A fizu parádés volt, de jó újra itthon lenni

Vágólapra másolva!
A barátokkal könnyű, ők gyorsan megszokják, hogy újra lehet hívni az embert, de munkakeresésnél a külföldön töltött évek néha olyanok, mintha nem is léteztek volna. Külföldön szerencsét próbáló, de hazatért fiatalokkal beszélgettünk arról, hogy mitől nehéz a landolás, és mit nem lehet megtalálni egy másik országban.
Vágólapra másolva!

"A legjobb barátommal 24 évesek voltunk, amikor úgy döntöttünk, hogy kimegyünk. Én a visszajövetelre is gondoltam, úgy, hogy ha, mondjuk, 26 leszek, és hazajövök, akkor még itthon is tudjak munkát kapni, hogy ne legyen olyan sok idő, ami kiesik. Oxfordban pincérkedtem, illetve egy rákkutató intézetben dolgoztam, ami nagyon érdekes volt. De ahogy telt az idő, csak megerősítést nyert bennem, hogy nem akarok örökre ott maradni. Egyszerűen leírva, ott minden megvan, ami itthon nincs, és semmi nincs meg, ami itthon igen" - mondja a most 30 éves Ambrus.

"A kinti fizu tényleg parádés volt, a meló is, a körülmények, viszont a munkaidő is igen sok volt, gyakran 13-14 óra egy nap, vagy több, és volt olyan időszak is, hogy 4 hónapig szabadnapon se voltam. Ezenkívül persze szereztünk sok barátot, de azok is átmenetiek voltak, sok magyar ismertünk, aki eléggé magányos volt. Itthon pedig, mondjuk, nem ilyen jók a munkakörülmények, viszont nem is dolgozik akkora óraszámban az ember, több idő jut magára, a barátokra és a családra" - meséli, mi győzte meg arról, hogy hazaköltözzön.

Bár a kivándorlásról egyelőre nincsenek pontos nyilvántartások, de egyes statisztikák azt mutatják, hogy megugrott a Magyarországot elhagyó vagy elhagyni készülők száma. Korábban foglalkoztunk már azzal, hogy milyen dilemmákat okoz a külföldön élő magyar fiataloknak a hazatérés (és írtunk arról is, hogy ki miért hagyja el Magyarországot), de kíváncsiak voltunk arra is, hogy mennyire nehéz boldogulni, ha valaki egyszer kiköltözött külföldre, majd hazatért. A kormány is ezt szeretné elérni, a magyar fiatalok hazacsábítását segítő, a kormány által támogatott Gyere Haza Alapítvány honlapján olvasható, Orbán Viktor miniszterelnöktől kölcsönzött mottó legalábbis ez: "azokat a fiatalokat, akik még itthon vannak, itthon kell tartanunk, akik pedig elmentek, vissza kell hívnunk".

A magyarok külföldi munkavállalásával foglalkozó 2011-es Tárki-kutatás szerint főleg azok jönnek haza, akik eleve nem úgy tervezték, hogy örökre kint maradnak. A hazatérést segíti, ha külföldön végül nem sikerül munkát találni, vagy ha a várakozásokhoz képest kevésbé vonzó, nehéz munkát végeznek a fogadó országban.

Össze tudtam szedni magam

"Én három évig éltem Olaszországban, fél évig egyetemre jártam, és ösztöndíjat kaptam, az dőzsölés volt. Utána alkalmi munkákból (takarítás, mosogatás) tartottam fenn magam, és próbáltam a szakmámban elhelyezkedni, amiben időközben lediplomáztam" - mondta egy névtelenséget kérő interjúalanyunk, aki pont emiatt döntött a hazatérés mellett. "Ruhatervezői diplomám van, kifejezetten azért mentem oda, és azért maradtam ott, mert Olaszország jobb ezen a területen. De ott akkor és állítólag most is iszonyú nehéz melót kapni, ráadásul azon a területen felvesznek gyakornoknak fizu nélkül, majd ha fizu kéne, kirúgnak, és ezt tolod évekig. Aztán Párizsban is éltem fél évig, oda gyakornokként mentem, onnan végül azért jöttem el, mert nem tudtam kivenni egy lakást sem".

A visszailleszkedésnek is az egyik legfontosabb eleme a megélhetés. A Tárki kutatása szerint 2010-ben a hazatérő emigránsok negyede munkanélküli lesz. Ez magas szám, ami arra utal, hogy a külföldi munka után nem egyszerű itthon munkát találni. "Kint megtanultam olaszul, és amikor visszajöttem (2006-ban) ez még nem volt általános, és én akkor már három idegen nyelven beszéltem folyékonyan, így pillanatok alatt és folyamatosan kaptam tolmácsmelókat, amiből össze tudtam magam szedni anyagilag" - meséli a ruhatervezést tanuló lány.

A külföldi munka jól jött Ambrusnak is. Ő nem akart egyből munkába állni itthon, tartott "még munkakeresés nélkül egy kis pihenőt, mert négyévnyi munkaórát ledolgoztam, amit ki kellett pihenni, meg volt is miből élnem addig is". Aztán amikor elkezdett keresni, akkor hamar talált munkát, és kifejezetten értékelték a munkahelyén az oxfordi tapasztalatot, "hogy bevállaltam egy ilyen utat, és vissza is jöttem. Nagyon jó munkát kaptam. Azóta egyszer már váltottam, és ez még jobb az előző helynél is".

Zsuzsának viszont fél évébe telt, mire újra el tudott helyezkedni. "Voltak nehézségek a magyar rendszerbe való visszailleszkedéssel. Ha kintről nem komoly szakmai referenciákkal tér haza az ember, szinte semmit nem jelent az önéletrajzban a kint eltöltött idő. Manapság a nyelvtudás, főleg az angol szinte alapkövetelmény, de amennyiben nem jár diplomával, mint az én esetemben, sokat nem segít egy egzisztenciálisan is elfogadható álláshoz" - mondja.

A barátok vártak

A munkánál sokkal egyszerűbb mindegyiküknek a barátságok felmelegítése. "A barátok viszonylag rövid idő alatt újra hozzászoktak, hogy bármikor újra elérhetnek, nem szenvedtek kárt emiatt a kapcsolataim" - emlékszik vissza Zsuzsa. "Egyáltalán nem volt nehéz, sőt kifejezetten jó volt, nem éreztem nagyon nagy átmenetet, pedig eltelt másfél év, mégis mindenkivel újra egyből sikerült megtalálni a közös hangot, a barátok vártak. Jó volt újra itthon lenni, és főleg magyarul beszélni" - mondja Ambrus.

"Jó döntés volt hazajönni, és nagyjából ott tartok, amit a kiutazás előtt terveztem: jól érzem magam. Hasznos volt a kint töltött idő, befolyásolta a későbbi munkavállalásomat is, főleg azért, mert ha hosszan élsz egy másik országban, az rengeteg olyan dologra rávilágít, amit itthon nem látnál. Szóval most jobb, mint előtte, és nem is tervezem, hogy kimennék újra. Azt nem mondom, hogy soha, de az biztos, hogy így egyedül már nem" - mondja Ambrus.

Zsuzsa nem mindennel elégedett. "A munkám nagyon szeretem, de anyagilag épp a stagnáláshoz elég csak. Az itthoni légkör egyre pesszimistább, a munkahelyeken a vezetőknek sokszor olyan döntéseket kell hozniuk, amelyek a munkavállalókat is sújtják. Ez egyre nyomasztóbb, az emberek pedig kevésbé toleránsak. Egyre kevesebb olyan embert látni itthon, aki tényleg abból él, amit szeret. Kint a rendezettebb gazdasági helyzet sokkal nyugodtabb légkört biztosít, az emberek valahogy spontán boldogabbak, és kevésbé jellemző a szomszéd fűje mindig zöldebb mentalitás. Ott a pozitív dolgokra koncentrálnak."

"Jó döntés volt, mert határozott céllal mentem el, és mivel annak a megvalósulása egy idő után reménytelenné vált, elengedtem, és visszajöttem" - meséli az Olaszországot megjárt lány. "Soha nem borultam ki ezért egy percre sem. Nem volt soha bajom Magyarországgal, ezért érzelmileg semleges volt ez az oda-vissza költözés. Elégedett vagyok a mostani helyzetemmel, de ha nem lennék az, megkeresném az okát, és ha az a környezet, akkor lépnék" - mondja.

Kutat a távozók után a KSH

A végleges távozás egyre ritkább, inkább a hosszabb idejű ingázás a jellemző. Nyilván azok tudnak hosszabb ideig kinn maradni, akik tartós állással rendelkeznek, és kvalifikáltabbak - mondja Melegh Attila szociológus, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének munkatársa. Arról a KSH-nak sincs pontos képe, hogy az emigránsok pontosan milyen arányban térnek vissza Magyarországra, átlagosan mennyi időt töltenek külföldön, mielőtt hazajönnének, illetve hány külföldön töltött év számít vízválasztónak a hazatérés és a végleges kint maradás tekintetében. Ezekről a kérdésekről az év végére fognak többet tudni egy nagyszabású projektnek köszönhetően, amelyen jelenleg dolgoznak.