Csak bosszúszaga ne legyen

Bosszúra nem vágynak, de elvárnák, hogy megbűnhődjön vagy bocsánatot kérjen - az 1956-os salgótarjáni sortűz átélői így gondolnak Biszku Bélára, akit az ügyészség a héten felbujtóként gyanúsított meg a történtek miatt. A sortűzre máig nincs pontos magyarázat, előtte nem sokkal még a pufajkások is tagadták, hogy tűzparancsot kaptak volna. Aztán több tucat hulla maradt utánuk.

"Csak nem fogtok a tömeg közé lőni?" - kérdezte az egyik asszony a sorfalat álló egyik pufajkástól, mire a katona nevetve azt válaszolta, hogy eszük ágában sincs. Néhány perccel később viszont már ropogtak a gépfegyverek, az emberek pedig fejvesztve menekültek a megyei tanács előtti térről 1956. december 8-án Salgótarjánban.

1956. december nyolcadikán a hajnali órákban ÁVH-s és szovjet egységek letartóztatták Gál Lajos és Viczián Tamás munkástanácsi vezetőket. A letartóztatások hírére a városi munkásság és a tömeghez csapódó polgárok a salgótarjáni rendőrkapitányság, valamint a megyei tanács elé vonultak, és követelték a letartóztatottak szabadon bocsátását. Az első lövések a beszámolók szerint valószínűleg a pufajkások felől érkeztek figyelmeztető céllal, míg a karhatalmisták a tömeg feje fölé lőttek. Ezután a beszámolók szerint az egyik üveggyári munkás egy ártalmatlan gyakorló hanggránátot robbantott fel, mire a géppisztolyosok és a szovjet hadsereg jelen lévő két tankjának géppuskásai tüzelni kezdtek. Összesen mintegy negyvenhatan vesztették életüket, bár egyes források százharminc, vagy annál is több halottról beszélnek, a sebesültek száma pedig száznegyven és százötven közé tehető.

Cigivel kínálták a melléjük kanyarodó orosz tankon ülő kiskatonákat, miközben vonultak Salgótarján központja felé az Acélárugyártól - emlékezett vissza a sortűz napjára Ponyi Gyula acélgyári villanyszerelő az MTV salgótarjáni sortűzről szóló dokumentumműsorában. A katonák eleinte nevetgéltek és cigiztek, de egyszer csak a parancsnok a fülére szorítva a fejhallgatót feszülten hallgatta a rádióját, majd komor arccal rákiáltott a katonákra, akik eldobták a cigit, és fegyvert fogtak a vonulókra, miközben a tank gázt adott, és elhajtott.

Kakukkné volt, a kezében Kakukk Józsika

Ponyi szerint ezután 1500-2000 fős csoportjuk szaladni kezdett a központ felé, de akkor már látták, hogy sokan visszafele rohannak. Az első egy középkorú nő volt, egy kisgyerekkel a kezében. "Kakukkné volt, a kezében Kakukk Józsika, most is ott van a sírja a salgótarjáni temetőben. A gyerekek kiszaladtak az iskolából, pont amikor lőttek, és ő egy fűrészelésnek is nevezhető sorozatot kapott, ami majdnem hogy kettéfűrészelte a gyereket" - mondta Ponyi Gyula.

Forrás: MTI/Marjai János

Biszku Béla távozik a bíróságról

A férfi szerint, mire odaértek a főtérre, már sokan feküdtek a földön, hallottak és sebesültek. Az iskola melletti Mávaut telephelyéről hoztak ki buszokat és próbálták összeszedni a sebesülteket, és ő is odaadta nadrágszíját, hogy lekössék vele valakinek a vérző karját vagy lábát. Két fordulót tettek a bányakórházig, azután sok halottat vittek ki a temetőbe. "Saccra olyan 60-80 embert" - mondta. "A lovas kocsira felraktunk vagy tízet, a Butkó gyerek - akinek a nevét nem láttam aztán egyetlen listán sem - ott ült a bakon előrebukva... Pontosan szíven találta a golyó, elöl picike kis lyukat lehetett látni, hátul tenyérnyi nagyságú kiszakított rész volt, a bordáktól tüdőig minden ott kint."

Hatvanhat évvel később a Fővárosi Főügyészség bejelentette, hogy őrizetbe vette Biszku Bélát több emberen elkövetett, emberöléssel megvalósított háborús bűntett elkövetése miatt. A gyanú szerint Biszku felbujtóként vett részt két 1956-os sortűzben, a Nyugati tériben és a salgótarjániban.

Előbb bocsánatot kell kérni

"Ahhoz, hogy meg lehessen valakinek bocsátani, előbb bocsánatot kell kérni" - mondta Biszku Béla meggyanúsítására reagálva Fancsik János, aki a sortűz idején a salgótarjáni kórházban látta el a sérülteket. Biszku ugyanis a mai napig tagadja bűnösségét, és nem érez felelősséget a történtek miatt.

A ma már nyugdíjas orvos szerint fontos, hogy a politikusok mindig szem előtt tartsák döntéseik következményeit - ehhez pedig példát kell statuálni. Vigyázni kell viszont arra, nehogy "bosszúállás szaga" legyen a Biszku-ügynek, mert az biztosan nem segít abban, hogy az ország két fele közelebb kerüljön egymáshoz, és sor kerüljön a valódi igazságtételre.

Deme Attiláné, aki a sortűz idején éppen a tér mellett kísérte hazafelé a gyerekeit, örült annak, hogy "végre valami megmozdult". Szerinte megalázó volt, hogy eddig nem történt semmi a Biszku-ügyben és a többi még élő felelős felkutatásában, mert a hatóságok már jóval hamarabb léphettek volna. Ennyi halott után legalább egy életfogytiglani börtönbüntetés járna neki.

Halottak pólyával, két vekni kenyérrel

"Olyan börtönbe kerüljön, mint amilyenbe '56 után dugták az embereket" - reagált a Biszku elleni vádemelésre a salgótarjáni Bérczesi Mihályné, aki a sortűz idején anyósával és sógornőjével segített a sebesültek ellátásában. Az acélgyárban dolgozó asszony az üzemben dolgozó többi munkással csatlakozott volna a tüntetőkhöz, de a munkástanács titkárának szóltak telefonon, hogy később induljanak, így szerencséjükre már csak a sortűz után érkeztek a térre.

Az egyik orvos rögtön a kórházba hívta őket, hogy segítsenek a sebesültek ellátásában, útközben pedig látta, amint egy fiatalasszony pólyával a kezében feküdt vérbe fagyva, nem sokkal arrébb pedig egy férfi feküdt két vekni kenyérrel a kezében a téren. Bérczesi Mihályné bízik az igazságszolgáltatásban, de felháborítónak tartja, hogy Biszku még mindig élvezi a magas nyugdíjat és a kényelmes életet.