Az akadékoskodó Orbánt dicsőíti a Cato Intézet politikai elemzője

Az EU-tagságnak egyre nagyobb ára van, és erről sok kelet-európai vezető hajlamos elfeledkezni, írja a Wall Street Journalban megjelent véleménycikkében az amerikai Cato Intézet politikai vezetője. Orbán Viktor magyar kormányfőt jó példaként említi, olyan vezetőnek festi le, mint aki szót emel a nemzete érdekeiért.

A közép- és kelet-európai térség vezetőinek nem kellene figyelmen kívül hagyniuk az EU-tagság növekvő árát - írta a Wall Street Journal (WSJ) című amerikai üzleti napilap európai kiadásában megjelent véleménycikkében Marian L. Tupy, az erőteljesen szabadelvű szemléletű, washingtoni székhelyű Cato Intézet politikai elemzője.

Megállapította, hogy a térség vezetői "Magyarország kötözködő miniszterelnöke kivételével" nem nagyon beszélnek a nemzeti érdekekről az európai projekttel összefüggésben. Felhívta a figyelmet arra, hogy a globális vámcsökkentések fényében egyre csökken az Európán belüli szabad kereskedelem jelentősége, miközben - Patrick Messerlin francia közgazdász szerint - a nem EU-országokkal szembeni kereskedelmi protekcionizmus az évi GDP 5-7 százalékába kerül Európának.

A szerző szerint az EU mezőgazdasági támogatási politikája kezdettől fogva költséges és pazarló, továbbá hátrányos a közép- és kelet-európai gazdákra. A különböző területek uniós szabályozása az Európai Bizottság számításai szerint is évi 600 milliárd eurós költséget jelent. Példaként erre azt hozta fel, hogy az alacsony jövedelmű Bulgáriának 2020-ig a többi taggal együtt 16 százalékra kell emelnie a költséges megújuló energiaforrások részarányát a villamosenergia-felhasználáson belül.

A WSJ cikke szerint: ha levonjuk a tagállamok befizetéseit a juttatásokból - utóbbiba beleértve a kohéziós alapokat és a mezőgazdasági támogatást -, akkor a nettó nyereség évente, egy főre vetítve 2004 és 2010 között Szlovákia esetében 77 euró, Lengyelországban 102 euró, Magyarországon 115 euró (mai árfolyamon durván 33 ezer forint) volt.

Az EU - írta a Cato Intézet elemzője - nem olyan sikeres és áldásos, mint ahogy azt a brüsszeli politikai elit állítja. Szerinte a közép- és kelet-európai térség vezetőinek engedniük kellene az idealizmusukból.