"Csapdába ejtettük magunkat" - levonná a tanulságot az atomkatasztrófából az EU-biztos

Vágólapra másolva!
Nem akarja előre leírni az atomerőműveket, de kétszer is ellenőrizne rajtuk mindent az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosa, aki magyarországi tárgyalásai előtt adott interjút az [origo]-nak. Janez Potocnik nem örül a magyar környezetvédelmi hatóságok költségvetésének megkurtítása miatt, és még mindig várja a magyar hatóságok válaszát a vörösiszap-katasztrófa ügyében talált magyar mulasztások miatt.
Vágólapra másolva!

Ön azért jött Magyarországra, hogy egy európai vízügyi stratégiáról egyeztessen, mert a vízkészletek Európa-szerte egyre inkább fogyóban vannak. Magyarországon azonban más a helyzet, jó minőségű, bőséges ivóvízbázisunk van. Hogyan szeretné mégis meggyőzni a magyarokat, hogy lépjenek a tettek mezejére a közös vízügy érdekében?

Magyarország az országokon átnyúló folyóvizei miatt nagyon erősen kötődik a szomszédaihoz, és nem hiszem, hogy csak a vízhiány miatt lehet aggódni, ha a vízhasználatról beszélünk. Önöknek mostanában árvizekkel kellett szembenézniük, és ez szerintem elég hangos vészharang volt, hogy lássák, milyen fontos felkészülni a hasonló helyzetekre. Nem ismerek olyan országot a világon, amelyet nem érintené a vízzel kapcsolatos problémák legalább egy oldala, és a tény, hogy a kormányuk a vízügyet tette a pénteki informális környezetvédelmi miniszteri ülés fő témájává, számomra bizonyíték, hogy jól értik a problémát.

A magyar kormány ugyanakkor épp most jelentett be jelentős költségvetési zárolást, aminek eredményeként a hírek szerint a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok költségvetési forrásai közel 45 százalékkal csökkennek. Mit gondol erről?

Nem hallottam még róla, de minden ország maga dönt a költségvetéséről, és megértem, hogy sok ország él jelenleg olyan időket, amikor megszorításokra van szüksége. Másrészről viszont amennyiben tényleg ez a helyzet, akkor természetesen nem mondhatom, hogy örülök neki. Remélem, hogy ezek a megszorítások semmilyen módon nem befolyásolják azoknak a kötelezettségeknek a teljesítését, amelyeket a magyar kormány vállalt.

A magyar vízügyi hatóságok nemrég világszerte bekerültek a híradásokba, amikor a vörösiszap-katasztrófa során a Dunát kellett megvédeniük a szennyezéstől. Önök az Európai Bizottságban milyen tanulságokat vontak le abból a katasztrófából?

Sajnos teljes biztossággal sosem tudjuk megelőzni az ilyen balesetek, vagy bármilyen más katasztrófa bekövetkeztét. Viszont meg kell próbálnunk minimálisra csökkenteni az esélyét annak, hogy egy ilyen eset megtörténjen. Ezért minden hasonló balesetnél egy nagyon mély elemzést készítünk a történtekről, és megróbáljuk levonni a következtetéseket, hogy többé hasonló ne történhessen.

Mire jutottak a vörösiszap-katasztrófánál?

Az ajkai ügyben az alapvető kérdés az volt, hogy a baleset valamilyen hiányos jogszabály miatt következett be, vagy azért, mert a létező szabályozást nem alkalmazták megfelelően. Azt hiszem, hogy a második következtetéshez állunk közelebb. Két dolog is van, amit szerintünk megtehettek volna a baleset elkerülésére, és a magyar kormánynak egy nagyon intenzív eszmecsere után ezt a nézetünket világosan ki is fejtettük.

Mik voltak ezek a mulasztások?

Az első az, hogy szerintünk Magyarország nem ültette át a magyar jogrendbe a kitermelt hulladékok kezeléséről szóló uniós irányelvet, az úgynevezett bányászati hulladék direktívát. Azt gondoljuk, hogy ezen változtatni kell. A másik probléma az, hogy a vörösiszap-tározóban tárolt hulladékot nem veszélyes hulladékként kategorizálták, noha annak kellett volna (erről ebben a cikkben részletesen is olvashat).

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Mit tehet ezek ellen a Bizottság?

Jelenleg várjuk a magyar törvényhozás hivatalos megerősítését arról, hogy a bányászati hulladék direktívát megfelelően átültették a magyar jogrendbe. Szintén várjuk, hogy az ajkai létesítmény új engedélye már korrektül határozza meg a tárolt hulladékot. Erről február 25-én küldtünk levelet, a magyar hatóságok válaszát pedig március végére várjuk. Ha a két problémát nem oldják meg, akkor az is elképzelhető, hogy kötelességszegési eljárás indulhat Magyarország ellen.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy közben tavaly elfogadtunk egy új irányelvet az ipari károsanyag-kibocsátásról, ami szintén magasabb biztonsági előírásokat tartalmaz az ipari létesítmények számára. Meg vagyunk róla győződve, hogy ha az előírásokat mind betartják, akkor az ehhez hasonló balesetek nem történnének meg.

Az ajkai iszaptárolót üzemeltető Mal Zrt. vezetői ugyanakkor az első napokban még arra hivatkoztak, hogy egy EU-irányelv szerint a vörösiszap nem számít veszélyes hulladéknak. Valóban létezik olyan direktíva, amely nevesíti, hogy a vörösiszap nem veszélyes, máshol viszont azt mondja ki, hogy a maró, erősen lúgos anyag az. Nem érzik úgy, hogy ezeket a bonyolult szabályozásokat le kellene tisztázni?

Igen, néha valóban szükség lehet némi tisztázásra, de mi csak lépésről lépésre haladhatunk. Szerintem ebben az esetben a jogszabályok elég világosak, és végeredményben egyszerűen csak elég időt kellene rájuk fordítani, hogy a kormányok biztosítsák a saját embereik biztonságát, hiszen ez a legfontosabb.

Mi nem mehetünk végig Európa minden intézményén, hogy ellenőrizzük, vajon a nemzeti hatóságok mindent az európai jogszabályoknak megfelelően csinálnak-e, a mi igazgatóságunkon mindössze 500 ember dolgozik a környezetvédelmi ügyek hatalmas tárházán. Nekünk bíznunk kell a nemzeti hatóságokban, mert csak így ültethető át az európai jog a gyakorlatba. Néha úgy érezzük magunkat, mintha egy nemzetek fölötti ellenőrző hatóság lennénk, de a valóságban a helyi emberek érdeke, hogy az országaikban a dolgok megfelelően és biztonságosan menjenek, és hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok megfelelően alkalmazzák az EU irányelveit. Az európai irányelvek helyi jogszabályokba való átültetése egy nagyon fontos kérdés, amit idén egy kommunikációs kampányban is szeretnék hangsúlyozni.

Azt mondja, bízni kell a nemzeti hatóságokban, de épp most néz szembe Európa egy olyan problémával, ahol a bizalom helyett mindenkit újra ellenőrizni fognak. A hét elején döntöttek arról, hogy a japán nukleáris krízis miatt Európa összes atomerőművén biztonsági tesztet végeznek. Ön szerint ez elég lesz ahhoz, hogy minden Európai atomerőművet biztonságosnak tudhassunk?

Azt jelenleg sem állíthatja senki, hogy az európai nukleáris létesítmények nem biztonságosak.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

És azt állíthatjuk, hogy biztonságosak?

A jogszabályaink világosak, és egyértelmű szabványaink, egyértelmű ellenőrzési procedúráink vannak. Az infrastruktúránk is megvan, és őszintén remélem, hogy mindez a gyakorlatban is úgy működik, ahogyan működnie kell. De ha egy olyan tragédia történik, mint a japán katasztrófa, akkor szerintem az a felelősségteljes magatartás, ha mindent újra ellenőrzünk, hogy hasonló eset nálunk semmilyképpen se történhessen.

Ön szerint lesz olyan atomerőmű, amelyik megbukik majd az EU biztonsági tesztjén?

Jelenleg még senki sem tudja igazán, hogy hogyan fognak kinézni ezek a tesztek, vagy hogy ki fogja végrehajtani őket. Én azt mondanám, hogy egyelőre nyugodjunk meg. Régóta élünk együtt ezekkel az atomerőművekkel, és eddig biztonságosan működtek. Az biztos, hogy ha valami történik, akkor mindannyiunknak tanulnia kell belőle, még ha nem is itt történik, hanem Japánban. A leckét megtanuljuk, és meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, hogy az előírt biztonsági előírásokat tényleg teljesítjük. De nem szeretném, ha emiatt előre elkezdenénk következtetéseket levonni.

Az atomenergia használata örök vita tárgya, és a japán események miatt ismét felmerül a kérdés: fontosabb-e a károsanyag-kibocsátás csökkentése a nukleáris kockázatok árán, vagy érdemesebb elkerülni az atomenergiát még akkor is, ha az nagyobb környezetszennyezéssel jár. Mi az ön személyes véleménye?

Az Európai Bizottságban nincs személyes vélemény. De hadd válaszoljak egy provokatív kérdéssel. Azt nem engedhetjük meg, hogy a szén-dioxid-kibocsátás tovább emelkedjen, ugye egyetért? Nem mehetünk bele megint a klímaváltozás-történetbe, biztos vagyok benne, hogy ezt mindenki látja. És ugye abban is egyetértünk, hogy amikor este hazamegyünk, és bekapcsoljuk a tévénket, akkor bizony szükségünk van elektromos áramra...

Tehát szükségünk van atomenergiára?

Nem, válaszokra van szükségünk. Nem állítom, hogy a válasz az atomenergia, de az biztos, hogy ez az egyik lehetséges megoldás. Az EU tagállamai maguk döntenek arról, hogy miből akarnak energiát termelni a jövőben. Ez viszont bizonyosan felvet a biztonsággal kapcsolatos kérdéseket, amelyeket kétszer is ellenőrizni kell. Igazából ha atomenergiáról beszélünk, nem sosem árt mindent kétszeresen ellenőrizni. De ez nem azt jelenti, hogy most azonnal teljesen új terveket kellene készítenünk mindenre.

Elég nyilvánvaló, hogy nem találtuk meg időben a megfelelő válaszokat, amelyek választási lehetőségeket adnának nekünk. A fogyasztási szokásaink csapdájába ejtettük magunkat, és most meg kell változtatni a termelési és a fogyasztási szokásokat is. Komolyan el kell gondolkodnunk az energiatakarékosság kérdésén, kétszer meg kell gondolnunk, hogy mit használunk és mit nem. Nincs egyszerű válasz ezekre a kérdésekre.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Ki ő?
Janez Potocnik, a 27 tagú Európai Bizottság környezetvédelemért felelős biztosa, akit Szlovénia delegált a testületbe. A politikus az előző ciklusban tudományért és kutatásért felelős biztos, előtte Szlovénia EU-csatalkozási tárgyalásainak vezetője volt. Potocnik 53 éves közgazdász, volt európai ügyekért felelős szlován miniszter is.