A szívünk a pártoké, az eszünk most nem kell nekik

2014.02.25. 07:20

Tisztában van vele, hogy mit szeretne csinálni a Fidesz a rezsicsökkentésen kívül, ha újra megnyeri a választást? És azt tudja, hogy mi ígér Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc vagy Mesterházy Attila azon kívül, hogy nagyon elküldenék már a fenébe Orbán Viktort? Azért megpróbálunk kicsit segíteni, hogy ne csak a szívével, hanem az eszével is választhasson áprilisban.

A választásokra ígérni olyan bizonytalan, mint a kutya vacsorája - mondta Orbán Viktor néhány hete a magyar rendőrség összes vezetője előtt, és hogy ne tartsa őket bizonytalanságban, gyorsan meg is ígérte neki, hogy a tiszthelyettesek már a választások előtt fizetésemelést kapnak, januárig visszamenőleg. Az elmúlt hetek kampányrendezvényei alapján úgy tűnhet, mintha a pártok átéreznék az ígérgetéssel járó felelősséget: miközben a választási kommunikáció már hetekkel ezelőtt beindult, és egy hete hivatalosan is elkezdődött a kampány, a kormánypártok politikusainak beszédeiben, előadásaiban a rezsicsökkentés folytatásán túl egyetlen kézzel fogható, később számon kérhető ígéretet sem találtunk.

Pedig a Fidesz és szövetségei nem voltak mindig ilyen óvatosak a választások utánra tett ígéretekkel. Bár négy évvel ezelőtt is alig tettek konkrétumokat a választási programjukba, a mostani kampányhoz képest nagyon is sok mindent ígértek. 2009 őszén már hónapokkal a kampány indulása előtt elmondták, hogy ha nyernek, akkor például felére csökkentik a parlament létszámát, bevezetik a kettős állampolgárságot, megerősítik a rendőrséget, a visszaeső bűnözők büntetésénél bevezetik a három csapást, felülvizsgálják a polgári törvénykönyvet, tíz év alatt egymillió új munkahelyet teremtenek, visszaállítják a gyes és a gyed régi szabályait, csökkentik az adókat, és a családoknak kedvező adórendszert vezetnek be, valamint bevezetik Magyarországot az eurózónába, és gyaloghidat építenek Budapesten.

Inkább a remény

Utóbbit - ami egy egészen konkrét és számon kérhető vállalás és végül semmi nem lett belőle - például maga Orbán Viktor ígérte meg, de most már azt vallja, hogy az ilyesmit nem is igénylik a magyarok. “A remény fontosabb a magyar választópolgár számára, mint a tény; ez egy döntő eleme a magyar népléleknek” – mondta tavaly októberben a Kossuth Rádiónak, majd kifejtette, hogy éppen ezért szerinte csak olyan választási programmal szabad előállni, amely nem arról szó, hogy mit tett a politika, hanem mi az a lehetőség, amelyet fel tud kínálni az embereknek. “Sokkal inkább a reményről, a jövőről és az emberekről kell szólnia ennek a választásnak” - mondta akkor, és ennek az elvnek tökéletesen megfelelt a kampánynyitásnak is felérő évértékelő beszéde, amelyben egy jobb jövő ígéretével kecsegtette és próbálta buzdítani híveit.

A jelenség nem magyar sajátosság, alapvetően minden kampányra igaz - mondta az Origónak Juhász Attila, a Political Capital elemzője. “Ugyan a sajtó nagyon szereti a konkrét ígéreteket, mert meg tudják vizsgálni, hogy azok mennyire megvalósíthatóak, vagy mennyire tartják be őket, a választókat ez nem annyira érdekli. Őket általában egy vízió fogja meg és tartja meg egy adott táborban. Az érzelmi kötődés a világon mindenütt sokkal jobban vonzza őket, ezért mindenhol erre építik a kampányokat.”

Mondtak pár száz dolgot

A Magyar Tudományos Akadémia Politikatudomány Intézetében 2011-ben indult egy nagy kutatás, amely a rendszerváltás óta eltelt kampányokban tett ígéreteket vizsgálja. A kutatás még javában folyik, részletes adatok csak a 2002 és 2006, illetve a 2006 és 2010 közötti korszakból vannak, de már az eddigi vizsgálatokból is látszik például az, hogy az ígéretek arányát tekintve nincs összefüggés aközött, hogy egy kormány ellenzéki vagy kormányzati pozícióból kampányol - mondta az Origónak Gyulai Attila és Horváth Attila kutató. A kormányzati vagy ellenzéki szerepnél sokkal meghatározóbb az adott kampány hangulata és a párt helyzete. Ráadásul lehet, hogy egy párt készít részletes programot a választásra, de a kampány során abból csak keveset mond el, és a választók felé teljesen más hangsúlyokkal beszél, például inkább érzelmi-szimbolikus kampányt folytat.

Az is helyzetfüggő, hogy egy kampányban a konkrét ígéretek vagy az érzelmi-szimbolikus elemek kerülnek előtérbe egy párt üzeneteiben. “A 2002-es kampány például részben attól emlékezetes, hogy miközben nagyon erős volt a verseny érzelmi-szimbolikus jellege, az MSZP már a választáshoz egészen közel bedobta a 100 napos programot, ami nagyon konkrét – alapvetően jóléti-újraelosztási – ígéreteket tartalmazott. Az 1998-as kampányra pedig ma úgy emlékszünk, hogy a Fidesz elsősorban szimbolikus pozicionálásával ért el sikert, de ott is fontos szerepe volt az olyan egészen konkrétan megfogalmazott ígéreteknek, mint a gazdasági növekedésre vagy a szociális ellátó intézményrendszerben dolgozók béremelésére vonatkozó javaslatok” - mondták a kutatók.

A kutatásból is látszik, hogy nem kellett mindig sok ígéret a kormányra kerüléshez: 1998-ban a Fidesz 135 számon kérhető ígéretet tett a kampány során, 2002-ben az MSZP csak 74-et. 2006-ban aztán mind a két párt belehúzott: az MSZP 219, a Fidesz pedig 454 ígérettel kampányolt, ráadásul a győzedelmeskedő MSZP koalíciós partnere, az SZDSZ is bedobott 307 ígéretet.

Ezeknek aztán alig a felét teljesítette a kormányzása alatt az MSZP-SZDSZ, az ígéretek negyede részben teljesült, több mint negyedét viszont teljesen elfelejtették. A 2006-ban tett ígéreteket még ennél is rosszabbul teljesítették, akkor már a vállalások majdnem fele egyértelműen nem teljesült.

Jobban teszik

Kampányszempontból is teljesen érthető, hogy a Fidesz most nem tesz ígéreteket - mondta Juhász. Általános jelenség, hogy az éppen hatalomban lévő pártok mindig sokkal kevesebbet ígérnek egy kampányban, mert könnyen szembetalálhatják magukat a kérdéssel, hogy miért nem tették meg eddig a cél eléréshez szükséges intézkedéseket. Ráadásul a Fidesz-KDNP most abban a kényelmes helyzetben van, hogy sokkal esélyesebb a választások megnyerésére, mint az ellenzék, ezért nincsenek rákényszerülve, hogy ígéretekkel nyerjék meg maguknak a bizonytalan szavazókat, vagy átfordítsák más pártok szimpatizánsait.

Juhász szerint nekik most azon kell dolgozniuk, hogy csökkentsék az elégedetlenséget - erre jó eszköz a rezsicsökkentés -, és elérjék, hogy a szimpatizánsaik elmenjenek szavazni. A kormánypártok nem is szalasztanak el egy lehetőséget sem, ha az ellenzéket ütni lehet. Ott van Simon Gábor 240 milliója, az atomerőműről franciákkal tárgyaló Mesterházy Attila, a bohócjelmezbe bujtatott Gyurcsány Ferenc. A konkrét ígéreteket meg inkább mikroszinten, a helyi kampányokban vagy egy-egy szűkebb közösségnek fogalmazzák meg - jó példa volt erre, amikor Orbán a Belügyminisztérium évértékelőjén bejelentette, hogy a rendőrök fizetésemelést kapnak.

Juhász szerint azt sem lehet csodálni, hogy az ellenzék kampányában sem az ígéreteké a főszerep. A korábbi kampányokhoz képest is újdonság, hogy a baloldali összefogásnak most az az érdeke, hogy nagyon általános állításokat fogalmazzon meg a jelenlegi kormánnyal szemben. Ennek az az egyik oka, hogy a sokrétű szövetségben minden egyes konkrét ígérethez megállapodás kellene, ez pedig további konfliktusokat szülhet. Jó példa erre, hogy ugyan a szövetség minden tagja beszélt már arról, hogy visszaállítanák a kétkulcsos adórendszert, amikor Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy a felső kulcs harminc százalék lenne, a szövetségesek felszisszentek, mert például Bajnaiék ezt túl soknak tartják.

Juhász szerint az ellenzék azért is rákényszerül az általános programpontokra, mert rendszerszinten kritizálják a kormány tevékenységét, tehát arról kell beszélniük, hogy hogyan alakítanák át a jelenlegi rendszert, ezek pedig kizárják a részletekbe menő szakpolitikai ígéreteket.

Mégsem mindegy, hogy ki mit tervez, mégiscsak a választáson induló pártok egyike irányítja majd az országot a következő négy évben. Cikkünk következő oldalára kattintva elolvashatja, melyik párt mit tervez.

Előző
  • 1
  • 2
Következő