Sarokba szorítja a felelőtlen gyerekeket a kormány

Egyre szaporodnak az olyan ügyek, amikor idős szülők bíróságon próbálják elérni, hogy velük nem törődő gyerekeiket kötelezzék rá, hogy gondoskodjanak róluk. Ezeket az ügyeket és a gyerektartási perek kimenetelét is befolyásolhatja az új családjogi törvény tervezete. Hiába hivatkozik majd valaki arra, hogy nincs pénze, akkor is gondoskodnia kell az utódjairól, még ha ennek az is az ára, hogy neki kevesebb jut. Az új családjogi törvény több évtizede létező kötelezettségeket elevenít fel, de kétharmados törvénybe betonozza ezeket.

Régóta létező, de a gyakorlatban csak ritkán alkalmazott szabályokat iktatna sarkalatos (kétharmados többséget igénylő) törvénybe a KDNP családjogi javaslata, amelyről első olvasatban már tárgyalt a kormány. A KDNP tervezete szerint a gyerekek kötelessége lenne, hogy gondozása és nevelése érdekében szülőjével együttműködjön, vagyis szót fogadjon, illetve előírná azt is, hogy a gyerekek kötelesek gondoskodni szüleikről.

A gyerekek szófogadását még a kommunista korszakban, 1952-ben írták bele a ma is hatályos családjogi törvénybe, ahogy jelenleg is be lehet perelni a felnőtt gyermeket, hogy tartsa el a szülőjét. A kormány azonban most a korábbinál magasabb szintre emelné ezeket az előírásokat a jogszabályok hierarchiájában, megnehezítve így például azt, hogy egy későbbi kormány idején a parlament törölje vagy megváltoztassa ezt az alapelvet.

Egy regionális gyámhivatal vezetője az [origo]-nak azt mondta: "helyénvalónak" tartja, hogy az új törvényben kötelezettségek is szerepelnének, a jelenlegi szabályozás ugyanis szerinte inkább csak jogokat fogalmaz meg, az együttműködés előírása pedig "elvi keretet adhat" a később kidolgozandó végrehajtási részletszabályokhoz. A névtelenséget kérő hivatalvezető arra utalt, hogy a mindennapokban nem használják a jelenleg hatályos, még 1952-ben elfogadott családjogi törvénynek együttműködést előíró rendelkezését. Egy másik gyámhivatal vezetője szerint nem is teremtene új helyzetet a KDNP tervezete, csak ha részletesen meghatároznák, ki számít engedetlennek, és milyen szankciókkal kell sújtani azokat, akik nem szófogadóak, ilyenek azonban nem szerepelnek a javaslatban.

Bár a gyerekek szófogadásáról és a szülők eltartásáról szóló kötelezettség megszegését semmilyen szankcióval nem büntetné a családjogi törvény tervezete, mégis fontos következménye lehet, hogy ezek az alapelvek bekerülnek a jogszabályba. A sarkalatos törvényekben rögzített elveket később ki kell fejteni az alacsonyabb rendű jogszabályokban. Jakab András alkotmányjogász, a Heidelbergi Egyetem oktatója az [origo]-nak azt mondta: a sarkalatos törvények az alaptörvény és az egyszerű többséggel elfogadható, egyszerű törvények közé ékelődnek, keretet adnak az utóbbiaknak. A sarkalatos törvények mérceként szolgálnak a jogalkotónak, az egyszerű többséget igénylő törvények nem lehetnek ezekkel ellentétesek. Ellenkező esetben az Alkotmánybíróság megsemmisítheti azokat.

"Az emberek szégyellték magukat"

Illés Blanka családjoggal foglalkozó ügyvéd szerint a családi kötelezettségek sarkalatos törvénybe foglalása mögött az az általa is tapasztalt jelenség állhat, hogy az elmúlt években az emberek felelősségvállalása jelentősen csökkent. "Képes begurulni a BMW-vel, és azt mondani, hogy húszezer forintnál több gyerektartást nem tud fizetni" - mondott példát az ügyvéd egy bírósági szakaszba jutott ügyről. Szerinte ugyan nem a legjobb eszköz ennek serkentésére a törvényi szabályozás, de érthetőnek tartja a jogalkotó szándékát.

A KDNP javaslata szerint például a felnőtt gyermekeknek kötelességük lenne eltartani a szüleiket, ha azok erre rászorulnak. Ez bonyolultabb módon, de szerepel a jelenlegi családjogi törvényben is. E szerint rokonaival szemben "az jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja és akinek tartásra kötelezhető házastársa vagy bejegyzett élettársa sincs".

A törvény azt is előírja, hogy "a tartásra jogosultat rokonai közül elsősorban leszármazói kötelesek eltartani". Illés Blanka az [origo]-nak azt mondta, bár az ilyen perek abszolút száma nagyon alacsony, saját praxisában az elmúlt néhány évben egyre gyakoribb, hogy a szülő a bíróságon követel eltartást a gyermekétől. "Régen ez nem volt divat, az emberek szégyellték magukat" - mondta az ügyvéd, aki szerint főleg a lakáshitelek bedőlése, a lakás elvesztése áll az esetek szaporodása mögött.

A gyerek mindenekelőtt

A szülőtartási perek sajátossága, hogy a gyermekek csak kivételes esetben hivatkozhatnak az úgynevezett "érdemtelenségre", vagyis csak akkor tagadhatják meg a nehéz helyzetben lévő szülő eltartását, ha gyermekkorukban nem ő gondoskodott róluk. Az ügyvédnek volt is olyan ügyfele, aki az állami gondozásban nőtt fel, de a később előkerült szülő mégis azt követelte tőle, hogy tartsa el.

"A szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll" - áll a mai családjogi törvényben, és ehhez hasonlóan a KDNP javaslata is rögzíti, hogy a szülőnek akár azon az áron is el kell tartania a gyermekét, hogy neki magának kevesebb jut. Ennek az ügyvéd szerint gyermektartási perekben lehet gyakorlati jelentősége: hiába hivatkozik ugyanis az elvált apa a saját rossz anyagi helyzetére, a gyermekének ellátásához hozzá kell járulnia.

Létezik egy úgynevezett tartási sorrend is a családjogi gyakorlatban, amelyben az első a gyerek, azaz a legfontosabb az, hogy a felnőttek eltartsák őket. A második a korábbi házastárs - ha jogosult a tartásra -, és csak ez után következhet a szülő. Az ügyvéd szerint a szülők ritkán kérnek eltartást, inkább korábban adott ajándékokat követelnek vissza, ha nehéz helyzetbe kerülnek.

Nem bíznák a szülőket teljesen a gyerekeikre

A gyerekeik által elhanyagolt szülők eltartását az állam más eszközökkel is megoldhatná, erről korábban már meg is jelentek javaslatok. A KDNP nyáron ismertetett nyugdíjkoncepciójában például szerepel egy olyan ötlet, amely szerint a nyugdíjas szülő részesülhetne a felnőtt gyermeke személyi jövedelemadójából, tehát magasabb nyugdíjat kaphatna, akinek több dolgozó gyermeke van.

A KDNP családjogi tervezetében más módon is szerepel a gyermeknevelés és a nyugdíj kapcsolata. A javaslatban az szerepel, hogy "a gyermekvállalásból adódó nyugdíjhátrányokat az állam kompenzálja". Ez egybevág azzal a korábbi javaslattal, amely szerint a gyermeknevelés növelhetné a nyugdíjszerző időt. Ez részben meg is valósult a nők kedvezményes nyugdíjba vonulását lehetővé tevő törvényben, hiszen az előírt 40 évbe beleszámítják a kisgyermekek gondozásával töltött időt.