Miért nem küldjük el a fenébe az oroszokat a gázukkal együtt?

Munkás vizsgálja az Észak-európai Gázvezeték (későbbi nevén Északi Áramlat) egy szakaszát 2006 júniusában

Magyarország ki van szolgáltatva az orosz gáznak, úgyhogy nehéz keménykedni, ha Oroszország valami rosszat tesz, mondjuk lerohanja Ukrajna egy részét. Nincs ezzel máshogy Európa nagy része sem. De miért nem veszünk akkor máshonnan, mondjuk Norvégiából gázt? És mikor szabadulunk ki az oroszok markából?

Nagyon óvatosan reagált a magyar kormány az után, hogy Oroszország hétvégén megszállta az Ukrajnához tartozó Krím félszigetet. Hétfőn csak a Külügyminisztérium reagált, a kormányfő kerülte a helyzet direkt értékelését. Kedden aztán már ő is határozott fellépést kért az EU-tól, de óva intett a vérontástól. Orbán arra kérte a magyar politikusokat, hogy tartózkodjanak a felelőtlen nyilatkozatoktól és magatartástól, mert "ez egy éles helyzet", amikor elsősorban a magyar érdekek előtérbe helyezésére, hidegvérre és megfontoltságra van szükség.

A magyar érdekek közül a kárpátaljai magyarok kényes helyzetét említette meg, de nyilvánvalóan ide tartozik, hogy mind Oroszország, mind Ukrajna fontos kereskedelmi partnerünk, a magyarországi energiaellátás pedig több szálon is nagyon szorosan kötődik Oroszországhoz: onnan szerezzük a magyar háztartások gázellátásának legnagyobb részét, de oroszok építik a magyar energiafüggőséget hosszú távon várhatóan enyhítő új paksi atomerőművet is.

Egyharmadnyi orosz függés

Hasonló a helyzet egész Európában. Több európai ország vezetői ugyan sokkal merészebben figyelmeztették Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy elfogadhatatlannak tartják a katonai akciót, Oroszország és az Európai Unió kölcsönös energiafüggősége valószínűleg megakadályozza a konfliktus elnyúlását. Az orosz földgáz legnagyobb felvevő piaca az EU, Kína felé még csak egy vezetéket építettek, ráadásul nem valószínű, hogy Kína függő helyzetbe akarna kerülni az orosz földgáztól.

2013-ban az EU földgázimportjának harminc százalékát az orosz földgáz tette ki - mondta az unió statisztikáira hivatkozva Tóth Borbála, a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiakutató Központjának kutatója. Tóth szerint az orosz gáz mellett a földgáz harminc százaléka Norvégiából jön, jelentős exportőr még Algéria, Katar és Egyiptom. Többféle előrejelzés van a jövőt illetően, azonban az tűnik valószínűnek, hogy a kontinens energiafogyasztásában nőni fog a fölgáz aránya, ami az orosz földgáz nagyobb térnyeréséhez vezethet. Biztosat azonban nem lehet mondani, mert attól is függ, mi lesz a villamosenergia-fejlesztésekkel és a megújuló energiákkal.

Nem sikerült kiszállni

Ráadásul Európa egyes országai nem is egyformán függnek az orosz gáztól. Míg Nyugat-Európát sűrűn, pókhálószerűen átszövik a gázvezetékek, addig a kelet-európai régióban (ha a balkáni, visegrádi és a balti országokat vesszük ide) kevés a gázvezeték, a földgáz 90 százaléka pedig Oroszországból jön. Tóth szerint az unió prioritásként kezeli, hogy diverzifikálják a földgázimportot, de ez eddig nem ment könnyen.

A belgáknak kell legkevésbé az orosz gáz

Az Európai Bizottság 2009-es jelentése alátámasztja Kelet és Nyugat-Európa orosz gázfüggésének különbözőségét. A legkevésbb orosz gázt a belgák használják (5 százalék), a többi nyugati ország ennél jóval többet (Franciország 14 százalék, Olaszország 27 százalék, Németország 36 százalék). A balti országok közül (Észtország, Finnország, Litvánia, Lettország) gázfogyasztását teljes egészében az oroszok fedezik, de Szlovákia és Bulgária gázfogyasztásának is majdnem teljes egésze orosz gázzal történik.

Sokáig úgy tűnt, hogy megvalósulhat a Nabucco-projekt, amely során Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül érkezett volna az azeri fölgáz Ausztriába, azonban a kitermelést végző konzorcium végül egy 500 kilométerrel rövidebb szakaszon, Dél-Európán keresztül hozza majd a földgázt Európába. A konzorcium képviselői ezt a magasabb olasz és görög energiaárakkal indokolták.

Az iraki, türkmén és azeri gázt is szállító Nabucco enyhíthetett volna Magyarország orosz földgázfüggésén is, de nem nagyon változtatta volna meg. Magyarország továbbra is szinte teljesen ki van szolgáltatva az orosz gáznak, elsősorban infrastrukturális okok miatt. Norvégiából nem tudunk gázt importálni, mert nincsenek ide vezető gázvezetékek, ha pedig esetleg kerülő úton, Ausztriából szereznénk be, akkor sem lennénk máshol, mert az is orosz gáz lenne, egyszerűen azt a legegyszerűbb lejuttatni hozzánk - mondta Tóth.

Kéne egy tengeri kikötő

A gáznak ráadásul továbbra sincsen világpiaci ára, csupán regionális. Ennek az az oka, hogy a gáz szállítása rendkívül nehézkes, ma még döntő részben vezetéken keresztül történik, a vezetékek építése pedig nagyon költséges és időigényes is. A gáz folyékony formában történő szállítása előrelépést jelent (globalizálja a piacot), de egyelőre nem elég elterjedt.

Magyarország ráadásul a folyékony gázzal sem nyerhet majd sokat, ugyanis a folyékony gázt hajók tartályában szállítják, és kikötői terminálokban csapolják meg, ezért a kikötővel rendelkező országok előnyben vannak. Hozzánk legközelebb Görögországban működik ilyen terminál kis kapacitással, valamint 2015-re Lengyelországban is elkészül egy, de minden modellezés szerint a lengyel piac ezt teljes egészében fel is fogja szívni - mondta Tóth. A kutató szerint Horvátországban is nagy erőkkel támogatja a politika (és az EU is), hogy épüljön terminál, de folyamatos csúszásban vannak, ráadásul a horvátoknak van saját kitermelésű gázuk is, annyira tehát nincsenek rászorulva.

Magyarország a következő évtizedekben is az orosz gáztól fog függeni, a kérdés csak az, hogy milyen konstrukció keretében. Az iparági szereplők teljesen mást szeretnének, mint az elmúlt húsz évben. 1996-ban a Mol kötött 2015 júniusáig hosszú távú földgáz-megállapodást a Gazprommal. A gáz ára eszerint a kőolaj árát követte, a 2010-ben a REKK és az NFM által rendezett, a hazai energiapolitikáról szóló workshopon az iparági szereplők egyetértettek abban, hogy egy középtávú (5-8 éves), kevésbé az olajindexre támaszkodó megállapodásra van szükség, amely keretében nagyjából feleannyi gáz jönne az oroszoktól, mint korábban, a többit rövid távú szerződésekkel lehetne beszerezni máshonnan.

A kőolajjal nem lehet probléma

Az ország energiafüggősége a kőolaj szempontjából korántsem ilyen egyoldalú, sőt. Perger András, az Energiaklub szakértője szerint ha az ukrán válság miatt hirtelen leállna a kőolajellátás, akkor is több hónapra elegendő olajat tudnánk eltárolni, annyi idő alatt pedig gond nélkül lehetne pótolni a kimaradást.

Egyrészt azért, mert a kőolaj kevésbé kötött annyira infrastruktúrához, mint a földgáz: lényegében bárhol ki lehet termelni, és nagyjából bárhogyan lehet szállítani. Az elmúlt évtizedekben azért vettük az oroszoktól az olajat, mert ez volt a legolcsóbb, és a finomítóink is az orosz kőolajra vannak specializálva, de viszonylag kevés ráfordítással Norvégiából vagy Szaud-Arábiából is vehetünk olajat. Perger szerint egy krízishelyzetben mindössze annyi történne, hogy a Mol "kimenne az olajtőzsdére", és az adriai vezetéken keresztül rendelne kőolajat.