"Egy kis csípőrázás is megy már" - sporttal kezd új életet néhány tucat kerekesszékes

2011.02.06. 15:12

A kalózkendős óriás élvezi az adrenalinlöketet, az edelényi fiatal a hátát erősíti, a sportőrültnek pedig már csak egy nő hiányzik. Mindhárman egy Magyarországon mindössze néhány tucat embert megmozgató sportot űznek, a kerekesszékes kosárlabdát. A tragikus baleset miatt lebénult emberek jelentős része otthonülő lesz, vagy lecsúszik, néhány gerincsérült azonban megtalálta az utat az élvezhető élethez, az aktív rokkantsághoz.

Az öles kerekek lendületből csattannak össze, ahogy a szemüveges öreg kaján mosollyal keresztbe fordul előttem a pályán, és élesen a szemembe néz. Blokk. Egy gyors rántással megpróbálok hátrafelé kifarolni, de a következő pillanatban egy tagbaszakadt, kalózkendős hentes csapódik nekem a másik oldalról. Fémrácsok reccsennek, a kocsik dodzsemként torlódnak egymásra, a hentes izzadva befeszít, én pedig szép lassan kilökődök az ellenkező irányba. "Sájsze" - kiáltja valaki csikorgó fékezés közben, aztán az öreg és a hentes is helyben megfordul, és elrobog a másik irányba.

Mire irányba fordítom a kerekeimet, a másik oldalon már rohamtempóban pattogtatja a kosárlabdát egy kigyúrt férfi, akinek a karvastagsága a lábaméval vetekszik. Egy gyors passz oldalra, a labdát egy fiatal fiú kapja, aki a felé nyúló karok között cikkcakkban beszáguld a palánk alá, közben lendületből kosárra dob, a labda egyet pattan a gyűrűn, és bent van. Tizenkettő nyolc. A karambolozós és a labdapattogtatós térfélen is ugyanazt a játékot játsszák. Hogy az ember egyszerre érzi magát dodzsempályán és kosárlabda-stadionban, az csupán azért szokatlan, mert Magyarországon mindössze két csapat másfél tucat tagja űzi ezt a sportot, a kerekesszékes kosárlabdát.

Amíg a pályán vagyunk, két különbség van köztem és a kalózkendős center között. Az egyik, hogy ő kétszer olyan gyors a székkel, és tízszer olyan technikás, mint én. A másik, hogy amikor lefújják a meccset, én kiszállok a kis túlzással tanknak is beillő, döntött kerekű kerekesszékből, és betolom a raktárba. Ő viszont néhány gyakorlott mozdulattal átlendíti magát egy kevésbé extrém kerekesszékbe, és továbbgurul. A pályán ugyanis mindenki gerincvelősérült, és senki nem tud lábra állni.

A szemüveges öreg, a kalózkendős óriás és a kosarat dobó fiatal mind olyan élethelyzetből "állt fel", amely a legtöbb ember számára elképzelhetetlen: egy tragikus baleset, egy rosszul sikerült műtét vagy egy durva szövődményekkel járó betegség miatt csípőtől, deréktól vagy mellkastól lefelé lebénultak. A legtöbben már rég beletörődtek, hogy soha többé nem használhatják a lábukat, de nem hagyják, hogy ez elvegye az életkedvüket is. "Ha lábra nem is, de képletesen felálltunk" - mondja egyikük, a születése óta tolószékbe kényszerült Gergő.

Egyik sokkból a másikba

Magyarországon évente sok tucat ember szenved olyan balesetet, amely miatt élete hátralevő részében kerekesszékbe kényszerül. Egy évben átlagosan 500 olyan baleset történik, ahol valakinek megsérül a gerince, és bár a többség megfelelő rehabilitációval járóképessé tehető, a sérültek hatoda soha többé nem tud talpra állni - mondja Mészáros Edit, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) gyógytornász ergoterapeutája. A kosárpályán is mindenkinek megvan a története: van, aki motorbalesetben, van aki autóbalesetben törte össze magát, más egy szórakozóhely erkélyéről vagy egy építkezésen zuhant a mélybe.

Fotó: Mudra László [origo]
Találkozó az edzés előtt. További képekért kattintson!

"Az ilyen emberek rohammentővel kerülnek a műtőbe, aztán napokig vagy hónapokig fekszenek az intenzíven" - magyarázza az ergoterapeuta, aki munkája során a legsúlyosabb sérülteket tanítja újra mozogni. Akkor kerülnek az OORI-ba vagy más vidéki rehabilitációs intézetbe, ha már stabilizálódtak: a kezdeti traumától pedig hosszú út és hatalmas lelki erő vezet a teljes életig és a kerekesszékes kosárlabdáig. Mészáros szerint "a balesetek után a fiatalok kétféle lelkiállapotban kerülnek ide, de egyik sem arra ösztönzi őket, hogy az új életet megtanulják". A sérültek egyik típusa azt gondolja, hogy "minden mindegy, mert sosem fog járni", és ezért feladja a próbálkozást már az elején. A másik, reménykedő típus viszont úgy gondolkodik, hogy "úgyis járni fog újra", és ezért nem foglalkozik a kerekesszékes technikákkal.

Mészáros Edit szerint az első nagy megrázkódtatás az, amikor bekerülnek az intézetbe, mivel azt hiszik, hogy ez az a hely, ahol megtanítják őket járni. "Ekkor szembesülnek vele, hogy itt mindenki kerekesszékes, van aki öt, van aki harminc éve" - mondja. Ezt a teljes gyógyulásban reménykedők rossz jelként élik meg. Aztán jön a második sokk: az első otthon töltött hétvége, amikor azt várják, hogy minden a régi lesz, de ehelyett küszöbökkel, lépcsőkkel és szűk ajtókkal telerakott ellenséges környezetbe térnek haza. A harmadik sokk a végleges hazatérés előtt jön: a sérült hónapokig eltornázgat a rehabilitáción, de amikor kiderül, hogy végleg menni kell, nyilvánvalóvá válik, hogy most már így marad, kerekesszékben.

Mennyien vannak?
Hogy évente pontosan hány ember kerül kerekesszékbe baleset vagy betegség miatt, arra nehéz pontos adatokat találni, mivel a sérülteket ellátó intézmények és szervezetek nyilvántartásai különböző típusú adatokkal dolgoznak. A sérültek számáról árulkodhat ugyanakkor az, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár mennyi kerekesszéket támogatott egy évben. Az OEP által az [origo]-nak megküldött adatok szerint 2010-ben több mint 11 000 kerekesszéket adtak ki, amiből mindössze 168 darab volt aktív szék.

Kísérő által irányított kerekesszék 492 db
Kétkezes, hátsókerék-meghajtású kerekesszék 9511 db
 - ebből aktív szék 218 db
Egyoldali meghajtású, nem motorikus kerekesszék 168 db
Elektromos motorral meghajtott kerekesszék 860 db
Forrás: OEP


"Hogyan lehetne élvezni?"

Az [origo] által megkérdezett szakemberek és kerekesszékesek szerint a rehabilitációról kikerülő emberek nagyobbik része nehezen vagy egyáltalán nem képes új, önálló életet kezdeni, miután útjára bocsátják. Miközben az intézetekben folyamatosan próbálják fejleszteni, mozgatni őket, otthon a motiváció könnyen lanyhul. A rehabilitációs intézetek ugyan rendszeresen népszerűsíti körükben a sportot, és találkozókat szerveznek, ez azonban sok emberről lepereg.

"Nehéz motiváltnak lenni, ha otthon nincs munka, nincsenek az aktív élethez megfelelő eszközök és nincs a mozgássérült-léthez megfelelő környezet" - magyarázza Lelik Ferenc, A Hátrányok Dacára Alapítvány vezetője, aki kerekesszékes életmódot oktat az OORI gerincsérültosztályán. Szerinte a probléma lényege az, hogy a sérülteket a rehabilitáció végén semmilyen szervezett háló nem várja, és sokszor úgy kerülnek ki az intézetekből, hogy nem készültek fel teljesen az életre. Pedig Lelik szerint "akinek nem biztosítunk szervezetten önálló és aktív életet, az előbb-utóbb lelki beteg vagy alkoholista lesz, elhízik, és annak a kezelése sokkal többe kerül a társadalomnak, mint mindennek a megelőzése".

Az OORI február elején tartott tudományos konferenciáján is elhangzott, hogy "jobb helyeken, civilizáltabb országokban a sérülteket a rehabilitáció végén el is indítják a munka felé". Bár sokkal jobb a helyzet, mint korábban, nálunk ez még mindig nincs így - mondja Lelik. Lehet ugyan támogatást igényelni a lakások akadálymentesítésére, de ez a szintén kerekesszékes Leliknek például a fürdőszobájára sem volt elég. És lehet ugyan olyan kerekesszéket kapni, amely aktív életet tesz lehetővé, de az hatszor annyiba kerül, mint a megszokott, "szörnyszülött" székek. A 600 ezer forintos, úgynevezett "aktív széket" az Országos Egészségbiztosítási Pénztár csak alapos vizsgálatok után írja fel azoknak, akik valóban aktív életet élnek: ez azonban fordított logika, mert aktív életet csak az tud kezdeni, akinek már van "aktív széke" - mondja Lelik.

Mire jó az aktív szék?
Az úgynevezett aktív szék egyik legnagyobb előnye a normál kerekesszékhez képest az, hogy sokkal könnyebb, ezért egyszerűbb kezelni. Míg egy aktív széket bárki képes némi gyakorlás után négy kerékről két kerékre állítani, a normál székeknél ez lehetetlen. A két kerékre állás azért fontos, mert meredek lejtőkön, nagyobb padkákon, kisebb lépcsőkön és egyenetlen terepen csak így tud közlekedni a kerekesszékes. Az aktív szék másik előnye, hogy könnyen állítható a sérült testméreteihez, és könnyen szét is szerelhető: ha például valaki autóba ül, 1-1 mozdulattal tudja lekapni a szék kerekeit, és tudja összecsukni az ülést, hogy a szerkezet könnyedén elférjen a hátsó ülésen.



"Ismertem egy srácot Debrecenben, aki tizenhét évesen sérült meg, és egy lift nélküli panel hetedik emeletén lakott a szüleivel hét éven át" - meséli Lelik oktatótársa, Orbán Dávid. "Addig csak akkor jutott ki a lakásból, ha a haverok hétvégente levitték a lépcsőn." Ugyanezzel kellett szembenéznie a negyvenkilenc éves Rózsahegyi Istvánnak is, aki harmadik emeleten lakott, mielőtt kiesett lakása ablakán. Mivel nem volt lift, sérültként nem is térhetett haza az otthonába. A férfi, aki végül egy gyömrői idősotthonban kapott helyet, most már kijárhatna ugyan, de alig teszi: "Az elmúlt két hónapban csak 3-4-szer mentem ki az épületből" - mondja az [origo]-nak. "Megvan itt a komfort, helyben van bolt, büfé, amely egyben kocsma is. Megszűri az ember, hogy hova megy".

A huszonéves Krisztián, aki egy Bács-Kiskun megyei faluban él, nem a lakás, hanem a vidék foglya: "Nincs itt semmi lehetőség, itthon unatkozom egész nap a tévé meg a számítógép előtt" - meséli. A kerekesszékes fiú a téli hidegben a házból sem mozdul ki, de nyáron is csak a faluban csavarog elektromos kerekesszékével. Pestre csak segítséggel tud eljutni, mert jogosítványa nincs: így marad neki a család meg az otthoni torna.

Fotó: Mudra László [origo]
Keresztbepassz.  További képekért kattintson!

Az OORI-ban 2010-ben egy EU által támogatott kutatást kezdtek arról, hogy a gerincsérülteknek a balesetük után milyen céljaik, motivációik vannak. A kutatás egyik készítője, Tóth Katalin szerint a felmérés leginkább visszautasított kérdése az volt, hogy "mennyire élvezi az életet?" A 16 vizsgált egyike a balesete után 3-4 héttel erre csak annyit közölt: "Hogyan lehetne élvezni az életet kerekesszékben? Szerintem sehogy."

"Alapvetően boldog vagyok"

A beszűkülő lehetőségeket azonban le lehet győzni - állítják azok a fiatalok és idősek, akik a sporttal hátrányos helyzetükből is kihozták a maximumot. A kőbányai Törekvés SE paralimpiai csarnokának kosárpályáján senki nem kesereg, a játékosok kemény ütközésekkel és látható elszántsággal pörgetik a kerekeket. "Nagyon sokat segít, hogy velem hasonló emberekkel játszom, a meccs pedig teljesen felpörget, egy valóságos adrenalinbomba, amelytől másik dimenzióba kerülök" - mondja a kalózkendős óriás, Schober László. A férfi jelenleg svédmasszőr, korábban hentes volt, és egy műtét miatt került kerekesszékbe: azt mondta, már akkor kigondolta, hogyan fogja az új élethelyzetet "pozitívan megoldani".

Meddig és mit gyógyítanak?
Mészáros Edit szerint az OORI-ban a deréktájon sérült embereket (paraplég betegeket) 3-4 hónapig, a nyaknál sérült, és így mind a négy végtagjukon lebénult betegeket (tetraplég betegeket) 6-8 hónapig rehabilitálják. A rehabilitáción a sérültek olyan alapdolgokat tanulnak meg, mint a kerekesszékből való átülés, az öltözködés vagy a tisztálkodás. A gyógytornász szerint szerencsére nincs időlimit, mindenkit addig tarthatnak benn, amíg fejleszthető.

Az OORI februári konferenciáján ismertetett adatok szerint ugyanakkor az intézményben 97 százalékos ágykihasználás mellett a paraplég betegek csak átlag 39 napot, a tetraplég betegek 50 napot töltöttek el. Ez az adat torzít, mert a kezelt sérültek közt sokan nem új sérültek voltak, hanem valamilyen szövődmény vagy előrelépés miatt tértek vissza az osztályra. Az eltöltött idő azonban így is nyilvánvalóan kevés: a nemzetközi szakirodalom szerint egy paraplég betegnek fél év, egy tetraplég betegnek pedig egy teljes év rehabilitáció lenne elegendő - mondta a februári konferencián Klauber András főorvos.



Mióta itt kosarazom, sokkal jobb a háttartásom" - büszkélkedik Tóth Zoltán is, majd riszálni kezdi magát a székben: "Még egy kis csipőrázás is megy már". Négy évig szintén egy lift nélküli ház emeleti lakásában ült a tévé előtt, és saját bevallása szerint "teljesen leépült": végül azonban sikerült elköltöznie, egy "segíts magadon" táborban feleségre is lelt, és aztán a sporttal is kiteljesítette az életét. "Edelényből kocsival megyek Miskolcra, onnan vonattal Budapestre, majd alacsony padlós busszal idáig" - mondja: neki a heti edzés megéri, hogy ezt az utat minden szerdán megtegye oda-vissza.

A teremben üldögélő egyetlen sérült lány, Molnár Marietta is azt mondja, hogy neki "ez a mindene": öt törött csigolyával, huszonhárom évesen kellett lemondania a pesti diákéletről, de a reményt nem adta fel. "A balesetem előtt még véletlenül sem sportoltam, de rá kell jönni, hogy így is van egy csomó lehetőség, csak akarni kell". Egy hete kezdett újra önálló életet Budapesten, Facebook-oldalán pedig büszke mondat hirdeti: "A kerekesszékes is ember, csak ülve zuhanyzik."

Míg Marietta azon viccelődik, hogy a fiúk játék közben egyáltalán nem kímélik, és "minden héten tíz férfi szedi szét a pályán", addig a férfiak azt élvezik, hogy a palánk alatt végre kiengedhetik a gőzt és az agressziót. "A belső feszültség felgyülemlik, ha az ember nem tud mozogni" - mondja Orbán Dávid, aki korábban evezett, most pedig kosarazik. A kalózkendős László szerint ilyenkor élik ki azokat az elfojtott fájdalmakat és energiákat, amelyek bennük vannak. "És benne van az ellazulás is, meg a szabadság, hogy ilyet is lehet csinálni" - teszi hozzá Szilvágyi Gergő, a születési rendellenesség miatt tolószékbe került fiú.

Fotó: Mudra László [origo]
Különleges székek egymillióért.  További képekért kattintson!

Ő azután került a csapatba, hogy a tévé előtt töltött évek alatt saját bevallása szerint "sportőrültté" vált, és húszéves korában elege lett az otthon ülésből. Az első lépést egy kerekesszékes tánccsoport jelentette, de azóta mindenféle extrém sportot kipróbált: "Ha elfoglalod magad, nincs idő keseregni, ezért nekem egy szabad estém sincs" - mondja. "Jó az életem, ennél lököttebb lábon állva sem lehetnék" - nevet, majd hozzáteszi: "Alapvetően boldog vagyok, már csak egy nő hiányzik az életemből. De az is lesz majd. Nincs olyan, hogy lehetetlen".

Extrémebb sportok, ameddig a pénztárca ér

Hiába ad a kerekesszékes sport lökést a sérült embereknek, mégis csak 10-12 ember játszik a kőbányai stadionban. Rajtuk kívül néhány hónapja alakult egy másik csapat Miskolcon, más azonban nem űzi a sportot Magyarországon. "A sport sokkal kevesebb emberhez jut el, mint szeretnénk" - mondja Lelik Ferenc, aki szerint ennek rengeteg oka van. Alapítványa gyakran állami támogatással folyamatosan szervez életmód-táborokat, és az OORI oktatásain is népszerűsíti a sportokat, de a sérült emberek lelkesedésének és a rendelkezésre álló pénznek is van határa.

Az egyik probléma Lelik szerint az, hogy "nagy a tehetetlenség a társadalomban, és még nagyobb az éles helyzetbe kerülő emberek, például a mozgássérültek között". A sérültek többsége ugyanolyan okok miatt nem vág bele a sportba, mint a járó emberek: azt hiszi, hogy nem elég edzett hozzá, hogy túl kövér, és majd kinézik a többiek, de előfordul, hogy csak egyszerűen lusta. Másokat a "túlféltő család" nem enged el a veszélyesnek tűnő sportokra, megint mások pedig azért nem vágnak bele, mert abban bíznak, hogy "úgyis járni fognak" néhány év múlva.

A másik probléma a pénz: a sportokhoz használt, masszív, döntött kerekű székek 1-1,5 millió forintba kerülnek, amelyet Lelik szerint "egyéni túlélési technikákkal" próbálnak beszerezni. Akinek van széke, az is egy csomó pénzt kénytelen költeni utazásra: a kosarasok az ország minden tájáról gyűlnek össze, és bár a vonaton 90 százalékos kedvezményt kapnak, a benzint ők állják. Akinek autója nincs, az szinte teljesen meg van lőve, nem is tud eljutni az edzésre.

Hogyan játsszák?
A kerekesszékes kosárlabdának legalább olyan bonyolult szabályai vannak, mint a kosárlabdának. A játékos a kezében tarthatja a labdát, de így legfeljebb kétszer lökheti meg a kerekét, utána pattintani vagy passzolni kell. A blokkoláskor szemből lehet ütközni, de hátulról fellökni a kosárra dobó játékost tilos. A kosár alatt legfeljebb 3 másodpercig szabad tartózkodni, miután az embert egy védekező játékos megállította. A csapatokat úgy állítják össze, hogy minden játékosnak sportorvos által megállapított pontértéke van: minél nagyobb az ember sérülésének foka, annál kevesebb pontot kap. Egy teljesen ép ember 5 pontos, egy csapat pedig tornától függően 12-14 pontnyi emberből állhat össze.


Pedig ha a pénz nem lenne probléma, a mozgássérültsportok egész tárházát lehetne tömegesen terjeszteni. Lelik alapítványa népszerűsíti Magyarországon a kerekesszékes teniszt, vívást, pingpongot, úszást, kajakozást, valamint a kézzel hajtott handbike-okat is. A mozgássérült férfi állítása szerint már 15-20 embert tanított meg síelni, de vizisíelt is. "Az ilyeneket csak mi terjesztjük, én mesélek róla mindenkinek" - mondja.

A csapatsportok közül a kosárlabda mellett kerekesszékes rögbi is létezik Magyarországon: ezt olyan sérültek játsszák, akiknek nem deréktájt, hanem a nyakuknál sérült a gerincük, és ezért nemcsak lábuk béna, de kezükkel sem tudnak szorítani. A csapat 2008-ban állt fel, és egy kerekesszékes rögbisekről szóló amerikai film, a Gyilkos labda ihlette: egyelőre nyolc tagja van, akik már nemzetközi versenyen is indultak. Az egyik csapattag, Happ Krisztián szerint ehhez már "kicsit elvetemültnek is kell lenni", a játékban ugyanis rendszeresek a kemény ütközések és borulások. De ugyanarra jó, mint a kosárlabda: társasági élet és játék. Krisztián azt mondja, "engem az agresszivitás vitt bele, mert a feszültséget le lehet vezetni benne".

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK