Magába fordult kutató örökségéből került elő sugárzó anyag Budán

Szenvedélyesen gyűjtötte a haditechnikai eszközöket, és még egy egyetemi tanszék padlását is megtöltötte kacatjaival az az elhunyt fizikus mérnök, akinek a lakásában a hétvégén rádioaktív tárgyakra bukkantak az örökség között kutakodó rokonok. A férfit zárkózott, örök agglegénynek ismerték, aki egyik szomszédja szerint időnként "politikai átkozódásokat" is szórt.

Magányos agglegény és a haditechnikáért rajongó, zárkózott gyűjtő volt az a két éve elhunyt fizikus, akinek budai lakásában radioaktív, sugárzó eszközöket találtak a hétvégén - állították az [origo]-nak a férfi ismerői. Az Endre keresztnevű férfi 44 évet dolgozott a BME Fizikai Intézetében, mielőtt nyugdíjba vonult, és szenvedélyesen gyűjtötte a régi műszereket, repülőgépek alkatrészeit. Ezek közé kerültek azok a sugárzó alkatrészek is, amelyek a hétvégén riadalmat okoztak a férfi hagyatékában kutakodó rokonok között. A férfi távoli rokonai szombaton épp egy barátukat vitték be a lakásba, hogy megmutassák és esetleg eladják neki a férfi különleges műszaki gyűjteményét, amikor az ismerős zsebében lévő sugármérő eszköz jelezni kezdte, hogy a lakásban radioaktív sugárzás van.

Bár a korábbi híradások egy professzorról szóltak, a férfi valójában nem professzor, hanem tudományos osztályvezető volt a BME-n, nem végzett oktatói munkát - mondta az [origo]-nak Füstös László, a férfi egykori kollégája. Füstös 1962-től nyugdíjba vonulásáig dolgozott az elhunyt fizikussal, így jól ismerte: kezdetben még a beosztottjaként, később már a feletteseként követte a munkáját. "Az ő munkája nem annyira tudományos volt, inkább technikai fejlesztéssel foglalkozott, tervezte és szervezte a különböző fejlesztések kidolgozását - mondta a már nyugdíjas docens, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat által kiadott Fizikai Szemle folyóirat szerkesztője.

"Bandi vákuumtechnikával foglalkozott, kísérleti munkákat végzett egy elméleti tanszéken" - mesélte Füstös. Szerinte a fizikus feladata az volt, hogy olyan technológiákat dolgozzon ki és valósítson meg, amelyek külföldön már ismertek voltak, Magyarországon viszont nem, és "valahogy itt is meg kellett csinálni őket, mert a kifinomult külföldi változatát pénzhiány vagy embargó miatt nem lehetett megszerezni".

"Főleg ilyen ipari megbízásokkal foglalkozott, egyetemi kk-munkákat, külön kutatásokat végzett" - mesélte az egykori kolléga: A hatvanas években például vákuumpárologtatót készített, olyan eszközt, amely alacsony nyomáson képes nagyon vékony, 1-2 mikron vastagságú fémréteggel bevonni dolgokat. "Ez nagyon fontos manapság is a mikrotechnológia különböző folyamataiban, csak ma már fejlettebb eszközökkel csinálják" - mondta Füstös. Az elhunyt mérnök a BME honlapján található rövid életrajza szerint olyan folyékony fémrendszereket is kidolgozott, amelyeket külföldön bizonyos nukleáris és űrhajózással kapcsolatos technológiákban is alkalmaznak.

A sugárzó gyűjteményével a hétvégén riadalmat keltő fizikus 1927-ben született, 1950-ben szerzett villamosmérnöki diplomát, ettől kezdve 1994-es nyugdíjazásáig dolgozott az egyetem Fizikai Intézetének Vákuumtechnikai Laboratóriumában. Amikor egykori kollégája, Füstös László 1962-ben az intézethez került, már osztályvezető volt, és a vákuumfizikai csoportot vezette. A BME millenniumi évkönyve szerint 1966-ban szerzett doktori címet, szintén villamosmérnökként.

"Tele volt a holmijával a padlás"

"Igazi gyűjtő volt, mindent szeretett vinni, amit leselejteztek" - mesélte az [origo]-nak Simon Rita, aki a Fizikai Intézet adminisztrátoraként ismerte az elhunyt fizikust. Szerinte a férfi főleg felszámolt cégektől szerette begyűjteni a régi műszereket, és leginkább a repülőkről szeretett beszélni, a repülők alkatrészeit kereste. "De például régi ingaórákat is szeretett javítani" - tette hozzá az adminisztrátor: "Hogy minderre honnan volt pénze az egyetemi fizetéséből, azt nem tudom". Füstös László szerint a tanszéki padlás gyakorlatilag az ő holmijával volt tele, néhány lezárt szekrényében még a nyugdíjazása után is évekig álltak a dolgai.

Forrás: MTI/ Manek Attila

Kalászi Pál intézeti sugárvédelmi megbízott és Dr. Turai István vizsgálja az eszközöket

Az elhunyt kutató valóban különös dolgokat gyűjtött, a lakásában talált radioaktív eszközök ugyanis nem mindennapi gépekből származhatnak - derült ki az Országos "Frédéric Joliot-Curie" Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet (OSSKI) szakértőinek vizsgálatából. Az intézethez tartozó Országos Sugáregészségügyi Készenléti Szolgálat (OSKSZ) szerint a lakásban összesen 19 tárgy volt radioaktív: ezeket a rendőrség lefoglalta, majd a szolgálat munkatársai megvizsgálták, és megállapították, hogy mindegyik rádium izotópot tartalmazott.

"A tárgyak többsége műszerkijelző, foszforeszkáló, sötétben világító számlapokkal rendelkező kijelző és egyéb alkatrész" - mondta az [origo]-nak Dr. Turai István, az intézet főigazgatója. Szerinte a talált műszerek többsége nagyon öreg, és régi repülőgépekből, haditechnikai eszközökből származik. "Több olaj- és benzinszintjelző van köztük, olyanok, mint egy autóban a sebességmérő, vagy egy régi vekker, aminek a műszerlapja a sötétben zölden világít" - mondta. Az egyik műszer megsárgult, orosz nyelvű tájékoztatóját sikerült is lefordítania: eszerint a sugárzó eszköz egy 1954-ben gyártott, a benzin- és olajszintek, valamint az olaj hőmérsékletének távolsági mérésére szolgáló műszer tartozéka.

"Igazi agglegény volt"

Hogy mit akart kezdeni a fizikus különleges gyűjteményével, azt nem tudni, de nem valószínű, hogy örökségnek gyűjtötte, családja ugyanis ismerői szerint nem volt. A férfi Simon Rita szerint "igazi agglegény volt, és emellett rendkívül zárkózott ember, akit egyáltalán nem érdekeltek a nők". Szomszédja, egy idős asszony szerint sokáig az édesanyjával és a nagynénjével lakott, majd amikor ők meghaltak, egyedül élt tovább a budai lakásban.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

A szomszédasszony szerint a kutató rengeteg kacatot tartott

A szomszéd szerint az utolsó éveiben "teljesen bezsongott", lefogyott, és már ki sem mozdult a házból, csak italozott és politizált. "Egyszer voltam nála, hatalmas kupleráj volt a lakásában, piszkosan feküdt a húzatlan ágyneműn, az ajtajára pedig mindenféle szélsőséges jelszavakat, politikai átkozódásokat írt ki" - mesélte: "Egyszer például azt kezdte magyarázni nekem, hogy ő mennyire szereti és tiszteli az SS-katonákat" - tette hozzá a nő.

A fizikus munkahelyén ilyen politikai nézetekről nem hallottak, egykori kollégái csak arra emlékeztek, hogy voltak "érdekes könyvei", a két világháború közötti egyetemi kiadványokat is gyűjtötte. "Személyes emlékei is voltak ezekről az évekről, hiszen 1927-es születésű emberként kamaszkorban élte meg ezt az időszakot" - mondta róla Füstös László. A hadsereg azonban később is érdekelte: "Egyszer büszkén mesélte, hogy Farkas Mihály, Rákosi honvédelmi minisztere közvetlenül ellenőrizte a munkájukat, és néhány kollégát az ellenőrzésen egyből tisztté nevezett ki" - mondta. Szerinte azonban a férfi a Fizikai Intézetben inkább arról volt híres, hogy orgonázott, és "a különböző kapcsolatai révén mindig beengedték a templomokba, hogy játszhasson".

Nem volt veszélyes a sugárzó gyűjtemény

Bár a néhai fizikus lakásán talált műszerek sugárzása nagyobb, mint a megengedett, az egészségre nem károsak - derült ki az eszközökön elvégzett vizsgálatokból. A radioaktív tárgyak közül a legnagyobb sugárzást egy, a felirata alapján amerikai gyártmányú hengeren mérték az OSKSZ szakemberei, erre rá is van írva, hogy fél gramm rádium található benne - mondta az [origo]-nak Dr. Turai István. A főigazgató szerint az 1950-es években bevett szokás volt, hogy a műszerek kijelzőiben rádiumot használjanak, mert így azok fluoreszkálva könnyen leolvashatóak a sötétben. Még a 80-as években elterjedt, fluoreszkáló vekkerórák számlapja is mérhető sugárterhelést okozott: "Egy ENSZ-tanulmány szerint a világító számlapú óráktól 1988-ban kétszer akkora sugárterhelés érte a Föld népességét, mint a világ összes atomerőművéből egyszerre."

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

A fizikus leplombált ajtaján még ott a sárga halálfejes matrica

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Mészáros utcai házban talált eszközök veszélyesek lennének az egészségre, hiszen azok sugárzása nagyon alacsony. A leginkább sugárzó rádiumos doboz felszínén 100 mikroszievert per órás sugárzást mértek. "Ez azt jelenti, hogy a rádiumon 10 000 órán át kellett volna ülni ahhoz, hogy valamilyen nem specifikus klinikai tünet fellépjen miatta" - mondta Dr. Turai István. A sugárzás ráadásul hat méterre a tárgyaktól már nem volt nagyobb, mint a normális háttérsugárzás, ezért a sugáregészségügyi szakemberek szerint a szomszédokat semmilyen veszélyes sugárzás nem érhette az elmúlt években.

Atomtemetőbe kerülnek a műszerek
A tárgyak elhelyezése azonban, veszélytelenségük ellenére is hosszú és bonyolult folyamat lesz. Az OSSKI-nak hivatalból fel kell kérnie az Országos Atomenergia Hivatalt, hogy egyesével regisztrálja, majd selejtezze le a sugárzó eszközöket, amelyeket aztán radioaktív hulladéktárolóba kell szállítani. Turai István szerint az OSKSZ eredeti szaktanácsadói rendeltetéséhez képest problémát jelent, hogy az intézetnek kell viselnie a beszállítás, a bevizsgálás, a tárolás és a végleges biztonságos elhelyezés költségeit is, amikor a radioaktív eszközök tulajdonosa nem megállapítható, vagy netán már évek óta halott.