A belé vetett hit mozgatja a csavargó bringás kalózt

asterix, michael bensch, biciklis vándor
Vágólapra másolva!
Majd' öt éve ment világgá otthonról Michael Bensch, aki ezalatt bebiciklizte fél Európát, és két év alatt szeretne végezni a másik felével. Az Asterixnek becézett férfi kopott bringás fogatján egy fillér nélkül utazik, egyetlen kísérője kutyája. Igazi csavargó, aki a mindennapos mókuskereket hagyta ott, hogy minden nap szabadon kerekezhessen. Végcélja Izland, és hogy az egészből könyvet ír.
Vágólapra másolva!

Végigbringázott Hollandián, Belgiumon, Franciaországon, Olaszországon, Görögországon, Bulgárián, Románián, most a magyar utakat járja Michael Bensch, alias Asterix. Azt mondja, útjával a kelet- és Nyugat-Európa közötti akadályt szeretné lebontani, és közelebb hozni egymáshoz az idegenkedő szomszédokat is, és az egészből könyvet írni. Ennek jegyében a nyakára Románia, a bal alkarjára Magyarország térképe van tetoválva, bringás fogatját pedig számos relikvia díszíti: a hamburgi St. Paulit idéző kalózzászlótól kezdve bulgáriai forradalmi és román nemzeti zászlón át, ijesztő rémmaszkig.

Egy fillér nélkül utazik, mindenét kopott biciklije mögé szerkesztett utánfutóján cipeli, egyetlen útitársa kutyája, ami néha maga is húzza a furcsa fogatot. Azt mondja, az emberek szívesen segítenek neki. Egyik magyarországi vendéglátója ajándéknak nevezte ottlétét. Úticélja Izland, de előtte Lengyelországon, a balti, majd a skandináv államokon is átutazna.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=BXLXWMPruBGxcsJi

Az eredetileg autószerelő, ács és ortopédcipész végzettségű 49 éves férfinek 2008 nyarán lett elege addigi életéből és Németországból, ahol - azt mondta -, már alig jött ki a fizetéséből. Egy nyári éjjelen aztán biciklire pattant, mindent otthagyott - munkáját, barátait, elvált feleségét, és lányát, aki most kilenc éves -, és azóta sem állt meg, bár annyira nem sietett: majdnem öt éve indult Düsseldorfból, arra számít, két év alatt eljuthat Izlandra. Októberben még Romániában járt, de például előtte Görögországban 22 hónapot töltött, mert ellopták a biciklijét.

Azóta is egyetlen kütyüje egy elromlott fényképezőgép, és a rókaszőr a kormányon, amit a GPS-ének nevez, mert az orra mutatja, merre menjen. Térképet nem használ, nagyjából tudja, melyik városok felé szeretne menni, de gyakran tesz vargabetűket. Ha befogadják, házban alszik, ha nem, akkor elhagyott épületet keres, vagy a szabad ég (esőben ponyva alatt) húzza meg magát, mert onnan rálát a fogatra. A sátort veszélyesnek tartja.

Rablóktól nem fél, mert jóformán semmije. Komolyabb bajba kétszer került, mindkétszer Görögországban, egyszer tolvajok ütötték ki a fogát, akik a papírjait akarták elrabolni, egyszer meg anarchisták hagyták helyben, mert spiclinek nézték.

Motivációt az úton szerzett ismerőseitől kap, akikről azt mondja, hisznek benne, hogy befejezi az utat, és megírja a könyvét, mert elismerik, hogy ki tudott lépni a mindennapos mókuskerékből. Ebből merít erőt, amikor a hegyi emelkedőkön már nagyon fárasztja a tekerés, és legszívesebben a szakadékba lökné az egész fogatot.