Hoffmann középszerű nyüzsgőket szabadít a gyerekekre

2013.01.31. 9:58

Megértő, de nem puhány, szakszerű, de nem kíméletlen - ilyen egy jó tanfelügyelő a megkérdezett tanárok szerint, akiknek egyáltalán nem borsódzik a hátuk attól, hogy szeptembertől újra külső ellenőrök néznek majd be az óráikra. Az elfásult tanárokat fel tudják rázni, de a gyerekek kedvenceinek is adhatnak fontos visszajelzéseket. A tanároknak, iskoláknak és diákoknak is kedvező rendszer egyetlen hátulütője, ha ellepik a tanárnak tehetségtelen keménykedők.

A szakmailag kevésbé alkalmas, "középszerű nyüzsgők" megjelenésétől félti a közoktatást a szeptembertől felálló új tanfelügyeleti rendszer miatt egy húsz évig felügyelőként dolgozó tanár. Sipos Endre 1972-től negyven évig tanított biológiát és rajzot, harmincéves korától pedig szakfelügyelőként járta az iskolákat. "Nem volt ez annyira félelmetes dolog, a legjobb szakembereket választották ki a posztra, akik segíteni, tanácsot adni és nem utasítani jártak az órákra" - mesélte.

A megújuló köznevelés egyik legfontosabb elemének nevezte a pedagógusok szakmai ellenőrzésének visszaállítását Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár. A kormány azt szeretné, hogy az ellenőrzés alapvető célja a fejlesztés legyen, valamint, hogy a pedagógus objektív értékelést kapjon a munkájáról, és szükség esetén segítsék szakmai fejlődését. Hoffmann szerint két és fél évtizedes hiányt próbálnak pótolni, ugyanis 1985 óta nincs semmilyen külső szakmai ellenőrzés az iskolákban. Az ellenőrzéseken vizsgálni fogják a pedagógusok és az intézményvezetők munkáját, valamint az egész intézményt.

Az oktatási tárca hangsúlyozta: senki ne keverje össze a most felálló rendszert a régivel, az általunk megkérdezett pedagógusok és szakértők szerint azonban a nyolcvanas évek tanfelügyeleti rendszere sem volt ördögtől való, rossz emlékű dolog. "Nemcsak ellenőrzést jelentett, hanem tanácsadást is" - emlékezett vissza az egyik vidéki középiskola közgazdasági tanárnője. Szerinte "nem voltak rosszindulatúak az ellenőrzések, sokszor tananyagokkal, feladatokkal is segítettek, szerveztek bemutatóórákat".

Forrás: AFP/Johanna Hanno
Képünk illusztráció!

A lámpaláz miatt megkukult

Sipos Endre a tanítás mellett heti három napban dolgozott szakfelügyelőként. "Ez elsősorban erkölcsi elismerést jelentett, de később természetesen a fizetésemen is megmutatkozott, hogy kineveztek" - mondta. Az ellenőrzések egy telefonálással indultak, bejelentette az iskolának, hogy mikor szeretne menni ellenőrizni. "Amikor odaértem, az igazgatói irodában kezdtem, ahol kávéval kínáltak, az órára pedig az igazgatóval vagy az igazgató-helyettessel ültem be. Az óra után megbeszéltük a látottakat: a tanár önértékelte magát, majd az igazgató mondta el a véleményét, végül pedig én."

Sipos úgy emlékezett, hogy nagyon sok ragyogó órát látott a pályafutása alatt, de arra is volt példa, hogy egy órát le kellett állítani a tanár alkalmatlansága miatt, "őt sajnos el is kellett bocsátani utána az állásából". A ma már nyugdíjas pedagógus szerint azért veszélyes, ha nincs szaktanácsadás, mert az iskolaigazgató önmagában nehezen tudja eldönteni és felismerni, ha egy tanár alkalmatlan a pályára. Ehhez kell a külső szem.

Az ellenőrzött pedagógusok sokszor nagyon izgultak a szakfelügyelők megjelenése miatt. "Az egyik rajztanárnő annyira jó volt szakmailag, hogy a diákjai sorra nyerték a különböző rajzversenyeket, de amikor beültünk az órájára, a lámpaláz miatt egy értelmes mondatot nem tudott kinyögni." Az iskolák többsége Sipos érkezése előtt "haptákba vágta magát", a szakfelügyelő ezért szerette máskor, az ellenőrzési napon kívül is megnézni, hogy például milyen állapotban van a fiúvécé.

Másképp látják magukat

Az alapelv helyénvaló, azzal nincsen gond, hogy külső ellenőrzés legyen a tanárok felett - mondta az egyik budapesti középiskola igazgatója. "Azt is pozitívan értékelem, hogy komplex módon akarják ellenőrizni a pedagógusok munkáját, mert ezzel az egész munkájukat vennék vizsgálat alá." Ami az ő iskolájukban problémát jelenthet, hogy már működik egy minősítő rendszer, amelyben a diákoktól az igazgatón és a kollégákon át, saját magukig értékelik a tanárokat. "Ez egy jól működő, bevált rendszer, nem tudom, hogy ezzel mi lesz szeptembertől. Működhet-e párhuzamosan a kettő együtt."

Arra a kérdésre, hogy mennyire fontos egy pedagógusnak, hogy a diákokon kívül másoktól is visszajelzést kapjon a munkájáról, az igazgató azt felelte: nagyon is. "Néha szöges ellentétben áll a pedagógus önmagáról alkotott képe a diákokéval vagy a tanárokéval." Mindenki más szempontok alapján értékel.

Az igazgató azt mondta, figyeli, hogy pontosan érkezik-e a tanár, elvégzi-e határidőre a feladatokat, és lehet-e rá számítani, ha plusz feladat van. A kollégáknak inkább az a fontos, hogy tudnak-e segítséget kérni tőle, lehet-e rá számítani a helyettesítéskor. Az igazgató is be szokott menni néha az órákra, de ilyenkor "kirakatórákat" lát. Ha valóban komplex lesz az új tanfelügyelők ellenőrzése, akkor ez a veszély nem fenyeget. Az igazgatónak nincsenek pozitív emlékei a rendszerváltás előtti felügyeletről. "Amikor én voltam pályakezdő, a tanfelügyelő nem volt konstruktív. Egyszerű értékelés volt, amiből szinte semmit sem lehetett profitálni. Ha valamiről egy kicsit is más elképzelésem volt, mint a felügyelőnek, az már baj volt."

Forrás: MTI/Rosta Tibor
Képünk illusztráció!

A közgazdaságtan-tanárnő szerint bizonyos idő után elfásul az ember, direkt jól jöhet az ellenőrzés, ami kicsit elgondolkodtatja és felrázza. "Amikor arról van szó, hogy mérik a minőségi munkát, akkor ez nemcsak belső ellenőrzést jelent majd, hanem külsőt is, ami összehasonlíthatóvá teszi majd az egyes intézményeket" - mondta a tanárnő, aki szerint nagyon fontos a diákok, a kollégák és a szülők véleménye is, de egy külső szemlélő megerősítheti az embert. A pedagógus iskolájában nem nagyon téma a tanfelügyeleti rendszer visszaállítása, egyelőre el vannak foglalva a helyi tantervekkel és az állami átadás-átvétel körüli teendőkkel.

Az idősebbekkel gyengédebben kell bánni

A 2011-ben elfogadott köznevelési törvény szerint az intézmények ellenőrzését legalább három köznevelési szakértőből álló csoport végzi majd, de intézkedni nem lesz joguk. Legalább ötévente egyszer minden pedagógust ellenőriznek. Egy szakértő egy nap alatt négy pedagógus egy-egy tanítási óráját, foglalkozását látogatja meg. A látogatás után értékelőlapot készítenek, amiből egyet kap a pedagógus, egyet pedig az intézményvezető feltölt a pedagógusminősítő informatikai rendszerbe. A rendszer működéséről egyelőre keveset tudni, a vidéki iskolában tanító tanárnő szerint ez csakis akkor működhet helyesen, ha mindenki csak saját magát nézheti meg benne, és mások nem láthatják az ő értékelését.

Nyáron a tervek szerint 800-1000 szakértőt képeznek ki, akik szeptembertől munkába is állhatnak. Az ellenőrzésben az a köznevelési szakértő vehet részt, aki többek között egy hatvanórás továbbképzésen tanulja meg, hogy mitől is jó egy ellenőr. "Ha jól lesz kialakítva a rendszer, és tényleg olyan szakemberek vállalják ezt a feladatot, akik tiszteletben állnak a kollégák előtt, akkor szerintem elfogadják az ellenőrzéseket" - mondta a középiskolai tanárnő. Szerinte a kulcs abban van, hogy nagyon jól meg kell válogatni a tanfelügyelőket, nem csak az alapján, hogy ki jelentkezik - olyanokra van szükség, akik el is tudják végezni a feladatot.

Sipost tart tőle, hogy a nagy ambíciókkal megáldott, de szaktanárként kevésbé jók fognak tömegesen jelentkezni tanfelügyelőnek. A rajztanár szerint a jó szakfelügyelő képes a másként tanítók munkáját elismerni, nem teremt stresszhelyzetet az ellenőrzéskor, empatikus, ami nem egyenlő a puhánysággal, hanem bele tudja élni magát a másik érzéseibe. "Volt, hogy meglátogattam egy 50 éves tanárnőt, akin látszott, hogy fáradt már, tele van nyűggel-bajjal, púp volt a hátán az ellenőrzés. Neki sokkal óvatosabban, kedvesebben adtam tanácsokat, mint annak a 30 éves, fiatal festőművésznek, aki azért tanított, mert nem élt meg a képei eladásából."