Gőgös bácsi, a kocsmáros lett Szent István

2013.09.21. 13:56

Itt rúgott be Csokonai Vitéz Mihály. Az oroszok az egész szőlőhegyet elhordták, hogy legyen rendes út a tankoknak. A házakat pedig egyszerűen felemelték, és odébb rakták, amikor utcákat kellett építeni. Csököly múltja kalandos, a jelene kevésbé dicső. Aki elment innen, hátra sem nézett, pedig a falu epre közismert, az utolsó nagy helyi hagyományőrzők egyikére pedig egy harci kutya vigyáz. Mi hír Magyarország elfeledett településein? Csökölyben jártunk.

„Két éve lehetett, vagy három? Az egész faluban egy fél éjszakára elment az áram. Szidtuk az áramszolgáltatót. Aztán reggel kiderült, hogy csak a Jakabéknál volt májusfaállítás” - meséli Ica néni, a csökölyi civil egyesület által is használt házban, amely régen a gyógyszertár volt.

Hárman vártak minket ott, mindannyian elmúltak ötvenévesek és egész életükben Csökölyben éltek, találni sem lehetne náluk csökölyibb embert. Egyikük Jakab Zoltán, mezőgazdász, az ő lányának állította egy szomszéd településről jött fiú a májusfát, ami azon az éjszakán összekuszálta a vezetékeket, áram nélkül hagyva a falut. Kis-György János korábban tanár volt az iskolában, a magánéletéről csak keveset beszél, de Csököly történelme a kisujjában van. Vízgázló Lajosné, Ica néni a helyi óvoda vezetője, és az ő apja, Kovács Ferenc írta a Csökölyről szóló könyvet.

Ica néni a gyerekekkel a csökölyi óvodában (a képre kattintva galéria nyílik)Fotó: Hajdú D. András - Origo

Kaposvártól nagyjából 30 kilométerre nyugatra járunk, a Balaton déli partja egy óra kocsival. A falu a hivatalos történetírás szerint már az 1300-as években is létezett, de több emlék is utal arra, hogy már a honfoglalás idején is volt itt élet. Ma kevesebben élnek itt - nagyjából csak 1100-an -, mint a 16. században. A népszámlálás adatai szerint a falu harmada vallja magát cigánynak.

Ne legyél paraszt, mint én!

„Gyerekként burokban éltünk itt” - mondja Zoli, hármuk közül ő beszél a legkönnyebben magáról. „Jó volt a közösség, sok volt a kalákázás, közösen ettünk, közösen éltünk. Amikor Kaposváron, a középiskolában a 27 fős osztályomat megkérdezték, hogy ki szereti a faluját, csak én tettem föl a kezem. De a rendszerváltás itt is új világot hozott.”

Csököly addig, ha nem is a piacgazdaság mai szabályai szerint, de önellátó volt. A téesz megszűnése után nem kellett a traktoros, nem kellett az állattenyésztő, ma pedig az itt élő családok 60 százaléka szorul lakhatási támogatásra, a gyerekek 75 százaléka pedig valamilyen segélyt kap. Aki csökölyi, általában máshol dolgozik, vagy hivatalosan nem is dolgozik sehol. A faluban óvónőre, tanárra és legfeljebb még két-három szakemberre van szükség, a többieknek máshol kell megélhetés után nézniük.

Kevés a munka a környéken, de van, akit ez nem zavar (a képre kattintva galéria nyílik)Fotó: Hajdú D. András - Origo

„A diákok nagy része már fiatalon azt tervezi, hogy elmegy innen, de ez a mi időnkben is így volt. Az általános iskolás osztálytársaink fele már elment 30 éve is. Ma még nagyobb ez az arány, és nem látom, mi tudna ebben változást hozni” - mondja János.

A falunak a mezőgazdaság az esélye, ipar gyakorlatilag nincs a környéken. Ez azonban nehéz kenyér. Az állat minden hajnalban enni kér, az öntözést se lehet szüneteltetni a nyaralás kedvéért. Ha munka van, vasárnap is dolgozni kell. „Egy belga vagy francia gyerek azt hallja otthon az apjától, hogy tanulj, fiam, jobb paraszt legyél, mint én. Nálunk azt mondják, tanulj, fiam, ne legyél paraszt, mint én” - mondja Zoli, a többiek bólogatnak, én pedig biztos vagyok abban, hogy szemernyit sem túloz.

Kaposvártól távol, és mégis oly közel

Nagy az egyetértés abban is, hogy mi a leghíresebb a faluban. Az epret, vagy ahogy ők mondják, a szamócát a 60-as évek óta termesztik a környéken. Szép, fényes, ízes, ami az itteni, egyébként gyenge minőségű földnek köszönhető. „Akárhova mész, az árusok tudják, mi az a csökölyi eper, a környéken több termesztő is használja a csökölyi epret mint márkanevet, pedig nem is itt termel” - mondja Zoli - „a nevet levédeni azonban nem lehet, mert a palánta nem innen származik” - teszik hozzá lemondóan.

A nap süt, a hangulat jó, az eper finom (a képre kattintva galéria nyílik)Fotó: Hajdú D. András - Origo

„Aki pénzt csinált az eperből, már nem él itt” - mondják. Utcák épültek Kaposváron a csökölyi eperből, de a régiek elmentek, vagy egyszerűen meghaltak. A kiköltözőket várták, hogy visszatérjenek, de nem jöttek soha. Akik pedig nem ide valósiak, azoknak nem nagyon van miért Csökölybe költözni: „Aki szeretne egy kiskertet, talál közelebb is falut Kaposvárhoz.”

Az orosz lebontotta a szőlőhegyet

Ica néni három gyereke az ingázást választotta. Egész nap dolgoznak, aztán hazajönnek aludni. Anyjuk szerint ragaszkodnak a falujukhoz, de egyébként is mindig meglesz az a réteg, aki maradni akar majd. Csököly, talán a nehéz jelen miatt, hatványozottan büszke a múltjára. Csokonai Vitéz Mihály egy ideig itt élt a faluban, itt írta a Dorottya, avagy a dámák diadala a fársángon nagy részét, és innen származik Tokió és Róma olimpikonja, Balajcza Tibor távgyalogló, akinek rokona a ma Újpesten védő Balajcza Szabolcs focikapus.

Zoli a templom orgonáján játszik (a képre kattintva galéria nyílik)Fotó: Hajdú D. András - Origo

A második világháború végén itt húzódott a front. „Repkedtek a gránátok, még tavaly is találtunk egyet. A katolikus templom falában pedig a mai napig be van falazva egy akna, amit jobbnak láttak nem piszkálni” - meséli János. Az oroszok a háború hevében egyszer lebontották a borospincékkel teli szőlőhegyet, hogy a földből egyenletes utat építhessenek az orosz seregnek.

Amikor kellett, arrébb tolták a házakat

A cigarettaszünet után sétálni indulunk a faluban, még ragyogóan süt a nap. „Régen az emberek kint ültek az utcán, rengeteg ló volt, rendezett volt a falu. Mára ez kicsit megkopott” - mondja Zoli. Mi sétálunk, ő pedig a biciklijén ülve kerekezik mellettünk, ha szembejön valaki, hangosan köszönünk egymásnak. A főtéren egy helyen megtalálható minden: nemzeti dohánybolt, élelmiszerüzlet, a református templomot 120 éves tölgyek veszik kerül, de a nagy közös parkból kanyarít le magának területet az iskola, az óvoda és a katolikus templom is.

1848-ig nem voltak utcák Csökölyben, talpas házakra épült halmazfalu volt, csak a szabadságharc után alakult ki az utcák máig megmaradt elrendezése. A nem jó helyen lévő házak alá akkor farönköket dugtak, majd arrébb tolták őket, így kerültek a telkek a mai helyükre. Ma már nincsenek talpas házak Csökölyben, de maradt belőlük mutatóba a szennai és a szentendrei skanzenben.

Sosem feledik a volt kocsmárost  (a képre kattintva galéria nyílik)Fotó: Hajdú D. András - Origo

Balról megkerüljük a parkot, majd egy árkon átívelő kis fahídon át a Petőfi Sándor utcából a katolikus templomhoz jutunk. Ha azt mondták volna, hogy a templom renoválás miatt zárva, nem lepődtem volna meg. De Zolinál ott a kulcs, és nyitja a rácsot, János pedig mesél: „Az ötvenes években festették az új freskókat, a művész állítólag csökölyi emberekről mintázta a szenteket. Abban nem vagyok biztos, hogy ez minden esetben igaz, de Szent István biztos, hogy Gőgös bácsi, a volt kocsmáros.” Nevetünk, a háttérben Zoli egy dalt játszik az orgonán.

Bözsi néni helyett eső

A templomkertben valaha temető volt, mondja János, és innen nem messze van az a rész, ahol egyszer a legenda szerint Csokonai Vitéz Mihály nagyon berúgott, amiről utána Petőfi Sándor is megemlékezett. Később Jánosról kiderül, hogy ő maga is művész. A református templom előtti téren, az első és második világháború áldozatainak állított emlékműtől nem messze áll az 1848-as szabadságharcnak emléket állító kopjafa, amit ő faragott.

Még ma is akad pár ló a faluban (a képre kattintva galéria nyílik)Fotó: Hajdú D. András - Origo

A temető és környéke másról is nevezetes. A második világháború végéig élt a faluban a hagyomány, hogy a nők fehérben temetik szeretteiket. Ma már Csökölyben is a fekete a gyász színe, kevés emlék maradt fent, de páran még tudják, mi az a fehér gyász, ezért János elvisz minket Bözsi nénihez. Beülünk az autóba, amikor rázendít az eső. Lehet, hogy ezért, lehet, másért, de az idős asszony nem felel a csöngetésre. János kinyitja a kaput, de egy staffordshire terrier nem enged be minket az udvarba, kiabálunk, de nincs válasz. Várunk pár percet az esőben, aztán a villámlás elől menekülve visszamegyünk Zoli házához. Útközben elmegy mellettünk egy lovas kocsi, aznap már a harmadik.

Szilárdan állni a viharban

Zolinak négy gyereke van, a felesége, Gabi a csökölyi óvodában dolgozik, akárcsak Icu. A legidősebb fiuk szintén Zoltán, orvosnak tanul, ötödéves Pécsett. A második gyerek Csongor, a Kaposvári Egyetemre jár agrárszakra, hamarosan államvizsgázik. A két legkisebb egy kétpetéjű ikerpár, Marcell és Gabriella, mindketten középiskolába járnak. Apjuk szerint valószínűleg csak Csongor marad Csökölyben.

Gyerekek fociznak a csökölyi iskola udvarán (a képre kattintva galéria nyílik)Fotó: Hajdú D. András - Origo

„Zolinál nem lehet tudni, mi lesz, hogy alakul a párkapcsolata, vagy mi lesz az iskolával, hol kap munkát, de valószínűleg nem itt fog élni. Csongor nagy Csököly-párti, ő itt képzeli el a jövőjét. A kicsik közül Marci szíve szerint egy tengerjáró hajón lenne szakács, míg Gabit a kommunikáció érdekli, szépen szaval, de ők még fiatalok, meglátjuk, mi lesz.” Zoli az utolsó választásokon indult a polgármesteri címért, de végül néhány szavazattal kikapott. Arra a kérdésre, hogy mi segíthetne igazán a falun, csak megvonja a vállát, aztán megállapodunk abban, hogy ha jönni akar egy gyár, jöjjön, mert itt olcsón kaphat földet, munkások pedig lennének a faluból.

Merre tovább, Csököly?

Mielőtt visszamennénk Pestre, megállunk a Csökölytől pár kilométerre lévő Jákóban. Itt tölti szakmai gyakorlatát Csongor, Zoli második fia. Ha minden kisközösség annyit ér, amennyit a fiataljai, akkor őt látnunk kell. Az út mellett vár minket, szerencsés pillanatban érkezünk, mert az eső miatt leállt a munka. Bevisz minket a gazdaságba, közben a terveiről mesél. Az iskola után vállalkozásba kezdene, „állattartás és növénytermesztés vegyesen”, ehhez számít uniós és állami segítségre is. Többen vannak a faluban fiatalok, akik szívesen dolgoznának vele. „Hiszem, hogy lehet jobbá tenni Csökölyt, hogy itt is meg lehet találni az embernek a számítását” - mondja, miközben mokány felépítése mutatja, hogy az erején nem fog múlni.

„Apánk mindannyiunknak megmutatta, mivel foglalkozik, de csak engem fogott meg ennek a hangulata.” Csongor benne van a helyi focicsapatban is, csatárt játszik. Csökölynek csak felnőttcsapata van, az idén elég fiatal jelentkezett ifistának is, de nem volt rá pénz, így utánpótlás híján mindegy, mit játszanak, nem juthatnak magasabb osztályba. Ennek ellenére kedden, pénteken edzés, vasárnap pedig meccs, így Csongor minden szabadidejét Csökölyben tölti.

„És ez így is fog maradni. Tenni akarok ezért a helyért, hogy ne kelljen azon gondolkodni, hol fogadnának be minket. Lehet, hogy a testvéreim közül csak én fogok letelepedni itt, de nyugodtan megkérdezhetitek őket, azt fogják mondani, szeretik Csökölyt. És nem csak ők.”

Kismagyarország
Az Origo Kismagyarország sorozatában olyan településekre látogatunk el, amelyek szinte sose kerülnek be a hírekbe, mert helyzetükből, méretükből vagy jellegükből adódóan nem történik itt éppen semmi országos jelentőségű esemény. Ezeknek a településeknek a nevét az ország legfeljebb akkor ismeri meg, ha valami horrorisztikus bűncselekmény vagy égbe kiáltó botrány történik. Véletlenszerűen kiválasztott településeken keressük azokat a helyi történeteket, arcokat, személyes sorsokat, amelyek akkor is izgalmasak, ha nincs éppen sikkasztás vagy pedofilbotrány a faluban. Néhány jó sztori, érdekes, vagy nap mint nap becslettel küzdő ember minden településen van, mi pedig bemutatjuk őket.

 A képre kattintva a sorozat korábbi részeit olvashatja.