46 méter széles árkot vágna az ország közepén egy nyugdíjas mérnök

Írtak levelet Gyurcsány Ferencnek, jártak Matolcsy Györgynél, most pedig helyi önkormányzatoknál házalnak annak a cégnek a képviselői, amelyik 46 méter széles, hajózható csatornát építene az ország közepén. A közel 300 éves tervet egy nyugdíjas mérnök elevenítette fel, szerinte lenne igény a csatornára a várható hajóforgalom és az ország középső részének kiszáradása miatt is.

A ma ismert csatornaszakasz

Egy majdnem 300 éve tervezett, de soha meg nem valósított terv, a Duna-Tisza csatorna neve bukkant fel a parlament honlapján, amikor szerdán Balogh József, Bács-Kiskun megyei fideszes képviselő kérdést nyújtott be Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszterhez. A képviselő azt kérdezi, tud-e arról a kormány, hogy egy Duna-Tisza Csatorna Zrt. nevű cég meg szeretné építeni a két folyót összekötő csatornát, illetve szerepet vállal-e ebben az állam.

A képviselő azért fordult a miniszterhez, mert eljutott hozzá a hír, hogy a Duna-Tisza Csatorna Zrt. képviselője megjelent a választókerületéhez tartozó Tass község képviselőtestületi ülésén, hogy egy 46 méter széles, hajózható csatorna tervéről tájékoztassa a helyieket. Csík Józsefné polgármester az [origo]-nak azt mondta: a cég képviselője tájékoztatta őket a tervezett nyomvonalról, és arról érdeklődött, van-e fogadókészség az önkormányzatban a csatornára, amely Tassnál ágazna ki a Dunából.

"2002-ben, már nyugdíjasként unatkoztam, és húztam egy vonalat Tass és Szolnok közt, hogy ide kellene csinálni egy csatornát" - mondta az [origo]-nak Csizmadia Pál nyugalmazott mérnök, a Duna-Tisza Csatorna Zrt. projektvezetője, hogyan kezdett el foglalkozni a folyók összekötésének tervével. Bár ő eredetileg elsősorban hajózási útvonalként gondolt a csatornára, hamarosan találkozott olyan szakértőkkel, akikkel egyeztetve inkább az öntözés, a Homokhátság vízpótlása lett a csatorna elsődleges célja.

A sivatagosodás ellen

Csizmadia és a vele együtt dolgozó mérnökök a mérnök állítása szerint megnyerték a csatorna ügyének Pákh Lászlót, akinek jelentős gépgyártó vállalkozása van, és aki a csatorna előkészítésének céljaira tavaly megalapította a Duna-Tisza Csatorna Zrt.-t (a társaságnak a cégnyilvántartás szerint tavaly egyáltalán nem volt bevétele). A mérnökök pedig elkészítettek egy megvalósíthatósági tanulmányt: e szerint a csatorna Tassnál ágazna ki a Dunából, átvágná a Homokhátságot, majd Szolnoknál érné el a Tiszát. Tatárszentgyörgy térségében a fő csatornából egy öntözőcsatorna ágazna ki, amelynek két ága dél felé, majdnem a szerb határig vezetne.

A nyugalmazott mérnök szerint könnyen lehet, hogy az elsivatagosodás miatt jelentős népességet kell majd átköltöztetni a Kiskunságból az ország más területére. A csatorna segítségével viszont másodpercenként 50 köbméternyi vizet lehetne a száraz területekre vezetni, amivel "Európa éléskamrájává" lehetne tenni a vidéket. Emellett jelentős hajóforgalmat lehetne lebonyolítani, a 46 méter széles csatornán két teljes hajókonvoj is elférne egymás mellett. Csizmadia szerint csak a kecskeméti Mercedes gyár - amelynek "a kerítéséig" vinnék a csatornát - 600 ezer tonna árut jelentene.

"A megvalósításhoz két dolog kell: az állam szerepvállalása és az emberek támogatása" - mondta Csizmadia, aki azért járja a falvakat, hogy az önkormányzatokon keresztül meggyőzze az embereket. Az állam jóindulatának megnyeréséért pedig évek óta ír leveleket, a második nemzeti fejlesztési terv tervezése idején például írt Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnöknek és Bajnai Gordon fejlesztési miniszternek is. A csatornát meg is említik az Új Magyarország fejlesztési terv Dél-Alföldi Regionális Operatív Programjában, sőt, a tavaszi választási kampányban az MSZP és a Jobbik is felvette a választási ígéretei közé a megépítését.

Magasabb elméleti tudás

Csizmadia szerint a csatorna megépítésének költsége 350 milliárd forintra tehető. Első körben azonban mintegy 400 millió forintra lenne szükség, hogy "magasabb elméleti tudású" szakemberek elkészítsenek egy végleges tanulmányt, amely igazolná, hogy hasznos lenne a beruházás. A végleges tervekkel Csizmadia szerint már meg lehetne keresni az Európai Uniót, hogy a következő költségvetési ciklusban (2013-tól 2020-ig) adjon támogatást a beruházásra.

Csík Józsefné az [origo]-nak azt mondta, a tassi önkormányzat még nem döntött a tervről, és lehet, hogy az önkormányzati választásokig már nem is fog, de szerinte a község valószínűleg támogatja az ötletet. A Tisza partján, a tervezett csatorna másik végpontján fekvő Tószeg polgármestere, Gyuricza Miklós pedig azt mondta: tudnak ugyan a tervről, voltak egyeztetéseken, de egyelőre olyan kevés a konkrét információ, hogy se ellene, se mellette nem tudna állást foglalni.

Csizmadia azt szeretné, hogy a csatorna bekerüljön az úgynevezett Duna-stratégiába, ami a kormány szándékai szerint egyik kiemelt témája lesz 2011-ben a magyar EU-elnökségnek. A Duna-Tisza Csatorna Zrt. tulajdonos vezérigazgatója, Pákh László - Csizmadia szerint - a kormányváltás óta egyszer már találkozott Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterrel, aki a rövid megbeszélésen azt mondta, támogatják az ötletet.

Az [origo] erről a tárgyalásról szerette volna megkérdezni Matolcsyt is, de a Nemzetgazdasági Minisztériumtól egyelőre nem kaptunk választ csütörtök reggel feltett kérdéseinkre (telefonon annyit jeleztek, szerdán minden sajtóreferensnek felmondtak, így nem ígérnek gyors választ). A vidékfejlesztési miniszternek 15 napja van arra, hogy választ adjon Balogh József kérdéseire, így legkésőbb szeptember közepén kiderül, mi a kormány álláspontja a Duna-Tisza csatornáról.

Dillher báró kezdte

Duna-Tisza csatorna terve nem új ötlet. Dillher báró, Szolnok parancsnoka 1715-ben terjesztette a bécsi udvar elé egy Pesttől Szolnokig vezető, a Dunát a Tiszával összekapcsoló, hajózható csatorna tervét. A báró szerint a csatornát "minden nehézség nélkül és csekély költséggel" meg lehetett volna építeni, segítségével pedig az erdélyi só és fa, illetve a tiszai hal is eljuthatott volna Budára, majd a Dunán a birodalom nyugati tartományaiba.

A báró terve azonban annak ellenére sem valósult meg, hogy az ötletet időről időre újra elővették: az 1840-es Országgyűlés törvényt is alkotott "a Dunát a Tiszával összekötő csatornáról", és egy évszázaddal később, 1943-ban is benyújtottak egy törvényjavaslatot a csatornáról. Az építkezés a II. világháború után, 1947-ben meg is indult: az öntözőcsatorna Dunaharasztinál ágazott ki a Ráckevei-Duna-ágból, de csak a 22 kilométerre fekvő Dabasig jutottak, amikor az építkezést leállították.

Egy másik Duna-Tisza csatorna meg is valósult: a valaha Ferenc-csatornának, ma szerbül Veliki kanalnak hívott mesterséges vízfolyás 118 kilométer hosszan húzódik a mai Szerbiában Bezdán és Óbecse között. Van egy leágazása - korábban Ferenc József-csatorna, ma Mali kanal néven -, amely Sztapárnál indul, és Újvidéknél éri el a Dunát. A Ferenc-csatornát még 1793-ban kezdték építeni, 1802-ben adták át. Bár azóta többször modernizálták, mára elvesztette a jelentőségét.