A tanárok a Nemzeti dallal untatják a feszengő diákokat

Nincs sok ötletük a magyar tanároknak, hogy mivel tudnák hazafiságra tanítani a diákokat. Az ünnepségeket a diákok unják, a verseket épp csak felolvasni van idő, és már egy zenés megemlékezés is túlzásnak tűnik. Az új Nemzeti alaptanterv egyik fő célja, hogy "a felnövekvő nemzedék a haza felelős polgárává" váljon, de az [origo] által megkérdezett pedagógusok szerint ehhez elsősorban nem új tanterv, hanem más tanári és családi hozzáállás kell.

"A hazafiságra mindig is megpróbáltam nevelni a gyerekeket, Petőfi-versekkel, Jókai-regényekkel, a Szózattal például, de egy diák nem a tananyagtól lesz hazafi, hanem a család és a pedagógus hozzáállásától" - mondta egy fővárosi szakközépiskolában tanító magyartanár az [origo]-nak arról, hogyan lehet hazaszeretetre nevelni az iskolásokat. Szerinte a tanár dolgát nehezíti, hogy sok diák cikinek tart minden iskolai ünnepséget, órai megemlékezést, illetve hogy "sokszor a szülők is tesznek a nemzeti ünnepekre, a hagyományokra".

Egy másik, alternatív iskolában tanító pedagógus azt mondta, "a gyerekeknek az ilyen dolgokat, mint önállóság, öntudat, hazafiság, nem lehet megtanítani, csak átadni az évek során". Példaként említette, hogy szerinte a Nemzeti dal-t nem egyszerűen bemagoltatni kell, hanem "megértetni a gyerekekkel, hogy miért fontos minden magyarnak tudnia az 1848-as forradalom szimbolikus költeményét".

Az új Nemzeti alaptanterv (NAT) tervezete, amelyet a múlt héten hoztak nyilvánosságra, a köznevelés alapvető céljai között említi a többi között, hogy "a felnövekvő nemzedék a haza felelős polgárává" váljon, "kifejlődjön benne a hazafiság érzelemvilága", "reális önismeretre és szilárd erkölcsi ítélőképességre tegyen szert", illetve alakuljon ki a diákokban a hazaszeretet "és az a felismerés, hogy szükség esetén Magyarország védelme minden állampolgár kötelessége".

A hazaszeretet kialakítását a jelenleg is érvényes, 2007-ben átdolgozott Nemzeti alaptanterv is tartalmazza, de kevésbé kiemelt helyen, mint a most nyilvánosságra hozott dokumentum. Az érvényes alaptanterv szerint "fontos feladat a harmonikus kapcsolat elősegítése a természeti és a társadalmi környezettel, a nemzettudat megalapozása, a nemzeti önismeret, a hazaszeretet elmélyítése".

Az [origo] megkérdezett több, különböző típusú iskolában tanító magyar- és történelemtanárt, illetve osztályfőnököt arról, hogyan tanítják jelenleg a hazafiságot, illetve szerintük milyen módszerekkel lehet nemzeti öntudattal rendelkező, hazaszerető diákokat nevelni. A pedagógusok név nélkül válaszoltak, mert nem akartak intézményük nevében nyilatkozni.

El kellene menni a Nemzeti Múzeumhoz

"Az eddigi alaptantervek sem voltak a hazafiság oktatása és az erkölcsi nevelés ellen, bizonyos művek mondanivalójában ezek a fogalmak rendre előkerülnek, és eddig is fontos részét képezték az oktatásnak" - mondta egy budapesti gimnáziumban tanító magyartanár. Szerinte például a Nemzeti dal-t eddig is minden iskolában megtanították, ő is kiemelten foglalkozott a költeménnyel, "pedig nem a legjobban sikerült Petőfi-vers, de kihagyhatatlan alapmű". Szerinte a diákok akkor fogékonyak egy-egy versre, témára, ha a tanár "élményszerű órákat" tart, és örömmel tanítja a tananyagot, ezt viszont szerinte egyetlen NAT sem tudja szabályozni, "legfeljebb ronthat a helyzeten a sok előírással".

Egy kecskeméti szakközépiskolában tanító magyar- és történelemtanár azt mondta: az óráin sok idő a diákok fegyelmezésével telik, és örül, ha egy verset sikerül felolvasnia, nincs energiája "kreatív módszerekkel a hazafiasságról tanítani". Hozzátette: a gyerekek szerinte fogékonyabbak lennének a magyarságról szóló tananyagra, ha az osztály a történelmi helyszínekre tudna utazni. "Például az 1848-as szabadságharc tanításakor el kellene menni Budapestre a Nemzeti Múzeumhoz és a Pilvax Kávéházhoz, vagy 1956-ról beszélgethetnénk a Corvin köznél, de erre nincs idő a mostani tanrendben, és őszintén szólva nincs kedve és energiája egy tanárnak sem megszervezni" - mondta a pedagógus.

Az iskolai ünnepségeken feszengő diákok

Több tanár is említette, hogy a nemzeti öntudatra való nevelés fontos eszközei lehetnek a közös iskolai ünnepek. A megkérdezett pedagógusok tapasztalatai szerint azonban a nemzeti ünnepeken tartott rendezvényeken a diákok általában feszengnek, többen a verset szavaló diáktársukon nevetgélnek, és "nem érzik, hogy közük lenne az ünnephez" - fogalmazott egyikük. A tanárok szerint ennek az lehet az egyik oka, hogy sok szülő nem érzékelteti a gyerekkel az ünnepek jelentőségét. "Minden ünnepségen rendszeresen megesik, hogy néhány gyerek nem megfelelő ruhában jön iskolába, vagy előfordul, hogy a szülő igazolást ír, ha a gyerek el akarja lógni az ünnepséget" - mondta egy budapesti szakközépiskolában tanító tanár.

A pedagógus ugyanakkor belátja, hogy a diákok azért nem szeretik ezeket a rendezvényeket, mert az ünnepségek minden évben hasonló forgatókönyv szerint zajlanak. Úgy fogalmazott: "Ha például március 15-e, akkor két-három Petőfi-vers elszavalása, a 12 pont felolvasása, a Kossuth Lajos azt üzente eléneklése a program, minden évben ugyanaz a sablon." Ő egyszer szervezett március 15-ei ünnepséget, zenés műsort szeretett volna összeállítani és kevésbé ismert verseket, történeteket bemutatni, de elmondása szerint a tantestület lebeszélte a "hagyományokkal szakító programról".

Egy alternatív iskolában tanító magyartanár szerint sok energiát igényel a pedagógusoktól egy színvonalas ünnepi műsor megszervezése, de szerinte megéri, mert a hangsúly nem a műsoron van, hanem a felkészülésen. A tanár azt mondta: "Fontos, hogy a tanár ne egyszerűen csak verseket magoltasson, nem kell részletezni, mennyire más, ha például az ünnepi műsorban mindenki szerepet játszik, és azt mondjuk egy diáknak, hogy te vagy Petőfi Sándor, aki egyebek mellett előadja a Föltámadott a tenger-t."

Mi jut eszükbe arról, hogy magyarok?

"Néhány évvel ezelőtt a hetedikeseimmel, majd a tizenegyedikeseimmel is fogalmazást írattam azzal a címmel, hogy Magyar vagyok" - mondta egy budapesti nyolcosztályos gimnáziumban tanító magyartanár, aki kíváncsi volt, mi jut a gyerekek eszébe arról, hogy magyarok. "A tizenhárom évesek lelkesebbek voltak, általában hosszabban és pozitívabban írtak erről a témáról, mint a tizenhét évesek" - mondta a tanár.

A hetedikesektől elmondása szerint olyan válaszokat kapott, hogy büszkék, amikor győz egy magyar sportoló, a magyar fociválogatott, vagy például örülnek, ha külföldön magyar szót hallanak. Az idősebb diákok közül viszont többen arról írtak, hogy szerintük rossz a hírük a magyaroknak külföldön, és a magyarokat sok kudarc érte a történelemben. "A fogalmazásokra nem adtam jegyet, utána megbeszéltük egy órán a diákok által felvetett szempontokat, szerintem például így lehet tanítani a hazafiságról, nemzeti öntudatról" - mondta a tanár.

A pedagógus hozzátette, hogy egyik tizenegyedikes diákja idegenellenes gondolatokat is megfogalmazott: "Valami olyasmit írt, hogy még jobb lenne Magyarországon élni, ha nem lenne ilyen sok cigány és kínai." A tanár ezt később nem az osztály előtt, hanem négyszemközt beszélte meg a diákkal. "Nem hiszem, hogy sikerült változtatnom a véleményén, de jobban odafigyeltem rá ezután, és az osztálytársakat is megkértem, hogy hassanak rá" - mondta a pedagógus.

Más tanár is említette az óráin előforduló szélsőséges gondolatokat. Egy szakközépiskolában tanító történelemtanár szerint, amikor az első világháború utáni magyar történelmet, például a trianoni békeszerződést tanítja, "minden osztályomban akad egy vagy két diák, aki erősen nacionalista megjegyzéseket tesz". A tanár szerint egy diákkal percekig hangosan vitatkozott egyszer arról, hogy szereti-e a hazáját, vagy hazaáruló az, aki nem szeretne Nagy-Magyarországot és új országhatárokat.

"Hirtelen nem tudom, mit tanítanék"

A 2013-tól életbe lépő új Nemzeti alaptanterv szerint hon- és népismeretet is kell majd tanítani az iskolákban. Egy szakközépiskolai történelemtanár megjegyezte, szívesebben tartana inkább háztartástant, mint honismereti órát, mert az előbbit hasznosabbnak tartja. "Hirtelen nem tudom, mit tanítanék honismeretből, valószínűleg ugyanazt, amit történelemórán" - mondta a történelemtanár.

A NAT szerint hon- és népismeretből meg kell tanítani például az "ősi magyar kultúra hagyatékait", illetve "a magyar tudomány és kultúra eredményeit a világban". Arról, hogy pontosan milyen órákon, milyen képesítésű tanárok taníthatják ezeket az ismereteket, nem rendelkezik a NAT. Ez részletesen a most készülő kerettantervekben szerepel majd. Az alaptanterv bemutatásakor a NAT-bizottság tagjai a dokumentumban szereplő új ismeretekről azt mondták, "biztosan lesznek majd pedagógus-továbbképzések", a kötelezővé váló erkölcstant például a tervek szerint hatvanórás etikaképzés után taníthatják majd a pedagógusok.

Szerepeljen-e Ady Endre a NAT-ban?

"Az új NAT a korábbival ellentétben kötelező tartalmakat ír elő, így szerepel benne a Rákóczi-szabadságharc, Kossuth Lajos vagy Ady Endre is mint kötelező tananyag" - ezt nevezte a legfontosabb újításnak a tervezet bemutatásakor Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet igazgatója, a NAT-bizottság elnöke.

Vass Vilmos, a 2007-es Nemzeti alaptantervet kidolgozó bizottság vezetője azt mondta az [origo]-nak: "Valóban nem szerepel a még hatályos NAT-ban név szerint a Toldi vagy a János vitéz, de eddig sem gondolták a magyartanárok úgy, hogy kihagyják ezeket a tananyagból." Az ELTE Neveléstudományi Intézetének docense szerint a dokumentumban leírt célokból, kulcskompetenciákból és fejlesztési feladatokból következik, hogy mit kell tanulniuk a diákoknak. Szerinte a most nyilvánosságra hozott új NAT "szinte semmilyen mozgásteret nem hagy az iskoláknak és a tanároknak", mert a NAT alapján készülő kerettantervek kilencven százalékban határozzák majd meg az iskolák helyi tantervét. Vass Vilmos szerint "a központosító tartalmi szabályozásnak" az lehet a következménye, hogy "a részletes, tantárgyakat, óraszámokat, követelményeket előíró kerettantervet kapó pedagógusok" közömbösek lesznek, a diákok egy része pedig nem tudja majd követni "a központilag előírt tananyagot", motiválatlan lesz, és hamar lemarad társaitól.

"Nyilván sok vita lesz arról, miért éppen a megadott verset, regényt vagy zeneművet írja elő az új NAT, de bizonyos alapvető műveket meg kell tanítani" - mondta az [origo]-nak Csapó Benő, a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének a vezetője. Szerinte "lényeges, hogy a tanárok segítséget kapjanak abban, mit érdemes és mit lehet bizonyos életkorban megtanítani".

Nem volt ideális, hogy a rendszerváltás előtt "egy rugalmatlan központi tanterv határozta meg a közoktatás tartalmát", véli Csapó, de az sem jó, hogy a kilencvenes évektől "az inga a másik irányba lengett ki", és a NAT túl kevés konkrét tartalmat jelölt meg. "Az Örömódá-t néhány taktus után minden európainak fel kell ismernie, ahogy nekünk a magyar ugar szókapcsolat is felidézi Ady Endre gondolatait; ezek nélkül nincs művelt fiatal" - mondta, hozzátéve: a legfontosabb, hogy a végleges NAT "megtalálja az egyensúlyt a merev előírás és a semmitmondó általánosság között", illetve hogy szakmai konszenzusra épüljön.