A politikus, aki agyonnyomta az írót

Van, aki nem szeretné, ha egy lapon szerepelne a neve az övével, más viszont kitűnő drámaírónak, megosztó személyiségnek és az írói tevékenységét háttérbe szorító radikális politikusnak tartja a 78 éves korában elhunyt Csurka Istvánt. Nekrológ a magyar politikai antiszemitizmus és tömegrendezvények elterjesztőjéről.

Szombaton, 78 éves korában meghalt Csurka István író, politikus, a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke. Csurka István 1934-ben született Budapesten, a Szegedi Kis István Református Főgimnáziumban érettségizett 1952-ben, majd 1957-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakán szerzett diplomát. 1956-ban a főiskolai nemzetőrség vezetője volt, amiért fél évre Kistarcsára internálták.

Tanulmányai befejeztével szabadfoglalkozású íróként dolgozott, 1973-tól 1986-ig a Magyar Nemzetnél volt tárcaíró, majd 1988-89-ben a Hitel című folyóirat szerkesztőbizottságának tagjaként dolgozott. 1989-90-ben a Magyar Fórum főszerkesztője, a hetilap 1991. januári újraindulásától a szerkesztőbizottság elnöke volt.

Az író 1985-ben részt vett a magyar politikai ellenzék monori tanácskozásán, 1987-ben pedig a Magyar Demokrata Fórum megalapításában. Az MDF választmánya 1993 nyarán kizárta Csurkát pártból, ez után az író-politikus megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját (MIÉP), melynek azóta is elnöke és a párt parlamenti tagsága alatt frakcióvezetője is volt 1998-2002 között. Mikor a MIÉP bejutott a parlamentbe, Csurka azonnal jelezte, hogy a kampányban ígérteknek megfelelően ellenzékben marad, nem akar koalícióra lépni a kormánypártokkal. A párt bár a Fidesz-FKGP koalícióba valóban nem lépett, a kormány több döntésénél is biztosította a többséget a parlamenti szavazáson. A MIÉP 2002-ben kiesett az országgyűlésből, 2006-ban pedig a Jobbikkal együtt a Harmadik út nevű formáció keretében próbálkozott, de alig egy százalékot értek el közösen.

Balhé az Új Színház miatt

Az író életének utolsó nyilvános szereplése február 2-án volt, a budapesti Új Színház társulati ülésén, amikor Dörner György, az új igazgató felolvasta a kórházban fekvő Csurka Istvánnak a társulathoz intézett levelét. A levélben Csurka arra biztatta az Új Színház munkatársait, hogy attól függetlenül, ki hova tartozónak érzi magát, mit gondol a politikáról, szeretetben dolgozzon együtt. A levélből az is kiderült, hogy Csurkának fontos volt A hatodik koporsó című darabjának bemutatása, erről már a nyáron tárgyaltak Dörner Györggyel.

2012.január 14-én egy kormány melletti szimpátiatüntetésen Szeged belvárosában

Az ügy előzménye, hogy Dörner és Csurka közösen nyújtott be pályázatot az Új Színház vezetésére, és Tarlós István, a Márta István jelenlegi igazgatót támogató szakmai bizottság ajánlása ellenére, 2012. február 1-jével őt nevezte ki a színház élére. A döntést sokan bírálták, a kinevezés ellen tüntetés zajlott, petíciót írtak. Sajtóhírek szerint több író - így Závada Pál és Szakonyi Károly - jelezte, nem szeretné, ha a színház az ő darabjaikat játszaná. Ugyanígy nyilatkoztak Sütő András és Sarkadi Imre örökösei.

A politikus és az író

A MIÉP-et vezető Csurka volt az első politikus, aki rendszeresen látványos tömeget tudott összecsődíteni pártjának rendezvényein, a Hősök terén. Csurka számos radikális, antiszemita nyilatkozatot tett politikusként, közszereplőként. A 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadás után azt mondta, a globalista politikája miatt a támadás nem ártatlanul érte az USA-t.

Csurka legvitatottabb munkája, az 1992. augusztus 20-án megjelent, Néhány gondolat a rendszerváltozás első két esztendeje és az MDF új programja kapcsán című tanulmánya. A Magyar Fórumban megjelent dolgozat szerint túl sok a zsidó származású személy a magyar közéletben, az előző rendszer emberei megakadályozták a valódi rendszerváltást, és az MDF vezetése is felelős a hatalmukat átmentő kommunisták térnyerésében. A szöveget az ellenzéki pártok antiszemita propagandának bélyegezték, és a tanulmány az MDF-et is megosztotta, belföldön és külföldön egyaránt nagy vihart kavart.

Keménysége megmaradt az után is, hogy az aktív politizálástól visszavonult. Az idén januárban a Magyar Fórumban az Ascher Café című cikkében azt írta: "Az Ascher Café mindent ellopott, felélt, off-shore-okba helyezett, a Kajmán-szigetekre vagy Ciprusra telepített. Ez a kis sziget tudvalévően azzal is kitűnik Izraelhez való közelsége folytán, hogy nem lehet tudni, mi benne ciprusi és mi zsidó".

"Úgy gondolom, Csurka István írói munkásságát el kell választani a politikai tevékenységétől. A politikai meggyőződését nem kommentálnám, azonban mint író, mindenképpen elismerésre méltó" - mondta szombaton az [origo]-nak Karinthy Márton, az Eredeti helyszín című Csurka-darabot a közelmúltban bemutató Karinthy Színház tulajdonosa, Karinthy Frigyes unokája.

Egy 1972-ben készült felvétel a József Attila-díjas íróról

Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke az MTI-nek szintén azt mondta, hogy az író politikai és írótevékenységét külön kell megítélni. Parti Nagy Lajos költő annyit mondott az [origo]-nak: Isten nyugosztalja. "Ennél többet nem szeretnék mondani" - tette hozzá. Több kortárs író pedig azt mondta az [origo]-nak, hogy nem kívánja megítélni Csurka munkásságát, és nem szeretné, ha a neve egy lapon szerepelne az övével.

Karinthy Márton szerint "a sors tragikuma, iróniája, hogy a szomorú eset után, csak többek között ez a mű, az Eredeti helyszín marad meg", a közönség fogja megítélni annak a sikerét. Karinthy Márton az Eredeti helyszín mellett a Dagonyázás, a Hét tonna dollár, a Deficit, a Döglött aknák és a Házmestersirató, a Ki lesz a bálanya című Csurka-művet is jónak tartja. "Ha elmúlik a politikai indíttatású hisztéria, akkor ezek a művek - mondjuk tíz év múlva - bekerülhetnek az irodalomtörténetbe" - mondta a színházvezető.

Igen kemény beszédet mondott

Szentmártoni az MTI-nek azt mondta, Csurka István a hatvanas-hetvenes évek magyar prózai és drámai irodalmának kiemelkedő egyénisége volt, ezt senki sem vitathatja, és Csurka alkotói tehetségét sem vonhatja kétségbe senki. "Utolsó drámáját, A hatodik koporsót, amelyet az Új Színházban kívánnak bemutatni, nem ismerem" - mondta.

Szentmártoni szerint "a nyolcvan-kilences rendszerváltozás karizmatikus figurája volt, nemcsak a politikában, hanem az irodalmi életben is. Részese volt a változások szellemi előkészítésének. A Magyar Írószövetség 1986-os tisztújító közgyűlésén igen kemény beszédet mondott. Mindenképpen a magyar irodalom egyik nagy egyénisége távozott az élők sorából."

Népességfogyástól féltette Magyarországot

Csurka István 1998-ban, MIÉP-es képviselőként első felszólalásában a parlamentben azt mondta: "Magyarország elmúlt tíz évének kormányai, amellett, hogy látszólag mindenben különböztek egymástól, lényegileg egyneműek voltak. A nemzetközi pénzvilág és globalizáció szolgálatában állottak, eladtak, feladtak, kiárusítottak és végkiárusítottak, és korszakukban érkezett el a magyar társadalom a visszafordíthatatlan népességfogyás állapotába."

A felvétel 1993. március 15-én készült, amelyen Csurka István, a Magyar Út Alapítvány elnöke beszél a Magyar Út Körök ünnepi megemlékezésén a budai Gesztenyéskertben

Az író és politikus akkori beszédében úgy fogalmazott: "A gyarmatosító hatalmasságokkal szembe kell szállni, sem hallgatással, sem visszavonulással nem lehet kiérdemelni a jóindulatukat, mert az nincs is nekik. Csak önző érdekeik által vezérelve cselekszenek. A szembeszállást nem lehet megspórolni".

Csurka-levél az Új Színháznak

"Amit eddig elértünk, az maga is eredmény" - írta Csurka István abban a "Kedves magyar testvéreim" kezdetű levélben, amelyet az Új Színház társulati ülésére küldött két nappal a halála előtt. A szombaton elhunyt drámaíró és szélsőjobboldali nézeteiről elhíresült politikus azt írta a levélben, hogy a színház első Dörner György által vezetett testületi ülésére "nem a hatalomhoz való feltétlen igazodás hajlama, hanem egy súlyos betegség" gátolja meg az ülésen való részvételben.

A levélben arról is írt, hogy éppen az egyik Csurka-dráma, A hatodik koporsó bemutatásának alapjait beszélték meg Pozsgai Zsolt drágaíróval és rendezővel, amikor meghirdették az Új Színház igazgatására kiírt pályázatot, "amelyre beadtuk a magunkét és megnyertük". Az új színházigazgató Dörner György lett. "Azóta mocskos harc folyik ellenünk. De az állam és a főváros mellettünk áll" - írta Csurka István.

Hozzátette, hogy "az utcai harcok el fognak múlni, bent a színházban is". Feladatnak szánta a levélben "lomtárbörtönre ítélt" magyar színalkotások feltámasztását, amelyhez Csurka egy "szellemileg egy irányba húzó, küldetésével tisztában lévő" társulatot remélt, ameddig nem lesz egy másik társulat is, amellyel "a küldetést felosztjuk, mint a földet".