Csótányok és erőszakos őrök miatt húzza le Magyarországot az ENSZ menekültekről szóló jelentése

Csótányok, erőszakos őrök és rasszizmus várják Magyarországon a menedékkérőket az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának kedden megjelent jelentése szerint. A szervezet megállapítja, hogy Magyarországon ma már nem kivétel, hanem szabály lett, hogy a menekülteket őrizetbe veszik, a kormány pedig nem foglalkozik a problémával.

Idegengyűlölettel, rasszizmussal, intoleranciával szembesülnek nap mint nap a menekültek és a menedékkérők Magyarországon. Előfordult, hogy helyi kórházak nem küldtek mentőt a menekülttáborokba, volt fogorvos, aki elutasította az ellátásukat, rendszeresen találkoznak rasszizmussal, ha munkát vagy lakást keresnek. Ez derül ki többek között az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) most elkészült, a 2012 eleji állapotokat rögzítő jelentéséből, amely a jogi környezettől az eljáráson át egészen kitoloncolásig - illetve a befogadásig - áttekinti a magyar menekültügyi gyakorlatot. Az [origo] az UNHCR-től úgy tudja, hogy hasonló vizsgálatokat terveznek az egész régióban, ám a korábbi tapasztalatok és több más ország megkeresése nyomán a legégetőbb feladatnak a magyar helyzet értékelését, a hiányosságok feltárását találták.

Januárban megtiltották, hogy Magyarországra toloncoljanak ki embereket

A vizsgálat semmiképp sem mondható előzmények nélkülinek. Idén januárban például az derült ki, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága kikötötte: további értesítésig nem szabad Magyarországra toloncolni, mivel életbe léptette az úgynevezett 39-es szabályt. Ehhez akkor folyamodnak, ha úgy ítélik meg: nagy a kockázata annak, hogy egy menekült "jóvátehetetlen károsodást" szenved az adott országban. Az [origo]-val akkor a bíróság annyit közölt, ez rendszerint halálos fenyegetést, esetleg rossz bánásmódot, azaz kínzást vagy megalázó bánásmódot jelent, de alkalmazhatják például a családi élet tiszteletének védelmében is. Az UNHCR mostani jelentése alapján a halálos fenyegetést leszámítva, gyakorlatilag mindegyik "károsodási kockázat" fellelhető a magyar rendszerben.

Orvos nincs, vagy mindenre ugyanazt írja fel

A beszámoló szerint a kérelmük elbírálására várókat elszigetelik a társadalomtól, korlátozott a nyelvtanulási lehetőségük, pénzük nem lévén nem tudják használni a közlekedési eszközöket, munkát pedig csak a táborokon belül vállalhatnak, így önellátásuk is problémás. Gondot okoz az is, hogy egyazon helyen különböző státuszú menekülteket is elhelyeznek (menedékkérőket, kitoloncolásra várókat, hontalanokat), márpedig azok jogai, lehetőségei is különböznek, ez pedig növeli a hosszú várakozási idő alatt amúgy is erősödő feszültséget. Ráadásul az ott élőknek rendszerint el sem magyarázzák, miért van az, hogy akár a szomszédos szobákban lakók (olykor gyerekek) is eltérő ellátásban részesülnek.

Sok menekült bírálta az orvosi ellátást is. A vizsgálatok felületesek, szakorvoshoz nem vagy alig jutnak el, eltört szemüvegeiket gyakorta nem pótolják vagy javítják, fogászatra nem mehetnek, különböző betegségekre gyakran ugyanazokat a gyógyszereket kapják - panaszolták. Jelentettek hepatitiszes eseteket vagy kábítószerfüggőket, akik szintén nem kaptak megfelelő ellátást. Debrecenben például a menekültek a mosdókra panaszkodtak, csótányokra vagy a meleg víz hiányára, míg Balassagyarmaton legtöbbször a megfelelő élelem hiányát kifogásolták.

Kevés figyelmet fordítanak a táborok működtetői a lehetséges etnikai feszültségekre. Pedig ilyen, gyakran nőket és gyerekeket veszélyeztető feszültségeket több helyről is napi szinten jeleznek. Mindez összefügg azzal, hogy míg korábban e problémák kezelhetők voltak a menekültek megfelelő, nemzetiségek szerinti elosztásával a táborok között, 2008 óta ez már nem lehetséges, ugyanis a befogadó állomások között felosztották a feladatokat is, azaz immár nem az ott élők származása az elsődleges szempont, hanem az adott létesítmény egyedi funkciója alapján válogatják ki az oda kerülőket.

A menekültkérők úgy érzik, eleve bűnözőknek tekintik őket

Mindezekhez jön még a hatóságok, illetve a fegyveres biztonsági őrök magatartása. Debrecenben például állítólag rendszeresek a rendőrök éjszakai ellenőrzései, a táborlakók szerint semmibe veszik a magánéletet és az emberi méltóságot. Ez pedig fokozott károkat okoz a poszttraumás stressztől szenvedő menedékkérők esetén. És akkor arról még nem volt szó, hogy az illegálisan vagy hamis iratokkal érkezőket gyakran olyanokkal helyezik egy zárkába, akiket bűntettekkel vádolnak.

Az UNHCR 2010 szeptembere és 2011 augusztusa között öt olyan esetben lépett közbe, amikor Koszovóból, illetve Szerbiából érkezett emberek panaszkodtak arra, hogy az őrök erőszakossága miatt sebesültek meg. Állításaikat többször orvosi jelentések is megerősítették, miután visszakerültek Szerbiába. A magyar rendőrség mindegyik esetben vizsgálatot folytatott, ám mindegyik esetben arra jutott, hogy nem volt visszaélés, ezért nem is vontak senkit felelősségre.

Nyolc százalék tolerancia

Az ENSZ szervezetének elemzése nem mulasztja el megemlíteni a Tárki tavaly április és június között végzett kutatásának eredményét, amely szerint a felnőtt lakosság 32 százaléka nyíltan idegengyűlölő, és nem engedne be menekülteket az országba. A megkérdezettek hatvan százaléka hallgatólagosan, ki nem mondva xenofób, és csupán nyolc százalék nevezhető toleránsnak. Ráadásul - derül ki a jelentésből - az idegengyűlölet visszaszorítását célzó politikai szándék, illetve az erre irányuló gyakorlat kezdetleges szinten van.

A menekültkérőket gyakorta helyezik bűncselekményeket elkövetőkkel egy zárkába

Messze nem ez az egyetlen pont azonban, ahol a szakértők a politikai akaratot hiányolják. Az UNHCR úgy látja, hiába fekszik Magyarország az úgynevezett migrációs útvonalak találkozásánál, a menekültügy terén lényegében nincs hivatalos politikája. És ugyan a jelentés több ponton külön ráerősít arra, hogy a hiányosságok nem kizárólag a most hivatalban lévő kormányhoz kötődnek, kifejezetten utalnak arra, hogy a 2010 óta hivatalba lépett kabinet a menekültügyet mindenekelőtt az illegális migráció elleni harc részeként kezeli, és az országba érkező menedékkérők védelmét és az emberi jogokat háttérbe szorítják a rendvédelmi megfontolások.

Ide mind kevesebben jönnek

A jelentés megemlíti, hogy növekszik azoknak a menekülteknek a száma, akiket olyan szomszédos országokba toloncolnak ki, amelyeket Magyarország - szemben az UNHCR és más nemzetközi szervezetek véleményével - biztonságosnak ítél meg. A Szerbiába visszatoloncoltakat például az ottani hatóságok különösebb eljárás nélkül átadják a macedónoknak, onnan pedig viszik is őket Görögországba, ahol - általánosan elfogadott vélemény szerint - a legrosszabb a menekülthelyzet az egész Európai Unióban.

A jelentés kitér egy olyan problémára is, amit már korábban is jeleztek a tisztségviselőik: a menekültekről szóló törvény 2010 decemberi módosítására, amely az addigi hatról tizenkét hónapra emelte a fogva tartás maximálisan lehetséges időtartamát, és lehetővé tette, hogy a családokat akár harminc napra is őrizetbe vegyék. A szervezet szerint azóta Magyarországon nem kivétel, hanem szabály lett a menekültek őrizetbe vétele, tavaly például naponta átlagosan 93 ember volt ilyen eljárás alatt.

Miközben Európa-szerte másutt szinte mindenütt dinamikusan emelkedik a menedékkérők száma, Magyarországon 2011-ben összesen 1693 menekültkérelmet regisztráltak (a legtöbbet Afganisztánból, Szerbiából és Koszovóból, Pakisztánból, Szíriából és Szomáliából), ami csaknem 20 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. Ebből a csaknem 1700 kérelemből végül 47-en kaptak menekültstátuszt, és mintegy 110-en különböző jogcímeken védelmet.

A magyar fél meglepődött

Végh Zsuzsanna, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal főigazgatója szerint a magyar menekültügyi rendszer teljes mértékben megfelel az európai uniós normáknak, mind a jogi szabályozás, mind pedig a befogadó intézmények alapján.

A főigazgató kitért az UNHCR jelentésének azon pontjára, amely szerint az egyik fő probléma a vízum nélkül érkező menedékkérők mind gyakoribb, szigorú börtönkörülmények közötti fogva tartása, s a menedékkérők többsége idegenrendészeti fogdába kerül befogadó központ helyett. Végh Zsuzsanna kiemelte, nemrég nemzetközi konferenciát rendeztek, amelyen több uniós tagállam képviselői vettek részt, köztük olyan országokból is, amelyekbe sok illegális migráns érkezett Magyarországon keresztül, és ott menedékkérelmet nyújtottak be vagy tartózkodási jogosultságot akartak szerezni. Ezek a szakértők tanulmányozták a magyar jogszabályokat, és ellátogattak egy őrzött szállásra is - idézte fel. Hangsúlyozta: az ő véleményük nem támasztja alá az UNHCR megállapításait.

A jelentés további problémaként említette, hogy a hatóságok sokakat visszafordítanak a szomszédos országokba, mivel ezeket biztonságosnak tekintik, holott ez nem mindig van így. Szerbiát például Magyarország - az UNHCR szerint tévesen - biztonságos harmadik országnak tartja, itt azonban a menedékkérőket az a veszély fenyegeti, hogy tovább toloncolják őket olyan országokba, ahol nincs működőképes menekültügyi rendszer. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal főigazgatója ezzel kapcsolatban azt mondta, Szerbia felől érkezik a legtöbb illegális bevándorló Magyarországra. Megjegyezte: Szerbia és Magyarország egyaránt tranzitország, a migránsok innen jellemzően Ausztriába, Franciaország, Németország és Svájc felé indulnak tovább.

2008-ban az UNHCR úgy értékelte, Szerbia alkalmas arra, hogy önállóan folytasson menekültügyi eljárásokat, ezt a feladatot korábban az ott működő képviselet látta el - emlékeztetett. Hozzátette: Szerbia a közelmúltban európai uniós tagjelöltté vált, és azon munkálkodik, hogy jogszabályait és intézményrendszerét teljes mértékben megfeleltesse az európai uniós normáknak. A nagy migrációs nyomás miatt Szerbiának segíteni kell, és ezt az uniós tagállamok - köztük Magyarország - meg is teszik.

Végh Zsuzsanna kiemelte, áttanulmányozzák az UNHCR jelentését, és később részletesen reagálnak a felvetéseikre.