Visszakozni készül a sajtóval viaskodó Fidesz

Tompíthatják egy fideszes képviselő javaslatai azt a törvénytervezetet, amellyel a Fidesz átalakítaná a sajtó működésének szabályait. A kulturális bizottság fideszes elnöke elhagyná azt a többek által bírált ötletet, amely lehetővé tenné a vélemények helyreigazítását, lerövidítené a helyreigazítási határidőket, és nem írná elő azt sem, hogy minden tévéadón híradót kell sugározni. Emellett egyértelművé tenné, hogy sajtótörvény nem vonatkozik a magánszemélyek oldalaira.

Nem lesz kötelező a híradó

Mégsem kérhetné bárki a saját véleményének közzétételét, ha sérelmesnek talál egy cikket vagy tudósítást, ha a parlament elfogadja L. Simon László, a kulturális és sajtóbizottság fideszes elnökének tucatnyi, szerdán benyújtott módosító indítványát. Ezeket L. Simon a párttársai, Rogán Antal és Cser-Palkovics András által a médiacsomag részeként előterjesztett, a médiatartalmak szabályozásáról szóló törvényjavaslathoz nyújtotta be. Ennek vitája hivatalosan még nem kezdődött meg, de a javaslatot számos bírálat érte (erről részletesen itt olvashat).

A csomag első részéről, az alkotmánymódosításról és médiát felügyelő intézményekről szóló javaslatokat már hétfőn elfogadhatja a parlament (az elfogadott módosító indítványokról itt, a törvénytervezet egészéről és a parlamenti vitáról pedig itt olvashat), egy héttel később pedig létrehozhatják az új testületbe tagokat jelölő bizottságokat. A tartalmi kérdéseket szabályozó törvényjavaslat általános vitáját is megkezdenék még nyáron, de a részletes vita és a szavazás az őszi ülésszakra maradna.

Nem lenne vélemény-helyreigazítás

A médiatartalmakról szóló törvényjavaslat egyik legvitatottabb része volt a mai sajtó-helyreigazítás helyébe lépő "válaszadási jog". Ez lehetővé tette volna, hogy ne csak az kérje saját véleményének közzétételét, akiről hamis tényeket állítottak, hanem az is, "akinek becsületét vagy emberi méltóságát valamely médiatartalom sérti". L. Simon javaslata ezzel szemben visszatér a korábbi gyakorlathoz, ez alapján továbbra is csak hamis tényállítások esetén lehetne helyreigazítás követelni, véleménynyilvánítás miatt nem lehet válaszadást kérni.

A módosító indítvány olyan elemeket is tartalmaz, amely a jelenleginél kedvezőbb helyzetbe hozná a sajtót. Változtatna például a sajtó-helyreigazítási eljárás határidején. A jelenlegi 30 nap helyett például csak 15 nap állna rendelkezésre, hogy valaki helyreigazítást kérjen. A lapoknak a kézhezvételétől számítva 5 napja lenne közölni a helyreigazítást, viszont a kérelmezőnek is csak 8 napja lenne pert indítani, ha a helyreigazítást nem hozzák le. L. Simon pontosítaná a helyreigazítás terjedelmét is: azt nem a teljes cikk vagy tudósítással, csak a sérelmezett résszel megegyező terjedelemben kellene közölni.

Az eredeti elképzeléshez hasonló szabályozás szerepelt már az első Orbán-kormány idején a Répássy Róbert képviselő után Lex Répássynak nevezett törvényben is. Az a polgári törvénykönyvben rendelkezett arról, hogy "akinek személyhez fűződő jogát napilapban, folyóiratban, rádióban vagy televízióban közölt valamely vélemény vagy értékelés sérti - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül -, követelheti saját véleményének vagy értékelésének közzétételét is". A törvényt Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök nem írta alá, mert az szerinte korlátozta volna a sajtószabadságot.

Pontosabb fogalmak

L. Simon egyik módosító indítványa pontosítja, hogy mely szolgáltatókra vonatkozna a jogszabály. Az eredeti szöveget úgy is lehetett értelmezni, hogy minden, "tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából" nyilvánosságra hozott tartalomra, vagyis magánszemélyek honlapjaira is vonatkozik, azok fölött is felügyeletet gyakorolna az új médiahatóság. A módosítás ezt úgy pontosítja, hogy a törvény csak a médiaszolgáltatásokra (tévé, rádió), illetve a nyomtatott és internetes sajtóra vonatkozna. Az azonban továbbra sem egyértelmű, hogy ki dönti el és mi alapján, hogy mi minősül nyomtatott vagy internetes sajtóterméknek, és az sem derül ki a szövegből, hogy erről a médiahatóság vagy a tartalmat megjelentetők maguk döntenek önkéntesen.

A törvény a fideszes képviselő módosító indítványa alapján nem vonatkozna a médiatartalmak terjesztőire. Kikerülne a szövegből a terjesztők mögöttes felelőssége, vagyis nem lehetne az internet- vagy kábelszolgáltatókat felelősségre vonni a hálózatukon terjesztett, esetleg jogsértő tartalmakért. "A terjesztői felelősséget nem a tartalmat érintő és az alapvető jogokat, valamint kötelezettségeket meghatározó törvényben, hanem a részletes szabályozásban kell rendezni" - írja indoklásában L. Simon.

Nem bűn lemaradni

Az egyik módosító indítvány kivette a szövegből azt a rendelkezést, amely szerint a jogszabály hatálya alá tartozó összes tartalomszolgáltató (vagyis a nyomtatott és internetes lapok is) köteles regisztráltatni magát a médiahatóságnál. L. Simon indoklása szerint a nyomtatott lapokat ma is regisztrálni kell (a kulturális minisztériumnál), a bírói gyakorlat pedig azokkal egyformán kezeli az internetes újságokat, vagyis ez rájuk is vonatkozik. Azokról a szolgáltatókról, amelyekre ma semmilyen regisztrációs kötelezettség nem vonatkozik, egy későbbi törvény rendelkezhetne L. Simon javaslata szerint.

Az eredeti javaslat törölné volna az 1986-os sajtótörvényből azt a rendelkezést, amely szerint az állami szervek és társadalmi szervezetek (tehát a pártok is) felvilágosítással és valós adatokkal kötelesek segíteni a sajtó munkáját. Ennek törlésén L. Simon javaslata sem változtatna, de a törvényt kiegészítené azzal, hogy az állami és önkormányzati szervek és tisztségviselők, hivatalos és közfeladatot ellátó személyek "a szükséges felvilágosításoknak és adatoknak a tartalomszolgáltatók számára ésszerű határidőben történő rendelkezésére bocsátásával" kötelesek elősegíteni a sajtó "tájékoztatási feladatának" teljesítését.

Egy másik módosító indítvány pontosítaná, hogy mit értettek a tervezet írói a média tájékoztatási kötelezettségén. E szerint a médiaszolgáltatók "összességének" feladata lenne a "hiteles, gyors, pontos tájékoztatás a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről", vagyis nem kellene minden tematikus tévécsatornának vagy színes magazinnak politikával foglalkoznia. Kikerülne a tervezetből az is, hogy a tájékoztatási kötelezettség megszegésének számít, ha egy szerkesztőség nem tudósít valamilyen fontos eseményről.