A suliban a szünet a legjobb

nyári szünet, vakáció, szünidő, kosárlabdázó fiatalok
Vágólapra másolva!
Nyár egyenlő foci, vágyódás a szülőktől külön töltött kalandokra, és persze a fehér fal bámulása, amikor az iskolás nem tudja, hogy mit kezdjen a nyakába szakadt szabadsággal.
Vágólapra másolva!

Vannak örökérvényű dolgok, ilyen például, hogy az iskolások örülnek, amikor jön a nyári szünet. Az évzáró ünnepségeket pedig ki nem álhatják, teljes joggal, hogy is lehetne szeretni az iskola udvarán álldogálást, vagy tornateremben ülést, miközben agyzsibbasztó beszédeket kell hallgatni. Ráadásul pénteken - amikor országszerte az évzárókat tartották - az időjárás sem volt kegyes a diákokhoz, Budapesten legalábbis meg lehetett gyulladni a betonon, és a felmentő szellők is elmaradoztak.

A várost viszont ellepték a fehér blúzok és fekete szoknyák, az ünneplő cipők és a nadrágból kitűrt fehér ingek. Bár van, ahol csak szombaton lesz az évzáró. Természetesen örül, aki már túl van rajta, "első dolgom lesz levenni ezt a kényelmetlen szoknyát, aztán felmegyünk a Normafára, mert itt nagyon meleg van" - vázolta terveit az ELTE gyakorlójába járó tizenötéves Kriszti, aki szerint "ez egy nagyon hosszú év volt".

Kezdődhet a lazítás! Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Kriszti a tizenegyhetes nyári szünettel kapcsolatban bizonytalan, "kevés konkrét terv van, az biztos, hogy szüleimmel megyünk valahova nyaralni, de egyébként nem tudom még, hogy mit fogok csinálni. Azon kívül, hogy sokat pihenek, de azért nemcsak a falat akarom bámulni, mint két éve" - teszi hozzá nevetve. "A végén már alig bírtam ülni a padban, nagyon rossz volt bemenni az iskolába, amikor már ilyen meleg volt, mint most" - mondta a lány, akinek az az álma, hogy barátnőivel is elmehessenek egy hétre a szülők nélkül. "Volt már erről szó otthon, de egyelőre nem nagyon akarnak minket elengedni sajnos" - mondta.

Lógás a haverokkal

Nyár egyenlő foci, így lehetne összefoglalni annak a két Diana utcai iskolás fiúnak a szünidőről szóló elképzelését, akik az évzáró után mentek haza a Délinél. A srácok a régi nagy igazságnak megfelelően úgy tartották, hogy a nyári szünetben az a legjobb, hogy nem kell iskolába menni, az iskolában pedig az, ha végre nem kell ott lenni.

Fotó: Hirling Bálint - Origo

"A szünetben azt fogom csinálni, amit akarok" - mondta határozottan egy idősebb iskolatársuk, aki rögtön megragadta az alkalmat arra, hogy kifejtse, szerinte túl hosszú a tanítási szezon: tizenegy hét szünet kevés ahhoz, hogy mindennel foglalkozhasson, főleg, hogy a jövő évi érettségi és felvételi miatt nyáron is kell majd tanulnia kicsit. "Én mondjuk nem annyira szeretném, de anyukám jelezte, hogy örülne, ha a tanulást is betervezném a nyárba" - mondta savanyú ábrázattal Péter. Amikor viszont szóba került, hogy egyébként sokat tud lógni a haverokkal, ismét jó kedve lett.

Sok lubickolás

Az elsős Kiss Károly még rendkívül kiváltságos helyzetben van, nem kell készülnie az érettségire, mert közel tíz év választja el attól. Karcsi az anyukája kezét fogva ment haza a Boráros téren, első befejezett iskolaévét egy nyalókával ünnepelve. A fiú nem akarta részletesen kiteregetni a nyári terveit, annyit viszont elárult, hogy sokat fog játszani. Anyukája szerint tavaly alig lehetett hazarángatni a Dagály strandról, úgyhogy biztos most is lubickolásban gazdag napok várnak Karcsira.

Fotó: Tuba Zoltán - Origo


A 23-as busz megállója előtt a téren egy fiú ült a lépcsőn, barátnője legyezgette a bizonyítvánnyal. "Kicsit megszédültem, a reggeli óta nem ettem, és egy órát álltunk a tűző napon" - panaszolta falfehér arccal Kristóf, akit a segítőkész Tündével az egyik IX. kerületi középiskolába jár. Tünde hozott a fiúnak egy jéghideg kólát, amitől visszatért belé az élet, két perccel később pedig felszálltak a buszra, és - ahogy fogalmaztak - "fejest ugrottak a nyárba".