Nem hagynak zsákmányt a folyónak a Duna elől menekülők

A gyerekeknek az internet, a nyugdíjas férfinek pedig a tévézés hiányzik azon a szobi átmeneti szálláson, ahová pár napja költöztettek be több embert a Duna áradása miatt. Elkeseredve senki nincs, meleg ételt naponta háromszor kapnak, a polgármester már rezsót is hozott, csak a veteményest sajnálják, amit majd elvisz a víz. Egyikük már bánja, hogy XIII. kerületi lakásából kiköltözött a Duna mellé, a másik viszont már hozzászokott, hogy ha jön a víz, pakolni kell.

Több mint 80 ezer embert telepíthetnek ki a Duna áradása miatt - jelentette be csütörtökön Orbán Viktor miniszterelnök. Bár a folyó tetőzése kedden várható, van olyan kerület és Pest megyei település, ahol már kiköltöztettek valakit.

A kitelepített embereknek általában iskolákat, közintézményeket, olyan tömegtartózkodási helyeket nyitnak meg, ahol van vezetékes víz, vannak mosdók, biztosítani lehet a legalapvetőbb higiéniai feltételeket. Egy sok embert érintő kitelepítés esetén ezek nem feltétlenül a környéken vannak, de a legközelebbi helyeket igyekeznek kijelölni.

A kutya törődik velünk

A Pest megyei Szobon eddig összesen 26 embernek kellett elhagynia a házát. Közülük heten nem tudtak rokonokhoz menni, őket a korábban a Tigázhoz tartozó egyik ingatlanban szállásolták el - mondta az Origónak Szob jegyzője.

A galériáért kattintson a képre! Fotó: Szabó Balázs - Origo

Csütörtök kora délután olyan magasan állt a Duna, hogy a települést csak egy erdőn keresztül vezető kerülőúton tudtuk megközelíteni. Az alsóbb utcákat elöntő folyót a helyiek fényképezték, a még szárazon álló járdákon ácsorogva elkaptuk, amint arról beszélnek, hogy mennyire kéne oda a gát, és hogy a "kutya nem törődik velünk". Illetve a kutya igen - nevetett egy középkorú férfi, és egy morzsaszínű, keverék kutyára nézett, aki boldogan rohangált a nagyjából 10 centis vízben.

A nézelődésben nagyjából ki is merül azoknak a szobiaknak a tevékenysége, akiket közvetlenül nem érint a Duna áradása - mondta az egyik kitelepített, Dörnyei Imre. Szerinte a helyiek nem fognak össze, nem segítik egymást, a hatóságokon kívül mástól nem várhatnak támogatást a bajba jutottak. Egyikük azt mondta: a helyiek lemennek a partra, fényképezik ahogy árad a Duna, aztán hazamennek.

Hozott egy rezsót a polgármester

A jelenleg átmeneti szállásként működő kétemeletes épület nem messze áll a Duna-parttól, alig pár méterre azoktól a házaktól, amelyikből ki kellett költözni. Az épület alsó részére egy háromgyerekes család, a felső szintre pedig egy idős házaspár költözött be két nappal ezelőtt.

A galériáért kattintson a képre! Fotó: Szabó Balázs - Origo

Imre rokkantnyugdíjas feleségével és három gyerekével kényszerült kiköltözni a házából. A szőke hajú, általános iskolás korú gyerekek - két fiú és egy lány - két kutya, két papagáj, és három, alig egyhetes kutyakölyök mind az ideiglenes szálláson élnek.

"Most hozott a polgármester egy rezsót" - mutat a földszinti konyha felé, ahol felesége éppen mos. Az egyik folyosóról nyíló szobában a fekete zsákokba pakolt ruháikat tárolják, de ott van bedobozolva a tévéjük és egy porszívó is. "Amit tudtunk, elhoztunk, a bútorokat, meg a többi dolgot felpakoltuk a padlásra" - mesélte.

Két szobát kaptak: az egyikben a gyerekek éppen egy hatalmas monitoron játszottak, "nagyon hiányzik nekik az internet" - bökött feléjük szelíd tekintettel a férfi. Az egyik szobában két heverőt toltak össze alvóhelynek, de a másik szobában sincs sokkal több minden: egy kihúzható kanapé, DVD-filmek és könyvek a fal mellé állítva.

Olyan szép volt a kukoricám

A jelenleg munkanélküli férfi és családja nem először kényszerül ki házából a Duna miatt. Szerinte tényleg "nagyon durva", ami most jön, nem tartja szenzációhajhásznak azokat a szalagcímeket, amik az évszázad árvízének hívják a mostanit. Éppen azért, mert szinte már megszokta, hogy ha jön a Duna, mennie kell, most sem várta meg, amíg a hatóságok felszólítják rá, hogy hagyja el otthonát.

További képekért kattintson! Fotó: Szabó Balázs - Origo

"Én már mikor megláttam az első híreket a híradóban, hogy árvíz jön, elkezdtem pakolni. Aztán jött a polgármester, és mondta, hogy mennünk kéne. Két-három napunk volt, hogy összeszedjük, amiket az átmeneti szállásra hozunk, a bútorokat, meg az értékesebb dolgokat pedig felvittük a padlásra" - mondta.

Azt még nem tudja, hogy mikor mehetnek vissza, egy-másfél hónapot tippel, szerinte másfél méteres víz lesz a házban, mire levonul a Duna. "Olyan szép volt a kukoricám, az eper is éppen most kezdett volna nőni, hát most azt is elviszi a víz. Még jó, hogy csirkéket végül nem vettem, pedig akartam volna" - mondta szinte nevetve. Értetlenkedésünkre, hogy hogyan képes ilyen higgadtan viselni, hogy három gyerekével átmeneti szálláson kell élnie ki, tudja meddig, azt felelte: ha rossz kedve lenne, vagy ha sírna, azzal sem oldana meg semmit. "Holnap meg elindulok homokzsákot pakolni. Nekem is segítettek, én is segítek".

Elalszol, ha beleszippantasz kettőt

Karcsi bácsi és Lenke néni már nyugdíjasok, az átmeneti szállás második emeleti ablakából épp rálátni a házukra, amit kedden hagytak el. Saját étkezőasztalukat, székeiket és két piros heverőjüket hozták el. Annak ellenére, hogy alig két napja költöztek be, már otthonosan fest a szoba-konyha, amiben a következő heteket töltik.

Az asztalon terítő, szív alakú keretben családi képek, az ablakon egy dísz, a szobában vállfákon lógtak az ingek, frissen mosott ruhák száradtak. A férfinek a tévé hiányzik nagyon, "én elvagyok, mert én otthon is inkább olvasok" - mesélte Lenke. Gyanúsításunkat, miszerint sorozatokat nézne, ha lenne tévéje, Karcsi kikérte magának: Forma-1-et néz és meccseket, "most hétvégén is lesz futam, nem tudom, mi lesz velem".

További képekért kattintson! Fotó: Szabó Balázs - Origo

Ők sem először laknak ebben az épületben a Duna miatt: a 2002-es nagy árvízkor is ide költöztette őket az önkormányzat, akkor hosszú hónapokig nem tudtak hazamenni. "Az unokám nagyon élvezte, amikor jött meglátogatni: fel-le rohangált a lépcsőn, alig akart visszamenni az anyjáékhoz" - mesélte a nő.

XIII. kerületi, Kádár utcai, második emeleti lakásukat adták el, hogy Szobra költözhessenek. "Ha tudtam volna, hogy a Duna miatt ez lesz, biztos, hogy nem jövök ide" - mondta a férfi, aki szerint semmi baj nem lenne, ha lenne nyúlgát, vagy mobilgát. "Olyan friss itt a levegő a pesti után, hogy már attól elalszik az ember, ha beleszippant kettőt". Lenke megjátszott haraggal mutogatott férjére: "ő tehet erről az egészről, én maradtam volna Pesten. Ő ráncigált ide" - férje ezt hallva összébb húzta magán szürke kardigánját, és kétszer megvonta a vállát, de leginkább úgy tett, mint aki nem hallja, amit a felesége mond.

További képekért kattintson! Fotó: Szabó Balázs - Origo

Amit tudtak összepakoltak, és lányuk a vejük segítségével elszállította a bútoraikat, hogy legalább azok ne menjenek tönkre. Az önkormányzat napi háromszori meleg ételt is ad az átmeneti szállás mellé, de azért jó, hogy kaptak rezsót, mert a házi koszt azért mégiscsak finomabb - mondta nevetve a férfi.

Legfeljebb húsz kiló

Ahol az árvíz miatt kitelepítésre lesz szükség, ott előveszik az adott területre érvényes havária-tervet. Ezek a katasztrófavédelmi-, kárelhárítási-tervek - amelyekről sok szó esett a vörösiszap-katasztrófa után - tartalmazzák azt is, hogy egy adott településrészről hova irányítják a kitelepített embereket. A befogadóhelyek tehát már megvannak, de az egész évben készenlétben álló listát a konkrét veszélyhelyzet közeledtével aktualizálják, leellenőrzik - mondta az Origónak Hajdu Márton, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője.

A kitelepítésről több úton is tájékoztathatják a lakosságot: egy nagy lakótelepnél szóba jöhet megoldásként, hogy a rendőrség, tűzoltóság végigjárja az utcákat, és hangosbemondón keresztül mondják el a szükséges információkat. Más esetekben minden épületbe bekopognak, tájékoztatják a lakókat arról, hogy kitelepítés lesz, hogy hova mehetnek és mit vihetnek magukkal. Ilyenkor még jelezhetik a kitelepítettek, hogy nem a kijelölt szállásra fognak menni, hanem rokonoknál, ismerősöknél át tudják vészelni azt a néhány napot. A katasztrófavédelem emberei regisztrálják, hogy ki hova megy.

A katasztrófavédelem honlapján olvasható tájékoztatásban tanácsokat is adnak a kitelepítetteknek: figyeljék a tájékoztatásokat, csak szükséges esetben telefonáljanak, mielőtt elhagyják a lakást, csukják be jól az ablakokat, zárják el a gázt, a vizet és áramtalanítsanak. A kijelölt helyre célszerű csoportosan, gyalog menni, arra kérik az embereket, hogy segítsenek egymásnak, és ne hallgassanak a rémhírekre.

A kilakoltatottak legfeljebb húsz kilót vihetnek magukkal, ez körülbelül egy hátizsáknyi holmi - mondta Hajdu Márton. A katasztrófavédők azt szokták tanácsolni, hogy a kitelepítettek a legfontosabb irataikat, a telefonjukat és a telefontöltőjüket - hogy a kapcsolatot tudják tartani velük -, tisztálkodószereket és néhány napra a legszükségesebb ruhát vigyenek magukkal.

A hátramaradó értékekre, házakra és lakásokra a rendőrség és a polgárőrség vigyáz a kitelepítés ideje alatt. "Mi is félünk picit attól, hogy nehogy rablók menjenek az üresen álló házba" - mondta Lenke, de Szob nem tartozik a bűnügyileg fertőzött települések közé. Imre például nyitott ajtónál szokott aludni, nem fél semmitől. Az igaz, hogy egyszer ellopták pár csirkéjét, de azt mondta: "tudom, ki vitte el, és szerintem éhesebb volt, mint mi. Most ilyenkor mit tegyen az ember".