"Egy kedves kullancs" - Kicsoda a Hunvald-ügy államtitok mögé rejtett kulcsfigurája?

2011.04.19. 13:08

Ott nyüzsgött a VII. kerületi önkormányzat vezetőinek irodáiban, virágot vitt az ügyintézőknek, és ismert mindenkit, aki számított. Ő Nagy György egykori ingatlanvállalkozó, aki elsőszámú gyanúsítottból lett a Hunvald-ügyet felgöngyölítő ügyészség koronatanúja. Portré az erzsébetvárosi ingatlanügyek rejtélyes kulcsszereplőjéről.

"Nagy György és társai" - eredetileg így nevezte a Központi Nyomozó Főügyészség az erzsébetvárosi ingatlanügyekben elindult nyomozást az internetre felkerült 2008-as házkutatási parancs szerint, a Fővárosi Bíróságra viszont már "Gál György és társai" néven került az ügy. Nagy György ingatlanvállalkozó ma nem szerepel a csalássorozat vádlottjai között, csupán tanúként idézi majd be a vádat képviselő ügyészség, holott 2008-ban egy hónapot előzetes letartóztatásban is töltött.

A fordulat oka államtitok. Fazekas Géza ügyészségi szóvivő erre hivatkozva nem erősítette meg azt a feltételezést, hogy nyomozati alku miatt nem ül Nagy a vádlottak padján - egykori barátai, üzlettársai és szeretője mellett. Amikor a múlt héten kezdődött Hunvald-per tárgyalásán az egyik védő ezt a kérdést feszegette, az ügyész kérésére zárt tárgyaláson ismertették az erről szóló "minősített iratot", később pedig úgy hivatkoztak rá, mint arra a tanúra, akit az ügyészség "külön ismertetett okból nem vádolt meg". (A férfi így a bíróság nyílt részén sem jelent meg, és nincs róla fellelhető fotó sem.)

Az ügyben született 121 oldalas vádirat (melynek részleteit itt és itt olvashatja) Nagy György nevével kezdődik: "Dr. Nagy György vállalkozó 1996. évtől állt kapcsolatban Erzsébetváros önkormányzatával, mivel ezen időponttól vett részt a cége az önkormányzat tulajdonában álló üzlethelyiségek elidegenítésében." A szövegben később is lépten-nyomon felbukkan a neve: például akkor, amikor a vádirat szerint áron alul, csalással és vesztegetéssel megvásárolt önkormányzati épületek eladásáról van szó. A szövegből az derül ki, hogy ezt a konstrukciót Nagy találta ki, majd ültette át a gyakorlatba Gál György gazdasági bizottsági elnök segítségével; ő állt a házakat megvásárló projektcégek mögött, és ő adott át Gálnak többször is 20 és 30 millió forint közötti összegben vesztegetési pénzeket a Dob utcai SZDSZ-irodában.

Nagy Györgyről közeli ismerősei azt mondták, hogy nélküle "semmilyen ingatlanügy nem történik Erzsébetvárosban". Az [origo] által megkérdezettek - akik mindannyian csak azzal a feltétellel beszéltek róla, ha nem írjuk le a nevüket - legkorábbi vele kapcsolatos emlékei a kilencvenes évek közepéről származnak, arról azonban még pletykákat is alig hallottak, hogy mivel foglalkozott korábban. Azt is csak egyikük tudta megmondani, milyen diplomát takar a dr. előnév Nagy esetében. Egykori munkatársa úgy tudja, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerzett jogi végzettséget, de csak az ezredforduló után. "Elég egyszerű ember. Az agya jár, de tanulni sosem szeretett" - mondta a forrás.

"Állandóan bejárt az önkormányzathoz"

"Amikor '94-ben megismertem, már nagyvállalkozó volt, gazdag ember" - mondta egy Nagyot ismerő üzletember, azt viszont nem tudta megmondani, a férfi honnan szerezte a vagyonát. Az ismerősök egybehangzóan arról számoltak be, hogy Nagy a legtöbb pénzt a kilencvenes évek közepén kereste, amikor Erzsébetvárosban is megindult az önkormányzati tulajdonú üzlethelyiségek privatizációja. A kerületben ezt jelentős részben Nagy cége bonyolította le. Ez volt az Office&Home Kft., amely akkoriban városszerte ismert ingatlanos cég volt egy Nagyot ismerő üzletember szerint.

"Az önkormányzatok nem voltak felkészülve a privatizáció lebonyolítására, ezért ezt külső cégekkel végeztették el. Volt vele munka, mert az épületeket társasházasítani kellett, a helyiségeket fel kellett értékelni, és az üzletek bérlőitől be kellett szedni a pénzt" - mondta Nagy egykori munkatársa. A rendszer úgy működött, hogy a pénz nem az önkormányzatok, hanem a cégek számlájára folyt be, amelyek csak háromhavonta számoltak el a bevétellel. "Ezt ellenőrizni nem tudta az önkormányzat, az elszámolás követhetetlen volt, a pénz pedig a cég számláján kamatozott három hónapig" - emlékezett vissza.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Gál György a bíróságon

A megkérdezettek és az ügyészség vádirata szerint ebből az időszakból ered Nagy György jó kapcsolata a VII. kerületi önkormányzat szocialista és SZDSZ-es vezetésével. "Állandóan bejárt az önkormányzathoz, minden ügyintézőnek virágot vitt a névnapjára. Lerázhatatlan kullancs volt, de kedvesen csinálta" - fogalmazott a korábbi munkatárs.

Egy másik ismerője szerint Nagy rendszeresen ott ült önkormányzati megbeszéléseken - szerinte még a jegyző is partnerként kezelte -, minden képviselővel tegező viszonyban volt legalább tíz éven át, és ha valami ingatlanokkal kapcsolatos fejlemény történt, mindig volt, aki felhívja telefonon, és elmesélje azt neki. A közeli ismerős szerint Gál György - az ingatlanügyek elsőrendű vádlottja, egykori gazdasági bizottsági elnök - volt a legjobb barátja az önkormányzatnál, de Hunvald György korábbi polgármesterrel - a másodrendű vádlottal - sem csak hivatali ügyekben érintkezett.

"Leépült anyagilag"

Gál Györggyel Nagy akkor került jó kapcsolatba, amikor kölcsönt adott neki. "1996-ban nagy szívességet tett nekem" - mondta róla Gál a Fővárosi Bíróságon, a meghallgatásán. A korábbi gazdasági bizottsági elnök szerint Nagy magától ajánlotta ezt fel neki, és kamatot sem kért érte. "Gál nem felejtette el ezt a gesztust" - mondta Nagy egyik közeli ismerőse. Gál a bíróságon azt állította, hogy az 1996-os szívesség után 2000-ig nem találkozott a vállalkozóval, aki "akkor került elő újra az ERLAK-kal".

Az ERLAK-ot (Erzsébetvárosi Lakásépítő Kft.) a VII. kerületi önkormányzat és Nagy György Private&Business General nevű cége hozta létre 2000-ben. A vállalkozás a kerületben építkezéseket indított, összesen négy házat épített fel. Az önkormányzat alapfeladatai közé nem tartozó, tisztán üzleti vállalkozásba Nagy cége hozta a tőkét egykori munkatársa szerint, de hozzátette: az üzletember befolyását jól mutatja, hogy az önkormányzat társult vele.

A forrás szerint a látszólagos siker ellenére Nagy "folyamatosan csúszott lefelé", úgy tűnt, elvesztette a kilencvenes években felhalmozott vagyonát. Ezt mutatta például, hogy fel kellett számolnia a saját irodáját, és beköltözött az ERLAK helyiségébe. Több forrás említette, hogy ebben az időben Nagy egyre jobban "leépült anyagilag", arról azonban nem tudtak biztosat, hogy ezt mi okozta.

Egy közeli ismerőse ezt azzal magyarázta, hogy a vállalkozó túl nagy lábon élt - "gyönyörű" II. kerületi házában több alkalmazottja volt -, ezzel azonban szerinte nagy adósságot halmozott fel, egyre többször kért barátaitól kölcsön, miközben ígérte, hogy a következő üzleti sikeréből többszörösen megfizeti a segítséget. "Nagy volt a tehetsége mások meggyőzéséhez, óriási, rózsaszín üzleti terveket festett föl" - fogalmazott a férfi.

Nagy mindig "álmodott, nem tervezett" - fogalmazott ugyanerről egykori munkatársa, aki szerint a vállalkozó "naponta tud légvárat építeni, ez estére kipukkad, de nem zavarja, mert már másnap új ötlete van". Szerinte Nagy azért veszíthette el a vagyonát, mert az a típusú üzletember, aki "nem nagyon tud különbséget tenni a magánpénze és a vállalkozása pénze között".

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Hunvald a bíróságon

A volt munkatárs szerint az ERLAK végét is az okozta, hogy Nagy "egyre inkább tönkrement", és egy idő után az önkormányzatnak kellett pénzt invesztálnia a cégbe. Ezután döntött úgy Hunvald György polgármester, hogy kivásárolják Nagy tulajdonrészét. A cégjegyzékben található adatok alapján ez 2003-ban történt (azóta az ERLAK végelszámolással lényegében megszűnt). Erről a bíróságon Gál és Hunvald György is említést tett. Hunvald például azt mondta, emiatt nem jó a viszonya Naggyal, és Gál is említette, Hunvaldnak az volt a véleménye, hogy az önkormányzatnak bele sem kellett volna mennie az üzletbe.

Mindenkit meg tudott győzni

Gál jó viszonya azonban megmaradt Naggyal, sőt az egykori gazdasági bizottsági elnök szerint éppen ebben az időszakban - 2002-2003 környékén - fűződött szorosabbra. Legalábbis erre utalnak a szavai, melyek szerint "ekkoriban kezdett gyakrabban bejárni hozzám a Dob utcába, ez nem titok. Mindenhol lobbizott, hogy az ERLAK-ot valahogy fenntartsa" - fogalmazott.

Gál szerint az egyik ilyen alkalommal vetette fel neki Nagy, hogy megkeresték őt külföldi befektetők, akik házakat vásárolnának a kerületben. A vádirat szerint Nagy egy ügyvédnővel ismerkedett meg, aki külföldieknek keresett megvásárolható ingatlanokat. Így indultak az ügyészség szerint elkövetett ingatlanos csalások, összesen 17 ház eladása indult meg a vádirat szerint Nagy és Gál együttműködésének eredményeként.

Az eladások a vádirat szerint általában azonos forgatókönyv szerint zajlottak: Nagy kinézett egy lerobbant önkormányzati bérházat, szólt róla Gálnak, aki megmondta, mennyi pénz fejében tudja elintézni, hogy az önkormányzat azt eladja. Gál a bíróságon tagadta, hogy vesztegetési pénzt fogadott volna el Nagytól, és azt is, hogy intézkedett volna a házak eladása érdekében. Szerinte csak annyi történt, hogy Nagy bevitte neki a vevő szándéknyilatkozatát, ő pedig azt az önkormányzathoz továbbította, ezután állítása szerint sem rálátása, sem befolyása nem volt a házeladásokra. (Gál verziójáról itt, az ügyészségéről itt olvashat bővebben.)

A vádirat szerint a házak megvásárlására projektcégek jöttek létre, amelyek mögött többnyire Nagy György állt. A neve a cégek tagjai között a legtöbb esetben nem jelenik meg, de több barátja, ügyvéd ismerőse, illetve legtöbbször akkori barátnője, Sz. Piroska neve igen. Többen közülük ma a vádlottak padján ülnek. A házakból a bérlőket ki kellett költöztetni, ebben ismerősei szerint Nagy fontos szerepet vállalt: több ház esetében sorra járta a lakókat, és győzködte őket a kiköltözésről, hol az önkormányzat, hol a befektetők nevében. A Király utca 27-ben - amelynek eladása végül meghiúsult - egy üres üzlethelyiségben még irodát is berendezett, itt lakógyűlést is tartottak.

Gál a bíróságon azt állította, az önkormányzatnál nem tudtak arról, hogy Nagy a hivatalra hivatkozva tárgyal a lakókkal, egy, a vállalkozót ismerő üzletember viszont az [origo]-nak azt mondta: a saját szemével látta, hogy a tárgyalásokra feljogosító kártyája volt Nagynak, amelyen az szerepelt, hogy az önkormányzat állította ki. A lakók egy része szívesen fogadta, hiszen "öregasszonyokkal és művelt emberekkel szemben egyformán meggyőző tudott lenni" - mondta az üzletember.

"Vállalhatatlan" lett

A házeladások bejáratott mechanizmusának 2004 második felében szakadt vége - az ügyészség vádirata szerint 2004 őszéig zajlottak az értékesítések, ezekből több utóbb meghiúsult. Nagy hamarosan - a források szerint valamikor 2004 és 2006 között - "kegyvesztett" lett az önkormányzatnál, ennek okát azonban eltérően magyarázzák a szereplők, és az ismerősök.

Gál György például azt mondta a bíróságon, hogy Nagy akkor lett "politikailag vállalhatatlan" az önkormányzatnál, amikor kiderült, hogy az ő nevükben tárgyal több Király utcai ház lakóival. Nagy egyik ismerőse szerint akkor vált nyilvánvalóvá, hogy a férfi már nem "szalonképes" az önkormányzatnál, amikor üzlettársai észrevették, hogy nem tudja "kihozni" azokat az információkat, dokumentumokat az önkormányzattól, amelyek korábban nem okoztak nehézséget neki. A képviselők már nem hívták fel, nem találkoztak vele szívesen.

Ezután 2006-ban megindult a nyomozás az ingatlanügyekben, és 2008 októberében letartóztatták Nagy Györgyöt. Egy hónapot töltött előzetes letartóztatásban, majd kiengedték - az ügyészség szóvivője akkor hangsúlyozta, hogy a vállalkozó továbbra is gyanúsított -, később viszont már csak tanúként szerepel az iratokban - erősítette meg az [origo]-nak több, az ügy vádlottjait védő ügyvéd. Közben letartóztatták az ügyben szereplő politikusokat - Kardos Péter volt pénzügyi bizottsági elnököt, Gál Györgyöt, majd végül Hunvald Györgyöt.

"A Piroskát sajnálja"

Nagy korábbi kapcsolatrendszere az önkormányzattal már nem létezik - állította egy közeli ismerőse. Korábbi kapcsolatainak egy része vádlott, köztük Sz. Piroska, egykori barátnője, akinek neve a legtöbb projektcégben felbukkan. "Azt mondta nekem, hogy csak a Piroskát sajnálja, mást nem" - fogalmazott az ismerős.

Nagy ismerősei mindannyian úgy tudják, a férfi máig nem tűnt el teljesen a VII. kerületi ingatlanügyekből: szerintük továbbra is gyakran látni őt a Király utcai üzlethelyiségben berendezett irodában. Egy közeli ismerőse szerint a vállalkozó azért jár még mindig oda, mert a továbbra is bizonytalan jövőjű Király utca 25-27-29-es számú házak lakóinak egy része formálisan őt bízta meg az érdekei képviseletével. Újabb sikeres vállalkozásáról viszont nem hallottak az [origo] által megkérdezett ismerősei: egyikük azt mondta, tudomása szerint a vállalkozó tavaly eladta II. kerületi házát is. "Nem látom, hogy gazdagodna, nem látok rajta jó öltönyöket, nincs jó kocsija" - tette hozzá.

Az [origo] jogi képviselőjén keresztül kereste Nagy Györgyöt, aki azonban csak annyit üzent: ahogyan eddig, most sem szeretne nyilatkozni. Az erzsébetvárosi ingatlanügyekről és a per részleteiről folyamatosan tájékozódhat itt.