Pongyola magyarok keserítik a kedves idegenek életét

Alig tíz éve még egyfajta Kánaánnak tűnt, ma már inkább szomorú példa a magyar egészségügy a külföldi orvosok számára. A kormány az ő elcsábításukkal akar úrrá lenni az orvoshiányon. Itt dolgozó külföldi orvosok szerint dolgozni többet kell, mint máshol, a fizetések viszont ehhez már nem igazodnak. A betegek kedvesek és nyitottak, de néhány magyar szófordulat meg tudja keseríteni az életüket.

"Az egészségügyi dolgozók elvándorlása jelentős kihívás elé állítja országunkat, aminek megoldása mellett figyelmet kell szentelnünk a hozzánk érkező, egészségügyben elhelyezkedni szándékozók igényeire" - ezzel a mondattal kezdődik a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) Befogadó egészségügy 1. című kiadványa. A dokumentum az intézet Simigra nevű projektjéhez készült, ennek célja az, hogy a külföldről érkező orvosok, egészségügyi dolgozók beilleszkedéséhez nyújtson segítséget.

A súlyos létszámhiányt a GYEMSZI szerint külföldről érkezett orvosokkal lehetne enyhíteni. Az ő beilleszkedésüket szeretné segíteni az intézet különböző szolgáltatások kiépítésével, de így sem lesz könnyű dolga. Az Európai Alkalmazott Orvosok Szövetsége nevű szervezet 2011-es felmérése szerint ugyanis Romániában, Bulgáriában és Magyarországon keresnek a legkevesebbet az orvosok. Magyarországon 475 és 1061 euró között (137-306 ezer forint) van egy orvos fizetése. Összehasonlításképpen Szlovéniában 2472 és 4280 euró (714 ezer-1,2 millió forint), a lista élén végző Belgiumban pedig 6250 és 16 600 euró (1,8 millió-4,7 millió forint) egy orvos fizetése, azaz a magyar bérek nem jelentenek túl nagy vonzerőt.

Úgy tűnt, van perspektíva

A GYEMSZI kiadványa szerint az elmúlt években elsősorban Romániából, Ukrajnából és Szlovákiából érkezett külföldi egészségügyi dolgozók álltak munkába Magyarországon. "Akkoriban Romániában nem voltak jó kilátásaik a magyar orvosoknak" - mesélte az [origo]-nak dr. Kelemen József, miért döntött úgy 2002-ben, hogy elköltözik Nagyváradról. "Ilyen csengő magyar névvel nehéz volt Romániában orvosként elhelyezkedi, az egy zártkörű társaság volt" - tette hozzá.

Végül azért döntött Magyarország mellett, mert akkoriban még jónak számítottak az itteni fizetések, és nem volt távol az otthonától. "Magasabb volt a fizetésem itt ápolóként, mint otthon orvosként" - mondta. Ráadásul úgy érezte, hogy el vannak látva gyógyszerekkel, és volt perspektíva is, például konferenciák, továbbképzési lehetőségek. Azóta viszont megváltozott a helyzet, és "a rossz magyarországi fizetések híre már Romániába is eljutott". Az orvos szerint manapság Anglia vagy Németország kedveltebb célpont.

"Kezdetben tele voltak a polcok gépekkel, de ahogy telt az idő, egyre kevesebb lett" - mondta egy másik, a neve elhallgatását kérő orvos, aki 2003-ban jött Magyarországra Romániából. Szerinte 2003 óta sokat romlott a helyzet, "gyógyszerekből is vagy van, vagy nincs". Szerinte manapság inkább a pályakezdő fiatal orvosok körében népszerű Magyarország. Azok, akik már elkezdtek praktizálni, és családjuk van, ritkábban indulnak útnak, "ha mégis, akkor nyugatabbra mennek".

A nyelv a legnehezebb

"A legnehezebb a nyelv volt" - emlékezett vissza magyarországi érkezésére dr. Al-Aamri Khalil. A szombathelyi sebész 21 éve él Magyarországon, Jemenből érkezett ösztöndíjasként még az 1990-es években, letette a középfokú nyelvvizsgát magyarból, majd a Semmelweis Egyetemen diplomázott. Dr. Khalil szerint az első években csak az egyetem és a kollégium között ingázott, a valódi beilleszkedés csak a harmadik év után kezdődött meg.

Ekkor találkozott először betegekkel is. "Eleinte a nyelvi nehézségek miatt nehéz volt" - mondta dr. Khalil, de ez nem jelentette azt, hogy ne tudott volna kommunikálni a betegekkel. Szerinte csak egy-két szó, illetve a kifejezések okoztak nehézséget.

Külföldről érkezett orvosokkal enyhítené a létszámhiányt a GYEMSZI

"Lábán hordta a betegséget" - példálózott egy olyan, nehezen érthető kifejezéssel dr. Khalil, amit hallott. Ez például azt jelenti, hogy a betegnél már kialakult korábban egy betegség, mondjuk egy szívroham, csak nem tudott róla, és ez csak a későbbi vizsgálatoknál derült ki. Az ilyen kifejezéseknek ő mindig utánakérdezett. "Volt, amikor a beteg szeretett sokat beszélni, ilyenkor őt kérdeztem" - mondta, de a kollégái és csoporttársai is kisegítették.

Itt dupla annyit kell dolgozni

"Még az egyetem előtt meg kell tanulni rendesen magyarul" - ezt tanácsolja dr. Khalil az újonnan érkező bevándorlóknak, akik orvosként szeretnének elhelyezkedni. Szerinte ugyanis a betegekkel való kommunikáció fontos a szakmában. Szintén fontosnak tartja azt is, hogy az ide érkezők ismerjék meg jól a magyar egészségügyi rendszert.

"A magyar orvosoknak sokkal többet kell tudniuk, mint más orvosoknak" - mondta. Ez szerinte az egészségügyi rendszer sajátosságaiból ered. Angliában például "speciális szakterületük van az orvosoknak, itt azonban mindenhez érteni kell" - magyarázta. Ráadásul szerinte szegények a kórházak, így hozzá kell szokni ahhoz, hogy néha nincs lehetőség elvégezni olyan vizsgálatokat, amelyek segítenek a diagnózisban, mint például a CT-t. Ilyenkor az orvosnak a saját tudása alapján kell felismernie a betegséget, így jó, ha az ember alaposan megtanulja a szakmát.

"Itt dupla annyit kell dolgozni" - mondta dr. Khalil az orvoshiányról. Igaz, azt is hozzátette, hogy a szülőhazájában például sokkal rosszabb állapotban van az egészségügy. A magyarországi munkavállalás jogi részletei nem okoztak neki különösebb problémát. Akkoriban a tartózkodási engedélyt kellett évente meghosszabbítani, de a kórház, ahol dolgozott, mindig leigazolta az állását a munkaügynél, így megkapta a hosszabbítást. "Annyi gond volt vele, hogy járkálni kellett, és évente ki kellett venni egy szabadnapot az ügyintézés miatt" - tette hozzá.

A Semmelweis Egyetem fogorvosi szakán tanuló külföldi diákok

Úgy tekintettek ránk, mintha magyarok lennénk

Mohammed Altenni júniusban államvizsgázott, ő az [origo]-nak azt mondta, jobban örülne, ha csak az álláskereséssel kellene törődnie, és a tartózkodási engedély beszerzésével nem kellene foglalkoznia. Hat éve él Magyarországon, Palesztinából érkezett szintén ösztöndíjasként. Az első évben egy előkészítő tanfolyamon vett részt, amelynek a középpontjában a nyelvtanulás állt. Az első félévben magyart tanultak, a másodikban már orvosi nyelvet is, és biológiát, fizikát, kémiát.

A többség szívesen látná őket

A GYEMSZI az orvosfelhajtó programhoz egy felmérést végzett a bevándorló munkaerőről. 53 ápolási igazgatót kerestek meg, közülük 36-an mondták azt, hogy jelenleg is alkalmaznak migráns munkavállalót, 40-en pedig hogy nyitottak a jövőben bevándorló szakdolgozók foglalkoztatására.

Év végén vizsgát kellett tenni a tárgyakból, és csak azután kezdhettek el egyetemre járni. "Ott úgy tekintettek ránk, mintha magyarok lennénk" - mondta Altenni. Az elvárások is ugyanakkorák voltak. A betegekkel eddig semmiféle kommunikációs problémát nem tapasztalt. "Megértettük egymást, normálisan viselkedtek velem" - mondta. Többen érdeklődtek is a származása után, volt, aki nem tudott mit szólni hozzá, mások pedig sok sikert kívántak neki.

"Néha most is problémát okoz a nyelv" - mondta egy tiszaújvárosi fogorvos, dr. Hito Fawaz. Ő Szíriából költözött Magyarországra 1981-ben, Debrecenben tanult az orvosin. Szerinte mindig lehet hallani új szavakat a beszélgetések során. "Együtt nőttem fel a magyarokkal, ezért számomra könnyebb volt a beilleszkedés" - mondta. Az orvosi szakkifejezések megtanulásával szerinte nem volt probléma, inkább a hétköznapi beszéddel és a tájszólásokkal gyűlt meg a baja. "Másképp mondják Szegeden, és másképp Borsodban" - mondta.

Dr. Fawaz szerint például van, hogy a páciensek "duzzanatra gumót mondanak", de a "huzatot kapott" kifejezés is meglepetést okozott neki. "Ezek nem voltak benne a tankönyvben" - mondta. Ugyanakkor szerinte mindent meg lehetett tanulni, és ha az ember látja, mi az, amiről a beteg beszél, akkor tudni fogja. "Nem voltak nagy félreértések, amelyekből orvosi hiba adódhatott volna. Végül mindig minden kiderült, ami az elején nem volt világos" - tette hozzá.