helyt kellett volna állniuk".

Sódor István szerint az ügyészség Rejtő E. Tibor felmentését is megalapozatlannak tartja. Ebben az esetben az első fokú bíróság - mondta Sódor a perbeszédét magyarázva az [origo]-nak - gyakorlatilag semmilyen tényállást nem hozott fel.