"Az emberek mindenüket elvesztették" - Felsőzsolca árvíz után

Bűzölgő homokzsákok és elázott bútorok borítják az árvíz által több mint egy hete elöntött Felsőzsolcát, ahol sok utcában még mindig nem kapcsolták vissza a vezetékes vizet, a kerteket pedig elrohadt növények és klórmész lepi. A helyiek szétázott házaik és tönkrement autóik miatt vannak kétségbe esve, a biztosítóktól rettegnek, és dühösek azokra, akik nem védték meg a várost. Romok közt kutató speciális mentők, döcögő lajtoskocsik és szétkapkodott segélyek: helyszíni riport a száradó Felsőzsolcáról.

Háborús övezethez, pusztító földrengés sújtotta térséghez hasonlít a Borsod megyei Felsőzsolca több mint egy héttel a környező folyók áradása után. A város, amelyet a június 5-6-i hétvégén teljesen elöntött a Sajó, még hétfőn is bűzölgő mocsárszagot áraszt: az itt-ott homokkal és iszappal borított utcákon hatalmas kupacokban állnak a szétázott homokzsákok, a település északi részén pedig egymás mellett sorakoznak a romhalmazzá vált, megroggyant vagy egyik-másik oldalfalát elveszítő vályogházak.

A múlt heti árvíz által leginkább sújtott részeken még most sincs vezetékes víz, a helyiek az utcasarkokra kitett, köbméteres tartályokból vödörrel hordják a vizet mosakodáshoz, miközben néha lajtoskocsi döcög végig az utcákat szegélyező, kidőlt-bedőlt homokzsák-falak között. A házakban a csatorna, a vécé sem működik. "Azt mondják, egy-két hét még, mert most mossák a rendszert" - veti oda egy idős férfi, aki épp az árvízben elázott kocsiját tolja ki a kiérkező autómentő trailerére. "Amíg vécé sincs, addig viszem magam után a vödröt, és kész" - mondja.

A kerítéseken szőnyegek, néhol kabátok és más ruhák száradnak, néhány ház előtt pedig szétázott ágyak, kidobált bútorok és más használati tárgyak tornyosulnak. A pincék, kocsilehajtók vízben állnak, az emberek pedig az iszapot söprögetik a házakban, holmijaikat dobálják kifelé az udvarra. "Még mindig tállal hordom ki a vizet a lakásból, ez halál" - zsörtölődik egy asszony a város utolsó házában. "Hordom, hordom, de olyan büdös, hogy öklendezek tőle" - fintorog.

Düh és tehetetlenség

"Hogy dühös vagyok-e? Persze!" - mondja könnyeivel küszködve az idős háztulajdonos, aki elázott autójával bajlódik. "A vízügyi szakembereknek tudni kellett volna, hogy az jön! Hát mit gondoltak, Edelénytől idáig majd elpárolog az ár?" - kérdezi remegő hangon. "Ki tehet róla, ha nem ők? A Jóisten?"

Az idős férfinek két autója veszett oda a múlt heti áradásban: "Két napig álltak a 70 centis vízben, teljesen kész vannak, rá sem mertem indítani" - mondja, majd megmutatja az átázott üléseket és a sarat a kocsi belsejében. "Hát hogy néz ez ki? Büdös belül is, köpedelem!" - mondja. A férfi kertjét klórmésszel kellett felszórni a fertőzésveszély miatt, házában fel kellett szedni a parkettát, mert a felázott fa úgy felpúposodott, hogy majdnem letépte a radiátort. A falat egy gázpalackra kötött hősugárzóval szárítja, de hasztalanul: "Még mindig felfele megy a falban a nedvesség, nem szárad" - mutatja.

"Ez kész katasztrófa, úgy elbántak velünk, hogy nem igaz" - kesereg két utcával távolabb László, egy szakadt pólós, copfos férfi, aki szintén a város szélén lakik, vályogházban. "Egy élet munkája megy tönkre, már reped a házam, és csak nézem, hogy dől össze mindjárt" - mondja. Szerinte a várost "faképnél hagyták", mert amikor a környező ártereket Miskolc felé beépítették, az építési engedélyhez feltételül szabott árvízvédelmi beruházásokat nem végezték el a befektetők, és így a Sajó a régi ártér helyett a városra zúdult. (Azt hétfőn Fehér Attila, Felsőzsolca polgármestere is megerősítette az [origo]-nak, hogy az ártéri építkezések rendezési tervében szerepeltek árvízvédelmi elemek, mint például mederkotrás, de azt a polgármester nem tudta megmondani, hogy ezek végül megtörténtek-e.)

"Nagyon sokan el vannak keseredve itt" - mondja László, aki szerint az utcában egy férfi "már majdnem a bicskáját is magába szúrta", miután meglátta, hogy a frissiben felújított házában milyen kárt tett az ár. A férfi szerint "mostantól ez lesz mindig, Zsolca menekülni fog állandóan, és el fogja söpörni az ár, amíg nem csinálják meg rendesen az árteret". "Lesz még öngyilkosság is Felsőzsolcán" - mondja vészjóslóan.

Földrengés sújtotta övezethez hasonlít a felsőzsolcai Petőfi Sándor utca (További helyszíni képeinkért kattintson a fotóra!)

"Előbb az árvíz, aztán a biztosítók"

Az [origo]-nak nyilatkozó felsőzsolcaiak legtöbbje most a biztosítók döntéseitől tart, a héten derül ki ugyanis, hogy mennyi pénzt kaphatnak tönkrement bútoraik, elázott házaik és bedöglött autóik után. "Eddig a vízzel harcoltunk, most majd a biztosítókkal fogunk" - mondják többen is, akiknek ugyan volt biztosításuk, de attól tartanak, hogy a biztosítók nem az ő érdeküket fogják nézni. "Engem például azzal fenyegettek, hogy hiába van cascóm, a biztosító azt mondja majd, hogy nem érdemes megjavítani a kocsimat, totálkárosnak nyilvánítják, és akkor alig kapok pénzt" - panaszkodik egy helyi.

"Félek a biztosítóktól, biztos azt fogja mondani, hogy le lehetett volna szerelni a gázkazánt még a víz betörése előtt" - mondja Mihály, egy hetven heéves zsolcai lakos. "Lehetett volna, persze, de helyette a zsákot raktuk, mert azt hittük, hogy megvédhetjük a várost" - teszi hozzá. Felsőzsolcán mindenki azt mondja, hogy biztosítók kárfelmérőivel még nem is találkozott, pedig egy hete várják őket. "Voltak itt az államtól kárfelmérők, de azok csak azt becsülgették, hogy összesen hány milliárdos a kár" - mondja Nyistyák Zoltánné, a folyóhoz legközelebbi ház tulajdonosa. "Kérdeztük tőlük, hogy az államtól milyen segítséget kapunk majd, de arra meg semmit nem tudtak mondani".

Tekintse meg az árvíz közben és után készült képeinket! Kattintson a fotóra!

Kimenteni a nagymama fotóját

A helyiek azért nem maradtak teljesen segítség nélkül: a város beljebb fekvő utcáiban hétfő délután piros overálos, speciális mentők kutatják az összecsuklott, földdel egyenlővé vált vályogházakat. A Kelet-Magyarországi Speciális Mentő Egyesület önkéntesei az önkormányzatnak segítenek a vályogházak kiürítésében: hétfőn délután is épp számítógépek, porcelánok után kutatnak a több mint százhúsz összedőlt házban.

"Elsősorban a lakók személyes emlékeit, használati tárgyait, értékeit mentjük ki az omlásveszélyes házakból, ahova a tulajdonosok már nem mehetnek vissza" - magyarázza a speciális mentők furgonjának támaszkodva egy korábbi tűzoltó, Tóth Albert, miközben főnöke, Papp István négykézláb mászik ki a leomlott ház oldalán tátongó lyukon. "Ezek az emberek mindenüket elvesztették: ha ki tudjuk nekik hozni a nagymama fényképét, az esküvői emlékkönyvet vagy bármit, ami a régi életükre emlékeztet, már rendkívül hálásak" - mondja.

A Petőfi Sándor utca egyik háztulajdonosa gumicsizmában figyeli, ahogy a sisakos önkéntes néhány számítógéppel és porcelánnal kikapaszkodik az omladozó falon. "A hangfalat nem tudtam kihozni, mert a szekrény tetején volt, és az tartja a tetőt" - mondja Papp. "Elég stresszes munka" - teszi hozzá Tóth Albert, aki szerint az átkutatott házak némelyike bármikor a fejükre omolhat, hiszen ahogy száradnak ki a szétázott vályogfalak, a megroskadt házak újra instabillá válnak.

A speciális mentők szerint egyébként nem lesz olyan nagy baj a helyreállítással, az ő tapasztalatuk szerint ilyen katasztrófák után még jól is járhatnak a helyiek, mert állami pénzből várhatóan mindent szépen felújítanak majd. Ebben reménykedik a település polgármestere,  Fehér Attila is, aki a kormánytól nagy pénzügyi segítséget vár. Hogy pontosan hogyan, illetve mennyit, azt még nem tudja, ez szerinte a mostani kárfelmérés és következő kormányülésután derül ki - mondta az [origo]-nak.