Nincs egyedül Biszku Béla, a kommunizmus építője

Nem a vihart kavaró interjújával előkerült Biszku Béla az egyetlen olyan egykori befolyásos kommunista, aki ugyan az elmúlt húsz évben eltűnt a nyilvánosság elől, de ma is él. Kovács István a Rákosi-rendszerben volt vezető, Lázár Györgyöt Kádár hű fegyverhordozójaként tartották számon, Marjai József a gazdaság ura volt a nyolcvanas években - csak néhányan az [origo] által összegyűjtött névsorból. 

A korszak névadója

A rendszerváltás óta először nyilatkozott Biszku Béla, a Kádár-korszak első belügyminisztere az 1957 és 1961 közötti megtorlásokról dokumentumfilmet forgató újságíróknak. A film készítői budapesti otthonában keresték fel a nyolcvanas évek óta visszavonultan élő volt politikust, ám a nyilatkozatát a család személyiségi jogokra hivatkozva letiltatta. (A film készítésének körülményeiről és letiltásáról itt olvashat.)

Az 1989 előtti rendszer meghatározó, vezető politikusai közül többen élnek, Biszku Béla csak egy közülük. Többségük visszavonult, az elmúlt húsz évben nem vagy csak nagyon ritkán nyilatkozott. Az [origo] összegyűjtőtte azon ma is élő egykori politikusok neveit, akik a Rákosi- vagy a Kádár-korszakban fontos posztokat töltöttek be, a rendszerváltás után visszavonultak a közéletből. Az életrajzi adatokat, a történeti hátteret Huszár Tibor Kádár című könyvéből és Romsics Ignác Magyarország története a XX. században című monográfiájából merítettük.

Akit még Kádár is kizárt

A 99 éves Kovács István idén márciusban nyilatkozott a HVG-nek a hetvenes évek politikai konfliktusairól. Kovács a Rákosi-korszak egyik emblematikus figurája, 1951 és 1953 között, a diktatúra legkeményebb időszakában a Politikai Bizottság (PB) meghatározó személyisége, a szűkebb pártvezetés tagja volt.

Kovács még 1927-ben csatlakozott az ifjúkommunista mozgalomhoz. Politikai tevékenysége miatt közel kilenc évet töltött börtönben a Horthy-korszakban. A háború alatt részt vett az illegalitásba vonult kommunista ellenállás szervezésében. 1943-ban ismét letartoztatták és háromévnyi börtönre ítélték. Karrierje a második világháború után ívelt fel: 1945-ben bekerült a Politikai Bizottság (PB), a kommunista párt vezető testületébe. 1951 áprilisában tagja volt annak a bizottságnak, amely a korábbi belügyminiszter, a letartóztatott Kádár János ügyét vizsgálta.

Míg zárt körben Kovács is bírálta Rákosi módszereit,1955 decemberében az ő beszámolója alapján követelték a Rákosi-rendszerrel elégedetlen írók megrendszabályozását. Az 1956-os forradalom napjaiban más kommunista politikusokkal együtt Moszkvába szállították. Októberben - távollétében - leváltották az Magyar Dolgozók Pártja (MDP) budapesti első titkári posztjáról, csak 1958 augusztusában térhetett haza Moszkvából. Négy évvel később, mint a Rákosi-korszak törvénytelenségeiért felelős politikust kizárták a pártból, de 1966-ban kérésére visszaállították a párttagságát. A Könnyűipari Szervezési Intézet igazgatójaként ment nyugdíjba 1974-ben.

A polgárháború hőse és a szovjet kapcsolat

Az idén megjelent A moszkvai levelezés, lapok Hegedűs András volt miniszterelnök hagyatékából című könyv szerkesztői szerint az 1989 előtti rendszer ma is élő vezetői között van Mátyás László, Vég Béla, Hárs István és Matusek Tivadar.

Mátyás László 1936-ban spanyolországi polgárháborúban harcolt a jobboldali restauráció ellen, majd 1948-ig a szovjet hadseregben szolgált. Visszatérve Magyarországra a Belügyminisztériumban teljesített szolgálatot, a forradalom évében, 1956-ban a Politikai Nyomozó Osztály vezetője volt. A forradalmat követő években diplomataként szolgált.

Vég Béla 1952 és1953 között az Magyar Dolgozók Párta központi irodáját irányította, majd a Központi Vezetőség titkára lett. 1956 novemberében a szolnoki szovjet főparancsnokságon az a nevét Magyar Szocialista Munkáspártra (MSZMP) váltó állampárt képviselőjeként tevékenykedett. 1957 májusától a párt egyik fővárosi kerületi bizottságán dolgozott.

Hárs István a Rákosi-korszak utolsó két évében belügyminiszter-helyettesként tevékenykedett. 1957-ben a Magyar Rádió főosztályvezetője lett, majd 1975 és 1985 között a rádió elnöke volt.

Matusek Tivadar az Országgyűlésben beszél

Matusek Tivadar az 1956-os forradalom előtt a kommunista párt lapjának, a Szabad Népnek volt főszerkesztő-helyettese. 1954-ben bekerült a MDP Központi Vezetőségébe. 1957 májusától váci járási bizottságának első titkáraként, 1960-tól a Pest megyei pártbizottság osztályvezetőjeként dolgozott. A hatvanas években a Külügyminisztériumban dolgozott különböző beosztásokban.

A hű fegyverhordozó

Idén szeptemberben lesz 84 éves Lázár György, a kádári konszolidáció és "életszínvonal-politika" meghatározó figurája, aki 12 évig, 1975 és 1987 között Magyarország miniszterelnöke volt. 1945-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba, 1970-ig az Országos Tervhivatalban dolgozott, majd három évig munkaügyi miniszterként tevékenykedett. A gazdasági reformok leállítása után, a hetvenes évek közepén a gazdasági helyzet drámai romlását látva Kádár János teljes személycserét szorgalmazott a kormányban és a párt vezetői posztjain. Így került Fock Jenő lemondása után a kormány élére Lázár, akit a pártban csak Kádár "hű fegyverhordozójaként" emlegettek.

Lázár György 1988-ban

Miniszterelnöksége alatt gyorsult fel Magyarország eladósodása. Az ország 1978-ra a fizetésképtelenség határára került, adóssága a hetvenes évek végére elérte a 8 milliárd dollárt, ezért 1982-ben Magyarország - a szovjet vezetés tudta nélkül - titokban belépett a Nemzetközi Valutaalapba. A nyolcvanas években az ellenzéki mozgalmak megerősödését látva felszólította belügyminiszterét, Horváth Istvánt, hogy "le kell tartóztatni, aki törvénysértést követ el". 1987-ben "a dinamizálás és a fiatalítás" jegyében Grósz Károly váltotta a kormány élén, ám a belső ellenzékével küzdő Kádár nyomására megtették a párt főtitkárhelyettesének. 1988-ban nyugdíjazták, ezt követően visszavonult a közélettől.

A Duna-gate minisztere

Idén lesz 75 éves a Duna-gate nével elhíresült megfigyelési botrányba 1989-ben belebukott Horváth István, Stumpf István politológus apósa. Pályája a Kommunista Ifjak Szövetségében kezdődött, melynek Központi Bizottságát a hetvenes években irányította. Kétszer volt belügyminiszter a válságos nyolcvanas években: 1980 és 1985 között Lázár György, majd 1987 és 1990 között Grósz Károly és később Németh Miklós minisztereként irányította a belügyeket, illetve a tárcájához tartozó állambiztonsági szerveket.

1989 decemberében két ellenzéki párt, a Fidesz és az SZDSZ számos írásos dokumentumot és filmfelvételt hozott nyilvánosságra, ami bizonyította, hogy a az állambiztonság belső elhárítási osztálya anyagot gyűjtött a politikai pártok és ellenzéki személyek tevékenységéről. A módszerek ebben az időszakban már törvénytelennek minősültek, az 1989 őszén elfogadott alkotmányba ütköztek. Horváth a botrány következtében 1990. január 23-án lemondott a belügyminiszteri posztról.

A "szétterítő"

Berecz János, akit a nyolcvanas évek közepén sokan "Kádár kedvencének" tartottak, tíz éven keresztül volt az MSZMP vezető testületeinek tagja. Az idén nyolcvanéves politikus pályáját 1955-ben a Demokratikus Ifjúsági Szövetségben kezdte, és a Kommunista Ifjúsági Szövetségben folytatta. 1972 és 1974 között az MSZMP vezető testületének külügyi osztályán dolgozott, majd 1982 és 1985 között a Népszabadság főszerkesztője volt.

Berecz János az MSZMP KB ülésén

Berecz Jánost - Grósz Károllyal együtt, a reformernek tartott Pozsgay Imre ellenében - Kádár javaslatára 1985-ben választották be a Politikai Bizottságba. A Tiszatáj-botrány kirobbanásakor (a lapot fél évre betiltották, mert közölte Nagy Gáspár diktatúrát bíráló versét) ő volt az ügy egyik előadója a pártban. Míg Kádár radikális fellépést javasolt a lappal szemben, Berecz a konfliktus "szétterítését", további konzultációt javasolt. A nyolcvanas évek végén Grósszal tartott, szembekerült az idős, realitásérzékét vesztett Kádárral, és ebben még a szovjet vezetés támogatását is megkapta.

A rendszerváltáskor viszont nem az MSZP-t, hanem a párt régi vonalas tagjait tömörítő, újjáalakított MSZMP-t választotta. 1994-től az üzleti szférában próbálkozott, egy rövid ideig a Patriot Sport Kft.-t, majd Ezotrade Rt.-t vezette. 1994-től 1999-ig tagja volt a Kapolyi László vezette szociáldemokrata pártnak. A rendszerváltás óta több interjút adott, konferenciákon vett részt, 2004-ben Vállalom címmel önéletrajzi könyvet adott ki.

Az IMF-tárgyaló és az új generáció

Idén tölti a nyolcvanhetedik évet Marjai József, akinek kitüntetését 2006-ban kifogással illette Sólyom László köztársasági elnök. Marjai a pályáját nem pártmunkásként, hanem diplomataként kezdte, 1976-tól 1978-ig Magyarország moszkvai nagykövete volt. Ő leplezte le Biszku Bélát Kádár előtt, amikor a volt belügyminiszter a szovjet pártvezetésnél fúrta a nyitást szorgalmazó magyar pártfőtitkárt.

1980-tól nyolc éven keresztül volt a kormány mellett működő Gazdasági Bizottság vezetője és miniszterelnök-helyettes. Jelentős szerepet játszott Fekete Jánossal együtt a Valutaalappal folytatott tárgyalásokon. Tevékenységüknek köszönhetően Magyarország 1982 májusában előbb a Nemzetközi Valutaalap (IMF), majd júliusban a Világbank tagjává vált.

Az 1989 előtti rendszer vezetőinek ifjabb korosztályához tartozott Maróthy László, aki 1973 és 1980 között irányította a Kommunista Ifjak Szövetségét.1985-ben a tudománypolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes lett. A nyolcvanas években Kádár János utódjának tartották, de 1989-ben környezetvédelmi miniszterként belebukott a bős-nagymarosi gát tervébe.