Közzétették a Medgyessyhez hasonló SZT-tisztek többszázas listáját

Az eddigi legteljesebb összesítést tették közzé a Kádár-korszak állambiztonsági szolgálatának szigorúan titkos tisztjeiről. Az SZT-tisztek - akik közé tartozott Medgyessy Péter egykori miniszterelnök is - magasan a hétköznapi ügynökök felett álltak a pártállami hierarchiában, belügyi rendfokozatot viseltek, és illetményt is kaptak. Olyan munkahelyekre helyezték őket, amelyeket az állambiztonság érzékenynek ítélt, ott voltak a minisztériumokban és a szállodai portákon is.

A rendszerváltás előtti állambiztonsági szolgálatok működésének egy, a szokásosnál is kevésbé ismert részébe enged betekintést a III. főcsoportfőnökség szigorúan titkos (SZT) állományú tisztjeinek adatait feldolgozó honlap, a szigoruantitkos.hu, amelyet Boér Zoltán, Fráter Olivér és Ungváry Krisztián történészek állítottak össze a hódmezővásárhelyi Emlékpont múzeum támogatásával.

A figyelem 1990 óta az állambiztonság által foglalkoztatottak közül az úgynevezett ügynökökre (szakszóval: hálózati személyek) irányult, pedig ők csak egy részét képezték a rendszernek. Medgyessy Péter korábbi miniszterelnök esetétől eltekintve kevés figyelmet kaptak a hierarchiában az ügynökök felett álló SZT-tisztek, akik a Belügyminisztérium (BM) hivatásos állományának tagjai voltak - rendfokozatuk volt. és illetményt kaptak -, de tevékenységüket titokban, polgári foglalkozásuk fedésében fejtették ki.

Az SZT-tisztek vagy eredetileg is állambiztonsági tisztek voltak, akiket érzékenynek ítélt helyekre helyeztek fedőfoglalkozásba, vagy olyan polgári személyek, akiket épp azért szerveztek be, mert fontos beosztásban dolgoztak, és megbízhatónak ítélték őket. Egy 1969-es BM-parancs szerint minden fontosabb állami létesítményben létrehoztak fedett állásokat belügyi összekötők számára. A honlapon található adatokból kiderül, hogy sok SZT-tiszt dolgozott a MÁV-nál, illetve az idegenforgalomban.

A történészek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található SZT-tiszti iratokat dolgozták fel: a III/II. csoportfőnökség (kémelhárítás) dokumentumaiból 673 SZT-tisztre vonatkozólag sikerült adatot találni, közülük 551 név szerint is beazonosítható volt, és a történészek remélik, hogy további levéltári kutatás révén a csak fedőszámmal szerepeltetett 122 fő közül is számos személy beazonosítható lesz.

Bár az állambiztonság saját statisztikája szerint a megszerzett, releváns információk 12 százaléka származott az SZT-tisztektől, az általuk írt jelentések közül egy sem található meg ma a levéltárban. Ennek ellenére az összegyűjtött adatokból a történészek megkíséreltek információkkal szolgálni személyiségükre, politikai meggyőződésükre és állambiztonsági munkájuk megítélésére vonatkozóan is. Ugyanezen célt szolgálja az SZT- tisztek korabeli lakcímének megadása is, ami a kutatók szerint szociográfiai szempontból lehet releváns információ.

Két személyről már korábban is tudni lehetett, hogy a rendszerváltás előtt SZT-tiszt volt. A Pénzügyminisztérium nemzetközi kapcsolatok főosztályán dolgozó Medgyessy Péter (D-209) későbbi miniszterelnök 1978-tól 1982-ig volt SZT-tiszt, főhadnagyi rendfokozatban. 1982-ben tartalékállományba helyezték. Ekkor azt írták róla: "Szóban és írásban egyaránt úgy nyilatkozott, hogy megfelelő kapcsolati rendszer kialakítása esetén továbbra is szívesen vállalja a hivatásos tiszti szolgálatot."

Boros Imre (D-008), az első Orbán-kormány kisgazda minisztere a rendszerváltás előtt a Magyar Hitel Bank vezérigazgató-helyettese volt, emellett 1989 márciusától nevezték ki, századosi rangban. 1990-ben maga kérte, hogy bocsássák el az állományból, mert az számára "elviselhetetlenül magas egzisztenciális kockázattal jár". 2007-ben úgy nyilatkozott: egy gazdasági bűncselekmény ügyében végzett szakértői tevékenységet.

Rajtuk kívül a többség az egyelőre 551 nevet tartalmazó listán nem ismert ember, illetve ma már nem aktív a közéletben. A kevés kivétel közé tartozik például Dégen István (D-24), a sanghaji világkiállítás magyar pavilonjának igazgatója, illetve a magyar részvételt szervező Genexpo Hungary Kft. ügyvezetője, akinek SZT-tiszti múltjáról már szintén jelentek meg korábban információk. 1977 és 1987 között szolgált SZT-tisztként előbb hadnagyi, majd főhadnagyi, végül századosi rangban. Polgári foglalkozása szerint a Malév üzletkötője volt, operatív feladata "a hazánkba utazó, illetve a Budapestre akkreditált n[agykövetségek] körében a felderítő, szűrő-kutató munka végzése". 1987-ben azért bocsátották el, mert kinevezték az MSZMP Központi Bizottság apparátusába.