"Megélték, hogy nem kellenek" - mit csinálnak a hivatásos nevelőszülők?

Éveken keresztül sajátjaikként nevelhetik a rájuk bízott gyerekeket a nevelőszülők úgy, hogy közben tudják, bármelyik nap elkerülhetnek tőlük. Sokszor szembesülniük azzal a véleménnyel, hogy csak a pénzért fogadják be a nehéz sorsú gyerekeket, bár a gyerekvédelmi szolgálatok állítják, mindent megtesznek a "megélhetési nevelőszülők" kiszűréséért. Az [origo] nevelőszülőkkel beszélgetett.

Saját, akkor már nagyobb gyerekeink vetették fel először, milyen jó lenne, ha lennének még testvéreik" - mondta Horváthné Godó Mária, aki az országban jelenleg foglalkoztatott négyszáz hivatásos nevelőszülő egyike. Ezért vágtak bele nyolc évvel ezelőtt, két nevelt gyerek befogadására készültek, de mikor elvégezték a tanfolyamot, három fiútestvért kaptak. Mikor pedig a fiúknak született még egy kishúguk, a kislány is hozzájuk került, vérszerinti szüleinél soha nem is élt. Saját gyerekeik felnőttek, Horváthék most már csak a négy nevelt gyerekkel - akik jelenleg 13, 12, 9 és 8 évesek - élnek, miattuk költöztek a fővárosból egy kisvárosi családi házba.

A nevelőszülők a családjukat elvesztő vagy családjuktól valamilyen okból elszakadt gyerekeket nevelik. Kétféle nevelőszülői státusz létezik. Hagyományos nevelőszülőnél a saját gyerekekkel együtt legfeljebb négy gyerek nevelkedhet. A hagyományos nevelőszülőség nem munkaviszonyt, egy 60 órás tanfolyamot kell elvégezni hozzá. A hivatásos nevelőszülők foglalkozásszerűen vállalják a családjuktól valamilyen okból elszakadt gyerekek nevelését. A hivatásos nevelőszülő legalább három, a saját gyermekeivel együtt legfeljebb hét gyereket gondozhat. A hivatásos nevelőszülő a gyerekvédelmi szakszolgálat alkalmazottja. Az alkalmazás előfeltétele egy 300 órás tanfolyam elvégzése, ahol nevelőszülői szakképesítést kell szerezni. Feltétel a megfelelő nagyságú lakás is, a nevelőszülő otthonáról környezettanulmányt készítenek, minden nevelt gyereknek legalább 6 négyzetméteres életteret kell biztosítani.

A nevelőszülő feladata, hogy otthonában ellássa a gyerek nevelését, gondozását, adott esetben a gyerek gyámságát, gondoskodjon számára a megfelelő oktatásról, képzésről, ha szükséges, speciális foglalkozásról és felkészítse az önálló életvezetésre. Köteles biztosítani a vérszerinti szülőkkel való kapcsolattartást a gyámhivatal határozatának megfelelően, és arra kell törekednie, hogy a gyerek visszakerüljön a vérszerinti családhoz, vagy ha ez nem lehetséges, örökbefogadó családhoz kerülhessen. Vállalnia kell a gyerek nagykorúsága után is a gondozását.

"Nevelőszülőként az a feladatom, hogy átgondozzam őket, míg visszakerülhetnek a saját családjukba, vagy pedig amíg örökbefogadják őket" - mondta Horváthné Godó Mária, aki ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a négy testvér speciális helyzete miatt szinte semmi esély nincs arra, hogy a gyerekek elkerülnek tőle. "Csak együtt örökbe fogadhatóak, és ma Magyarországon ilyen örökbefogadót találni gyakorlatilag lehetetlen" - mondta.

"Nekik mi vagyunk anyu és apu"

Egy kísérlet volt nevelt gyerekeik örökbefogadására. Pár évvel ezelőtt egy spanyol házaspár jelentkezett értük. Végigcsinálták velük közösen a teljes jogi procedúrát, a spanyol pár még azt is vállalta, hogy a törvényben előírtak szerint próbaképpen 30 napig Magyarországon együtt élnek a gyerekekkel. "Elbúcsúztunk tőlük, elköltöztek, majd a 19. napon a spanyol házaspár indoklás nélkül visszaadta őket" - mondta Horváthné, aki szerint a meghiúsult örökbefogadás után egy évig nagyon nehéz volt a gyerekekkel. "Megélték, hogy nem kellenek a vér szerinti szülőknek, majd az örökbefogadóknak sem, ráadásul azt érezték, hogy mi is elengedtük őket". Mint mondta, a feladatuk elsősorban az, hogy feldolgoztassák a gyerekekkel ezt a helyzetet, és közben mintát kapjanak arról, milyen családban élni.

"Nekik mi vagyunk anyu és apu" - válaszolta az asszony arra a kérdésre, hogyan hívják őket a nevelt gyerekeik. Bár szerették volna, ha a gyerekek tarthatják a kapcsolatot vér szerinti szüleikkel, ők soha nem jelentkeztek. Úgy tudták, hogy a gyerekek anyja hajléktalan, Horváthné még egy cikket is írt a hajléktalanok lapjába, hátha sikerül megtalálnia. "Valószínűleg nem akar szembesülni a kudarccal, ezért nem jön el hozzájuk, csak azt nem veszi figyelembe, hogy a gyerekeknek ez sokkal nehezebb, mert ők kíváncsiak a vérszerinti anyukájukra" - mondta.

A szintén hivatásos nevelőszülőként dolgozó Kisné Lászlóffy Ilona szerint legalább ilyen nehéz megmagyarázni a gyerekeknek, amikor egy ideig találkozgatnak velük a szüleik, de egy idő után elmaradnak. Az asszonyhoz eddig összesen öt gyerek került nevelésre, közülük ketten már elmúltak 18 évesek, mindketten egyetemen tanulnak tovább, Kisné büszkén jegyezte meg, hogy egyikük, a "nagylánya" talán épp a nevelőszüleinek hatására a szociális pályát választotta.

"Küzdött a gyerekéért"

Két csecsemőről csak pár hónapig gondoskodott, mielőtt visszakerültek saját családjukhoz. Egyikük a kórházból került hozzá, miután a fiatalkorú édesanyja otthagyta, és megszökött, később viszont mégis jelentkezett érte. Kisék kétnaponta hordták a gyerekotthonban lakó anyához a gyereket látogatásokra, míg a gyermekvédelmi hatóság úgy nem döntött, hogy visszakaphatja. "Ő legalább küzdött a gyerekéért" - mondta Kisné. Az asszony még 1993-ban azért lett nevelőszülő, mert saját gyerekük nem lehetett, és mint mondta, nem akart éveket várni az örökbefogadásra. Később az egyik nevelt kisfiút - aki 9 hónaposan került hozzájuk - örökbe fogadták, de azt mondta, soha nem tettek különbséget közte, és a többi gyerek között. Három héten belül újabb kisgyerek érkezik hozzájuk, annyit tudnak róla, hogy az eddigi nevelőszülei nem boldogultak vele.

Tudom, hogy sokak szerint a nevelőszülők csak a pénzért vállalják - mondta Horvátné Godó Mária. Szerinte nem lehet kizárni, hogy akad ilyen nevelőszülő is, de mint mondta, "minden rendszerben vannak rosszak", ezeket kell kiszűrni lehetőleg már a felkészítés során. A gyerekvédelmi szakszolgálat honlapján maga is arra figyelmezteti a jelentkezőket, hogy "az emberek egy csoportja gyanakvással figyeli a nevelőcsaládok tevékenységét", aminek szerintük elsősorban az információhiány az oka.

A hivatásos nevelőszülők a nevelt gyerekek számától függetlenül havi járandóságot kapnak, ez a jelenlegi szabályozás szerint havonta bruttó 135 ezer forint. Ezen kívül gyermekenként a családi pótlékkal együtt nagyjából 60 ezer forint havi juttatást kapnak, és felvehetik a gyerekek után járó gyedet és gyest. A hagyományos nevelőszülők, akik munkájuk mellett vállalják a gyerekeket, nem fix összeget kapnak, hanem minden nevelt gyerek után havi 15 ezer forintot. Az ellátmány minden gyerek után jár, ezt a törvény szerint kizárólag az ellátására, nevelésére lehet fordítani.

"Észrevesszük, ha a gyereknek nincs rendes cipője, de két új autó áll az udvaron" - mondta az [origo]-nak Radoszáv Miklós, a fővárosi önkormányzat Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálatának (TEGYESZ) igazgatóhelyettese. A nevelőszülők alkalmasságát a nevelőszülői hálózatot működtető szervezet a gyerekvédelmi jogszabályoknak megfelelően három évente felülvizsgálja, a nevelési tanácsadók pedig folyamatosan követik, mi történik a családoknál. Radoszáv szerint akadnak a témával foglalkozó fórumokban csak megélhetési nevelőszülőként emlegetett emberek, akik anyagi okokból vállalnák a gyerekek gondozását, de szerinte ezeknek az aránya alig pár százalék.

"Brutális szűrés"

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa nemrég vizsgálta a nevelőszülői alkalmasság szabályozását, és hétfőn közzétett nyilatkozata szerint hiányosnak találta a vonatkozó törvényeket. Szabó Máté szerint az államnak "világos, következetes, egymásra épülő feltételrendszert" kell előírnia azokkal szemben, akik nevelőszülőnek jelentkeznek, a jelenlegi szabályozás viszont ellentmondásos és hiányos. Az ombudsman kifogásolta, hogy nincs megfelelő fellebbezési lehetőségük azoknak, akiket elutasítanak, miközben a nevelőszülői hálózatok fenntartói kvázi hatóságként dönthetnek ezekben az esetekben. Ezért az országgyűlési biztos azt javasolta a nemzeti erőforrás miniszternek, hogy mielőbb vizsgálják felül a kérdést.

Ki lehet nevelőszülő?
Aki cselekvőképes, büntetlen előéletű, magyar állampolgár, aki már betöltötte a 24. életévét, de 45 évnél nem idősebb. A gondozott gyermek és közte legalább 18, legfeljebb 45 év korkülönbség van, fizikailag és pszichésen alkalmas gyermeknevelésre, az átmeneti időre vér szerinti családjából kiemelt gyermeknek képes biztonságos családi környezetet biztosítani, otthona, környezete alkalmas erre a célra, házastársa, élettársa elhatározását támogatja, illetve vállalja, hogy házastársával, élettársával együtt elvégzi a törvény által kötelezően előírt felkészítő tanfolyamot.

"A legtöbb esetben inkább arról van szó, hogy menet közben válik alkalmatlanná a nevelőszülő. Hiszen nem tudhatjuk, az évek alatt ki válik el, lesz depressziós vagy beteg, illetve hogyan fordul az élete" - mondta Radoszáv. Szerinte ugyanakkor nincs még egy pálya - beleértve a tanári, vagy óvónői munkát -, amelynél a jelentkezőket "olyan brutális szűrésnek" vetnék alá, mint a nevelőszülőket.

Radoszáv az objektív alkalmassági feltételek mellett két dolgot emelt ki: a nevelőszülőnek "be kell tudnia engedni a vadidegen gyerekeket a legbelsőbb magánszférájába", másrészt el kell fogadnia, hogy a gyerek "hazafelé tart". Ugyanis alakulhat úgy, hogy végül a családnál nő fel a nevelt gyerek, esetleg később örökbe is fogadják, de a nevelőszülő elsődleges feladata, hogy átmenetileg gondoskodjon róla. Elsősorban a 0-12 éves korosztály kerül családokhoz, az ennél idősebb gyerekeket intézetekben helyezik el. Adataik szerint Magyarországon jelenleg 400 hivatásos nevelőszülő és közel 4000 ezer hagyományos nevelőszülő van, a hivatásosok száma anyagi okokból csökkent. A hálózatot fenntartó önkormányzatoknak ugyanis nincs pénzük a hivatásosok havi járandóságára.

"Bármikor elvihetik őket tőlem"

Egy saját kisfia mellett két nevelt gyermekről gondoskodó hagyományos nevelőszülő ugyanakkor nevének elhallgatását kérve azt állította az [origo]-nak, hogy sok problémát tapasztalt már meg a jelenlegi nevelőszülői rendszerben. "Azért van annyi bukott nevelőszülő, mert nem szűrik ki őket eléggé. A felkészítő tanfolyamon találkoztam olyan családdal, ahol a férj és a feleség is munkanélküli volt, és egymás közt beszélgetve nem is csináltak titkot abból, hogy csak a pénzért vállalják a nevelőséget. Láttam később őket egy közös rendezvényen a hozzájuk került gyerekekkel együtt, akik soványnak és elhanyagoltnak tűntek" - mondta a nevelőszülő, aki tapasztalatairól, és a gyerekvédelmi problémákról blogot ír.

A másik alapvető gond szerinte az, hogy a gyerekvédelmi szolgálatok akkor is visszahelyezik az eredeti családba a gyereket, ha ott nem alkalmasak a nevelésére. "Kellenek a gyerekvédelmiseknek az ilyen esetek a jó statisztika miatt, ezért előfordult például, hogy olyan apának adtak vissza gyereket, akitől bizonyítottan bántalmazás miatt vették el. A gyerek több évre elkerült tőle, majd azzal a felkiáltással visszaadták neki, hogy megváltozott, pedig csak nem is látta addig" - mondta.

"Az egyik gyerek értelmi és érzelmi szinten két évvel volt lemaradva a kortársaitól, mikor hozzám került, a testvére pedig gyakorlatilag néma volt, meg kellett tanítani beszélni" - mondta a névtelenséget kérő asszony a nála elhelyezett két gyerekről akiket szeretne örökbe fogadni. A vér szerinti szülők viszont állítása szerint meg is mondták neki, hogy a gyerekek után járó pótlékok miatt soha nem fognak lemondani róluk. "Bármikor elvihetik őket tőlem" - mondta az asszony. A vér szerinti szülők ugyanis évente beadják az erre vonatkozó kérvényüket, neki ilyenkor nevelőszülőként újra és újra végig kell csinálni a hatósági vizsgálatot, bár eddig mindig bebizonyosodott, hogy nála vannak jobb helyen.