Sokszor az is fél, akinek jelentenie kéne a gyermekbántalmazást, véli az ombudsman

Egységes szakmai irányelvek kidolgozását javasolja a gyermekek bántalmazásának, azon belül szexuális bántalmazásának a felismerésére és a probléma kezelésére Szabó Máté ombudsman.

A gyermekek szexuális bántalmazásának esetei ritkán kerülnek nyilvánosságra, holott éppen a fiatal áldozatok a leginkább kiszolgáltatottak és a legkevésbé képesek érdekeik képviseletére - olvasható az ombudsmani hivatal közleményben. Mint írták, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa által vizsgált gyermekotthonok nem rendelkeznek egységes szakmai protokollal a bántalmazás felismerésére, sem módszertani útmutatóval a probléma kezelésére.

Szabó Máté ezért fontosnak tartaná, ha a képzéseken, továbbképzéseken megismertetnék a szakellátásban dolgozókat a gyermekbántalmazással szemben kidolgozott legújabb módszertani útmutatókkal, a kutatások friss eredményeivel. Azt javasolta: a nemzeti erőforrás miniszter fordítson kiemelt figyelmet a gyermekek jogainak tudatosítására és annak ismertetésére, hogy gyermekbántalmazás, szexuális abúzus (visszaélés) vagy elhanyagolás esetén a gyermek mely szervekhez fordulhat segítségért.

A közleményben kitértek arra, hogy a szakemberek becslései szerint Európában a gyermekkorúak - azaz a 18 év alattiak -  tíz-húsz százaléka szenvedi el a szexuális visszaélés valamilyen formáját. A nemzetközi tanulmányokban leírják azt is, hogy az intézményekben élő gyermekeket még inkább fenyegeti a szexuális visszaélés.

A biztos vizsgálata arra is rámutatott, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer a bántalmazás jóval kevesebb esetét mutatja ki, mint a társadalomtudományi kutatások. A szakellátásban nevelkedő gyermekek sérelmére elkövetett bántalmazásokról pedig nincsenek is adatok, holott a nemzetközi felmérések a magas látencia mellett olyan esetszámokról számolnak be, amelyekből arra lehet következtetni, hogy Magyarországon sem lehet jobb a helyzet.

Szabó Máté vizsgálata során megállapította, hogy feltűnően kevés gyermek kér segítséget, s ennek több oka is van. Ezek között szerepel az, hogy túlságosan fiatalok a problémájuk jelzéséhez, a jogaik érvényesítéséhez, továbbá a gyermekvédelmi jelzőrendszer szervei nem eléggé érzékenyek ezekre a panaszokra.

A jelentés azt is megfogalmazza, hogy "a gyermekek panasztételi joga ugyan formálisan biztosított, de a gyermekvédelmi jelzőrendszer megfelelő működése az ott dolgozók személyes elkötelezettségén múlik". A közlemény szerint előfordul, hogy "a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai sokszor azért nem teljesítik kötelezettségüket, mert félnek, hogy a jelzéssel érintett személyek ezt megtorolják rajtuk".