Unokáinkra hagyjuk a magyar atomszemét gondját

Rászáll tagjaira az EU, hogy oldják meg a területükön keletkező radioaktív hulladék elhelyezését. A veszélyes anyag senkinek nem kell, így minden országnak magának kell kitalálnia, hová vigye azt. A magyar atomhulladék nagy része várhatóan a Mecsek gyomrába kerül, de úgy kell eltemetni, hogy bármikor elő lehessen venni. Hátha valaki kitalálja, hogyan lehet ártalmatlanítani a sugárzó anyagot.

Ilyen urándarabokból állnak a fűtőelemek

"Jó mélyre elássuk egy alkalmas kőzettestbe" - fogalmazott sarkosan egy tavaly nyári vitában Aszódi Attila, a Műegyetem Nukleáris Technikai Intézet igazgatója, amikor a radioaktív hulladékok lehetséges elhelyezése került szóba. Az első polgári célú atomerőmű 1956-os üzembe helyezése óta nem oldódott meg a világon sehol a kiégett fűtőelemek, illetve más, erősen radioaktív hulladékok kezelése. Ezeknek a anyagoknak a legnagyobb része ma is átmeneti tárolókban áll, egy részét pedig újra feldolgozták ugyan, hogy kinyerjék belőle a használható uránt és plutóniumot, de a maradék is veszélyes, sugárzó hulladék.

Günther Oettinger, az Európai Unió energiaügyi biztosa november elején jelentette be, hogy egységes európai szabályozást javasol az úgynevezett nagy aktivitású radioaktív hulladékok kezelésére. A javaslat szerint a tagállamoknak az új irányelv elfogadása után négy évük lenne kidolgozni saját programjukat arra, hogy mit kezdenek az ilyen hulladékokkal. A direktíva megtiltaná, hogy a nukleáris hulladékokat EU-n kívüli országokba szállítsák, kizárva azt a lehetőséget, hogy az európai cégek harmadik világbeli országokra sózzák rá a veszélyes anyagokat.

A direktíva tervezete ugyan nem mondja ki, hogy az Európai Bizottság milyen megoldást javasol, de a háttéranyagban egyértelműen benne van, hogy "a mélységi geológiai tárolás képviseli a legbiztonságosabb és leginkább fenntartható módját a nagy aktivitású hulladékok és kiégett fűtőelemek kezelésének". A bizottság szerint a felszíni, vagy felszín közeli tárolás ideiglenes megoldás lehet ugyan, de "nem valódi alternatíva".

A bizottság véleménye egybevág a nukleáris ipart képviselő Európai Nukleáris Fórum (FORATOM) nevű szervezetével, amely a direktívatervezethez megküldött véleményében azt írta: számos megoldási lehetőség létezik ugyan a kiégett fűtőelemek és a nagy aktivitású nukleáris hulladékok kezelésére, de "egyetértés van abban, hogy szükség van mélységi geológiai tárolókra".

2047-ig van helye a magyar atomnak

A Paksi Atomerőmű kiégett fűtőelemeit 1998 előtt a korábbi megállapodás értelmében visszaszállították Oroszországba, ahol újra feldolgozták azokat. Ennek a megoldásnak az volt a különlegessége, hogy Magyarországnak nem kellett visszavennie az újrafeldolgozás során keletkező veszélyes hulladékot, az is Oroszországban maradt. Az orosz parlament azonban törvénymódosítással megtiltotta ennek a gyakorlatnak a folytatását, így a feldolgozás során maradó hulladék nem maradhat Oroszországban, vissza kellene hozni Magyarországra.

A kiégett kazettákat Pakson előbb öt évig egy vízzel teli pihentető tartályban tárolják, majd átkerülnek az átmeneti tárolóba. A tárolás a következő évtizedekre nagyjából megoldott - a paksi tárolónak 2047-ig van működési engedélye, de az erőmű üzemidejének 20 éves meghosszabbítása gondot okoz: 1407 kazettának nem marad majd hely. Folyik ráadásul egy vagy két új blokk építésének előkészülete is (erről itt olvashat részletesen). Az ezek fűtéséhez használt kazettáknak pedig új átmeneti tározót kell építeni.

Épül a bátaapáti hulladéktároló

A kiégett fűtőelemek mellett az atomerőmű bezárása után nagy aktivitású hulladék lesz a reaktorok berendezéseiből is. A Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. (RHK) számításai szerint összesen 735 köbméter nagy aktivitású hulladék keletkezik majd, ennek az elhelyezését kell megoldani. A kevésbé veszélyes, kis és közepes aktivitású hulladékok (például az erőműben használt védőruhák) elhelyezése megoldottnak tűnik, a Bátaapátiban épülő Nemzeti Radioaktívhulladék-tárolóban, egy gránittömb mélyében.

Magyarország egyedül keres megoldást

"Magyarország a mai ismeretek tükrében a kiégett üzemanyagok közvetlen, végleges geológiai elhelyezésére készül" - mondta az [origo]-nak Hegyháti József, az RHK igazgatója, aki szerint az újrahasznosítás "ésszerűtlen és gazdaságtalan" megoldás lenne. Az EU-direktíva tervezete lehetőséget ad ugyan arra, hogy több tagállam együtt oldja meg a hulladékok elhelyezését, de Hegyháti szerint az együttműködés ezen a területen nem hatékony, mivel egyetlen ország sem szeretné, ha a tároló a területén valósulna meg. Ezért arra kell felkészülni, hogy Magyarország maga oldja meg a hulladékai elhelyezését - mondta az igazgató.

A hulladéktároló egyik lehetséges helyszíne a Nyugat-Mecsek, ahol az 1990-es években, az uránbánya bezárása előtt már folytak kutatások. A magyar és kanadai kutatók ezer méter mélyen vizsgáltak egy agyagkőzetet, az úgynevezett aleurolit formációt, és - ahogy az RHK fogalmaz - nem tártak fel egyetlen olyan tulajdonságot sem, amely kizárná, mint lehetséges helyszínt. Később ezek a vizsgálatok leálltak, mert az RHK a bátaapáti tárolóra koncentrálta a forrásait (amelynek legnagyobb részét a Paksi Atomerőmű befizetése jelenti). Hegyháti szerint a Mecsekben folyó kutatások 2013-14-ben gyorsulhatnak fel ismét.

Az igazgató szerint ugyanakkor bőven van még idő, hiszen a jelenlegi négy paksi blokkot 2032-2037 közt kell fokozatosan leállítani, a jelenleg előkészítés alatt álló új atomerőmű pedig várhatóan a 2070-es évekig működhet. Az RHK-nál úgy számolnak, hogy a nagy aktivitású hulladékok tárolóját valamikor a 2060-as évek közepén kell majd megnyitni. Hegyháti szerint a tározót úgy kell majd megépíteni, hogy a kiégett fűtőelemeket ki is lehessen venni, ha a tudomány fejlődésével elérhetővé válik egy olyan technológia, amellyel gazdaságosan ártalmatlanítani lehet azokat.

"Ameddig az emberi faj a bolygón él"

Az Európai Bizottsággal szemben nem tartja jó ötletnek a radioaktív anyagok eltemetését a Greenpeace nemzetközi környezetvédelmi szervezet. A környezetvédők két dolog miatt aggódnak: egyrészt attól félnek, hogy még a legjobb tározó sem lehet száz százalékig biztonságos, előfordulhatnak olyan események - például egy erős földrengés -, amelyek miatt radioaktív szennyezés juthat ki az élővilágba. Másrészt felmerül az a lehetőség is, hogy egy jövőbeli civilizáció, amely már nem tud a mi korunkról, véletlenül kiássa az eltemetett, de még mindig veszélyes hulladékokat.

"Egy zseniális mérnökre lenne szükség, hogy biztonságosan a föld alá lehessen temetni fehér izzó, fokozottan veszélyes nukleáris hulladékot, hosszabb időre, mint ameddig az emberi faj a bolygón él" - bírálta a bizottság javaslatát Jan Haverkamp, a Greenpeace európai kampányvezetője. Haverkamp szerint azért beszélnek a mélységi tárolókról, mert az elmúlt évtizedekben ennek a kutatására szánták a legtöbb pénzt.