Az átlagnál vakmerőbb volt - szabadult a Viszkis

Tizenkét év után, kedden szabadult a sátoraljaújhelyi börtönből Ambrus Attila, a kilencvenes évek legismertebb sorozatrablója, aki harminc pénzintézetet rámolt ki hat év alatt, miközben többször is bohócot csinált a rendőrségből. A Viszkist volt, aki durva és féktelen bankrablónak, mások ünnepelt hősnek tartották. Miközben a rabolt pénzből egzotikus tengerpartokon múlatta az időt, könyveket és dalokat írtak, koktélt neveztek el róla. A börtönben viszont leérettségizett, és tiszta lappal akar kezdeni.

"A csíki párduc a király, a Viszkis a legnagyobb tanár" - rappelte Ganxsta Zolee 2000-ben Ambrus Attiláról. "Oda a Viszkis-legenda, avagy egy pénzsóvár sorozatrabló ámokfutása" - ezzel a címmel jellemezte szintén Ambrust a Rendőrség-történeti Múzeum, amikor néhány évvel később külön kiállítást szentelt neki. A kilencvenes évek híres bankrablója 12 év után, kedden hajnalban szabadult a sátoraljaújhelyi börtönből, ahol végül nem kellett leülnie az eredetileg rá kiszabott 17 évet. A büntetést azért kapta, mert 1993 és 1999 között összesen 30 pénzintézetet rabolt ki, miközben kétszer is megszökött a rendőrök orra elől.

A büntetés lerövidítése jutalom a jó magaviseletért: a most 44 éves Ambrus lelkesen kerámiázott a börtönben, megtanult angolul, leérettségizett, és a Dunaújvárosi Főiskolán elvégezte a kommunikáció szakot. "Nagyon szurkolok, hogy ő legyen a százból az egy, akinek sikerül, és bebizonyítja, hogy a börtönévek pozitív irányba változtatták meg" - kommentálta korábban az [origo]-nak a Viszkis közelgő szabadulásának hírét Fülöp Valter, a budapesti rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese, aki a kilencvenes évek végén az Ambrusra vadászó nyomozócsapat tagja volt.

Ambrus most szeretné elkerülni a médiafigyelmet. Azt kérte a büntetés-végrehajtási szervektől, hogy ne árulják el, hány órakor szabadul. Korábban viszont kifejezetten élvezte a nyilvánosságot, a börtönévek alatt rendszeresen interjúkat adott - például a Playboynak -, sőt, még szökésben volt, amikor kiadták az emlékiratait.

"Csak a legrosszabb, kommersz akciófilmekben lehetséges az, hogy ünnepelt sztárokká emelkedjenek bűnözők" - ez volt a kormány véleménye egy korabeli közlemény szerint a Viszkisről. Ambrussal viszont a valóságban éppen ez történt. A Magyar Nemzet egyik 1999-es kommentárja érzékelteti, hogy körülbelül milyen hatása volt a figurának a közvéleményre: "Éretlen kislányok ábrándoznak a jóképű Ambrusról, és élemedett korú férfiak fejezhetik ki a szokott rendőrviccek helyett a hatóság iránti ellenszenvüket."

Született viszkis rabló nevű koktél, de egy német cég egy energiaitalt is el akart nevezni róla. Hosszú tanulmányok boncolgatták, hogy miért hasonlít a Viszkis figurája Sobri Jóskára és Rózsa Sándorra, a híres 19. századi betyárokra. Írtak róla dalokat, könyvek és filmtervek születtek a történetéről. Akusztikus gitár hangja mellett énekel róla például Julian Rubinstein, egy New York-i újságíró. (Rubinstein, aki a könyvében afféle posztszocialista népi hősként írt Ambrusról, ma is folyamatosan követi a rabló sorsának alakulását: legutóbb a Facebook-oldalán tudósított arról, hogy Sátoraljaújhelyre tart, hogy tudósíthasson a Viszkis szabadulásáról.)

A Viszkis távozása

"A semmiből előkerült, hétköznapi ember volt, bűnügyi, alvilági múlt nélkül. A rablásai egyformák, de kiszámíthatatlanok voltak, hiába hagyott ujjlenyomatot, volt jó személyleírás, mégis sokáig fantomot üldöztünk" - mondta Varju Lajos, az Ambrust egykor sokáig üldöző nyomozó a Blikknek. "Vakmerőbb volt, mint az átlag, jól tervezett, sokáig kísérte a vakszerencse, és nem volt elvtelen bűnöző" - jellemezte korábban az [origo]-nak a rablót Fülöp Valter.

Ambrus Attila Csíkszeredán született 1967-ben, és a nyolcvanas évek végéig ott jégkorongozott, mielőtt áttelepült Magyarországra, ahol egy ideig tovább sportolt: megfordult a Ferencváros hokicsapatában, és az Újpest kapusa is volt. Az első rablást 1993 januárjában követte el, több mint félmillió forintot vitt el egy Villányi úti postáról. Ekkor még annyira izgult, hogy menekülés közben meg kellett állnia hányni - mesélte utóbb az őt kihallgató rendőröknek.

Ezután meg sem állt a huszonhetedik rablásig, amelyek kisebbik részét egyedül, nagyobbik részét egy-egy társsal követte el. Minden rablás előtt whiskyt ivott egy közeli kocsmában, néhány helyre többször is visszatért. Mindig tartott alapos terepszemlét, kiszámolta, hogy a bankfiókokhoz mennyi idő alatt érnek oda a riasztott rendőrök, és az akciók előtt mindig elváltoztatta a külsejét. Az első 27 rablásból Fülöp Valter szerint - hat év alatt - összesen 143,3 millió forintot zsákmányolt, amelyet a saját bevallása szerint kaszinókra, nőkre, autókra és egzotikus utazásokra költött. Járt Tunéziában, Thaiföldön, Dominikán, a Seychelle-szigeteken, a Holland Antillákon és egy sor másik országban.

Direkt bosszantotta a rendőröket

Az elcsíphetetlen rabló körül a bulvársajtóban fokozatosan kultusz alakult ki. Ezt erősítették az olyan húzásai, mint hogy az egyik rablása előtt Pintér Sándor akkori belügyminiszternek címezve egy 5 ezer forint értékűnek feltüntetett csomagot adott fel. Vagy hogy volt olyan alkalom, amikor virágcsokrot nyújtott át a kasszában ülő nőknek. Vagy hogy az egyik rablását az őt üldöző egyik nyomozó, Varju Lajos hasonmásává maszkírozva követte el, hogy még jobban bosszantsa a rendőröket.

Az Ambrus körüli mítosz az után kapott igazán erőre, hogy a huszonhetedik rablást követően a rendőrök orra elől is sikerült meglépnie. 1999 januárjában ugyanis egy társával 18 millió forintot raboltak egy II. kerületi OTP-fiókból, utána gyalog menekültek. "Nem jutottak messzire, a forró nyomon üldözőknek sikerült utolérni őket a Batthyány tér közelében. A fiatalabb bűnözőt (...) a rendőrök megadásra kényszerítették. A másik bankrabló viszont kockáztatott. Amikor a rendőrök már csak karnyújtásnyira loholtak mögötte, vakmerő mozdulattal ugrott le a rakparton és vált kámforrá" - emlékezett vissza az első találkozásra Fülöp Valter egy korábbi cikkében.

Ambrust később az ártándi határátkelőnél fogták el, amikor megpróbálta elhagyni az országot. Utána a kihallgatóknak részletes beismerő vallomást tett, mindent elmesélt arról, hogyan tervelte ki a rablásokat és mire költötte a pénzt. Fülöp szerint mindvégig "készséges és együttműködő" volt. "Egyetlen dologgal lehetett kihozni a sodrából, ha feszegetni kezdtük az 1998-as Heltai utcai bankrablás körülményeit. Ekkor menekülés közben - vaktában, de mellmagasságban - visszalőtt az őt üldöző zöldségesekre" - mondta Fülöp. Szerinte Ambrus ráébredt, hogy ez utóbbi eset miatt akár nagyon súlyos börtönbüntetés is várhat rá, és ekkor határozhatta el, hogy megszökik.

Előtte soha senkinek nem sikerült megszöknie a Gyorskocsi utcai fogdából. Az ügye 1999 júliusában már túl volt az iratismertetésen, amikor az egyik reggeli sétán, amikor az őrök nem figyeltek, átmászott a sétálóudvar négy méter magas kerítésén, és az épület harmadik emeletén, egy irodában húzta meg magát. Az ott talált elektromos hosszabbítókból meg függönyökből csavart kötelet, azon keresztül kimászott az ablakon, leugrott az utcára, és eltűnt.

A rendőrség ez után már presztízskérdésnek tekintette, hogy elkapja. Hatfős nyomozócsoport alakult, és Fülöp Valter szerint "hajtóvadászat" indult, de még hónapok kellettek, hogy elkapják a Viszkist, aki addig még három bankot kirabolt. "Nagy szakmai élmény volt, mert nagy volt rajtunk a nyomás" - mondta.

1999 október végén, az utolsó bankrablásnál (az Üllői úti OTP-fióknál) a vártnál korábban értek oda a rendőrök, és lövöldözés kezdődött, maga a rabló is megsérült. Miután tüzet nyitott a zárt főbejáratra, egy túszul ejtett őr fedezékében a hátsó ajtón távozott a rendőrség szerint 10 millióval - írta a Blikk a rablás másnapján. Végül az egyik tetthelyen felejtett telefonkártyája segítségével a rendőrségnek sikerült azonosítani azt a férfit, aki rendszeresen ételt vitt a Viszkis rejtekhelyére.

Október 28-án egy Nagy Lajos király úti lakásban fogták el. A Készenléti Rendőrség terrorelhárító szolgálatának főtörzsőrmestere csengetett be egy pajzs mögé bújva. Ambrus bermudanadrágban nyitott ajtót. "Hátrahőkölt, az arca pirosból fehérre váltott. Csak annyit mondott: nyolc lőszerem van, pisztoly a matrac alatt. Látom, hogy kik vagytok. Majd hasra feküdt. Letettem a pajzsot, és rátérdeltem, a társaim megbilincselték" - nyilatkozta a Blikknek a támadás után a terrorelhárító.

Az ezután kiszabott 17 éves börtönbüntetés Fülöp Valter szerint reális volt. "A bankrablást lehet macsó dolognak tartani, de mi ismerjük azoknak a véleményét is, akiknek a fejéhez pisztolyt fogott" - mondta korábban Fülöp. Szerinte volt, aki sokáig pszichiáterhez járt, volt, aki képtelen volt tovább dolgozni a pénzintézetben, és olyan is, akinek a trauma után sokáig vizelési problémái voltak. "Ezek az emberek nem érdemelték meg, és nem tudhatták, hogy nem akart embert ölni" - tette hozzá.

Fülöp azt mondta, drukkol, hogy Ambrusnak a szabadulása után sikerüljön tiszta életet élnie, annak megfelelően, ahogy korábban nyilatkozott erről. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy aki egyszer a bűnözést választotta, képes lesz-e tartani magát akkor is, ha később "nem jut egyről a kettőre", és elsétál egy-egy bank előtt, amelyet valaha kirabolt. "Lehet, hogy évekig nem követ el bűnt, és aztán újrakezdi, de lehet, hogy soha többé" - fogalmazott. Hozzátette, reméli, hogy Ambrus története azért a fiatalabbaknak azt közvetíti majd, hogy nem érdemes bűnelkövetővé válni.