"Nem arról van szó, hogy ki kell aggatnunk trófeákat" - Martonyi János az uniós elnökségről

Orbán Viktor Brüsszelnek szóló intelméről állítása szerint nem kapott visszajelzést, az európaktumból való kimaradást pedig nem tartja örökre szóló döntésnek Martonyi János külügyminiszter, aki az [origo]-nak adott interjújában azt mondta, a reakciók alapján Magyarország sikerrel teljesítette a hamarosan lezáruló uniós elnökséget. A miniszter megjegyezte azt is, kíváncsi arra, kik kezdték el a távozásáról szóló hírek terjesztését.

- Még az elnökség kezdete előtt sok szó esett arról, hogy ez az Európai Unió számára is nehéz időszak, Magyarország is nehéz helyzetben van, és nyilván az se lehetett könnyű, hogy egy kormányváltás után kellett felkészülni erre a feladatra. Most így a végéhez közeledve mennyire fáradt el ön, illetve az apparátus?
- Mindenki rendkívüli teljesítményt nyújtott. A legpozitívabb élmény az elnökséggel kapcsolatban az, hogy mindenki erejét megfeszítve, ha úgy tetszik, önmagát felülmúlva dolgozott. Ez a fő oka annak, hogy akármennyire nehéz is volt ez az időszak, a visszajelzések egyértelműen igazolják, hogy a feladatunknak eleget tettünk.

- Tehát akkor elégedett?
- Az emberekkel messzemenően elégedett vagyok. Várakozáson felül teljesítettek a munkatársak. De itt nem az én véleményem a döntő, hanem a külföldről, az európai intézményektől és a tagállamoktól érkező visszajelzések. Tegnap (az interjút pénteken rögzítettük - a szerk.) európai parlamenti bizottsági ülések voltak, ahol az illetékes miniszterek és államtitkárok beszámoltak a tevékenységükről, és általában véve rendkívül pozitívak voltak az értékelések. Én a saját meghallgatásomról tudok közvetlenül beszélni, tegnap a külügyi bizottságnak számoltam be a bővítésről, és általában a nyugat-balkáni térséggel kapcsolatos kérdésekről. Azt kell mondanom, hogy ennyi elismerést talán még soha nem kaptam. És ez a döntő, mert az, hogy mi magunkról mit mondunk, az egy dolog. Amikor viszont azt mondja egy nagyon magas beosztású ember, hogy amit a magyarok például a gazdasági kormányzás ügyében tettek, azért Robert Schuman-díjat kellene adni, akkor az mégiscsak jelez valamit.

- Az elnökség kezdetét beárnyékolta a médiatörvény körüli vihar, és akkoriban talán a kommunikációs államtitkár nyilatkozott úgy, hogy a külföldi reakció még a sokat látott külügyéreket is meglepte. Ez többek között önt is jelentette?
- Nem kívánom ezt kommentálni.

- De meglepte egyébként...
- ...nem kívánom kommentálni.

- Értem. Akkoriban a kormányzati politikusok részéről az volt az általános reakció, hogy valójában az országot érte támadás. Ezt mennyire tartja megalapozottnak?
- Azt tudom mondani, amit már sokszor elismételtem, hogy mi egy pillanatra sem hagytuk magunkat eltéríteni az elnökséggel kapcsolatos feladatoktól. A legcsekélyebb mértékben sem terelte el a figyelmünket ez az alapvetően pártpolitikai vita arról, hogy az elnökségből fakadó feladatokat teljesítsük.

- De azért ez egy olyan helyzet volt, amit kezelni kellett, gondolom, ebben önnek is volt szerepe.
- Kétségtelen.

- Azt mondja, hogy pártpolitikai indíttatású volt a vita, de közben érkeztek külföldi bírálatok jobboldalról vagy konzervatív oldalról is, olyanoktól, akik elvileg szövetségesei a Fidesznek.
- Én azt tudom erre mondani, hogy az Európai Parlamentben a néppárti frakció tagjai szinte kivétel nélkül mellettünk szavaztak. Ez önmagában nézve világosan bizonyította, hogy ez egy európai szintre emelt pártpolitikai vita volt. Ilyenek voltak, vannak és lesznek is az európai politikai életben, hiszen a pártversengés nemcsak tagállami szinten, hanem európai szinten is zajlik.

- Még visszautalnék...
- ... nem lesz sok ideje. Ha nem akar az elnökségről beszélni...

- ...ez része volt azért az elnökségnek.
- Igen, de ha ezeket fél tucatszor nem mondtam el, akkor egyszer se. Ebben a témában nem tudok semmi újat mondani, és nem is fogok.

- És mit gondol arról, ami valamennyire a folytatásnak tekinthető, vagyis az, hogy az alaptörvényről is zajlanak viták európai uniós fórumokon?
- Többek között a Velencei Bizottság jelentéstervezete is megállapítja, üdvözli azt a tényt, hogy ez az alkotmány a demokrácia és a jogállamiság talaján áll, és nekem ennyi elég.

- De azt is mondják, hogy vannak kockázatok is. Például abban, hogy korlátozzák az Alkotmánybíróság jogkörét.
- Az Alkotmánybíróság jogköre bizonyos szempontból szélesebb lett. És akárhogy is alakult, továbbra is Európa egyik legszélesebb hatáskörrel rendelkező Alkotmánybírósága a magyar, bármelyik más európai ország alkotmányával hasonlítom is össze.

- Az elnökség kérdését kicsit általánosabban megközelítve: ennek a hat hónapnak a során mennyivel lett szervesebb része Magyarország az Európai Uniónak?
- Hát ez a lényege az egésznek. Az elnökségnek két nagy hozadéka van. A hat hónap elteltével talán mi is jobban fogunk hinni saját magunkban. Sokak szerint ugyanis ez egyfajta érettségi vizsga az új tagállamok számára. Mi most átestünk egy ilyen érettségi teszten, és úgy tűnik a visszajelzésekből, hogy megfeleltünk, de az osztályzatot mások adják. Ez mindenféleképpen azt jelzi, hogy teljes, érett tagjai vagyunk a rendszernek. A másik hozam pedig az, hogy ha valóban azt a benyomást tudtuk kelteni az európai intézményekben, a többi tagállamban, hogy ezt a feladatot el tudjuk látni, akkor később, egyszerű tagként is jobb lesz az érdekérvényesítő képességünk.

- Abban ugyanakkor nincs ellentmondás, hogy míg egyrészt van egy olyan cél, hogy szervesebb részei legyünk az EU-nak, addig Magyarországon születik egy alaptörvény, amelyben szerepel, hogy a forint a magyar pénznem? Miközben Magyarország régen megígérte, hogy be fogja vezetni az eurót.
- Ez semmi gondot nem jelent, mert ugyanebben az alkotmányban benne van az is, hogy a nemzetközi joggal összhangba kell hozni a magyar jogot. Tehát ha Magyarország teljesíti az úgynevezett maastrichti kritériumokat, és megnyílik a jogi kötelezettség, hogy csatlakozzon az euróhoz, akkor a kötelezettségünknek eleget kell tennünk, és be kell lépnünk az euróövezetbe. Ennek megfelelően kell akkor majd kiigazítani a magyar jogrendszert, beleértve az alkotmányt is. Továbbra is egyértelmű az a magyar elhatározás, hogy mi az eurózónához csatlakozni fogunk, persze a feltételeket teljesíteni kell.

- Tehát akkor csak annyiról van szó, hogy úgy számolnak, annyira sokára lesz magyar euró, hogy még bele lehetett írni a forintot az alkotmányba?
- Időpontot nem szívesen mondanék, inkább arra összpontosítanék, hogy amikor majd mondunk egy időpontot, akkor az biztos legyen.

- Még az ellentmondásoknál maradva: a miniszterelnöknek volt március 15-én egy beszéde, amelyben úgy fogalmazott, hogy "nem tűrtük el 1956-ban és 1990-ben sem, hogy Moszkvából diktáljanak, most sem hagyjuk, hogy Brüsszelből vagy bárhonnan bárki is diktáljon nekünk". Ennek milyen visszhangja volt?
- Semmilyen visszhangot nem kaptam. Hozzám semmilyen visszajelzés, felvetés, kérdés nem érkezett.

- Egyébként diktál Brüsszel?
- Vannak olyan dolgok, amelyekben adott esetben Brüsszellel nem értünk egyet. Erre bőven van még példa: a többi 26 tagállam bármelyike. Az nem rendkívüli, hogy egy tagállam nem ért egyet az Európai Bizottság álláspontjával, ez benne van a rendszerben. Vannak aztán olyan dolgok, amelyeket közösen döntünk el, és azokat aztán követjük. Nem elemezném egyébként a politikai tételeket, mert ezeknek különleges relevanciájuk nincs. Egy biztos, fenn kell tartani azt a lehetőséget, hogy adott esetben, bizonyos dolgokban önálló, egyéni véleményt alkossunk.

- Továbbra is ezt a gondolatsort folytatva: arról ugyan valóban csak pozitívumokat lehetett hallani, ahogy a magyar elnökség a tagállamokkal elfogadtatta az úgynevezett hatos jogszabálycsomagot, de közben napirendre került az Euró Plusz Paktum, amelyből viszont Magyarország kimaradt. Ez hosszú távon mennyire bölcs döntés, miután az eurót előbb-utóbb nekünk is kötelező lesz bevezetni? Nem lenne jobb ott ülni az asztalnál, amikor eldöntik ezeket a szabályokat?
- Az Euró Plusz Paktum kormányközi együttműködés. Nem a közösségi módszeren alapul. Az kétségtelen, hogy előbb-utóbb ennek is részesei leszünk, mert ha belépünk az eurózónába, akkor ez a választási lehetőség nem áll majd fenn. Addigra persze lehet majd látni, hogy mi lesz ebből a megállapodásból. Az első tapasztalatok szerint a felajánlások, amelyeket az egyes tagállamok tettek, elég soványak. Valójában nem haladják meg azokat a célkitűzéseket, amelyeket a mi nemzeti reformprogramunk is tartalmaz. Például mi is vissza akarjuk szorítani a korkedvezményes nyugdíjak rendszerét, ami összeurópai célkitűzés. Az egyetlen elem, ami bennünket zavar, az adóalap harmonizációja. Két lehetőség volt: vagy azt mondjuk, amit mások, hogy úgysem lesz ebből semmi, belépünk, aztán majd alakul valahogy. Mi meg azt mondtuk, van ebben egy olyan elem, amiről most őszintén megmondjuk, hogy mi ezt nem akarjuk. Tehát nem akarunk adóalap-harmonizációt. Most legalábbis nem, aztán persze ki tudja, hogy mit hozz a jövő, most egyelőre az első teszt zajlik. A magyar döntésben nagyon fontos szerepet játszott az is, hogy írásban kaptunk értesítést arról: később is beléphetünk. Nem volt örökre szóló döntés, hogy ha most nem szállunk be, akkor végleg kimaradunk. Figyelünk, ott vagyunk, látjuk, mi történik, ki mit ajánl fel, és azt is látni fogjuk, hogy ez az adóalap-harmonizációs javaslat milyen irányt vesz.

- De végül is azon a tanácskozáson, ahol ezekről a kérdésekről döntés született, Magyarország nem volt ott, a soros elnökségi pozíció ellenére sem.
- Az eurózóna tagállamai már előtte is legalább két-háromszor találkoztak úgy, hogy az eurózónán kívüli tagországok nem voltak ott. Ebben semmi rendkívüli nincs. Volt szó a sajtóban arról, hogy ez az első eset, hogy bennünket kvázi kizárnak, de ez egyáltalán nem igaz. Amikor most június 24-én (az uniós tagállamok vezetőinek következő csúcstalálkozóján - a szerk.) az Euró Plusz Paktum szóba kerül, minden tagállam ott lesz.

- Nehéz belelátni ezekbe a tagállami vezetők szintjén zajló történésekbe, de mégis kirajzolódott egy olyan forgatókönyv, hogy amikor a németek és a franciák előálltak a maguk javaslatával, akkor másnap a magyar miniszterelnök közölte, hogy ebből mi nem kérünk, majd az ügy kezelését Herman Van Rompuy állandó elnök és Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke vette kézbe. Ebből lehetett leszűrni azt, hogy minket kizártak ebből a történetből.
- Ez totális félreértés. Ha ilyenkor megkérdeznek minket, akkor mi elmondjuk, hogy mi a valóságos helyzet. Ezzel a témával kapcsolatban például elhangzott, hogy akkor most az egész gazdasági kormányzás háttérbe került, mert itt van az új dolog, az Euró Plusz Paktum. Ugyanakkor ez az egész egy nagy csomag, az Euró Plusz Paktum csak egy hozzáadott eleme. A hatos csomag ugyanolyan fontos maradt, sőt az a lelke az egésznek. Épp ezért volt óriási eredmény, hogy március végén el tudtuk érni, hogy a 27 tagállam ebben egyet tudott érteni.

- Azt mennyire bánja, hogy a keleti partnerségi csúcsot nem sikerült összehozni?
- Annyira nem bánom, hogy mi kezdeményeztük, hogy így legyen. Tudom, hogy akárhányszor mondom el, ezt nem fogják elhinni, de attól még ez marad a valóság. Ezt tudják a lengyelek és Van Rompuy is nagyon jól tudja. Orbán Viktor és Tusk (Donald Tusk lengyel kormányfő - a szerk.) megegyezett abban, hogy itt van a G8-csúcstalálkozó, itt van az OECD-megemlékezés, így ezzel egy időben ezt most nem lehet összehozni. További elem, hogy most készül az egész szomszédságpolitika átgondolása, így minden józan érv amellett szólt, hogy korai lett volna a május végi időpont, és aztán fényesen bebizonyosodott, hogy valóban az lett volna.

- De Varsóban végül összejött egy találkozó május végén, amelyen ott volt Obama is.
- Vannak azért alapvető dolgok, és ugyan én nem szoktam elveszíteni a türelmemet, de az, hogy valaki összehasonlítsa a varsói egyórás elnöki Obama-vacsorát a keleti partnerségi csúccsal, az az én józan eszemet meghaladja. A varsói találkozón 16 közép-európai államfő kapott egy fotózási lehetőséget az amerikai elnökkel, míg a keleti partnerség csúcstalálkozón elvileg meg kell hogy jelenjen 27 miniszterelnök, valamint öt vagy hat keleti partnerország kormányfője és az uniós intézmények vezetői. Értem a politikát, tudom, hogy mindenből meg kell próbálni ügyet csinálni, de higgyék el, hogy ez alkalmatlan erre.

- A jövő héten lesz egy uniós csúcs, amelyen döntés születhet Horvátország csatlakozási tárgyalásainak lezárásáról. Ez egy előre meghirdetett fontos célja volt a magyar elnökségnek. Mennyire dolgoznak most azon a magyar diplomaták, hogy ez összejöjjön, miután tudjuk, hogy vannak olyan tagállamok, amelyek olyan feltételeket támasztanak, például egy monitoringrendszer létrehozását akarják, amivel lassítanák a horvát csatlakozást?
- Hogy mennyire dolgoznak? Éjjel-nappal, félóránként kapom az értesítéseket. A Bizottság megtette, amit kellett, a maga részéről befejezte a dolgot, és átadta a tagállamoknak a négy nyitott fejezetről az úgynevezett tárgyalási állásponttervezetet. Most a tagállamoknak kell ezeket elfogadniuk. Az egyik vitás téma valóban ez a monitoringrendszer, a Bizottság erről tett egy józan javaslatot, de van egy-két tagállam, amely szerint ezt erősíteni kellene. Erről megy most a vita, nem a horvátokkal, hanem a tagállamok között.

- Mi az, amivel elégedett lenne?
- Formálisan le kell zárni a négy fejezetet.

- És mennyi esélyt lát erre?
- Százalékban? Nem tudom megmondani. Egy dolgot azonban tudok, hogy a horvát csatlakozás lényegében már megvan. Nem akarom elkiabálni, de most már tényleg csak az időpontról vitatkozunk, ami talán történelmileg nem olyan nagy jelentőségű dolog. Én persze örülnék neki, és mindent megteszünk azért, hogy június 30-áig megtörténjen, de azt szoktam mondani, mi ezt az egészet úgy kezdtük, hogy nem arról van szó, hogy nekünk majd ki kell aggatnunk a falra trófeákat. Nem magyar presztízskérdés ez. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy a horvát megállapodás 30-án éjfélig megtörténjen, de ha egy héttel később kerül rá sor, nem fogom ezért a fejemet a falba verni. Sőt azt fogom mondani, hogy igen, megcsináltuk. Ez a dolog lényege: fontos, hogy eredményesek legyünk kifelé is, de a legfontosabb, hogy olyan keményen dolgozzunk, hogy mindenki lássa, képesek vagyunk egy ilyen bonyolult feladatnak 6-7 éves tagság után eleget tenni.

- Ha jól értem, akkor alapvetően jó szájízzel fogja lezárni az elnökségi időszakot. Korábban jelentek meg olyan találgatások, hogy esetleg a hat hónap letelte után ön távozik is a miniszteri székből, és átadja másnak a feladatot. Mi igaz ezekből a híresztelésekből?
- Ezek a találgatások érdektelenek, hamisak, alaptalanok és értelmetlenek. Cáfoltam ezeket eddig is, most már nem látom értelmét, hogy megtegyem. Egy dolog ugyanakkor érdekes: hogy ki kezdte el ezeket a híreszteléseket és miért. Ha erről valamit tudnak, akkor szóljanak, mert érdekelne.

- Annyi fejlemény volt közben, hogy a miniszterelnök nyilatkozott arról, minden miniszterrel volt egy külön egyezsége, és ettől is függ, hogy ki meddig szolgál a kormányban. Önnek milyen egyezsége volt a kormányfővel?
- Semmilyen egyezség nem volt. Még talán meg se alakult a kormány, amikor valaki megkérdezte, hogy mennyi időre vállalom, és akkor is azt mondtam, hogy normális helyzetben egy miniszter egy ciklusra vállalja a feladatot. Hogy aztán pontosan mennyi ideig marad pozícióban, az más kérdés, de a vállalásnak szerintem a vállaló részéről egy ciklusra kell szólnia.