A szűz lányok nem jöttek, a mérgezett víz maradt

2013.04.02. 10:18

Több mint nyolcszázezer magyar csapjából egészségkárosító hatású víz folyik, miközben hazánk már az uniós csatlakozáskor kötelezettséget vállalt a minőség javítására. Az elmúlt 12 évben annak ellenére nem történt szinte semmi, hogy az EU több mint százmilliárd forintot adott a feladatra. Akinek érdeke lett volna, hogy jó vizet igyon, az nem is tudott a problémáról, aki pedig tehetett volna valamit, annak nem volt érdeke, hogy haladjon az ügy. Az unió pénzét ellopni is macerás lett volna, úgyhogy a nagy részét nem is költötték el.

Évente 300 magyar ember halála van összefüggésben azzal, hogy hosszú évtizedeken át arzénos vizet ivott. Több mint egymillió ember iszik ma is olyan vizet Magyarországon, amely az ÁNTSZ kutatásai szerint növeli a rák és számos egyéb betegség kockázatát. Többségük akkor hallott először erről, amikor január 1-je után nagy honvédségi autók és lajtos kocsik érkeztek számos település főterére, hogy arzénmentes vizet osszanak. Annak ellenére nem tudtak erről, hogy az ország több mint száz településén nem jó a víz (lásd keretes írásunkat az arzénes víz egészségkárosító hatásáról), és ezt - bár megpróbálják elbagatellizálni - a magyar hatóságok is pontosan tudják.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Január 1-je óta több mint száz településen a honvédség oszt megfelelő vizet

Miközben az elmúlt hónapokban a kormány képviselői Kuvaitnak, Vietnamnak, Azerbajdzsánnak - Áder János pedig Indonéziának - ajánlgatták a magyar víztisztítási szakértelmet és tapasztalatot, Magyarországon az elmúlt tíz évben csak néhány tucat településen sikerült az elvárásoknak megfelelő szintre javítani a vezetékes víz minőségét, annak ellenére, hogy az egészséges ivóvíz nemcsak jogos elvárás, de erre az ország szerződéses kötelezettséget is vállalt az uniós csatlakozással.

A január 1-je óta tartó vízosztás előtt a kormány december végén kezdett el kapkodni. Pedig a határidő nem váratlanul járt le, számítani is lehetett arra, hogy az Európai Bizottság nem ad több halasztást, Magyarország ugyanis a 12 évvel ezelőtti vállalása óta kétszer kapott haladékot. A feladatot nem is egyedül, önerőből kellett volna megoldania, mert az unió az elvárások mellé nemcsak türelmet, hanem több mint 100 milliárd forintot is adott. Ebből az összegből az eredeti tervek szerint 2009-re el kellett volna érni, hogy az egész országban egészséges legyen az ivóvíz, vagy legalább az egészséget nem károsító mennyiségben legyen csak benne arzén.

"Az ivóvízminőség-javító program végrehajtása több okra visszavezethetően nem a megfelelő ütemben haladt" - írta az [origo]-nak erről az uniós források szétosztásáért felelős Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ). Az elmúlt hetekben arra kerestük a választ, hogy mi akadályozta, hátráltatta ezt a feladatot egy évtizeden át. A cikk elkészítéséhez több mint húsz emberrel készítettünk interjút, akik munkájuk, jelenlegi vagy egykori pozíciójuk miatt ráláttak a program alakulására, a legtöbben pozíciójuknál fogva elő is mozdíthatták volna az eseményeket. Beszéltünk több érintett település polgármesterével, vízszolgáltató cégek vezetőivel, a pályáztatást szervező regionális szervezetek munkatársaival, a térség befolyásos politikusaival, egykori és jelenlegi kormányzati vezetőkkel, de a legtöbb interjúalanyunk csak azzal a feltétellel ismertette a tapasztalatait és a véleményét, hogy a nevét nem írjuk le.

Féltek, hogy balhé lesz

"Most őszintén, ki nem szarja le az arzént?" - kérdezett vissza meglepő őszinteséggel egyik interjúalanyunk, amikor megkérdeztük tőle, miért nem sikerült megoldani egy évtized alatt sem az arzénmentesítést az országban. "Akinek érdeke lett volna, annak nem volt rá hatása, akinek lett volna rá hatása, nem volt érdeke, hogy haladjon az ügy" - foglalta össze tömören.

Az érintett települések lakóinak - akiknek érdekük lett volna, hogy ne arzénos vizet igyanak - nemcsak hatalmuk nem volt változtatni a helyzeten, de a legtöbbször nem is tudtak róla, hogy gond van. "Nekünk még soha senki nem mondta, hogy nem jó a víz, pedig ezt isszuk, mióta megszülettünk. Most olvastuk a neten, hogy arzénos, küldjük át egymásnak a cikkeket tegnap óta, és nevetgélünk, hogy majd legfeljebb kivetetjük az egyik tüdőnket, hogy elférjen a májunk" - mondta az [origo]-nak január elején egy mélykúti férfi a katonai lajtos kocsik mellett. Más településeken is hasonlóan nyilatkoztak az emberek. A Vöröskereszt tavaly nyáron készült internetes, nem reprezentatív felmérése szerint az érintett településeken élők 80 százaléka nem tudott arról, hogy magas arzéntartalmú vizet iszik.

Pedig az ÁNTSZ már 2009-ben, amikor először lejárt az Európai Bizottság által szabott türelmi idő, tájékoztatási kampányt indított - mondta az [origo]-nak Vargha Márta, az Országos Környezetegészségügyi Intézet vízmikrobiológiai osztályának vezetője. A kampány során tájékoztatták a vízművek és a települések vezetőit is, az ő feladatuk lett volna a fogyasztókhoz eljuttatni az információkat. Ez azonban sem a vízszolgáltatóknak, sem a polgármestereknek nem volt érdeke. "Vízdíjat csak az egészséges víz után lehet szedni, ezért a vízszolgáltatóknak nem érdekük, hogy az arzénról beszéljenek. Egy jó ügyvéddel most is elérhetnék az érintett településen lakók, hogy csak csökkentett díjat kelljen fizetniük, vagy akár azt, hogy kártérítést kapjanak azok, akik megbetegedtek. Ezt senki nem akarta" - mondta az egyik érintett település polgármestere, aki szerint a szolgáltatók és a politikai döntéshozók is féltek attól, hogy "pánik vagy hatalmas balhé" lesz az arzénes vízből, ezért igyekeztek elbagatellizálni a jelentőségét.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
"Nekünk soha senki nem mondta" - mélykúti férfi előre csomagolt vízzel január elején

Ez a jelenség máig tetten érhető az ivóvízminőség kommunikációjában. Január óta számtalan olyan cikk, tudósítás jelent meg a vidéki sajtóban a témáról, amelyben csak idézőjelben nevezik arzénesnek a csapból folyó vizet, vagy egészségesnek azt, amelyet a honvédség oszt. Az érintett vízszolgáltatók igyekeznek az Európai Unióra tolni a problémát, amikor a közleményeikben, nyilatkozataikban hangsúlyozzák, hogy a víz semmivel sem lett rosszabb, mint eddig volt, csak a határértéket változtatták meg, így a víz "iható, csak nem szabványos" - arról hallgatnak, hogy a víz sok helyen eddig még a jelenleginél magasabb határértéket megengedő szabályozásnak sem felelt meg. Amikor januárban elkezdték osztani a vizet, Makón a városi honlap tudósítása szerint azzal próbálták megnyugtatni az embereket, hogy "a mostani vízben lévő arzén annyi, mintha a víztorony vizébe egy csepp tömény arzént dobnának" - mintha ez egyben azt is jelentené, hogy ilyen kis mennyiség semmi bajt nem okozhat.

A magyar vízszolgáltatókat összefogó Magyar Víziközmű-szövetség tavaly novemberben konferenciát is rendezett "az ivóvíz arzéntartalmáról és annak egészségügyi hatásairól". A konferencia interneten elérhető video-összefoglalója szerint az előadók arról beszéltek, hogy a magyar víz jó, nemzeti kincs, nem szabad hagyni, hogy a fogyasztók a rémhírek miatt elbizonytalanodjanak, ne bízzanak a vezetékes vízben. Ezen a konferencián is elhangzott az a két érv, amelyet a leggyakrabban felhoznak a magyar víz védelmében, és amelyeket a cikkünkhöz készített beszélgetések során is számtalanszor hallottunk. Az egyik szerint az Európai Unió azért szabta meg olyan alacsonyan a vízben elfogadható arzénmennyiséget, hogy annak sok magyar település kútja nem tud megfelelni, mert a nyugat-európai, tengerparti országokban élők sok magas arzéntartalmú tengeri herkentyűt fogyasztanak. Mivel a magyar emberek nem esznek ilyesmit, nyugodtan ihatnak magasabb arzéntartalmú vizet - hangzik az érvelés. Ez azonban nem igaz - mondta Vargha Márta -, ugyanis a tengeri halakban, kagylókban szerves arzén van, amely kiürül a szervezetből, míg az ivóvízben szervetlen arzén van, amely viszont felhalmozódik (erről bővebben keretes írásunkban olvashat).

"Szent István is ezt a vizet itta, akkor nekünk is jó lesz", vagy "száz éve ezt a vizet isszák az öregek, és semmi bajuk nem volt" - hangzik a másik közkedvelt érvelés. Ez is tévhit - mondja Vargha Márta, ugyanis a magas arzéntartalom csak a jelenleg használt kutakra jellemző. A korábban használt, felszín közeli vízrétegekig érő fúrt kutak vize nem volt arzénos, de a múlt század első harmadára ezek a vízrétegek elszennyeződtek, ezért a fertőző betegségek kiküszöbölésére mélyebb rétegekbe fúrt kutakból kezdték nyerni az ivóvizet. Sok településen akkor kezdték el használni a magas arzéntartalmú vizet adó kutakat, amikor a múlt század közepe után elkezdték kiépíteni a vezetékes vizet.

Az ezekkel a tévhitekkel érvelő interjúalanyainkat többször szembesítettük az arzénos víz egészségkárosító hatását kimutató kutatásokkal. Jellemző az a válasz, amelyet egy kormányzati tisztséget betöltő embertől kaptunk: "ezek az egészségügyi kockázatok vagy vannak, vagy nincsenek. Az élettani hatásokon lehet vitatkozni, arra gyártanak bizonyítékot és számokat, amire akarnak". A magyar lakosságnak nagyon alacsony az egészségtudata, ezért nagyon könnyen elfogadták magyarázatnak ezeket a tévhiteket - mondta több interjúalanyunk is. "Amiben nem halnak meg azonnal, arról nem vesznek tudomást" - mondta egyikük. Az ÁNTSZ szakemberei szerint is az a tájékoztató munka legnagyobb nehézsége, hogy a szakmai érveik nem elég ütősek, nehéz elhitetni az emberekkel, hogy a ránézésre tiszta és íztelen víztől hosszú évek múlva megbetegedhetnek. De nem csak az emberek tudatlansága miatt veszélyes az ivóvíz a mai napig sok magyar településen.

Az elején tudták, hogy nem lehet megcsinálni

"Mintha tegnap történt volna, amikor 2001-ben kaptunk egy levelet a Környezetvédelmi Minisztériumtól arról, hogy a településhez tartozó Bánkút miatt - ahol az ivóvíz arzéntartalma literenként közel 50 mikrogramm - elsőként kerültünk be az ivóvízminőség-javító programba" - mondta az [origo]-nak Nagy Béla, aki a rendszerváltás után húsz évig vezette a Békés megyei Medgyesegyházát, ahol azóta is ugyanolyan, a jelenlegi határértéket többszörösen meghaladó arzéntartalmú víz folyik a csapból, mint tizenkét évvel ezelőtt.

Magyarország már az uniós csatlakozás előtt, 2001-ben átvette az Európai Unió 1998 óta érvényes vízminőségi irányelvét, de a csatlakozási szerződéskor 2009. december 25-ig haladékot kapott az arzénra vonatkozó előírások teljesítésére. Ennek ellenére már 2001-ben megtervezték, hogy két ütemben - a legproblémásabb helyeken 2006 végéig, a többi helyen pedig 2009 végéig - befejezik az ivóvízminőség-javítást. Azt már az elején lehetett tudni, hogy ezt 2009-ig nem lehet megcsinálni, volt, aki azt mondta, hogy nem is kell" - mondta egy akkoriban vezető kormányzati pozíciót betöltő interjúalanyunk, aki szerint ennek ellenére a legproblémásabb településeken 6-7 év alatt be lehetett volna fejezni a programot.

Forrás: MTI/Rosta Tibor
Furgonra szerelt tartályból osztják a vizet Eperjesen, ahol a magas arzéntartalom miatt már 2008-ban vízosztást vezettek be

A kormány 2001-ben határozott az ivóvízminőség-javító program elindításáról, az MTI archívumában fellelhető hírek szerint akkoriban azt mondták, hogy több mint százmilliárd forint van arra, hogy több száz településen jobb legyen a víz. Az NFÜ szerint a programra hazai források nem, vagy csak nagyon szűkösen voltak, viszont az ország számíthatott arra, hogy a feladathoz kérheti az unió támogatását. Ennek ellenére évekig nem történt semmi: az archív hírek szerint a kormány még 2003-ban is csak arról beszélt, hogy több mint százmilliárd forintból hamarosan elindul a program. "Alapos elemzések és helyzetfelmérések születtek azokban az években, de pénz valójában egészen addig nem volt, amíg az uniós források meg nem nyíltak. Akkor pedig komoly harc kezdődött, a közlekedési lobbi nagyon nyomult, így küzdeni kellett a környezetvédelemre szánt forrásokért" - mondta interjúalanyunk.

Az NFÜ szerint 2004-ben lehetett először pénzhez jutni, ez után két projektben összesen 9,5 milliárd forintot használtak fel, ebből 70 településen lett jobb a víz. Ugyan 2007 után újabb pályázati lehetőségek is megnyíltak, az NFÜ válaszából az derül ki, hogy ezeken a beruházásokon kívül azóta sem készült el semmi az országban. A tervezés azonban lázasan folyt.

Seggel álltak a feladathoz

"Az első nagy hiba az volt, hogy az állam azt gondolta, elég lesz kirakni a pénzt az ablakba, a vízszolgáltatásban teljes autonómiát élvező önkormányzatok meg majd jönnek, pályáznak, és megoldják a feladatot" - mondta egyik interjúalanyunk, aki a pályázatokat kezelő regionális szervezetnél dolgozott abban az időben. Az önkormányzatok ehelyett - ahogy az egyik érintett megye vezető politikusa fogalmazott - seggel álltak a feladathoz.

"Az arzénmentesítés nem olyan, mint a stadionépítés vagy a szökőkútállítás, ezzel nem lehet népszerűséget elérni, mert semmi látszatja nincs" - mondta egyik forrásunk. "Amíg a nyolcvanas-kilencvenes években az volt a fontos a vidéki Magyarországon, hogy legyen vezetékes gáz, most a szélessávú internet és a szennyvíz a sláger. Nem véletlen, hogy a szennyvízberuházások sokkal népszerűbbek: az emberek hálásak a polgármesternek, ha a beruházás után egy mozdulattal eltűnik a szar, és nem kell többé a pöcegödröt takarítani. De az arzénmentesítés? Elköltenek milliárdokat, és a végén ugyanolyan színtelen, szagtalan víz folyik a csapból, mint előtte. Sőt a tisztítás miatt talán még a jól megszokott íze is megváltozik" - magyarázta.

Mivel az uniós beruházásoknál elvárják, hogy biztosítva legyen a hosszú távú fenntarthatóság is, nyilvánvaló volt, hogy ezt csak a vízdíjakból lehet majd fedezni. A polgármesterek végiggondolták, hogy ha végigviszik a programot, majd a végén megemelik a vízdíjakat, őket többet nem választják meg - mondta több interjúalanyunk is. Több polgármester is azt mondta, a számításaik szerint köbméterenként 100-150 forinttal is drágább lehet a víz a beruházás után, van, aki arra a panaszkodott, hogy az arzénmentesítés a duplájára emelte volna a vízdíjakat a településén.

"Nem volt lelkesedett állapot, mert nem látjuk az értelmét. A nagymamám 101 évet élt az Alföld második legarzénosabb vizű településén. Én 60 éves vagyok, gyerekkorom óta iszom ezt a vizet. Sokan úgy vannak vele ma is, hogy ez nem valós probléma, csak néhány hivatal próbálja a maga fontosságát bizonygatni" - mondta Szirbik Imre, a Csongrád megyei Szentes polgármestere. Szirbik szerint sok polgármester úgy érezte, hogy belekényszerítették a programba, és azt remélték, "hogy egyszer csak észhez térnek majd, rájönnek, hogy nincs értelme, hogy luxus arzénmentes vízzel öblíteni a vécét". A polgármester szerint ráadásul sok technológiai probléma is volt, sokáig azt sem tudták, hogyan kellene megoldani az arzénmentesítést.

Fehér ruhás szűz lányok nagy kannákkal

Szirbik szerint egy Szentes szintű városnak nem okozhatott gondot a beruházáshoz szükséges 10-15 százalékos önrész előteremtése, ezért nem a pénz volt a húzódozásuk oka, sok kis település viszont ezzel magyarázta, hogy nem kapkodtak a lehetőség után. "Az akarat meglett volna, csak az önrész hiányzott. A mi településünknek 250 millió forintos beruházást terveztek meg, azaz a tízszázalékos önrész 25 millió forint lett volna, miközben a település egész évre 17 millió forint állami normatívát kap az államtól, egyéb bevételünk pedig alig van" - mondta az egyik érintett, ötszáz fős Csongrád megyei település polgármestere. Sok kistelepülési polgármester úgy gondolta, hogy egyedül sokkal olcsóbban meg tudná oldani a feladatot, és eltúlzottnak érezték azokat a hatalmas beruházásokat, amelyeket - ahogy mondták - rájuk akartak kényszeríteni.

Forrás: MTI/H. Szabó Sándor
Arzénmentesítő berendezés a Heves Megyei Vízmű telephelyén Rózsaszentmártonban

A pályázatok feltételéül szabták ugyanis, hogy a települések ne egyenként, hanem egymással társulva induljanak. Az észak-alföldi településeket összefogó konzorcium már 2001-ben megalakult (ezen a területen sikerült befejezni néhány beruházást), majd 2005-ben a dél-alföldi régió több mint kétszáz érintett települése is megalakította a közös társaságot. Ezek a regionális fejlesztési ügynökségek felügyelete alatt bonyolították le a vízminőség-javító programok ügyeit, például együtt írták ki a pályázatokat a beruházások előkészítésére. "Nehezen látták be az önkormányzatok, hogy miért van erre szükség, hogy nem lehet 200 különálló projekt, mert minél inkább szétaprózódik a munka, annál inkább veszélybe kerül a megvalósítása" - mondta a dél-alföldi régió egyik vezető politikusa.

"Jó szokás szerinti magyar projekt volt: sokan nagy profitot reméltek ebből, megindult a harc az előkészítésért és a tervezésért, és az elszámolható költségek növelése érdekében feltuningolták a beruházások árát. Horror pénzek mentek el már csak az előkészítésre is, ha utánaszámolunk, ebből a pénzből a régió folyamatosan fogyatkozó számú polgárainak fehér ruhás szűz lányok hordhatnák kannában a vizet ötven éven át" - mondta Nagy Béla, aki úgy érezte, hogy a kistelepüléseknek alacsony szavazati arányuk és megosztottságuk miatt esélyük sem volt a több mint kétszáz települést tömörítő konzorcium ülésein. "Én nem akartam akadályozni a feladat megoldását, de az volt az érdekem, hogy a településemen csak a legszükségesebb, műszakilag indokolt beruházás valósuljon meg, egyrészt hogy minél kisebb legyen az önerő, másrészt mert világos volt, hogy a beruházás költségeit be kell majd építeni a vízdíjba. A konzorcium ülésein többször tettem fel kérdéseket a várható vízdíjról is, de a választ mindig kikerülték az illetékesek. Úgy tűnt, hogy a polgármesterek többségét nem nagyon érdekelték a következmények, vagy beletörődtek, hogy a nagytelepülések és a politika majd úgyis eldönti az egészet nélkülünk is. Ha valaki felszólalt, és a második kérdést tette fel a tervezőknek, vagy a konzorciumi tanács bennfentes elnökének, a többség már nézte az óráját, és csak azt várták, mikor mehetnek haza" - mondta.

Forrás: MTI/Lehoczky Péter
Vegyésztechnikus vizsgálja a víz arzéntartalmát

"Akármerről mentünk, akármit próbáltunk, mindig lepattantunk" - mondta egy másik polgármester is, aki szintén túlzónak tartotta a településének készített terveket, ezért felkért egy mérnököt is, hogy tervezzen megoldást a víztisztításra a településének. A mérnök tervei szerint a víztisztítást negyvenmillió forintos beruházással meg tudnák oldani, miközben a konzorcium tervezőitől két ajánlatot kapott: az egyik 322 millió, a másik 242 millió forintba került volna. "Az embernek az volt az érzése, hogy azért terveznek ilyen hatalmas költségvetésű beruházásokat, hogy azt a rengeteg pénzt, amit kitettek az ablakba erre a célra, el tudják költeni" - mondta.

Ellopni is macerás lett volna

Bár az [origo]-nak nyilatkozó szakemberek szerint az arzénmentesítésre nincsenek univerzális megoldások és szabályok, akár két szomszédos településen is teljesen más megoldásra lehet szükség, a beruházások előkészítését és megtervezését az északi és a dél-alföldi konzorciumban is ugyanaz a társaság, az Aquaprofit Kft. (illetve más társaságokkal alakított konzorciumai) nyerte el, azaz ez a cég tervezte az érintett települések többségén - összesen közel másfélmilliárd forintért - az ivóvíztisztító projektek előkészítését, tervezését, engedélyezését. Az Aquaprofit szerint azért húzódott ilyen sokáig a tervezés is, "mert az önerő miatt az önkormányzatok minimál programokat szerettek volna megvalósítani, ami a műszaki tartalom véglegesítését nehezítette, sok egyeztetés és sok változtatás volt szükséges a munka első szakaszában".

Bár volt olyan polgármester, aki azt mesélte, az Aquaprofit úgy készítette a terveket, hogy csak egyszer jártak náluk, az adatokat pedig bemondásra jegyezték fel, az Aquaprofit szerint az is lassította a munkát, hogy minden társulásnak több alternatívát is kidolgoztak, amelyek közül az uniós elvárásoknak megfelelő költség-haszon analízis után választották ki a győztes megoldásokat. Ezek a tervek azonban csak vízkezelési alternatívákat tartalmaznak, konkrét technológiára, gyártmányra sehol nem tettek javaslatot, "így tartható meg a versenysemlegesség és esélyegyenlőség".

Ahol ennyi elkölthető pénz van, ott mindig akad valaki, aki jó lehetőséget lát benne, hogy ő költse el, ezért is furcsa, hogy tíz év alatt csak egy-két beruházás jutott el a megvalósításig. "A vízminőség-javítás olyan bonyolult dolog, annyira különböző megoldásokat kíván minden településen, hogy ezt a pénzt ellopni is macerás lett volna. A szennyvízelvezetésben négyszer ennyi pénz van, ráadásul abban semmi bonyolult nincs, nem csoda, hogy azok a beruházások sokkal népszerűbbek" - mondta egyik interjúalanyunk.

Amikor már tisztán látszott, hogy nem sikerül tartani a határidőt, mert még a tervek is csak készülnek, a kormány 2009 szeptemberében úgy döntött, hogy újabb három év haladékot kér az Európai Bizottságtól. A Bizottság több kérdés-válasz után 2012 májusában küldte el döntését, amely szerint 2012. december 25-éig adtak haladékot az országnak az elvárások teljesítésére (akkor 365 település 1,1 millió lakosát érintette még a probléma).

Pintérék izomból átnyomják

A bizottság a döntésben előírta azt is, hogy miután lejár a határidő, valamennyi településen haladéktalanul biztosítani kell a megfelelő minőségű ivóvizet, ezért döntött úgy a kormány, hogy amíg el nem készülnek a víztisztítást véglegesen biztosító beruházások, vízosztással, illetve mobil víztisztítókkal oldja meg ezt a feladatot. Több mint ötven településen - vissza nem térítendő támogatással - már tavaly elérték, hogy megfelelő minőségű víz kerüljön az ivóvízhálózatba.

A kormányváltás óta a vízügy - ezen belül a víztisztítási feladatok is - a Vidékfejlesztési Minisztériumtól a Belügyminisztériumhoz kerültek. "Amit tíz év alatt nem sikerült megvalósítani, azt majd most a Pintérék izomból átnyomják" - mondta egyik kormányzati forrásunk. A kormány ugyanis nemcsak az ideiglenes ellátásról döntött, hanem több olyan intézkedést hozott már, amelyek ezt biztosítják. Például a kormány a saját hatáskörébe vonhat az önkormányzatoktól olyan projekteket, amelyeknél úgy ítélik meg, hogy veszélybe kerül, hogy határidőre elkészüljenek, illetve további engedményekkel gyorsíthatják a beruházásokat. Ötvenöt településen az NFÜ szerint jelenleg közel 140 milliárd forintos uniós forrás áll rendelkezésre az ivóvízminőség-javításra, és az önerőt is kifizetik az önkormányzatok helyett az EU Önerő Alap támogatásával.

Forrás: MTI/Máthé Zoltán
A Magyar Honvédség saját fejlesztésű víztisztító, arzénmentesítő berendezését szerelik a HM cégének telephelyén. Sok településen ideiglenesen ilyen tartályok biztosítják a tiszta vizet

A sietség nem véletlen: ezek az uniós források 2015. június 30-áig elérhetőek, így miközben a többségnél jó esetben még csak most írják ki a közbeszerzési pályázatokat, körülbelül két év van arra, hogy befejezzék a beruházásokat. Ahol ez nem sikerül, ott már az unió segítsége nélkül, önerőből kell majd megoldani a víztisztítást, nem valószínű ugyanis, hogy Magyarország olyan feladatra tudjon magának támogatásokat kiharcolni a következő uniós költségvetési ciklusban, amelyet már rég el kellett volna végezni. Több forrásunk szerint a szűk határidő a kivitelezőket is nagy feladat elé fogja állítani. "Most megy ki az összes közbeszerzés, ez rengeteg munka. Ha minden alkalmas cég jelentkezik a beruházásokra, akkor is örülhetünk, ha csücskösen sikerül majd tartani a határidőt" - mondta egyikük.

Megkerestük az Európai Bizottságot, hogy megtudjuk, milyen következményei lehetnek annak, hogy Magyarország nem tudta határidőre javítani a vízminőséget. A bizottság szerint a kormánynak február végéig jelentést kellett volna adnia a jelenlegi helyzetről, de ezt a március 5-én kelt válaszukig nem kapták meg. Ha megkapják a jelentést, előbb elemzik annak tartalmát, és ennek függvényében döntik el, hogy egyáltalán van-e lehetőségük bármilyen intézkedést tenni - írták.

A Belügyminisztérium szerint a kért jelentés már januárban elkészült, a kormány január 29-ei ülésén meg is tárgyalta, és február 4-én elküldték a Bizottság illetékes igazgatójának. Szerettük volna megismerni a jelentést, de a minisztérium szerint az egyelőre "nem kiadható". A Belügyminisztérium azt írta, hogy mivel a kormány ott is gondoskodik a megfelelő minőségű vízellátásról, ahol nem sikerült határidőre megoldani a víztisztítást, ezért büntetésre, pénzbírságra nem számítanak.

Miért rossz az arzén?

Az arzén a félfémek közé tartozó, fémes szürke színű, íztelen és szagtalan mérgező anyag. Szulfidját már az ókori görögök is ismerték, a neve is tőlük származik, az arzenikosz vakmerőt, bátrat jelent. Szilárd halmazállapotban kevésbé veszélyes, mert a bélrendszerből nem tud felszívódni, gáz halmazállapotú és vízben oldott vegyületei viszont akár halált is okozhatnak.

Az emberi szervezetbe került arzén azért mérgező, mert a sejtekben zajló anyagcsere-folyamatokat befolyásolja. Nagy mennyiségű arzén hányást, görcsöket, sokkot okoz, és akár néhány órán vagy napon belül halálhoz vezethet. Az arzén-trioxid halálos adagja például 100 milligramm, ennek vizes oldatát szokták gyilkosságokhoz is használni.

Az arzén általános elterjedtsége miatt igen kis mennyiségben mindenkinek a szervezetébe bekerül. Az arzén szerves és szervetlen formában is előfordul. Mivel a szervezetbe került szervetlen arzén a sejtekben nem bomlik tovább, hanem felhalmozódik - főleg a májban, a csontokban és a hajban -, fontosabb, hogy ebből mennyi jut a szervezetbe, mert a hosszú időn át rendszeresen, akár kis mennyiségben adagolt szervetlen arzén krónikus mérgezéshez vezet. Míg az élelmiszerekben jellemzően szerves arzén van, amely nem halmozódik fel a szervezetben, az ivóvíz arzéntartalma teljes egészében szervetlen.

A szervetlen arzén bizonyítottan rákkeltő, bőr-, hólyag-, vese és tüdődaganatot idéz elő. Kis koncentrációban történő tartós bevitel esetén ezenkívül többféle krónikus, nem daganatos betegség előidézésében is szerepet játszik. Ilyenek például a bőr elszarusodásával és színezettségének elváltozásával járó elváltozások, szív- és keringési megbetegedések, a perifériás és a központi idegrendszer rendellenességei, máj- és vesebetegségek, és a cukorbetegség.

A nyolcvanas évek előtt Magyarországon kevés ismeret volt az arzénnal kapcsolatban, nem szerepelt a vízminőségi követelmények között sem. A Duna-Tisza közén előfordultak arzén okozta betegségek és halálos mérgezések is, ezeket azonban az elásott, arzéntartalmú permetszereknek tulajdonították. 1981-ben készült egy felmérés, amely kimutatta, hogy több mint 400 ezer ember iszik olyan vizet, amelynek arzéntartalma meghaladta az akkori, literenként 50 mikrogrammos határértéket. (Bár az Európai Unióban már régóta literenként 10 mikrogramm az elfogadott határérték, Magyarországon 2009 végéig az 50 mikrogramm volt érvényben. Tavaly év végéig 20 mikrogramm volt a maximálisan elfogadott érték, azóta 10 mikrogramm.)

Forrás: Magyar Hidrológiai Társaság
A tavaly év közepén készült térkép mutatja az arzénszennyezés előfordulását, az Országos Környezetegészségügyi Intézet honlapján pedig településenként ellenőrizni lehet a legfrissebb mérések eredményeit.

2004-ben készült el egy uniós támogatással végzett felmérés, amelynek eredményei szerint a legérintettebb négy magyarországi megyében (Békés, Csongrád, Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megyében) élők közül a 20-50 mikrogramm közötti arzéntartalmú vizet fogyasztóknak már közel hatszoros esélyük van a bőrrákra, mint a kontrollnépességnek, de a bőrrák kockázata már literenként 10 mikrogramm arzéntartalom felett is szignifikánsan növekszik. Ha valaki a jelenlegi határértéknek még éppen megfelelő, 10 mikrogramm/liter arzéntartalmú vízből 35 éven át mindennap megiszik két litert, akkor 35 év alatt 250 mg arzént visz be a szervezetébe, ami már jelentősen növeli a bőrrák kockázatát. Ahol a vízben több mint 50 mikrogramm arzén van, ott hét év alatt ötszörösére nő a bőrrák kockázata. A tüdőrák kockázata is sokkal nagyobb a 10 mikrogramm/litert meghaladó arzéntartalmú vizet fogyasztó népességben.

Az ÁNTSZ adatai szerint a nagy arzéntartalmú ivóvízzel leginkább érintett négy magyarországi megyében a fenti számítás szerint az éves hólyag-, vese- és tüdőrák-halálozás 20 százalékáért az arzén tehető felelőssé: ez a kb. 1,6 millió lakosú területen évente körülbelül háromszázzal több ember halálát jelenti.

A gyerekek szervezete sokkal érzékenyebb az arzénra, mint a felnőtteké, azt pedig már az arzénes vizet fogyasztó magyarországi népességen végzett korábbi vizsgálatok is igazolták, hogy az arzén mennyire káros a magzatra. 1970 és 1994 között Békés megyében a magas (100 mikrogramm/liter feletti) arzénes ivóvizű településeken közel másfélszeres volt a spontán vetélések, és két és félszeres a halva születések aránya az arzéntartalom szempontjából megfelelő vizet fogyasztó településekhez képest. A spontán vetélés kockázata már a 20 mikrogramm/liter arzéntartalmú ivóvizet fogyasztó terhes nők között is jelentősnek bizonyult.

Tudományos felmérés bizonyítja, hogy a magzati élet során vagy a korai gyermekkorban elszenvedett tartós, nagy koncentrációjú arzénexpozíció nagymértékben növeli a serdülő- és fiatal felnőttkorban előforduló daganatos és nem daganatos tüdőbetegségek kockázatát.