Kispályás árulókkal kerülnek egy listára Szilvásyék

Üdülésért cserébe a jugoszlávoknak kémkedő magyar honvéd, az orosz nagykövetséget megkörnyékező katona, az egész sor zavaros ügyben felbukkanó osztrák üzletember - alig néhány magyarországi kémbotrány vált nyilvánossá a rendszerváltás óta. Egy büntetőjogász szerint az ilyen ügyek nehezen bizonyíthatók.

Kémkedéssel gyanúsította meg a katonai ügyészség Szilvásy György korábbi titkosszolgálati minisztert. A polgári titkosszolgálatok korábbi vezetőjét, Galambos Lajost szintén kémkedéssel, Galambos utódját, Laborc Sándort pedig bűnpártolással gyanúsítják. Szilvásyt hétvégén őrizetbe vették, de a bíróság hétfőn kiengedte, Galambos házi őrizetben, Laborc pedig őrizetben van.

Arról az ügyészség eddig nem nyilatkozott, hogy mi a gyanúsítás alapja, az erről szóló hétfői parlamenti rendkívüli nemzetbiztonsági bizottsági ülésen elhangzottakat pedig 2089-ig titkosították. A bizottsági ülés után a testület MSZP-s elnöke, Vadai Ágnes azt modta, hihetetlen törtenetet hallottak a hatóságok képviselőitől, de a titkosításra hivatkozva nem árult el részleteket. Gulyás Gergely azt mondta, hogy az ügy a Gyurcsány-kormányig nyúlik vissza. Gulyás kijelentette: számára "megalapozottnak tűnt a gyanú".

"Kémkedést az követ el, aki idegen hatalom vagy idegen szervezet részére a Magyar Köztársaság ellen hírszerző tevékenységet végez" - válaszolta az [origo]-nak Vidákovics Béla Zsolt büntetőjogász. Vidákovics szerint "a kémkedés a súlyos joghátránnyal fenyegetett bűncselekmények közé tartozik, akár 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető". A jogász szerint a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedésekhez (például házi őrizetbe helyezéshez) megalapozott gyanú szükséges. A gyanú akkor tekinthető megalapozottnak, "ha azt olyan bizonyítási eszköz (tanúvallomás, szakvélemény, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat, terhelt vallomása) támasztja alá, amely a konkrét elkövetési magatartásra vonatkozik.

Jelentés a szovjetekről, üdülési lehetőségért

A büntetőjogász szerint az elmúlt évtizedekben kevés eljárás indult kémkedés miatt Magyarországon, mert "a cselekmény felderítése nem kis feladatot ad az eljáró nyomozóhatóságnak". A rendszerváltás óta alig néhányszor fordult elő, hogy hasonló ügyben eljárás indult, volt viszont köztük egész fordulatos is.

Kémkedésért az első ítélet a rendszerváltás után 1992-ben született, a Fővárosi Bíróság egy Szántó Rudolf nevű katonát ítélt 12 év fegyházra. A katona a vád szerint 1979-től elfogásáig a jugoszláv hírszerzésnek szolgáltatott információkat, elsősorban saját alakulatáról, illetve a Magyarországon tevékenykedő szovjet csapatokról. A jelentésekért 8-10 ezer forint értékű valutát és jugoszláv üdülési lehetőséget kapott. Szántó ügyét az elsőfokú ítélet után újra kellett tárgyalni, mert a vádhatóság több hibát követett el, végül 10 évre ítélték, a büntetésből három évet töltött börtönben, majd kegyelemmel szabadult.

Egy másik katonát 2002-ben ítélt el a bíróság kémkedés előkészülete miatt. Horváth Pál őrnagy többmilliós tőzsdei vesztesége miatt akart pénzhez jutni, ezért állami titkokat tartalmazó dokumentumokat ajánlott fel az orosz nagykövetségnek. Horváth a Magyar Honvédségnél minősített iratok kezeléséért felelt, számos állami, szolgálati titkot tartalmazó irathoz fért hozzá. "Referenciaanyagként" több iratot akart az orosz nagykövetségre juttatni egy ismerősén keresztül, de az illető a rendőrséghez fordult. Kémkedésre irányuló előkészületek vádjával Horváth 2 év 7 hónap börtönbüntetést kapott az MTI akkori beszámolója szerint.

Megvezette a rendőröket egy trükkös osztrák

A legfordulatosabb ügy Dieter Hofmann osztrák állampolgáré, aki ellen 1993-ben emeltek vádat államtitok kiszolgáltatása és kémkedés miatt. Az ügyben az MTI szerint őrizetbe vettek egy rendőrt, B. Istvánt is, rajta keresztül jutottak el Hofmannhoz, aki magát az osztrák rendőrség mellett működő tanácsadónak kiadva kapcsolatba lépett a magyar rendőrség tábornokaival és ezredeseivel. Az MTI által meg nem nevezett rendőrségi vezetők fogadták hivatalaikban és tárgyaltak vele. Ugyanakkor Ausztriában úgy tudták, hogy a magyar rendőrség repülőtéri biztonsági főmegbízottja.

Az ügy a történtekről szóló beszámolók alapján teljesen zavaros. A Die Presse című osztrák lap szerint a ferihegyi repülőtér biztonsági terveit akarta megszerezni, és ennek érdekében latba vetette rendőrségi kapcsolatait. Egy másik elmélet szerint a magyar belügyi szervek által használt, rádiófrekvenciák érdekelték. De összefüggésbe hozták egy szlován fegyvercsempészeti üggyel is, az osztrák Kurier című lap pedig azt állította róla, hogy az orosz titkosszolgálat ügynöke volt, sőt, állítólag kétes eredetű gyémántokkal is kereskedett. Hoffmann az MTI szerint többször hivatkozott arra letartóztatása után, hogy ismeri Horváth Balázs korábbi belügyminisztert, de Horváth ezt tagadta.

Hoffmannt a Legfelsőbb Bíróság részben felmentette 1995-ben. Az ítélet szerint azt nem sikerült bizonyítani, hogy államtitkokat adott volna ki illetékteleneknek, de vesztegetésben bűnösnek találták. Neve felbukkant 1997-ben is, amikor a parlament honvédelmi bizottsága vizsgálni kezdte az 1990-as évek elején Horvátországba irányuló fegyverszállítmányok ügyét és a Magyar Narancs híre szerint kapcsolatot talált Hoffmann-ügye és a magyar Kalasnyikov-ügy között.

Mucuska, aki a kémelhárítók szerint nem is volt kém

Egy akkor aktív és egy korábbi miniszter is belekeveredett az úgynevezett Mucuska-gate-be 2005-ben, amely azonban némileg kilóg a sorból. Az ügy lényege, hogy állítólagos titkosszolgálati lehallgatási jegyzőkönyvek alapján több újság azzal gyanúsírtotta meg Szatmári Ildikót, az Oktatási Minisztérium korábbi munkatársát, hogy a románoknak kémked. A jegyzőkönyvek szerint a nő jó kapcsolatot ápolt többek között Magyar Bálint korábbi miniszterrel. A Magyar Nemzet szerint a nőt és házastársát leleplezte a Nemzetbiztonsági Hivatal és kiszorította őket az országból, a rendőrség azonban később arra hivatkozva utasított el egy feljelentést, hogy az NBH-nak nincs olyan információja, ami szerint kémkedtek volna.

A polgári titkosszolgálatok legutóbbi, 2009-ben megjelent évkönyve arról nem írt, hogy mennyi kém dolgozhat Magyarországon és kinek kémkednek, de azért pár információval szolgált a magyarországi kémtevékenységről. Az évkönyv szerint "az ellenérdekelt titkosszolgálatok hírigény-rendszerében Magyarország bel- és külpolitikája, illetve a saját országuk ellenzéki mozgalmaival kapcsolatos információgyujtés mellett egyre meghatározóbb a tudományos-technikai területen folytatott jogszerűtlen adatszerzés".

A Laborc NBH-től történt távozása után kiadott évkönyv szerint "számos ellenérdekelt titkosszolgálat a nem hagyományos - nehezebben azonosítható gazdasági, kereskedelmi, sajtó - fedéseket részesíti elonyben... Általános elvként megfogalmazható, hogy az államigazgatás képviselőinek fokozott figyelemmel kell eljárniuk az irányukba feltűnő együttmuködési készséget tanúsító külföldi állampolgárokkal szemben".