A magyar fiatalok befordultak és lapítanak

2013.09.18. 16:06

Új csendes generációnak nevezték el a most 15-29 éves fiatalokat a nagyszabású Ifjúság 2012 kutatás készítői. A szüleik értékrendjét nem kérdőjelezik meg, a lázadás távol áll tőlük. A legszívesebben otthon ülnek, passzívan kivonják magukat a körülöttük zajló ügyekből. Kiábrándultak, és nagyjából fogalmuk sincs, mit hoz a jövő.

A mai fiatalok érzékelik a saját generációjuk problémáit, de nem tesznek semmit a változásért, egyre nő bennük a kilátástalanság érzése - így foglalta össze a Kutatópont által szervezett Magyar Ifjúság 2012 szerkesztője, Székely Levente, hogy milyenek is ma a 15-29 éves fiatalok. A róluk szóló tanulmánykötetet (innen le is lehet tölteni) szerdán mutatták be, az alapját képező felmérés a legnagyobb szabású és a legtöbb témát érintő vizsgálat a magyar fiatalokról, ráadásul nem csak pillanatképet ad: ugyanezt a vizsgálatot ugyanis elvégezték már 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban is, vagyis a fiatalok életében és gondolkodásában bekövetkező változásokat is mérni lehet most már (például azt, hogy a mai fiatalok sokkal szebbnek tartják magukat, mint korábban).

Az eredmények alapján "új csendes generációnak" nevezték el a mostani 15-29 éveseket. Azt sokan tudják, hogy a világháború utáni generációkat Ratkó-gyerekeknek vagy baby boomereknek, az őket követőket X, Y majd Z generációnak szokás nevezni, de a szociológusok a két világháború között születetteknek is adtak egy összefoglaló nevet: ők a csendes generáció. Ezt a generációt stabil értékítélet, tradicionális gondolkodás, a kemény munkába vetett hit jellemezte. A világrendet, általában a világot nem igazán akarták megváltoztatni, inkább elfogadták olyannak, amilyen.

Székely Levente szerint leginkább rájuk hasonlítanak a mai fiatalok: simulékonyan alkalmazkodnak a fennálló rendszerhez (a jó állampolgárt például dolgozó, adót fizető emberként képzelik el), különösebb kritika nélkül elfogadják a szüleik értékrendjét: 46 százalékuk megfelelőnek tartja a szülei életeszményét, és csak tíz százalékuk utasítja el, vagyis a lázadás nem jellemző rájuk. Igaz, az adatokból kiderül az is, hogy a budapesti fiatalok jóval lázadóbbak (29 százalék fogadja el a szülei értékrendjét), mint a vidéki városokban (47 százalék) vagy falukban (52 százalék) élők.

Magyar Ifjúság 2012 - tanulmánykötet

Forrás: Kutatópont

A fiatalok passzívak, szervezetekbe alig lépnek be, a politika nem nagyon érdekli őket, a véleménynyilvánítástól tartózkodnak. Székely Levente szerint "a politikai értékválasztásukat a semlegességre törekvés és a kimaradás" jellemzi. A közéleti-politikai témákkal kapcsolatos kérdésekre minden korábbinál kevesebben válaszoltak: részben azért, mert nem tudtak válaszolni a kérdésekre, részben azért, mert annyira bizalmatlanok, hogy nem akartak. Kétharmaduk egyszerűen nem válaszolt arra a kérdésre, hogy melyik pártra szavazna, csak 30 százalékuk mondta azt, hogy a következő választáson részt akar venni, és csak 19 százalékuk tekinthető biztos szavazónak. Abban is biztosak a fiatalok, hogy tesznek rájuk a politikusok: 78 százalékuk szerint a politikusokat szinte egyáltalán nem érdekli a fiatalok véleménye.

A fiatalok társadalmi intézményekbe vetett bizalma rendkívül alacsony (ebben különböznek a két világháború között születettektől). Nemcsak a kormányban, az Országgyűlésben és a bankokban nem bíznak, hanem - újdonságként - a köztársasági elnökben és az Alkotmánybíróságban sem, pedig ez utóbbi a legnépszerűbb intézmények között volt a rendszerváltás óta. A fiatalok ma annyira nem hisznek a rendszerben, hogy a demokráciát csak 40 százalékuk tartja a legjobb lehetséges rendszernek, viszont - bár akkor még alig éltek - a többségük nosztalgiával gondol a Kádár-rendszerre (arról, hogy Kádár János és a korszak emléke mennyire beleégett a magyarok agyába, és ez mennyire bénítja meg még ma is őket, itt olvashat). Ezzel szemben a jelen legnagyobb problémájának a bizonytalan jövőt és a munkanélküliséget tartják.

Magyar Ifjúság 2012 - tanulmánykötet

Forrás: Kutatópont

A fiatalok a szabadidejüket is passzívan töltik el, jórészt otthon ülnek, akkor is többnyire valamilyen képernyő - tévé, számítógép - előtt. Alig sportolnak, mert csak a harmaduk válaszolta azt, hogy iskolán kívül legalább hetente egyszer mozog valamit. Otthonról elmozdulni pedig nem akarnak vagy nem tudnak: a 15-29 évesek 71 százaléka lakik még mindig a szüleinél (2008-ban ez az arány még 68 százalék volt, 2004-ben pedig 65).

Elég bizonytalanok, nem igazán tudják, mihez kezdjenek az életükkel: nehezen határozzák el magukat a házasságra, a gyerekvállalásra, de még egy párkapcsolatra is. Kimutathatóan nem csak a házasok (10 százalék), hanem a kapcsolatban élők aránya is csökkent, viszont többen lettek (10 százaléknyira nőttek) azok a fiatalok, akik soha nem akarnak gyereket, és nőtt az egyedül élők aránya is. A 15-29 évesek mindössze 15 százalékának van már gyereke.

Magyar Ifjúság 2012 - tanulmánykötet

Forrás: Kutatópont

A bizonytalanságuk ellenére viszont törekszenek a rendezett életre, többnyire értéknek tartják a családot, a gyerekeket, a hazát. Bár a házasodásra a jelek szerint nehezen szánják el magukat, 63 százalékuk mégis házasként képzeli el a jövőjét.

A jövőt elég pesszimistán látják: a munkában kevés jövőt látnak, holott 40 százalékuk dolgozik. A munkanélküliek aránya magas (25 százalék) a körükben, aktívan viszont csak 14 százalékuk keres munkát. A gazdasági válságnak nagyon is a tudatában vannak, és egyelőre nem látják a végét (utoljára 1994-ben látták a magyar fiatalok ennyire sötétnek a gazdasági helyzetet). "A céltalanság érzése erősödött 2008-hoz képest" - hasonlította össze az előző nagy kutatás adatait a frissekkel Székely Levente.