Két diplomám van, három nyelven beszélek, közmunkás vagyok

2013.11.14. 07:00

Régész, művészettörténész, építészmérnök, könyvtáros, magyartanár. Ilyen és más diplomával rendelkezők is kénytelenek közmunkásnak jelentkezni. A jelenleg folyó kulturális közfoglalkoztatási programok résztvevői közt rengeteg a diplomás, őket a kormány most újra meg akarja tanítani dolgozni. A közintézményeknek és a munkanélküli diplomásoknak is jól jönnek ezek a programok, de méltatlannak tartják a helyzetet.

"Két egyetemi diplomám van, nyelveket beszélek, elhelyezkedni mégsem tudtam, úgyhogy maradt a közmunka” – meséli a negyvenes évei közepén járó István, aki nemrégiben archívumok digitalizálásával foglalkozott egy állami kulturális intézménynél. Összességében örül annak, hogy legalább néhány hónapig kiszámíthatóbb volt az élete, és kapta a közfoglalkoztatottaknak járó fizetést, de tudja, hogy számtalan gond van a rendszerrel. "Örültem ennek a pár tízezer forintnak, de ha már a képzettséget igénylő, társadalmilag fontos munkákat is közmunkásokkal végeztetjük, az semmiképp sem vezet jó irányba. Mi a következő lépés? Mindenki közmunkás lesz?”

Megtanítják dolgozni a mérnököket, tanárokat

Új perspektívát nyitott a kormány a diplomások számára: mehetnek kulturális közfoglalkoztatottnak. Halász János kulturális és Hoffmann Imre közfoglalkoztatási államtitkárok a legújabb közfoglalkoztatási program indításáról szóló sajtótájékoztatójukon elmondták, hogy a projekt "újra megtanítja dolgozni a résztvevőket, olyan tudás birtokába hozva őket, amelynek köszönhetően aztán a munkaerőpiacon is meg tudják állni a helyüket”, de olyan kulturális szakemberek jelentkezését is várják, akik szeretnék felfrissíteni a tudásukat. Mindezért a Nemzeti Művelődési Intézet projektjének hat hónapos időtartama alatt havi bruttó 96 800 forintot kínál az állam. Cikkünk megjelenése után tájékoztatta az Origót a programot koordináló Nemzeti Művelődési Intézet, hogy a programba jelentkezők bizonyos feltételek mellett bruttó 106 480 forintot is kaphatnak.

Album a Magyar Távirati Iroda Zrt. Fotóarchívumának mélypincéjébenForrás: MTI/Kollányi Péter

Korábban más kulturális közfoglalkoztatási programok keretében már több állami intézmény fogadott közfoglalkoztatottakat, az MTVA archívumaiban digitalizáló közmunkások tapasztalatairól még propagandakiadvány is készült Közfoglalkoztatás másként címmel. A brosúra szerint több tanár és könyvtáros végzettségű munkás vett részt az MTVA programjában, de a felsorolásban szerepel mongol szakos régész és építészmérnök is, sőt van köztük olyan művészettörténész, akinek már több könyve és publikációja is megjelent Gulácsy Lajosról.

Az MTVA tájékoztatófüzete szerint a közmunkásaik több mint fele felsőfokú végzettségű volt, nyelvvizsgával pedig a belső, szerződéses munkatársaknál is nagyobb arányban rendelkeztek. Feladatuk elsősorban az archívumok digitalizálása volt, ami annak ellenére, hogy nem hangzik annak, határozottan fontos feladat: az MTVA kottaarchívuma például olyan zeneművek papírkottáit is tárolja, melyek sehol máshol nincsenek lejegyezve, ha ezek elvesznek vagy megsérülnek, az egész alkotásnak vége.

A kulturális intézményeknek jól jön

A november elején indított, új kulturális közfoglalkoztatási program alapjait a Nemzeti Művelődési Intézetben dolgozták ki. Eszerint nagyjából 3700-an kapnak majd lehetőséget közmunkára, az államnak pedig 2,5 milliárdjába kerül mindez. Az ország minden megyéjében hirdettek meg kulturális közmunkás pozíciókat, de információink szerint Nyugat-Magyarországon (ahol eleve valamivel kedvezőbbek a munkaerő-piaci adatok) többnyire aluljelentkezést tapasztaltak, keleten viszont a várakozásoknak megfelelően nagy volt az érdeklődés.

Cikkünk megjelenése után a Nemzeti Művelődési Intézet arról tájékoztatott, hogy a programban 3706 közfoglalkoztatott mellett felvesznek 160 közösségi koordinátort és 134 asszisztenst is, tehát összesen 4000 fő foglalkoztatását biztosítják. A kulturális közmunkások főleg kulturális közösségszervezést végeznek majd.

Forrás: MTI/Kollányi Péter

A kulturális közmunkára jelentkezők legtöbbje eddig digitalizált, az MTVA mellett például a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) is ilyen feladatokra vett fel korábban közfoglalkoztatottakat. A MaNDA továbbra is indít közfoglalkoztatási programokat, a jelenlegibe például 1000 ember jelentkezését várják. Közülük 700 közmunkás vidéken, 300 pedig a fővárosban dolgozik majd. Ujvárossy Andor, a MaNDA projektmenedzsere szerint az anyagi gondokkal és emberierőforrás-hiánnyal küzdő kulturális intézményeknek nagyon jól jön a program, hiszen ingyen kapnak képzett munkaerőt, ráadásul a munkaerőpiac jelenlegi helyzete miatt sok diplomás is kerül hozzájuk. „A vidéki archívumok többsége az utóbbi időben kénytelen volt leállítani a digitalizálási projekteket, mert egyszerűen nem tudták kigazdálkodni a folytatást. Most ez megváltozik. Nyilván nem kellemes, hogy közmunkásbérért csinálja valaki az ilyesmit, de a legtöbb jelentkező már ennek is örül” – mondta.

A szívem szakad meg

Számos közfoglalkoztatási program keretében azonban nem központi állami kulturális intézmények és önkormányzatok foglalkoztathatnak közmunkásokat, hanem civil szervezetek. Nagyné Takács Ágnesnek, a Dél-alföldi Teleházak Regionális Közhasznú Egyesülete elnökének is vegyes érzései vannak a programról. „Egyrészről örülök, hogy hat hónapra ingyen felvehetek valakit, mert ennyi idő alatt ki is lehet tanítani. Másrészről viszont szörnyű, hogy ilyen jó képességű emberek kószálnak a munkaerőpiacon, és egy ilyen lehetőségnek is örülnek.” 

Több civil szervezet is beszélt arról, mennyivel jobb képességűek most a közmunkások, mint korábban. Öt-hat éve ugyanis szintén mehettek közmunkások civil szervezetekhez, akkor egy teljes évet is ledolgozhattak egy helyen. Viszont  – ahogyan Takács Ágnes is kitért rá – akkoriban csak azok kerültek a közmunkaprogramba, akik kedvezőbb munkaerő-piaci lehetőségek mellett sem tudtak elhelyezkedni. "Pár éve volt egy közmunkásunk, az hol jött dolgozni, hol nem. Szinte sosem tudtuk, hol van. Őt valószínűleg akkor sem alkalmaznám rendes fizetésért, ha módom lenne rá. Viszont ami most van, azon a szívem szakad meg. Mert az egyszerűen nem állapot, hogy bejön ide egy többdiplomás ember, külföldi szakmai tapasztalattal, nyelvtudással, mindennel, és annyit tudok mondani neki, hogy közmunkásnak fel tudom venni. Nem hiszem el, hogy rá máshol, rendes bérért nincs szükség ebben az országban” – mondta egy budapesti civil szervezet irodavezetője.

De hogyan látják a közmunkások?

A közmunkások többsége a ha nincs ló, jó a szamár is filozófia alapján örül annak, ha néhány hónapig kottákat vagy rádiófelvételeket digitalizálhat, vagy a Nemzeti Művelődési Intézet programja keretében népművelőknek nyújthat segítséget. Főleg azért hálásak, hogy valami végre visszacsempészi az életükbe a napi rutint, mert a munkanélkülilét komolyan kikezdi az idegeket. Ezenfelül viszont a problémákat is látják, és tisztában vannak azzal, hogy érdemeik alapján nem a közfoglalkoztatásban lenne a helyük. Van, aki azt is tudni véli, hogy a kulturális közfoglalkoztatási programokat csak azért húzta elő a kalapjából a kormány, mert „jön a tél, és a polgármesteri hivatalok előtt kevesebbet lehet majd kapálni meg gereblyézni, az viszont fontos, hogy télen is sok legyen a közmunkás, mert különben rájönnek az emberek, hogy mennyire magas igazából a munkanélküliség”.

Egy másik, valaha filozófiát és nyelvészetet is tanuló közmunkás pedig így foglalta össze a helyzetet:„Több probléma van. Az egyik az, hogy aljasság fontos kulturális munkát diplomásokkal, közmunkában végeztetni. Két oldalról is aljasság, egyrészt az adott diploma és a diplomás megbecsültségét rontja, másrészt a végzett munka megbecsültségét. Mert persze munka a közmunka, de azért mindannyian tudjuk, hogy nem olyan munka. Ezért nem becsüli senki a közmunkásokat, ezért válik egyre lekezelőbbé a társadalom velük szemben, de ami rosszabb, hogy a kormány is egyre lekezelőbb, pedig ők találták ki ezt az egész mostani rendszert. A kulturális államtitkár is azt mondja, hogy majd megtanít engem újra dolgozni. Hát engem ne tanítson dolgozni, mert én tudok. Nem azért nem dolgozom, mert meg kell tanítani engem dolgozni, vagy mert nem akarok, hanem azért, mert egyáltalán nincs munka.”

Cikkünk egy korábbi változatában a mi tévedésünkből összemostuk a korábban folyó kulturális közoktatási programokat a Nemzeti Művelődési Intézet által most novemberben indított új programmal. A félreérthető mondatokat javítottuk. A tévedésért olvasóink és az érintettek elnézését kérjük.