Kertész Imre: Magyarországon az a vezér, aki elbűvöl

A Le Monde-nak adott interjúban a Nobel-díjas író azt mondta, hogy a harmincas évekhez hasonló hangulatot érez ma Magyarországon, ahol szerinte a demokrácia soha sem volt a társadalom egészét megmozgató szerves folyamat.

Egyoldalas interjút közölt Kertész Imrével a Le Monde csütörtökön megjelent száma, amelyben a mértékadó liberális francia napilap a magyar politikai helyzetről és írói koncepciójáról kérdezte berlini otthonában a Nobel-díjas írót.

Kertész Imre szerint Magyarországon a kádári időkhöz hasonlóan ismét "az a vezér, aki elbűvöl". Az író kételkedik abban, hogy az ország választott-e Ázsia és a nyugati világ között, és úgy látja: a jelenlegi helyzet alapja Magyarország "kettős polaritásában" rejlik. Meglátása szerint Magyarországon soha nem volt demokrácia abban az értelemben, ha "nem politikai rendszerként, hanem a társadalom egészét megmozgató szerves folyamatként" értelmezzük a fogalmat. Magyarország esetében ez a folyamat megakadt a XVI. századában az oszmán birodalom felemelkedésével, és a lemaradást soha nem sikerült behozni.

Kertész Imre úgy látja, hogy Magyarország egymás után az oszmán, a Habsburg-, majd a szovjet birodalomhoz tartozott, és megpróbálta annak a tömbnek a játékát játszani, amely magába szívta, és ebből szerinte az ország jól is jött ki, de csak látszólag. Kádár alatt a szocialista tábor legvidámabb barakkja volt Magyarország, de - mint emlékeztetett - ennek ára az 1956-os forradalom és az eladósodás volt. Szerinte a jelenlegi helyzet csak újabb illusztrációja ennek a tendenciózus tévedésnek: a magyar állam a nemzeti érdekek védelmében áll szemben Európával, ami azt a benyomást keltheti, hogy a szuverenitáshoz tér vissza, pedig ismét téved - állította Kertész.

Az író felidézte egy tíz évvel ezelőtti emlékét, amikor egy német útlevéllel rendelkező magyar diák egy budapesti egyetemen eltöltött félév után "undorral" beszélt neki arról, hogy a magyar egyetemisták mekkora mértékben támogatják a szélsőjobboldalt. Ekkoriban - a diák szerint - a világban a diákok mindenhol baloldaliak voltak, csak Magyarországon létezett ennyire "konformista és fasiszta" fiatalság. "Nem lehet mindent megmagyarázni, néha el kell fogadni a tényeket. Magyarország olyan fatalitás, amelynek sem értelme, sem magyarázata nincsen, és egyedülálló Európában. A magyarok ragaszkodnak a sorsukhoz. Egy nap majd valószínűleg úgy buknak el, hogy azt sem tudják, miért" - véli Kertész.

Véleménye szerint Magyarország nem dolgozta fel a holokausztot, nem tartott lelkiismeret-vizsgálatot, és soha sem tette fel magának azt a kérdést, hogy miért került szisztematikusan a történelem rossz oldalára. Kertész a harmincas évekhez hasonló hangulatot érez ma Magyarországon, ami "nagyon fáj neki". Elmondta, hogy jobboldali budapesti barátaival csak titokban tudja tartani a kapcsolatot, mert ő "kockázatot jelent számukra". "Nem veszi ki jól magát közeli kapcsolatot ápolni velem" - fogalmazott Kertész.

Az író utalt arra, hogy Nobel-díja átvételekor azt hányták a szemére, hogy nem "dicsőítette" a magyarságot, a Valaki más című műve után pedig azért támadták, mert túl sötét képet festett az országról, s azt is feszegették, vajon valóban magyar írónak tekinthető-e.

Arra a kérdésre, hogy miért nem ragad tollat a tiltakozáshoz, Kertész azt válaszolta: "82 éves vagyok, és beteg. Az én válaszom az, hogy Berlinbe költöztem. Cselekedni? Csak az íráson keresztül tudok. És amikor megteszem, akkor semmilyen hatása nincs, vagy pedig elítélnek miatta". Kivételt jelent szerinte azonban az utolsó könyve, a Mentés másként, amely - mint fogalmazott - "most először" pozitív visszhangot kapott Magyarországon.