Indulnak az iránytaxik

Zsákfalukból vinné nagyobb településekre vagy főút melletti buszmegállókhoz az utasokat, lehetne személygépkocsi vagy kisbusz, viszont nem lenne menetrendje, sem rögzített útvonala a magyar iránytaxinak. Cserébe kevesebb településre járnának üresen a menetrend szerinti buszok, így a Volánok működtetése akár olcsóbb is lehet az államnak. Van már példa Magyarországon is ilyenre. Az iránytaxik eddig jellemzően a fejlődő vagy a  közel-keleti és afrikai országokban voltak elterjedtek, de a fejlesztési minisztérium most Magyarországon is bevezetné őket.

"Főként kisebb településeken, aprófalvakban terjedhet el az iránytaxi, hogy a menetrend szerinti busznak ne kelljen minden bokorhoz bemenni" - mondta az [origo]-nak Dorner Lajos, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) elnöke. Dorner Lajos szerint a főként a közel-keleti és afrikai állomokból ismert, de néhány nyugati országban is elterjedt "igényvezérelt közlekedés" nagy megtakarítást jelenthet az államnak, hiszen kevesebb buszra és üzemanyagra van szükség, ha kisbuszok vagy személyautók "hoznak és visznek egy-két utast". Az iránytaxival utazók pedig "ugyanannyit fizetnek, mint a nagy buszon, hiszen ez esetben is közszolgáltatást vesznek igénybe" - mondta a VEKE elnöke.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a múlt pénteken nyújtotta be az új személyszállítási törvény tervezetét, amely lehetővé tenné az úgynevezett "igényvezérelt személyszállítási szolgáltatást". Az iránytaxi lényege, hogy nem a Volán-busz vagy a vonat szállítja az utasokat, hanem egy kisbusz vagy egy személyautó jön értük. Az iránytaxi általában nem menetrend szerint közlekedik, és nem is előre rögzített útvonalakon. Kis forgalmú időszakokban a meghirdetett menetrend szerinti járatot is helyettesítheti, azt is csak akkor, ha hívják, azaz az utas előzetesen bejelentkezik a diszpécsernél.

Iránytaxi Törökországban. Itthon nem ilyet ígérnek

A minisztériumi tervezet úgy fogalmaz: "információs technológiai eszközök alkalmazásával szervezett, változó útvonalon vagy változó időrendben közlekedő személyszállítási szolgáltatás". Hétfőn délelőtt kerestük a minisztériumot, hogy megtudjuk, miért vezetnék be az iránytaxi-szolgáltatást és főként melyik térségekben számítanak az elterjedésére, de a minisztérium a jogszabály parlamenti elfogadása előtt nem kívánt válaszolni kérdéseinkre.

Dorner Lajos szerint az iránytaxik bevezetésével sok pénzt takaríthat meg az állam. "Jelenleg egy nagy busznak akár egy utasért is be kell mennie a zsákfaluba, rossz utakon, hosszú ideig kell keringenie a fél világban, és közben pazarolja az üzemanyagot, illetve a többi utas idejét" - mondta a VEKE elnöke, aki szerint ha egy iránytaxiként működő autó vagy a falubusz kiviszi az utasokat a főúthoz, és az ott közlekedő Volán-busz ott gyűjti össze az utasokat, gyorsabban juthat el mindenki a közeli városba. "Az egyetlen hátrány vagy kényelmetlenség, hogy át kell szállniuk az utasoknak, de ezért kárpótolhatja őket, hogy hamarabb jutnak el az úti céljukhoz" - mondta a VEKE elnöke. "De köthetnek olyan szerződést is, hogy a kisbusz egyből be is viheti őket a városba" - tette hozzá.

Ha az iránytaxi üzemeltetője (ez lehet magánszemély, cég vagy önkormányzat) közszolgáltatási szerződést köt az állammal, akkor az utazás ára nem lehet magasabb, mint ha busz vagy vonat járna a településen. Dorner Lajos szerint egy magánszemélynek vagy cégnek megéri majd iránytaxikat indítani, mert ez biztos bevételt jelent.

A BKV-s 937-esért telefonálni kell

"Azon csodálkozom, hogy eddig nem terjedt el itthon" - mondta az [origo]-nak a VEKE elnöke, aki szerint nem rögtön a török, a közel-keleti vagy afrikai lerobbant kisbuszokra kell gondolni, ha az iránytaxiról beszélünk. "Több nyugati faluban, kis- és nagyvárosban működik ehhez hasonló szolgáltatás."

Dorner Lajos példaként említette a bécsi Astax szolgáltatást (Anrufsammelntaxi), amelynek lényege, hogy csak akkor indul az autóbusz a végállomásról, ha az utas telefonon jelzi, melyik megállóban szeretne felszállni és merre tart. Az Astaxot a bécsi közlekedési cég üzemelteti majdnem húsz útvonalon, és általában éjszaka és hajnalban működik a rendszer.

Csak megrendelésre érkező buszok Magyarországon is léteznek. Magyarországon Nyíregyháza jár az élen az ott Rugalmas közlekedésnek nevezett rendszerrel, de már Debrecen is készül hasonlót bevezetni. A fővárosban, Óbudán éjszaka közlekedő 937-es BKV-járat csak akkor indul el a közeli hegyre az 1-es villamos Vörösvári úti végállomásától, ha valamelyik utas jelzi a sofőrnek, hogy arra szeretne továbbmenni, vagy ha telefonon felhívják a BKV fődiszpécserét éjszaka tizenegy óra és fél kettő között. A 937-es ellenkező esetben nem megy fel a budai domboldalon lévő Máramaros úti végállomásához.

Nyíregyházán 72 forint egy kilométer

"Ha egy önkormányzatnál regisztrált nyíregyházi lakos előre jelzi, hogy utazni akar, akkor elindítjuk a járatokat, egyébként hiába vár a buszra a megállóban" - mondta az [origo]-nak Makár Sándor, a Szabolcs Volán helyi forgalomvezetője. Nyíregyházán 2007 óta működik az úgynevezett "rugalmas közlekedési rendszer", amelynek lényege, hogy a nyíregyházi utasoknak kilenc vonalon egy órával az indulás előtt telefonon kell igényelniük a buszt. Ha nem érkezik megrendelés, a busz a garázsban marad. A forgalomirányító szerint ezzel a rendszerrel sokat spórol a város, mert naponta csak egyszer-kétszer kérnek buszt az utasok, "így nem kell üres járatokat fizetni".

Az iránytaxihoz hasonlít az a nyíregyházi szolgáltatás is, hogy a rászoruló helyiek (például fogyatékkal élők, idősek, babakocsival közlekedő kismamák) háztól házig is rendelhetnek buszt. Makár Sándor szerint három midibuszt működtetnek azért, hogy "ha valaki például a rendelőbe, kórházba akar eljutni, akkor a lakásához megy a busz, és ezért kilométerenként 72 forintot kell fizetni", utólag, csekken. A taxinál kedvezőbb tarifa ugyanakkor kevésbé népszerű a városban: a forgalomirányító szerint "havonta egyszer-kétszer" kérik csak ezt a szolgáltatást.

Dala-dala, marsrutka és tap-tap taxi

Az angol nyelvű és a magyar Wikipédia is több tucat olyan közlekedési eszközt sorol fel, amely a különböző országokban iránytaxiként működik. Nyugat-Afrikában bozóttaxinak, Tanzániában dala-dalának, Kenyában matatunak hívják azokat a járműveket, amelyek a különböző települések között szállítják az utasokat. Ezek általában tíz-tizenöt személyes kisbuszok, de előfordul, hogy a rosszabb utakra vagy a távolabb eső területekre csak olyan teherautók indulnak, amelyeknek csak a platóján lehet helyet találni. A tanzániai dala-dala arról kapta a nevét, hogy a hatvanas években öt centbe került az utazás, a szuahéli dala szó pedig a zsargonban azt jelenti, hogy öt.

A Törökországban ismert dolmusok magánkézben lévő kisbuszok, általában tizennégy utast tudnak elvinni. A városokban vannak dolmusmegállók (kék alapon egy nagy D betű jelzi), de ez nem azt jelenti, hogy ott meg is áll a busz. A járművet az úton bárhol, bárki leintheti, és bárhol le is lehet szállni róla. A török dolmus szó jelentése "megtelt", mivel csak akkor indulnak el a végállomásról, ha megteltek.

A Bulgáriában és az egykori FÁK-államokban működő marsrutkák a városokban a vasútállomások, metróállomások, forgalmasabb villamos- és buszmegállók környékén várnak az utasokra. A marsrutkák emellett biztosítják a bejutást a kisebb falvakból és elővárosokból a nagyvárosba. Az utasok bárhol leinthetik és felszállhatnak a marsrutkára, ha szabad helyet látnak rajta.

Haitin az úgynevezett tap-tap taxik viszik az utasokat, de csak akkor indulnak el, ha a kisméretű teherautóhoz hasonlítható jármű megtelt. Nevét onnan kapta, hogy az utasok a padok hátoldalát fedő fémlapot ütögetik (angolul: tap), ha le akarnak szállni.