Miért csinálunk gyerekeket a fiatal felnőttekből?

2013.10.08. 16:00

A személyiségünk fejlődése lelassult, és a gondolkodásunk sem válik felnőtté olyan hamar, mint azt korábban hittük, ezért már nem 18 évesen leszünk felnőttek. A kapuzárási pánik után itt az ideje, hogy megtanuljuk, mit jelent a kapunyitási pánik.

A 25 éves életkort kellene a felnőttkor új határának tekinteni. Ezt vetették fel brit pszichológusok, akik szerint sok fiatal számottevő törődést és támogatást igényel jóval a 18. életévén túl is. Azt tanácsolják a gyerekpszichológusoknak, hogy 25 évesig bővítsék ki az általuk kezelt páciensek korhatárát.

A serdülőkor határának legalábbis tudományos értelemben vett kitolását az agykutatások újabb eredményei mellett társadalmi folyamatok is indokolják. Korábban úgy vélték, hogy az emberi agy fejlődése lezárul a kora tizenéves korig, de az újabb kutatások azt mutatják, hogy ez a folyamat a 20-as évek közepéig, sőt akár a 30-as évek elejéig is tarthat. A serdülőkor során jelentősen változik az, ahogyan az agy - jelen esetben elsősorban a frontális kéreg - feldolgozza az információkat, ahogy tervez, problémákat megold, megért. Miközben valaki felnőtté válik, fokozatosan más gondolkodási stratégiákat alkalmaz.

Forrás: AFP/PhotoAlto/Frédéric Cirou

Ezek az eredmények összecsengenek azzal a tapasztalattal, hogy egyre inkább elhúzódik a serdülőkor. A nyugati társadalmakban végbement egy olyan társadalmi folyamat, amelynek következtében egyre később kezdenek önálló életet a fiatalok, egyre hosszabb ideig maradnak a család kötelékében a szüleikkel - mondja Susánszky Éva szociológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének docense.

Ez Magyarországon is igaz, egy tavalyi felmérés szerint a 19-25 év közöttiek háromnegyede a szüleinél lakik, 82 százalékuk pedig anyagilag is rászorul szülei támogatására.

Az otthoni koszt verhetetlen

"Jól elvagyok, fullosan" - mondta az Origónak egy 25 éves, otthon lakó fővárosi végzős egyetemista, aki a költséghatékonyságot és az otthoni koszt verhetetlenségét nevezte meg a szüleivel való együttélés fő előnyének. Elköltözésen nem is gondolkodik, amíg nem áll munkába, de akkor is csak úgy, hogy barátaival bérelne közös albérletet, a költségek leszorítása érdekében. A serdülőkoron már túl vagyok, de nem érzem magam teljesen felnőttnek, igaz, már közel állok hozzá - mondta.

Hozzá hasonlóan sokaknál a tanulás miatt kezdődik később a felnőtté válás, a családalapítás. A társadalom másik felében pedig a kényszer okozza, hogy sokáig függőségi viszonyban maradnak a fiatalok, mivel nem tudják ellátni magukat, munkát vállalni, családot alapítani. A 15-19 évesek körében a legmagasabb a fiatalkori munkanélküliség - mondta Susánszky Éva.

A szociológus szerint gyakran 27 éves egy fiatal, mire megszerzi a diplomát, és a kamaszkort akár a fiatalok harmincéves koráig is számíthatjuk. Farkas Luca gyerekpszichológus, a Vadaskert Alapítvány munkatársa pedig arról beszélt, hogy már 10-15 éve is írtak pszichológiai kutatások a serdülőkor határának felfelé tolódásáról, és arról, hogy a pszichológiai értelemben vett felnőttkor jóval 18 év után kezdődik csak. "Kezd elcsúszni az önállósodás, később kezdik a felsőoktatást, és nem ritka, hogy valaki 18 éves kora után érettségizik."

A húszas évek a kapunyitási pánikról szólnak

Később megy végbe a szülőkről való leválás, pedig ez a felnőtté válás egyik kulcsfontosságú ismérve - mondta az Origónak a gyerekpszichológus. Ez az egyik a felnőtté válást megelőző serdülőkor három nagy feladata közül: idetartozik még a nemi identitás és egy másik ember, illetve a felnőttszerep mellett való elköteleződés. "Leteszem a voksomat bizonyos dolgok mellé, megpróbálok elköteleződni egy pálya, egy nemi identitás, egy másik ember felé." A felnőtt a munkáját úgy tudja felelősségteljesen végezni, hogy abból megél, képes az önellátásra, és felelősséget vállal azokért, akikért pedig már ő felel - mondta.

A fiatalok azonban egyre lassabban nőnek fel, a késői érést jelzi az is, hogy mikor pánikolnak a felnőtté válástól. A 2013-as Hungarostudyban - a magyar társadalom egészségügyi állapotát vizsgáló felmérésben - volt egy fiatalokról szóló blokk, amelyik a párválasztással, gyerekvállalással, házassággal kapcsolatos attitűdökről szólt. A 18-30 év közötti korosztálynál végig kimutatható, hogy van egyfajta szorongás, félelem a családalapítástól, "egyfajta kapunyitási pánik" - mondta Susánszky Éva. Férfiak esetében ez a családfenntartósággal kapcsolatban jön elő, nőknél inkább a gondoskodással függ össze.

Az okok között több tényező is közrejátszhat, és nem az agy fejlődésének újraértelmezése áll az első sorban.

Ha nem kell felnőni, nem fognak felnőni

"Miért várjuk el azt, hogy valaki felnőttként viselkedjen, amikor gyerekként kezeljük?" - kérdezte Farkas Luca, aki szerint a középiskolai, és sokfelé a felsőfokú oktatás is, gyerekként kezeli a fiatalokat. "Hiába idősebb valaki, ha az életformája ugyanaz, mint gyerekként, akkor nem fog annyira megváltozni a gondolkodása vagy az érzelmi élete. A felnőtté váláshoz ugyanis nemcsak a belső kognitív és testi fejlődés szükséges, hanem a megfelelő környezeti kihívások is" - mondta Farkas Luca.

Ráadásul otthon sem feltétlenül kezelik eléggé felnőttesen őket. Sokfelé megfigyelhető, hogy a szülők sokkal jobban féltik a gyerekeiket, mint az előző generációk. Akkor még az iskolai alsó-felső határától kezdve sok gyerek egyedül mozgott, közlekedett, de manapság sokan a nyolcadikosokat sem engedik el. A pszichológus szerint lehet, hogy van egy csomó olyan veszély, ami nem volt korábban, és arról is szó van, hogy a szülők is óvatosabbak, emellett viszont sokan megengedhetik maguknak, hogy kísérgessék a gyereket.

A felnőtté válást nagyban befolyásolja, hogy "a környezet mit vár el tőlünk, milyen feladatokkal szembesít". Ha nem kényszerülünk arra, hogy bizonyos dolgokhoz felnőjünk, akkor "a kisebb ellenállás felé haladás törvénye alapján" nem is fogunk hamar felnőni - figyelmeztet. Problémát jelenthet ugyanakkor, ha valakit túl korán tekintenek felnőttnek, és - mint például a 12 éves kortól való büntetőjogi felelősség esetében - nem veszik figyelembe a fejlődés-lélektani igazságokat.

"Megyünk vissza egy olyan rendszer felé, amikor még a pszichológia mint tudomány nem létezett. Sokan vélik úgy, hogy ha poroszos rendszerrel mindent megmondunk a gyereknek, és nem hagyjuk kibontakozni, hanem szigorral és fenyegetésekkel próbáljuk befolyásolni, akkor majd megtanulja, hogy mit kell tenni, de a pszichológiai kutatások ennek pont az ellentétét bizonyítják" - mondta Farkas Luca.

Feleljen a testéért

Nagy-Britanniában a serdülőkor - legalábbis pszichológiai szempontból történő - kiterjesztésével azt próbálják elkerülni, hogy a jogilag felnőtté váló fiatalok ne hulljanak ki az egészségügyi és oktatási rendszer résein. Ez Magyarországon is valós veszély, mert hiába tolódik ki a serdülőkor, sok, pszichés problémákkal szakemberre szoruló fiatal nem jut megfelelő ellátáshoz. Az OEP sok kezelést csak 18 éves korig finanszíroz (például ingyenes egyéni pszichoterápia felnőttkorban csak igen korlátozottan elérhető szolgáltatás, míg gyermekkorban a nevelési tanácsadók és sok más intézmény is tud ilyen jellegű segítséget nyújtani). Emellett sokszor tapasztaljuk, hogy egy 21 évesnek (életmódjából, életviteléből és fejlődéséből kifolyóan is) jobb lenne még a gyermek vagy serdülő részen lenni, egy fiatalnak ráadásul a felnőtt pszichiátriai viszonyok idegenek, ijesztőek is lehetnek, ez pedig nem feltétlenül járul hozzá a gyógyulásukhoz.

A gyerekpszichológus szerint persze nem feltétlenül kell ölbe tett kézzel nézni, hogy egyre később nőnek fel a gyerekek, elő is lehet segíteni a felnőtté válást. Ehhez bizonyos dolgokban rájuk kell bízni a felelősséget. Egy felső tagozatos gyerek például már önállóan tanulhat. Ez nem azt jelenti, hogy soha ne kérdezzék ki, de fontos, hogy saját magának legyen fontosabb, hogy tanuljon, és ne a szülőnek. Ezt a pedagógusok remek módszerekkel  elő is tudják segíteni.

Emellett már fiatalabb korban (12-13 éves kortól, vagy akár korábban is) fokozatosan a gyerekekre lehet bízni saját közvetlen környezetük rendbetételét (saját szoba, saját szekrény rendje). Központi kérdés a saját test joga (ami a pszichológiai értelemben történő felnőtté válás egyik kulcstényezője): maga feleljen a testéért, ne a szülő vállalja a felelősséget testi egészségért, a tisztálkodásért és általában véve a testtel kapcsolatos dolgokért: például megfelelően öltözzön fel, és ha beteg, akkor maga menjen orvoshoz. Persze oda kell figyelni az egyensúlyra, hogy ne legyen túl óvva, de ne legyen nagyon elhanyagolva sem.

A pszichológus szerint az újabb eredmények nem jelentik azt, hogy a mai serdülők képességeikben, készségeikben változtak volna, vagy gyengébbek lennének a korábbi generációkhoz képest. Ugyanúgy képesek lehetnek autót vezetni, szavazni vagy egyéb dolgokban rendelkezni saját maguk felett, mint a szüleik vagy a nagyszüleik ilyen idős korukban. Kérdés, hogy ezt megköveteli-e tőlük a környezet, és ha nem, akkor akarnak-e élni ezzel. Valószínűleg egy 100 vagy 50 évvel ezelőtt élt 18-19 éves fiatal sem látta át jobban a világ dolgait, és ugyanúgy fejlődött még testi-lelki-szellemi értelemben a húszas éveiben is. A különbség inkább az életmódban, az elvárásokban és a tapasztalatokban rejlik, ami pedig akár biológiai, akár pszichológiai értelemben véve visszahat a fejlődésre és a gondolkodásra.