Apró vasketrecben sínylődtek a szíriai magyar túszok

Csodával határos módon élték túl több mint egyéves szíriai fogságukat azok a magyar túszok, akiket a múlt héten szabadított ki a TEK Szíriában. A magyar mérnök és villanyszerelő hónapokig sínylődött egy apró vasketrecben, és a TEK szerint mentálisan annyira lerobbantak, hogy szakpszichológiai ellátásra lesz szükségük. A magyar terrorelhárítók végül váltságdíj fizetése nélkül kapták meg a túszokat, de azt nem árulták el, hogy mit nyertek az ügyből az emberrablók, illetve hogy mennyibe került Magyarországnak a 14 hónapos túszmentő akció.

Egy éven át kézről kézre adták a különböző szíriai fegyveres csoportok között azokat a tavaly áprilisban elrabolt magyar túszokat, akiknek a szabadon bocsátását múlt héten sikerült elérnie a Terrorelhárítási Központnak (TEK). A szervezet hétfőn, nemzetközi sajtótájékoztatón számolt be a 14 hónapos túsztárgyalás részleteiről, kiderült, hogy a gyakran embertelen körülmények között fogva tartott magyarokról már majdnem letettek, mert olyan helyeken tartották őket, ahol gyakorlatilag nulla volt az esélyük a túlélésre.

Voltak olyan időszakok is, amikor a TEK munkatársainak szinte semmi információjuk nem volt a túszokról, sőt, úgy értesültek, hogy a térségben magyarokat öltek meg. A TEK szerint azonban a rémhírek nem igazolódtak be, tárgyalási stratégiájuk pedig sikeresnek bizonyult, és végül váltságdíj fizetése nélkül sikerült elérniük a túszok szabadon bocsátását.

Rosszkor rossz helyen

Hajdu János, a TEK főigazgatója azt mondta, hogy a magyarokat egy fémekre, kábelekre, autókra vadászó fegyveres banda rabolta el, amely azt a telephelyet akarta kifosztani, ahol a magyarok dolgoztak. A hétfői sajtótájékoztatón bemutatták a helyszín térfigyelő kamerájának felvételét is, amelyen jól látszottak az arcukat fehér kendővel takaró, géppisztolyokkal felszerelt támadók. A rablók ellenállás nélkül hatoltak be a kapun furgonjaikkal, hiszen a magyarok szálláshelyét senki nem védte. A TEK szerint a túszok rosszkor voltak rossz helyen, mert a kábelek után kutató rablók nem értük jöttek, de véletlenül rájuk bukkantak a konténerszállásukon.

Hajdu János, a TEK főigazgatója és Bodnár Zsolt, a Terrorelhárítási Központ főigazgató-helyettese sajtótájékoztatót tart a Szíriában elrabolt két magyar kiszabadításáról Forrás: MTI/Kovács Tamás

Mivel az európai túszoknak nagy értékük van a különböző fegyveres csoportok által uralt Szíriában, a TEK vezetői szerint a támadók jobbnak látták magukkal vinni őket. Hajdu ugyanakkor megjegyezte: neki van egy megérzése, miszerint a támadók már előre tudhattak a magyarokról, hiszen a támadás során egyikük megkérdezte: "Hol vannak az idegenek?"

Épp hazatérőben voltak

A kiszabadult túszokat a TEK nem mutatta be a sajtónak: a sajtótájékoztatón nem jelentek meg, és a róluk bemutatott fényképeken is kitakarták az arcukat. Hajdu János az Origónak azt mondta, hogy a túszok kérték ezt, mert nem akartak nyilvánosság elé állni. Így csupán annyit árultak el róluk, hogy egy magyar olajipari társaság alkalmazásában dolgoztak a kelet-szíriai telephelyen, egyikük mérnök, a másik villanyszerelő. Hajdu az Origónak azt mondta, hogy az egyik túsz 13 éve dolgozott Szíriában, és már éppen készülődött a végleges hazatérésre: kollégájával már lezárták a munkafolyamatokat, hozták ki az eszközeiket, szerelték le a telephelyet, amikor a támadás történt.

A 14 hónapos raboskodás a TEK szerint nagyon megviselte a magyarokat. Hajdu János szerint nem túl jó fizikai és mentális állapotban kerültek haza, és főleg pszichésen viselték meg őket az események. A beszámolóik szerint többször is megverték őket a fogvatartóik, és a fogva tartásuk körülményei is nagyon rosszak voltak. Hajdu azt mondta, hogy a TEK a jövőben is segíteni kívánja őket, első körben felajánlották nekik a központ szakpszichológusainak szolgálatait, de későbbi támogatni fogják kórházi szakpszichológiai kezelésüket is, ez a TEK főigazgatója szerint "indokolt lenne".

Apró vasketrec egy szigeten

A foglyok szenvedéseit a TEK vezetői nem akarták túlságosan részletezni, de Hajdu János azért felvillantott néhány horrorisztikus részletet. Azt mondta, hogy tavaly június elejétől egészen január végéig egy folyami szigeten tartották a foglyokat, egy földbe vájt, 3-szor 9 méteres lyukban. A gödörben egy apró, 1-szer 2 méteres vasketrec állt, a két túsz ebben a ketrecben töltötte napjait, kezén és lábán is megbilincselve. "El lehet képzelni, hogy egy ilyen helyen a helyszűke és az egészségügyi feltételek hiánya miatt milyen körülmények alakultak ki" - mondta Hajdu.

A szíriai telephely kamerája által rögzített kép a behatoló emberrablókról Forrás: MTI/Kovács Tamás

A TEK-főigazgató szerint a vasketrecet végül akkor kellett elhagyniuk a túszoknak, amikor a folyó megáradt, és elnyelte a szigetet. Ekkor egy éjszakát egy fa tetején töltöttek, míg az őreik alattuk, egy csónakban éjszakáztak. Bár ezen a helyen töltötték a legtöbb időt, a TEK szerint összesen 12-szer változtattak helyet, ahogy különböző csoportok átadták őket egymásnak.

Húszmillió dolláros váltságdíj

A TEK szerint a túszejtők motivációja egyértelműen a pénzszerzés volt: a terrorelhárítók meglepetésére már két nappal a támadás után jelentkeztek a túszok rokonaiért, és tízmillió euró váltságdíjat követeltek. Innentől kezdve a magyar hatóságok folyamatosan kapcsolatban voltak a túszejtőkkel, és néhány mélypontot eltekintve folyamatosan tárgyaltak. A váltságdíj a túsztárgyalások elején felment húszmillió dollárra is, de ezután folyamatosan sikerült lejjebb nyomni: júniusban már csak 3 millió dollárt követeltek az emberrablók.

A TEK munkatársai az emberrablás után szinte azonnal kiutaztak Szíriába, hogy a helyszínen tárgyaljanak a magyarok elengedéséről. Az terv nem fegyveres túszszabadítás volt, a TEK munkatársai nem is vittek magukkal fegyvereket - mondta újságírói kérdésre Hajdu. Azt ugyanakkor hozzátette, hogy a tárgyalások bizonyos szakaszaiban kapcsolatban voltak olyan "társszervezetekkel", akik akár fegyveres szabadító akciót is képesek lettek volna végrehajtani. A TEK mégis tárgyalással, alkudozással akarta rávenni a túszejtőket a foglyok elengedésére.

Érdekazonosságon lavíroztak

A magyar tárgyalási stratégia célja az volt, hogy a túszokat olyan helyre tereljék, ahol a külföldieknek nagyobb rálátásuk, befolyásuk van az emberrablókra - mondta Hajdu. A gyakorlatban szerinte ez úgy nézett ki, hogy a rendkívül sokféle szíriai lázadó fegyveres csapat gyakran adta, csereberélte egymás között a túszokat: volt, amikor logisztikai okokból adták át egymásnak a magyarokat, volt, amikor az egyik milícia ezzel akart jó pontot szerezni magának egy másiknál. A TEK pedig úgy próbálta befolyásolni a túszok mozgatását, hogy minél barátságosabb fegyveresekhez kerüljenek a túszok.

A TEK vezetői részletet mutatnak az emberrablók által készített egyik videóból, amely bizonyította, hogy a magyar túszok még életben voltak Forrás: MTI/Kovács Tamás

"Tárgyaltunk a kormányerőkkel, tárgyaltunk az ellenzékkel, mindenkivel, akivel csak lehetett" - mondta Hajdu János, hozzátéve, hogy a térségben működő török társszervek is nagyon sokat segítettek nekik. De hogy pontosan hogyan volt ráhatásuk a csereberékre és a túszok mozgására, azt a TEK vezetői nem részletezték túl aprólékosan. Bodnár Zsolt, a szervezet főigazgató-helyettese az Origo kérdésére annyit mondott, hogy mostanában minden Szíriában harcoló fegyveres csoport igyekszik magának pozíciót nyerni, vannak gazdasági és politikai céljaik, ígéreteket tesznek egymásnak, és helyezkednek a háború utáni világot várva. "Ez volt az a rés, ami lehetőséget adott nekünk a különböző szervezetek közötti lavírozásra. A különböző érdekazonosságokat használtuk ki" - mondta. Hajdu János ugyanakkor egy másik újságírói kérdésre határozottan tagadta, hogy Magyarország bármilyen konkrét politikai ígéretet tett volna, vagy másfajta segítséget ígért volna a vele együttműködő fegyveres csoportoknak.

Jó idők, rossz idők

A több mint egy évig tartó akció során hullámoztak a reményteli és a reménytelen szakaszok, főleg amiatt, hogy tavaly nyáron a szíriai harcok egyre intenzívebbé váltak. Nyár végén, majd az idén januárban is volt egy olyan, hosszabb szakasz, amikor a TEK-nek semmiféle információja nem volt arról, hogy a túszok élnek-e még. Sőt, januárban a környéken folyó hadjáratok, heves bombázások miatt egy ideig azt gondolták, hogy a túszokat fogva tartó csoport megsemmisült egy csapásban.

A tárgyalások azonban mindannyiszor megújultak, miután háromszor is kaptak egy-egy videót, egyszer pedig képeket a túszokról, a fegyveresek ezekkel bizonyították, hogy a magyarok élnek, és a fogságukban vannak. Januárban a török szolgálatok segítségével megkezdődött a finálé, amikor már a túszok hazajuttatására készültek. Bodnár Zsolt az Origónak azt mondta, hogy sikerült a túszokat egy olyan felkelőszervezet kezére juttatni, amely elítéli a bűncselekményekből élő milíciákat, és nem ért egyet az emberrablás eszközeivel sem. "Az adott szervezet felismerte, hogy nincs szüksége a magyarokra" - mondta Bodnár. Szerinte a túszokat őrző utolsó csoport arra jutott, hogy a magyaroktól remélt esetleges váltságdíjat amúgy sem tudnák a szíriai hadműveleteikre fordítani, ezért végül önként, ingyen elengedték a magyarokat. Arról egyik TEK-vezető sem beszélt, hogy a túszt elengedő csoportnak végül mi volt az üzlet a dologban, miért érte meg nekik átadni a magyarokat.

Nem árulják el, mennyibe került

A TEK a 14 hónapos akció alatt, amikor csak lehetett, kint tartózkodott Szíriában, de Hajdu János főigazgató szerint nem volt folyamatos a jelenlétük, néha hazatértek. Visszavonulót néha azért fújtak, mert épp semmilyen információjuk nem volt a túszokról, nem volt értelme kint maradni, és "költségcsökkentési okokból" hazarendelték a munkatársakat. Máskor biztonsági kockázatok miatt kellett hazahozni az embereket, ha annyira eldurvult a helyzet. "Egy ilyen oda-vissza mozgást kell elképzelni" - magyarázta az Origónak Hajdu János.

Azt azonban a TEK vezetői nem voltak hajlandóak megválaszolni, hogy összesen hány embert és hányszor küldtek ki Szíriába, illetve hogy mennyibe került a több mint egy évig tartó túszszabadító akció. "Mindig annyi embert küldtünk, amennyire szükség volt" - válaszolta Hajdu. Az akció anyagi vonzatairól pedig azt mondta, hogy amikor emberéletet kell menteni, nem nézi a költségeket, nem húz meg semmilyen határt, amely fölött leállítaná az akciót. "Nem tudom megmondani, és vélhetően nem is fogok vele foglalkozni" - válaszolta az Origo költségeket firtató kérdésére. "Az a baj, hogy ha ezt a műveletet nekem le kellene kockáznom forint-fillérre, akkor az összes többi műveletet is. Van egy költségvetésünk, az hogy én most minden művelet után leüljek számolgatni, ilyen [kötelezettségem] nincs" - mondta Hajdu.