A kockázatok ellenére döntött Orbán az azeri baltás gyilkos elengedéséről

Éles vita alakult ki a Fidesz múlt heti elnökségi ülésén az azeri baltás gyilkos kiadatása miatt. Orbán Viktor információink szerint elismerte, hogy ő adta ki az utasítást Ramil Safarov kiadására, noha tisztában volt vele, hogy előbb-utóbb szabadon engedik. A lépés kockázataira többször figyelmeztették Orbánt, aki viszont szeretett volna gesztust tenni az azerieknek, abban bízva, hogy segíteni fognak a gyengélkedő magyar költségvetésen. A durva diplomáciai vihar miatt forrásaink szerint nem aggasztja magát túlságosan.

Orbán Viktor döntése volt két héttel ezelőtt, hogy Magyarország adja ki Azerbajdzsánnak Ramil Safarovot, aki 2004-ben baltával megölt egy örmény katonát Budapesten - értesült több, egymástól független fideszes és kormányzati forrásból az [origo]. A miniszterelnök ezt a múlt héten a Fidesz elnökségi ülésén is elismerte, ahol a példátlan indulatokat és diplomáciai lépéseket kiváltó ügyről éles vita alakult ki a pártvezetés tagjai között.

Örményország augusztus végén jelentette be, hogy megszakítja diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal, válaszul arra, hogy a magyar kormány kiadta az azerieknek a Magyarországon jogerősen életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Safarovot. Bár Azerbajdzsán egy 1983-as Európa Tanácsi egyezményre hivatkozva elvileg azért kérte ki a férfit, hogy büntetése hátralévő részét azeri börtönben ülhesse le, a hazájában hősként ünnepelt gyilkos egyetlen percet sem töltött otthon rácsok mögött, sőt az azeri elnöktől nemcsak kegyelmet kapott, de alig szállt le vele a repülőgép, rögtön elő is léptették. 

Tudták, hogy balhé lesz

Az időközben hatalmasra duzzadt nemzetközi diplomáciai botrányban Örményország kezdettől a kiadatást jóváhagyó magyar igazságügyi miniszter felelősségét firtatta. Az örmény igazságügyi miniszter azt ajánlotta Navracsics Tibornak, hogy mondjon le, mert az egyezmény aláírójaként tudnia kellett róla, hogy a hazájában hősként ünnepelt baltás gyilkosnak a kiadatás után mi lesz a sorsa.

Éles támadások érték az örmények részéről Martonyi János külügyminisztert is, a kormány első reakciója - a közigazgatási és a külügyminisztérium közös közleménye - pedig rá is erősített a feltételezésekre, hogy a döntésben a két tárcának, illetve a két miniszternek lehet felelőssége. Mindezt tovább tetézte Németh Zsolt külügyi államtitkár kijelentése, aki korábbi nyilatkozatokkal szemben szeptember 3-án elismerte, hogy a kormány tisztában volt azzal, hogy hazájában kegyelmet kaphat Safarov, majd mentségképpen hozzátette, hogy de "nem volt okunk feltételezni, hogy egy baráti gesztusra egy baráti ország meglehetősen barátságtalanul reagál". 

Az [origo] információi szerint a viharos múlt hétfői elnökségi ülésen Orbán Viktor a pártvezetés tagjai előtt elismerte, "tudták, hogy balhé lesz", és az azeriek szabadon engedik majd Safarovot. A számításba az ülés egyik résztvevője szerint annyi hiba csúszott, hogy azt gondolták, a férfi csak hónapok múlva, fű alatt, egészségügyi okokra hivatkozva kap majd kegyelmet hazájában. Magyarország ekkor már kisebb valószínűséggel kavarodott volna bele a konfliktusba, ha a lépés miatt ki is éleződött volna a feszültség Baku és Jereván között. (Azt, hogy a döntés a kim vagy a külügyminisztérium helyett Orbán Viktorhoz köthető, és hogy a miniszterelnök és környezete számolt Safarov elengedésével, múlt héten a Népszabadság forrásai is megerősítették.)

Safarov nem az ár, hanem az alap

Az elnökség tagjai közül egy, a vita részleteit ismerő forrás szerint Kövér László házelnök akadt ki a legjobban az eljáráson. Állítólag Bayer Zsolt aznapi, Magyar Hírlapban megjelent írását idézte Orbánnak, amelyben a publicista azt fejtegette, hogy egy megállapodás ígéretéért a kormány eljátszotta a becsületét. Bayer arra a hetek óta napirenden lévő pletykára célzott, amely szerint a közép-ázsiai ország 2-3 milliárd eurónyi magyar állampapír megvásárlásával segítené Magyarországot a devizaadósság törlesztőrészletének előteremtésében, illetve akár abban is, hogy a szükséges egyensúlyt Magyarország a Nemzetközi Valutaalap bevonása nélkül is megteremtse.

Az elméletet, amely szerint az üzletnek magyar részről Safarov kiadása volt az ára, az örmény politikusok is gyakran hangoztatták az elmúlt napokban, ezt azonban határozottan tagadta az elnökségi tagok előtt a miniszterelnök. A kiadatás állítása szerint nem az üzlet tárgya volt, hanem az alapja, vagyis hozzájárulhatott volna az Azerbajdzsánnal építendő kapcsolatok erősítéséhez, amelynek eredményeként - a gesztust értékelve - Baku valamilyen módon (például kötvényvásárlással) támogatta volna a magyar költségvetést. A diplomáciai botrány esetleges következményeit firtató kérdésre Orbán a források szerint annyit reagált, hogy "nem kell tenni semmit, majd elül magától".

A baltás gyilkos kiadatását információink szerint a kormány előtt is már többször - először még 2010-ben, majd az idén júniusi bakui látogatása után - felvetette a miniszterelnök (azt Szijjártó Péter, a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára is megerősítette, hogy a téma Orbán Viktor Ilham Alijev azeri elnökkel folytatott nyári bakui látogatásán is szóba került). A lépésről azonban a Safarov által elkövetett gyilkosság "borzalmas voltára", illetve a diplomáciai kockázatokra hivatkozva mindkét alkalommal lebeszélték Orbánt a kormánytagok - az eljárást forrásaink szerint ráadásul legélesebben éppen a diplomáciai botrányban legrosszabb színben feltűnt Navracsics Tibor ellenezte.

Hiába figyelmeztettek Orbánt

Augusztus végén ugyanakkor a téma már nem került a kormány elé, hanem Navracsics Tibort egyszerűen utasította Orbán, hogy az aggályok ellenére írja alá a kiadatási megállapodást. A miniszterelnök a döntésnél azt sem vette figyelembe, hogy a kiadatás előkészítésére felkért igazságügyi minisztérium szakértői az eljárásról készített, a Külügyminisztérium véleményét is figyelembe vevő állásfoglalásukban újból kifejezetten ellenezték, hogy Magyarország kiadja a gyilkost Azerbajdzsánnak.

A 2007-ben elítélt gyilkos elengedéséért indított azeri lobbizás nem most kezdődött. Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök pár napja arról beszélt, hogy az ő kormányát is megkörnyékezték már az azeriek, egy magas beosztású fideszes forrás pedig azt állította, hogy még el sem foglalták posztjaikat 2010-ben az új kormány tisztségviselői, máris számos fronton megindult az azeriek Safarovval kapcsolatos diplomáciai offenzívája. Sőt nem csak az azerieké: amikor ugyanis a forrás szerint az örmények megneszelték, hogy az azeriek lobbizásba kezdek a kiadatásért, az örmények is rámenős ellenhadjáratba kezdtek, nehogy Magyarországnak eszébe jusson kiadni Safarovot.

Az [origo] által megkérdezett vezető kormánypárti politikusok többsége a kialakult helyzetet cikinek minősítette, de egyetértett a miniszterelnökkel abban, hogy nem kell különösebben foglalkozni vele. A források egyike azonban úgy fogalmazott, hogy "nehéz döntés volt, amelynek zajosak a következményei, de legalább lezárult egy évek óta húzódó konfliktus". Azt elismerte ugyan, hogy ezzel egy újabb konfliktus keletkezett, de az egy jól felépített külügyminisztériumi "barátságkampánnyal" szerinte hosszú távon orvosolható.

A kiadatásról, illetve az azeri-örmény konfliktusról szóló korábbi cikkeinket itt és itt olvashatja.