Tölösi Péter 70

2013.02.16. 17:53

1999. február elsején halt meg Tölösi Péter, aki 17-én lenne hetvenéves. Nélküle ez a lap bizonyosan nem létezne.

Voltunk 1996 tájt néhányan, akik elképzeltünk egy újságot az interneten - ami több mint másfél évtizeddel ezelőtt messze nem volt magától értetődő. Kellett ehhez sok minden: a Magyar Narancs akkortájt hirtelen szabadon engedett néhány kollégát, aki továbbra is együtt kívánt dolgozni, ez volt a szükséges, de nem elégséges feltétel. És kellett hozzá néhány olyan ember, akinek épp annyi hatalma volt, mint amennyi fantáziája: s ezek az emberek a Matáv (a mai Magyar Telekom), mint mondani szokták, felsővezetői voltak. Straub Elek mellett Tölösi Péter volt az, aki az első pillanatban, s teljes mélységében megértette, hogy milyen lehetőségről is beszélünk. Meg kell ismételnem: akkoriban erős fantázia kellett ehhez, mindez olyan régen volt, magyar neve sem volt annak a dolognak, amit javasoltunk: a "content industry" részben lefedte, dehát attól, hogy tartalomiparnak hívtuk, még nem voltunk közelebb a dologhoz magához. Tölösi ült és figyelt, olyan embereket adott mellénk, mint Hegedűs Sándor, majd Hámori Ferenc, akik a magyar mérnökség  legjobb hagyományait tudták, folytatták: a logikus gondolatok előtt meghajlottak.

Mi is történt?

Sem kevesebb, sem több, mint hogy egy mérnöki precizitással, internacionális normák szerint működő iparágban dolgozó patrióták, felelős emberek habozás nélkül átlépték az árnyékukat, és éppoly nagylelkűen, mint amilyen türelmesen segítettek létrehozni azt, ami addig alig volt, s alig lehetett: a szabad sajtót az interneten. Két dolog érkezett egyszerre Magyarországra: a politikai szabadság és a technológiai forradalom. Tölösi pontosan értette, hogy ezt a lehetőséget nem lehet kihagyni: ezért is írom ezt a szöveget: hosszú évekkel később, azok a nemzedékek, amelyek okkal magától értetődőnek tekintik, hogy a szabadság technológiái bármikor megviccelik az autoriter médiumokat, mégiscsak illő, hogy tudják: ennek a gyakorlatnak az alapító atyái között ott állt ő is. Az elsők között.

Forrás: [origo]
A Matáv-székház alapkőletétele

Hosszú éveken át azt gondoltam, hogy ami történt, az tulajdonképp szükségszerű volt. Ma már tudom, hogy ez naivitás volt, elkényeztetett engem is az 1989 utáni új világ. Azt hittem, szükségszerű: mert olyan evidens volt, ahogy mondtuk és csináltuk. Az elmúlt pár évben  aztán csak beláttam, hogy mindez nem volt más, mint lehetőség. És az olyan emberek nélkül, mint ő is volt, ami megtörténhetett, az nem történt volna meg.

Az olvasó itt a cikk végére ér, s remélem, hogy nem legyint, ellenben bólint. Valaki nem tett mást, mint megértette, hogy amit megtehet, azt meg is kell tennie. S persze igaza van: mert így kellene élnünk. De azt is tudhatja, aki ezt a lapot olvassa, hogy nem feltétlenül így van. Tölösi Péter  felvilágosodás fia volt, annak szellemét  követte utódai, mindannyunk érdekében. Köszönet az életéért.

Az [origo]-t kiadó Origo Zrt. kizárólagos tulajdonosa a Magyar Telekom Nyrt.