90 éves az első szabadon választott köztársasági elnök

A kisgazdapártban kezdett politizálni, elítélték 1956 után, aztán az SZDSZ jelöltjeként lett köztársasági elnök a pénteken 90 éves Göncz Árpád. 1957-ben Biszku Béla adta ki ellene a letartóztatási parancsot, majd a Szálasit halálra ítélő bíró védte a koncepciós perben. Az első szabadon választott köztársasági elnök népszerűségét máig nem tudta senki elérni. A rendszerváltás első éveiben volt néhány kemény konfliktusa az Antall-kormánnyal, az MSZP-SZDSZ-kabinettel és az első Orbán-kormánnyal viszont már békülékenyebb volt. 2000-ben teljesen visszavonult.

Göncz Árpád és felesége 2009-ben

"Ha lesz valamikor öt perc, politikai öt perc Magyarországon, amikor egy formálódó időszakban szükség lesz olyan emberre, aki kommunistával és népivel egyaránt szót tud érteni, és akinek a lapja tiszta, ha kellek, én ott leszek, ha nem kellek, akkor nem" - mondta még 1985-ben a Hegedűs B. Andrásnak adott interjúban Göncz Árpád korábbi köztársasági elnök, aki pénteken töltötte be 90. születésnapját.

Göncz kijelentése végül is jóslatnak bizonyult. 1990. augusztus 3-án, az MDF és az SZDSZ közötti megállapodás értelmében őt választották a harmadik köztársaság első elnökévé. Államfővé választását a dolgok természetének tudja be a parlament jelenlegi korelnöke, a fideszes Horváth János, aki a nála három hónappal fiatalabb Göncz Árpáddal és néhány más társával együtt alkotta a második világháború utáni Független Kisgazdapárt 8-10 fiatal képviselőből álló "ifjú politikai elitcsapatát".

"Ha egy diktatúra megbukik, valahonnan előkerülnek azok, akik következetesen, hozzáértően képviselték a szabadság, a függetlenség és a szuverenitás ügyét, és a tetejébe megjárták a rögös utakat is. Természetes volt, hogy Göncz Árpádot választották államfővé" - mondta az [origo]-nak Horváth János, aki szerint más is lehetett volna köztársasági elnök, de mire eljött a rendszerváltás ideje, ők már vagy elhunytak, vagy nem voltak Magyarországon.

Konfliktusok után csendes stílus

 "Végezetül hadd mondjam meg Önöknek, hogy nem félek a vitáktól, nem rejtettem eddig sem, és nem rejtem ezután sem soha véka alá a véleményem: mert vitában érik az igazság" - köszönte az Országgyűlésnek a bizalmat nem sokkal megválasztása után Göncz Árpád. Az SZDSZ budapesti listavezetőjeként a parlamentbe került, képviselőből lett köztársasági elnök első ciklusában valóban nem félt a vitáktól, számos konfliktust vállalt az Antall-kormánnyal.

1990 és 1995 között Göncz Árpád hét törvényjavaslatot küldött az Alkotmánybírósághoz (Ab). A legemlékezetesebb ezek közül az úgynevezett Zétényi-Takács-törvény volt, amely lehetővé tette volna a kommunista diktatúra idején elkövetett, időközben elévült bűnök megbüntetését. A Sólyom László későbbi köztársasági elnök által vezetett testület 1992-ben megsemmisítette a jogszabályt, így egészen az új alaptörvény idén januári hatályba lépéséig lekerült a napirendről a felelősségre vonás.

Ugyancsak emlékezetes összeütközés volt a köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök között, amikor az akkor még monopolhelyzetben lévő Magyar Televízió és Magyar Rádió irányításáért 1991 és 1993 közötti médiaháború során Göncz Árpád többször is megakadályozta a médiaelnökök, Hankiss Elemér és Gombár Csaba lecserélését. "[A miniszterelnök kérésének] lelkiismeretem parancsára nem tehetek eleget" - magyarázta döntését 1991 végén, amikor megtagadta az új, a kormánynak kedvesebb alelnökök kinevezését. "Úgy vélem, reménytelen, hogy alelnökök kinevezése bármit is enyhítene e két intézmény feszült belső helyzetén, sőt: megítélésem szerint olaj a tűzre" - mondta.

Göncz Árpád köszönti az ünneplőket a megválasztása után, 1990. augusztus 3-án
(Az elnök életét bemutató galériáért kattintson a képre!)

"Egy politikai diszharmóniát minek feleleveníteni" - hárította el az [origo] érdeklődését pénteken Boross Péter korábbi belügyminiszter és miniszterelnök, akitől azt kértük, emlékezzen vissza kettejük viszonyára. Bár Göncz Árpád hivatali idejében mért 70-80 százalékos népszerűsége felülmúlhatatlanul magasnak tűnik, az első ciklusban a jobboldali kormánnyal vállalt konfliktusaival sokak gyűlöletét kivívta: 1992. október 23-án nem kezdhette el beszédét, mert kifütyülték a Kossuth téren, szélsőjobboldali írásokban pedig máig azt terjesztik, hogy együttműködött a kommunista állambiztonsággal, és 1956 után a börtönben jelentett rabtársairól.

1994 és 1998 között a Horn-kormánnyal Göncz Árpád jóval békülékenyebb volt, mint elődjével. Nem kezdeményezett többé törvényt - korábban háromszor is élt ezzel a jogával -, és nem emelt többé vétót sem felmentés vagy kinevezés ellen. Az MDF-kormány alatt huszonkétszer szólalt fel az Országgyűlésben, az első MSZP-SZDSZ kabinet idején már csak négyszer, 1998 és 2000 között pedig mindössze kétszer. A Fideszben máig felróják neki, hogy egyszer azt mondta: a Horn-kormánynak nincs alternatívája.

Ellenálló és kisgazda

Az egykori kisgazda párttárs, Horváth János emlékei szerint ő és Göncz Árpád még a háború idején kerültek kapcsolatba a Teleki Pál Munkaközösségben, a német megszállás idején pedig ellenállócsoportot szerveztek. Göncz 1944-ben meg is sebesült, amikor rajtuk ütöttek a tábori csendőrök Rákoshegyen. Göncz Árpád a háború után a kisgazdapárthoz csatlakozott, a később a Szovjetunióba hurcolt Kovács Béla főtitkár és földművelésügyi miniszter mellett lett személyi titkár.

Göncz az 1956-os forradalom idején is együtt dolgozott Horváthtal. A fideszes képviselő szerint a forradalom utáni gazdaságpolitikai irányt próbálták meg kijelölni, együtt a régi, koalíciós időkben is működő csapattal. Akkor is kapcsolatban maradtak, amikor Horváth Amerikába távozott. Kitartott az együttműködés, nem is kellett megbeszélni, ki mit csinál, mert mindenki tudta, "annyira egy gondolkodású csapat volt".

Göncz integet az őt szerenáddal köszöntőknek most pénteken - kattintson a galériáért!

A forradalom leverése után Göncz és társai kapcsolatokat kerestek egy indiai és egy brit diplomatával. Előbbi segítségével Bibó Istvánnak, a Nagy Imre-kormány államminiszterének a magyar helyzet lehetséges megoldásáról szóló írását juttatták el Moszkvába. A brit attasé pedig Nagy Imre A magyar nép védelmében! című írását vitte el Londonba. Megfigyelte őket a karhatalom, lebuktak, nem úszták meg a megtorlást.

Szálasi bírája volt az ügyvédje

"1957 májusának végén tartóztattak le, éjszaka a lakásomon, ugyanaznap, amikor Bibó Pistát is" - mondta 1985-ben, a már idézett, Hegedűs B. Andrásnak adott interjúban. "Aztán megtudtam, hogy a gyanúsítási csomagban az áll, hogy a népköztársaság államrendjének megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének alapos gyanújával, aláírás: Biszku Béla. Ettől megijedtem" - mondta Göncz. Az ijedség oka az volt, hogy ezért a bűncselekményért akkoriban halál járt.

A kor koncepciós pereinek sajátossága volt, hogy a vádlottak csak formálisan kaptak védelmet. Göncz ügyvédje, Major Ákos például az első beszélőn rögtön neki is támadt a védencének: "Egyfolytában hajtogatta, hogy a történelem szemétdombjára kerülünk. (...) Mondtam, ezt talán bízzuk a történelemre. Ezt mondta Szálasi is, felelte Major. Mire életem legnagyobb hülyeségét kérdeztem tőle: Ön védte Szálasit is? Elvörösödött, és azt mondta, én ítéltem halálra, kérem."

Göncz visszaemlékezése szerint a vizsgálati fogságban, a Gyorskocsi utcai börtönben folyamatosan hallották a kivégzéseket. "Olyankor egyfolytában járt a teherautó motorja, és kitettek két-három rádiót az ablakokba. Üvöltették a gramofont vagy rádiót, s mindig a Pancsoló kislány ment." A halálos ítélettől végül nem a bíró, hanem az ügyész jóindulata mentette meg: "A tanácselnök egy Borbély nevezetű ocsmány alak volt, a legocsmányabb állat, ami elképzelhető. (...) Mikor az ügyész nem kért ránk halálos ítéletet, fölpattant, hogy na de kérem!" - emlékezett vissza 1985-ben.

A kilencvenes évek nosztalgiája

Sokan tekintenek nosztalgiával Göncz Árpád köztársasági elnökségére, a 90. születésnap alkalmából ezt ki is fejezték. A Nyílt Társadalom Archívumban rendezett pénteki konferencia azonban nem annyira Göncz személyéről, mint a "hol rontottuk el?" kérdésről szólt. Az előadók főként arra keresték a választ, hogy mi vezetett a Fidesz kétharmados győzelméhez, és így a köztársaság bukásához.

Majtényi László beszél az OSA konferenciáján

"Nagyon rossz volt a politikai elit. Gyalázatos módon viselkedett" - mondta például Ádám Zoltán közgazdász, aki szerint az morzsolta fel "a köztársaság alkotmányos alapját", hogy a politikai elit képtelen volt megoldani a társadalom problémáit. A liberális értelmiség például a cigányság ügyében "felmondta a leckét", de közben nem vett tudomás azok panaszáról, akik "nagy roma népességek napi gyakorlatától szenvednek" - fogalmazott Ádám.

Majtényi László korábbi adatvédelmi biztos és ORTT-elnök szerint a politikai osztály elvesztette a kapcsolatot a közjóval, amit "a Kubatov-listáktól a Zuschlag-jelenségig" sok minden jelez. Ugyanakkor még az is lehet, hogy nem veszett el semmi, mert a Fidesz rendszere "futóhomokra épült kártyavár", ami az első szeles napon össze fog dőlni - mondta Majtényi, aki szerint lesz még olyan magyar alkotmány, amely a jobb- és baloldal kiegyezésével jön létre.

Az előadók egy része azért kitért Göncz érdemeire is: "Azon ritka emberek közé tartozik, akik fontos politikai tisztséget töltöttek be, de mégis megmaradtak az igazságot kereső írástudónak" - mondta Ferge Zsuzsa szociológus. A kíváncsisága tette zseniálissá - mondta Majtényi László. Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért elnöke pedig úgy fogalmazott: "Olyan emberekre lenne szükség ma is, mint Göncz Árpád."