Ritka lehetőségre csapott le a szegedi gyilkos

2012.10.01. 13:28

Megszökött egy gyilkos, amikor kiengedték egy napra a szegedi börtönből. Nem kivételes eset, hogy egy elítéltet engednek hazamenni, de ennek szigorú szabályai vannak. A börtönigazgatók általában óvatosan bánnak az ilyen lépésekkel, pedig ez is fontos része a társadalomba való visszailleszkedésnek.

Nem ment vissza a szegedi börtönbe a szombati néhány órás eltávozás után egy gyilkosságért elítélt férfi. Egy nappal később a szerbiai Topolyán fogták el a szerb rendőrök. A 47 éves Bakony Róbertet 2009 márciusában ítélte jogerősen tíz év börtönbüntetésre a Győri Ítélőtábla egy ismerőse meggyilkolása miatt. A férfi 2006 augusztusában bántalmazta, majd megfojtotta áldozatát, a holttestét pedig elásta.

A férfi több mint öt éve van az intézetben, börtönfokozatban tölti büntetését, kettes, azaz a második legenyhébb biztonsági besorolással. Az elítélt folyamatosan dolgozott, csaknem húsz alkalommal kapott jutalmat, korábban három alkalommal volt jutalomból kimaradáson, minden esetben időben visszatért a börtönbe. Az elítélt most is jutalomból, úgynevezett csoportos kimaradáson hagyhatta el a Szegedi Fegyház és Börtönt. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága szerint szombaton hét elítélt vett részt kísérettel csoportos kimaradáson egy egyházi rendezvényen azzal a céllal, hogy a családi kapcsolatok erősödjenek.

Kimaradás dicséretből, jutalomból

Kimaradással élhetnek azok, akik büntetésük felét letöltötték, legalább hat hónapot voltak börtönben, vagy hármat fogházban. A kimaradás legfeljebb egy nap lehet, az elítélt pedig saját letétben levő pénzéből kaphat egy kis zsebpénzt a börtönparancsnoktól. A rendelkezés értelmében kimaradás "az elítélt családi kapcsolatainak fenntartása, a szabadulása után a munkahelyről és a lakásról való gondoskodás elősegítése érdekében engedélyezhető", de nem lehet kimaradásra engedni azt az elítéltet, aki megszegte a kimaradással kapcsolatos szabályokat, vagy újabb büntetőeljárás alatt áll. Csoportos kimaradás esetén a börtönparancsnok és a nevelő együttes döntése alapján együtt engednek ki néhány embert, hogy közösen szagoljanak bele a kinti levegőbe akár kísérővel akár anélkül.

A kimaradás egyfajta jutalom, ilyet az kaphat, akinek például kitűnő a magatartása, eredményeket ért el a munkában, a tanulásban, az elítéltek nevelésében, vagy jelentős anyagi érték megmentésében részt vett. Egy elítélt sokféle jutalmat kaphat a BV-parancsnoktól a dicsérettől kezdve az ajándéktárgyon keresztül egészen a kimaradásig.

Nem kockáztatnak a börtönigazgatók

A kimenő egyáltalán nem gyakori Tóth István, a fogvatartottak jogaival foglalkozó Magukra Maradtak Alapítvány munkatársa szerint. A börtönparancsnokok többnyire csak kivételes esetben engedélyeznek kimaradást, rövid tartalmú eltávozást vagy félbeszakítást, Tóth István szerint sokkal inkább az a jellemző, hogy nem kockáztatnak, nem engedik ki a fogvatartottakat, holott a kimenő elemi része a társadalomba való visszailleszkedés folyamatának. Előfordult olyan, hogy egy kicsit több mint egy évre ítélt férfinak, akinek két hónapja volt hátra, nem engedélyezték büntetésének félbeszakítását, holott veszélyeztetett terhes felesége nem tudta ellátni a már meglévő két gyereket.

A kimaradás mellett más mód is van arra, hogy lazítsanak egy kicsit az elítéltek: a fogvatartottak kaphatnak rövid tartalmú eltávozást, és kérhetnek félbeszakítást is. Rövid tartalmú eltávozást évente kaphat szintén jutalomból az elítélt. Az eltávozás időtartalma fegyházban legfeljebb öt, börtönben tíz, fogházban és az átmeneti csoportban legfeljebb pedig tizenöt nap lehet.

A szabadságvesztés közérdekből, családi okok vagy egészségi problémák miatt félbeszakítható. Családi ok például a közeli hozzátartozó súlyos betegsége vagy egy rokon halála, de akár egy terhesség is. A börtönparancsnok dönt, ha a félbeszakítás rövidebb mint tíz nap, viszont ha hosszabb, akkor már az országos parancsnok, illetve még hosszabb idő esetén az igazságügyi miniszter az illetékes. A félbeszakítás tartama a szabadságvesztésbe nem számít bele.

Aki nagyon jó, az hazajárhat

A törvény lehetőséget ad arra is, hogy lazítsanak egy rab fogva tartásának általános szabályain fogházban és börtönben. Ezt maga az elítélt vagy a védője kérheti az adott intézmény parancsnokától, aki mérlegelés után továbbítja a büntetés-végrehajtási bírónak.

Megvizsgálják az elítélt személyiségét, előéletét, életvitelét, családi körülményeit, bűnözői kapcsolatait, a szabadságvesztés során tanúsított magatartását, az elkövetett bűncselekményt és a szabadságvesztés tartamát. Ha mindenki rábólint, az elítélt havonta legfeljebb négy alkalommal egy vagy két napra mehet ki a börtönből. Így akár előfordulhat az is, hogy valaki minden hétvégén hazamehet a családjához. Erre az időre az eltávozásához pénzt is kaphat, amiről a parancsnok dönt. Nem kaphat eltávozást az, aki még nem ülte le a büntetés felét, nem bocsátható feltételesen szabadlábra, vagy újabb büntetés van a láthatáron.

A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának adatai szerint 2011-ben rövid tartamú eltávozást 787 fő részére 1278 esetben engedélyeztek, amelyről csupán 1 esetben nem tért vissza az elítélt. Kimaradást 332 fő részére összesen 592 esetben engedélyeztek, az elítéltek minden esetben határidőre visszatértek a börtönbe. Eltávozást tehát a 17 000 fogvatartott körülbelül 4, míg kimaradást 2 százaléka kaphatott.

KAPCSOLÓDÓ CIKK