Félnek a bőröndélettől a hoppon maradt malévosok

Malévos légiutas-kísérők, pilóták, mérnökök sorakoztak kedden és szerdán azoknak a fapados légitársaságoknak a toborzó gyűlésein, amelyek a csődbe ment magyar légitársaság utasai mellett próbálják megszerezni hoppon maradt munkatársait is. Többségük nem hisz benne, hogy a kiugrás sikerülhet a fapadosokkal, ahol a Malévhoz képest feszített a munkatempó, a fizetés kevés, ráadásul külföldre kell zarándokolni a munkáért. Ha menni kell, akkor inkább messzebb mennének, az arab cégek sok pénzt és kényelmet ígérnek.

Gyülekező pilóták a Ryanair toborzóján

Lendületesen magyaráz a Ryanair fapados légitársaságnak stewardesseket toborzó társaság munkatársa egy vecsési wellnessz-szálloda különtermében: opportunities are endless, azaz a lehetőségek száma végtelen. Mellette kivetítőn az előadás illusztrációja, mögötte a társaság néhány további munkatársa, szemben vele a székeken körülbelül 40-50 érdeklődő ül. Zömében a múlt pénteken csődbe ment Malév légiutas-kísérői.

Átlagéletkoruk 30-35 év körül mozog, többnyire 8-10 éve dolgoznak a Malévnál, de volt köztük olyan is, aki 1994-ben kezdte a munkát. Mindegyiküket meglepte a múlt pénteki bejelentés. Volt olyan, aki szabadságon volt, és a tévéből értesült a csődről. "Azonnal hívtam a szolgvezt (szolgálatvezető), mit tud" - mesélte egy szemüveges fiatalember a rendezvény előtt. Tíz éve dolgozott a Malévnál, nincsenek illúziói, azt mondja, el lehet ugyan helyezkedni utaskísérőként a világ minden táján, de ez nagyfokú rugalmasságot igényel, munkatársai között viszont sokan vannak családosok, kisgyerekkel, akik "kevésbé tudnak mocorogni".

A hangulat - bár a karizmatikus előadó néhányszor nevetésre készteti a közönséget - szomorkás. "Ez volt az életünk" - mondta az előadás előtt egy nő, aki 1994 óta dolgozik utaskísérőként a Malévnál. Szerinte leginkább a csapat fog nekik hiányozni, de "csak az tudja, aki itt dolgozott", hogy ez mit jelent. "Olyan volt, mint egy nagy család", mindenki ismert mindenkit - tette hozzá. Mások is az ismerős, kedvelt arcokat fogják hiányolni, de saját sorsuk is aggasztja őket. "Teljes családok mentek tönkre" - jegyezte meg egy férfi utaskísérő, akinek felesége is a cégnél dolgozott, két és fél éves gyerekük mellett részmunkaidőben.

Maximális rugalmasság

One hundred precent flex-i-bi-li-ty, száz százalékos rugalmasság - tagolja az előadó a jelentkezőkkel szemben támasztott egyik fő elvárást, a motívum többször is visszatér beszéd alatt. Azt már az előadás elején kijelenti, hogy Budapesten nem lesz hely az új jelentkezőknek. Először a már jelenleg is náluk dolgozó több száz magyar alkalmazottnak biztosít hazai helyet a budapesti kapacitásbővítést tervező társaság. Az új jelentkezőknek Európa számos más országában kínálnak lehetőséget - három helyet is megjelölhetnek, hogy hova szeretnének menni -, de nem kertel: csakis oda vesznek fel embert, ahol van szabad hely.

A társaság pénteken jelentette be, hogy a Malév leállása miatt a kapacitások bővítése mellett döntöttek. Kétmillió új utasra számítanak az első évben Budapesten, és 2000 új, megmentett munkahelyet teremtenek közleményük szerint. Darrell Hughes, a társaság személyzeti igazgatóhelyettese az [origo]-nak az előadás után azt mondta, idén ezer új embert terveznek felvenni légiutas-kísérőnek, és hogy a magyarok rendkívül jól képzettek és törekvőek.

Az előadás után azonban többen csalódott arccal távoztak. Még azok is arra számítottak, hogy budapesti állásokra lehet majd jelentkezni, akik nem a Malévnál dolgoztak, és elkedvetlenedve vették tudomásul, hogy Budapestre nem keresnek embert. Ez csak reklám a Ryanairnek - kommentálta egyikük, aki 12 éve dolgozott a Malévnál. Többen mégis azt számolgatják, hogy vajon megéri-e megpróbálni.

Az előadó 1400 eurós nettó átlagfizetésről beszélt. Az jó, ha 250-300 ezer forintot jelent majd a valóságban, mivel az átlagba a vezetői fizetéseket is beleszámolják - mondták többen. Budapesten ez a fizetés jó is lenne, de csak külföldön van hely, így ebből kell majd állni a külföldi szállást és étkezést - gyakran jóval drágább városokban -, illetve előtte ki kell fizetni a hathetes tanfolyam díját, amely összesen legalább 2600 euró (757 ezer forint). Ráadásul ezt is külföldi helyszíneken bonyolítják, ahol a jelentkezőknek megint csak maguknak kell gondoskodniuk a szállásukról.

"El kell mennünk, mese nincs"

A fiataloknak lehet, hogy megéri - mondta egyikük, aki azt fontolgatja, elhagyja a pályát. "Síparadicsomban mosogatni lehet 800 euróért." Mások az Arab-öböl menti országok légitársaságai felé kacsingatnak, ahol jobban is fizetnek, és kevésbé feszült a munkatempó (az előadáson többször is elhangzott, hogy a Ryanair gépeinek 25 percen belül meg kell fordulniuk egy-egy állomáson, és napjában akár két-három oda-vissza utat is meg kell csinálniuk). Abban azonban egyetértettek, ahhoz, hogy ugyanebben a munkakörben tudjanak dolgozni, el kell hagyniuk az országot.

A malévos pilótáknak kedden délután tartottak hasonló toborzógyűléseket. Az egymással is versengő Ryanair és Wizzair egymásra szervezte az eseményt, bár előbbi két időpontot is kijelölt, hogy azok se maradjanak le, akik a másikhoz mentek először. Ez lehetett a magyarázata annak, hogy a Ryanair délután kettőkor kezdődő előadásán jóval kevesebben jelentek meg, mint a Wizzairnél, pedig a Ryanair a Malévhoz hasonlóan Boeingekkel repül, utóbbi viszont Airbusokkal, amelyeket csak átképzéssel vezethetnének a malévos pilóták. A többség mind a két céghez elment, a Wizzairnél várakozók közül sokan azt mondták az [origo]-nak, hogy a másik társaság esti toborzójára mennek majd.

Sok a lehetőség külföldön, de sokan vonakodnak kimenni - mondta az [origo]-nak a Malévnál 1989 óta dolgozó Mészáros Zoltán pilóta. Benne már néhány éve felmerült a lehetőség, de akkor még itthon maradt. Sokakat az riaszt el szerinte, hogy külföldi munka esetében hat- vagy nyolchetente jöhetnének csak haza két hétre, az eddig kiköltözők azt mesélik, hogy bőröndből élnek, ráadásul általában csak hat hónapra kötnek velük szerződést. Lehetne menni Indiába vagy Kínába, de az a "világ másik fele", Afrikába, ahol azonban egyes országokban "túl sok az AK47-es", és ezek miatt senki nem akar elmenni itthonról, pedig "el kell mennünk, mese nincs" - mondta az [origo]-nak a Ryanair pilótáknak tartott tájékoztatója előtt.

"Ebbe nőttem bele"

Mások szerint nem lesz könnyű dolguk elhelyezkedni, a légi ipar is válságban van, és volt már hasonló toborzáson, ahol senkit sem hívtak vissza a jelentkezők közül - mondta egy elkeseredett ősz hajú pilóta. "Ilyen hazug világ ez."

"Vissza akarnak élni a helyzettel" - értékelte a két fapados társaság toborzóit az [origo]-nak a Wizzair előadásáról kifele jövet egy idősödő bajszos pilóta, aki nem akart névvel nyilatkozni. Ő nem volt túl lelkes az esetleges külföldi munkalehetőségektől. "Ötvenévesen, 10-15 ezer repült órával nehogy már a kínai mondja meg, mikor mehetek haza."

A legjobban a műszakiak voltak elkedvetlenedve. Az 1993 óta a cégnél dolgozó, az utóbbi időben repülőmérnökként dolgozó Júlia szerint olyan speciális képzettségük van, amelyt másutt nem tudnak kamatoztatni, ráadásul ő gyerekkora óta légügyi vonalon szeretett volna dolgozni, szakirányú középiskolát végzett, majd a Malévnál képezte tovább magát. "Ebbe nőttem bele, a szüleim is itt éltek, dolgoztak".

Óráról órára csökkenő remény

Van azonban, aki még reménykedik. "Halvány a remény" - mondta egy utaskísérő, aki szerint, amíg a politikai vezetés nem mondja ki egyértelműen, hogy teljesen vége, addig reménykednek, hogy valamilyen formában folytatódik a történet, és utalt Völner Pálnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infrastruktúráért felelős államtitkárának hétfői nyilatkozatára, aki megemlítette egy új nemzeti légitársaság alapításának lehetőségét.

Mások azonban emlékeztetnek, hogy azt sokkal szervezettebben kellene csinálni, és a korábban csődbe ment hasonló légitársaságokat említették (a belga Sabena, svájci Swissair, a görög Olimpic Airlines), ahol meg tudták oldani, hogy szinte másnap, vagy rövid időn belül más néven folytassák a működést. A Malév leállása miatti helyzetről szóló jelentést két héten belül tárgyalja meg a kormány, de több pilóta emlékeztetett: a versenytársak azonnal rámozdultak a piaci résre, és minden nap újabb veszteség, óráról órára csökken az esélye, hogy újra tudják indítani a repülést.