"Majd mindig hármasban megyünk ki" - önálló életet kezd három fogyatékos Tapolcán

2011.05.15. 17:43

Több évtized intézeti élet után saját lakásba költözik három értelmi fogyatékos férfi Tapolcán - ők az elsők, akiknek erre lehetőségük van Magyarországon. Egy szobában alszanak majd, hogy tudják fogadni barátnőiket, a szomszédoktól nem tartanak, az esetleges csúfolódók mellett pedig egyszerűen elmennek. A cél, hogy idővel megálljanak a saját lábukon.

"Fontos a kardiológia, a vizit meg a háziorvos. És a fogorvos." "Én a szemészetet mondtam" - György izgatottan vág a 33 éves Zoltán szavába. József viccből a "szülészet" szót írja fel egy papírra - mivel siket, ezért nehezen beszél. A három értelmi fogyatékos férfi néhány segítő irányításával azt próbálja összeszedni, milyen orvosokhoz kell időnként eljárniuk vizsgálatra, hogy megőrizzék az egészségüket.

Délelőtt szembekötősdit játszottak, úgy kellett kitalálni, hogy milyen tisztálkodószerekre van szükségük. József még a parfüm nevét is kitalálta, amelyet megszagolt. "Tegnap a főzés volt, zöldségleves meg spagetti. A tojássütés meg a tejberizs az magamtól is megy" - mondja Zoltán. Egy színesre festett tapolcai lakás konyhájában ülnek, itt zajlik a felkészítésük az önálló életre.

Június elsején a három férfi - akik 30, 33 és 36 évesek - összepakolja minden holmiját a lesencetomaji fogyatékosok otthonában, és beköltöznek egy tapolcai önkormányzati lakásba, ahol önálló életet kezdenek. Magyarországon először fordul elő, hogy úgynevezett támogatott lakhatás keretében értelmi fogyatékos emberek gondozók felügyelete nélkül, a saját lábukra állva, szokványos körülmények között éljenek. A Kulcsprogramnak elnevezett projektet az ÉFOÉSZ (Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége) szervezte.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
További fotókért kattintson!

Bezártság állami támogatással

Az értelmi fogyatékosok és pszichiátriai betegek intézeteinek legnagyobb része vidéken, sokszor az országhatár közelében van. Sokat közülük még az ötvenes években nyitottak meg, kastélyokban, nemesi kúriákban rendezték be őket. Budapest önkormányzata például csaknem tucatnyi nagy fogyatékosotthont tart fenn a várostól távol. Ha egy fővárosban élő család meg akarja látogatni egy ilyen otthonban élő rokonát, akkor 215 kilométert kell megtennie például Búcsúszentlászlóra, 245-öt Csákánydoroszlóra, vagy 205-öt Zsirára.

2008-as adatok szerint 16 ezer fogyatékos és 8 ezer pszichiátriai beteg él bentlakásos intézményben. Egy intézményben átlagosan 130 ember lakik együtt, de van olyan pszichiátriai intézet is, ahol több mint 700-an zsúfolódnak össze. Többségük itt éli le szinte az egész életét, csak engedéllyel mehet ki. Sok helyen az ellátás szinte minden eleme - öltöztetés, mosdatás, evés, nappali tartózkodás, alvás - a szobákban történik.

A fogyatékosok kirekesztettségének megszüntetésére már 1998-ban törvényt hoztak. Ebben fogalmazták meg azt az elvet, hogy a fogyatékosok ellátását fokozatosan át kell alakítani úgy, hogy minél nagyobb százalékuk legfeljebb tucatnyi társa mellett, lakóotthonban élhessen. A törvény célkitűzése máig nem valósult meg: a fogyatékosok közül 2008-ban kevesebb mint 1400-an, a pszichiátriai betegek közül pedig csak 310-en éltek lakóotthonban (a részletekről itt olvashat)

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
József

József két és fél éve lakik Lesencetomajon. "Előtte Ajkán, a testvéremmel. Mert a szüleimmel rossz volt, sok vita és verekedés" - írta. "Később költöztem Lesencetomajra... Apukám és nagypapám nincs már, régen meghalt. Bútorasztalos, de azt írta, sehová nem vették fel. Lesencetomajon "csak kerámia foglalkozás maradt, nincs már más", és az öreg lakótársai miatt nem nagyon nézhet tévét, mert aludni akarnak. Szeret tévét nézni - magyarázza -, főleg a sportcsatornát. "München hajrá!" - teszi hozzá a papíron. Kirándulni is szívesen megy, és strandra is jár, ha lehet.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
György

György Gicről, egy bentlakásos iskolából került Lesencetomajra kilenc éve. Az iskolában több mint húsz éven át élt, a speciális iskolában állatgondozói szakmát szerzett - el tudja látni a lovakat, kecskéket, nyulakat, ha kell. Már az iskola előtt sem lakott otthon, hanem egy "kisgyerekek otthonában" élt, miután a szülei "nem foglalkoztak vele". "Az apukám beteg volt, a nővéreimnek gyerekei vannak, ötéves voltam, mikor kidobtak".

György barátnője Dákán él, az ottani bentlakásos otthonban, körülbelül havonta tudnak találkozni. "A barátnőm még nem tud egyedül utazni, úgyhogy mindig elmegyek érte, aztán visszaviszem". Hobbija a színjátszás, a többi lakó közül néhányukkal rendszeresen fellépnek. "Most is kaptam egy szerepet, énekelni is fogok egy kis színdarabban, az a címe, hogy Gomba." A kérdésre, hogy miről szól, azt mondja: "Hát esszük a gombát, aztán az mindenkit megmérgez, én meg hívom az orvost."

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Zoltán

A 30 éves Zoltán minden fontos dátumot kívülről tud: például, hogy melyik napon került Lesencetomajra tíz évvel ezelőtt, és hogy mikor volt az utolsó vasutasnap Tapolcán, amelyre el tudott menni. Szeret kirándulni, fotózni meg "üdülni", a kedvence a Dreher sör, de abból sem iszik sokat, mert "a sok alkohol nem tesz jót a fejünknek". A legjobb minden évben a vasutasnap: "Van két ismerősöm ott, akik fel szoktak engedni a mozdonyba. A legjobb a turcsi orrú Nohab" - mondja, de még vagy féltucatnyi mozdonyfajtát fel tud sorolni.

Zoltánt "Lilike néni", az előző lesencetomaji igazgató költöztette át az udvaron felépített lakóotthonba egy hatágyas szobából. Előtte Gicen élt 18 éven át egy bentlakásos iskolában, ahol a kisegítő osztályba járt. Megszerezte a szőnyegszövő meg a kertész szakmát, és dolgozik is: a lesencetomaji intézmény saját üzemében többek között szivacsot aprít. "Az anyukám él, de nem törődik velem" - mondja. A barátnője Dákán lakik - ott is van egy fogyatékosok otthona -, úgyhogy ritkán találkoznak, de szerinte a lakásba eljöhet majd látogatóba.

Saját kassza és barátnők

A lakásnak, amelyet a tapolcai önkormányzat ad bérbe a három férfinak, három kisebb szobája van. Mindenkinek jutott volna saját szoba, de ők inkább úgy döntöttek, hogy mindhárman egy szobában alszanak majd. A végleges beköltözés után így lesz külön nappalijuk, és egy vendégszoba is. A kérdésre, hogy ki fog ott aludni, György rávágja, hogy "a barátnőink".

A bentlakásos otthon lakói közül az igazgató választott ki 11, önálló életre a leginkább alkalmasnak tartott embert, aki először elvégezett egy elméleti képzést, és közülük választották ki Józsefet, Györgyöt és Zoltánt. A többiek közül van, aki ezért irigykedik - Gyögy szerint például "a bajszos, a Picur már egy hete nem szólt hozzám" .

Mások viszont menet közben meggondolták magukat. Volt, aki úgy érezte, egyelőre még kényelmesebb a lakóotthonban, egy másik férfi pedig nem akarta vállalni a rizikót, hogy ha a barátnőjét nem választják ki, akkor nélküle elköltözzön a Tapolcától mintegy 8 kilométerre fekvő Lesencetomajról.

Az a tervük, hogy mindenki saját kasszán lesz, de nagybevásárlást néha majd közösen csinálnak, a csekkeket pedig elosztják maguk között. Kezdetben a támogató szolgálat mentorai gyakran lesznek a közelben, meglátogatják őket, de a cél, hogy erre idővel minél kevésbé legyen szükség.

A három új lakó még nem ismeri a szomszédokat, de azt mondják, majd átmennek bemutatkozni nekik, ha beköltöztek. Nem nagyon tartanak tőle, hogy nem lesznek velük kedvesek a tapolcaiak, vagy kicsúfolják őket, de azért óvatosak György szerint: "Elsőnek itt leszünk bent, aztán majd mindig hármasban megyünk ki".

KAPCSOLÓDÓ CIKK