Mérgező gáz párolog a földjükből, mégis vesztésre állnak

2014.03.10. 10:01

Életveszélyes környezetben éltek éveken át két soroksári ház lakói: a házuk alatti föld mérgező anyaggal teli hordókat és üvegeket rejtett, amelyekből évtizedeken át mérges gáz párolgott. A hordók négy éve egy nagy esőzés után felrobbantak. Az egész még a szocializmusban került oda, úgyhogy kézenfekvőnek tartanánk, ha mindenki segíteni próbálna a szerencsétlenül járt családoknak. Mégsem így történik, évek óta hadakoznak az önkormányzattal és a környezetvédelmi hatósággal.

Bagyinszki Annamária és két kisgyereke egy péntek esti vacsora után a soroksári házuk ablaka előtt álltak. Nézték a júniusi, óriási felhőszakadást, amikor hirtelen megremegett a talaj a lábuk alatt. Azt hitték, hogy valahova villám csapott, pár perc múlva viszont a szomszédjuk, Kollár Bea rohant át a gyerekeivel: valami felrobbant náluk, a bejárat előtt egy lyuk keletkezett, ahonnan szúrós szagú füst szivárgott. Gázrobbanásra gyanakodtak, de a későbbi vizsgálatok komolyabb dologra derítettek fényt. 

A feltárások során a konyha alatt egy pincét találtak, ahol olyan vegyi anyagok voltak, amelyek vízzel lépnek kémiai reakcióba: pikrinsav, klórfenol, klórpeszticid, dioxin. Ezek az erősen rákkeltő anyagok a régi hordókból évtizedek óta szivárogtak a talajba, onnan pedig színtelen, szagtalan gázokként párologtak el.

A gyerekjátékok is fertőztek

„Semmit nem tudtunk arról, hogy mi van a házunk alatt. Csak annyit láttam, hogy az ötéves fiam, aki a legtöbbet homokozott az udvaron, ekcémás lett. A férjem karján pedig allergiás reakciók jelentek meg, amikor egyszer megsértette magát kertészkedés közben” - mondja Annamária, aki a robbanást követő hónapokban várandósként rettegett minden esős éjszakán: „féltünk az újabb robbanásoktól, de nem volt hová mennünk. Egy évvel a robbanás után állapították meg a szakértők, hogy az udvar szennyezett talaja olyan mértékben káros az egészségre, hogy nem maradhatunk. Az újszülött babámmal és a másik két kisgyerekemmel kellett költöznünk.”

A háromgyerekes Kollár Beának nem volt ennyi ideje a költözésre. Mivel közvetlenül az ő konyhájuk alatt történt a robbanás, a lakást szinte rögtön életveszélyessé nyilvánították. „Ott kellett hagynunk minden értékünket és emlékünket, a bútorokat, a gyerekek ruháit, játékait is, mert azt mondták, hogy azok is fertőzőek lehetnek” - mondta Bea, akinek a mellékveséjén és az agyalapi mirigyén jóindulatú daganatot találtak. A vizsgálatok még folynak, de azt egyelőre nem lehetett bizonyítani, hogy a nő betegsége vagy a gyerekek ekcémája összefüggésben lenne a ház alatt tárolt mérgező anyagokkal.

2010. június 18-án az első robbanást gyors egymásutánban még több detonáció követte. Kollár Bea kihívta a rendőrséget, a tűzoltóságot, a gázműveket, a katasztrófavédelmet. „Ők csak terepszemlét tartottak, és megállapították, hogy nem gázrobbanás történt. Az esőzések viszont folytatódtak a következő napokban is, és két nappal később újra robbantunk. Akkor szóltam a honvédségnek és a tűzszerészeknek is, de ők csak annyit mondtak, hogy óránként több tízezer forintos díj ellenében biztosítani tudják a területet, és elszállítják a robbanószert, ha azt megtaláljuk, de mást egyelőre nem tehetnek” - mondta Bea. A soroksári önkormányzat a második robbanás után adott ki egy határozatot, amely szerint vízbemosás történhetett, és a lakók kötelessége, hogy tíz napon belül szakértői szakvéleményt készíttessenek, és megszüntessék az életveszélyes állapotot.

Később a Környezetvédelmi Felügyelőség illegális hulladéklerakás miatt kezdeményezett eljárást a lakók ellen. Ezt azzal indokolták, hogy a lakók a tulajdonosai mindennek, ami a területen található (így az előkerült veszélyes hulladéknak is), később ez az eljárás mégis megszűnt, mert a felügyelőség úgy ítélte meg, hogy ez állami felelősségvállalás alá tartozó ügy. Az önkormányzat adóügyi eljárást is indított a lakók ellen, mert szerintük építmény- és telekadót kellett volna fizetni a felrobbant, lakhatatlanná vált lakás után. Kollár Bea azt mondta, a hercehurca során úgy érezte, hogy “úgy kezelnek minket, mintha mi lennénk a bűnözők”.

„Borzasztóan sajnáltuk a tulajdonosokat” - mondta az Origónak Egresi Antal, Soroksár alpolgármestere. Szerinte az önkormányzat mindent megtett, hogy átsegítse a lakókat a nehéz időszakon. Már azt is segítségnek érzi, hogy nem rendelték el a társasház teljes lebontását, mert akkor megszűnt volna a lakók hitelfelvételi fedezete, és nem tudták volna egy összegben kifizetni a házra felvett kölcsönöket. Bagyinszki Annamária szerint viszont a nyakukon maradt a használhatatlan lakás, „még mindig fizetjük a társasházi biztosítást, a lakáshitelt és a lakásbiztosítást, összesen havi 80 ezer forintot, egy olyan házra, ahol nem tudunk lakni”.

Soroksár önkormányzatáról a többi családhoz hasonlóan a robbanás után egy éven keresztül kaptak havi 57 ezer forintos támogatást, hogy ki tudják fizetni az albérleti díjat, és kaptak további 200 ezer forintos gyorssegélyt is. Egyedül Kollár Bea családja kapott ennél magasabb összeget, 2 millió forint vissza nem térítendő támogatást. Ez viszont rögtön elment arra, hogy a lakók elvégeztessék a szükséges szakértői vizsgálatokat. Azért volt szükség az építésügyi, egészségügyi, környezetügyi vizsgálatokra, hogy bebizonyítsák a lakók, hogy nem miattuk történt a robbanás, és nem az ő felelősségünk az életveszélyes állapot megszüntetése.

A Bálint Analitika végezte a talajvizsgálatokat, ők mutatták ki, hogy a talaj szennyezettsége jóval a határérték fölött van. „Horror ára volt a vizsgálatnak, még most is tartozunk a vállalatnak, családonként körülbelül másfél millió forinttal” - mondta Bagyinszki Annamária.

Rákkeltő anyagok népgazdasági érdekből

A lakók a hivatalos vizsgálatokkal párhuzamosan nyomozni kezdtek, mi történhetett korábban a területen, amiről ők nem tudtak, amikor 21-23,5 millió forint körüli áron megvásárolták a lakásaikat az új építésű társasházban. A korabeli iratokból azt lehet tudni, hogy az ingatlan a rendszerváltás előtt állami tulajdon volt, az ötvenes években az Ingatlankezelő Vállalat adta bérbe a területet Wilhelm Gyula vegyész kisiparosnak. A férfi 1957-től az akkori tanács engedélyével tevékenykedett itt, a „népgazdaság érdekeit szolgálva” gyártott pikrinsavat egy vegyipari műhelyben, amely a lakóépülethez volt építve. Soroksár alpolgármestere szerint a férfi magánvállalkozóként szállított a hadiiparban használt anyagokat a Chemolimpex külkereskedelmi nemzeti vállalat számára. A soroksári jegyző ezzel szemben azt állította, hogy a kisiparos nem gyártott a hadiiparban felhasználható anyagokat, csak ragasztók és egyéb háztartási cikkek készítésére kapott engedélyt.

A per során meghallgatott egyik tanú, Kertainé Hara Mária a kisiparos kertszomszédja volt ebben az időben. A nő szerint Wilhelm Gyula sokszor úgy szabadult meg a hordókban tárolt mérgező anyagoktól, hogy a kertbe ásott gödrökbe öntötte őket. A nő még mindig neheztel a vegyiparosra, mert szerinte a földbe szivárgott anyagok miatt lett a kút vize ihatatlan.  

Senki nem takarít rendesen

A vállalkozó 1979-es halála után az életben maradt hozzátartozóinak, a lányának és az özvegyének lett volna a feladata, hogy kiürítse a műhelyt, és elszállítassa a területen maradt "felszerelési tárgyakat és munkaeszközöket". A korabeli iratok szerint az özvegy fellebbezést nyújtott be, mert "a kiürítés részére nagyon megterhelő, és lánya számára is nehéz". Végül hozzátartozók nem tettek eleget a kötelezettségüknek, és 1987-ben a tanács bízott meg egy vállalatot, a Rejuvena GMK-t, hogy semmisítse meg a területen maradt veszélyes hulladékot. A határozatban a tanács "jelezni kívánja, hogy a területen nagy mennyiségű mérgező és robbanó vegyület található". Ebből az időszakból olyan fényképek is előkerültek, amelyek a pince lejáratát, vegyszeres anyagokat és hordókat ábrázolnak. Az akkori szomszédok szerint viszont a megbízott vállalkozó trehány munkát végzett, néhány vegyszert csak az udvarra öntött ki.

A rendszerváltás után a terület az önkormányzat tulajdonába került, de a soroksári önkormányzat szerint eddig még tisztázatlan, hogy pontosan hogyan: az akkori önkormányzat nem teljesen azonos a mostanival, a rendszerváltás után a XX. kerületi, az akkor még egységes pesterzsébet-soroksári önkormányzathoz került a terület. A soroksáriak 1992-ben döntöttek a függetlenedésről, de az önálló soroksári, XXIII. kerületi képviselőtestület csak 1994-ben alakult meg. Időközben, 1993-ban viszont a jogelőd, a XX. kerületi önkormányzat adta el a területet egy magánszemélynek (a jelenlegi soroksári önkormányzat ezért hivatkozik arra, hogy nekik nincs közük az adásvételhez).

A vevő, Fekete László mindössze 100 ezer forintot fizetett a 1,9 millió forint értékű területért. Az adásvételi szerződés rögzítette, hogy az olcsó ár fejében Fekete László kötelezettsége elvégezni a talaj cseréjét, fertőtlenítését, hiszen úgy ítélték meg, hogy a talaj továbbra is szennyezett volt (bár azt nem is vizsgálták, hogy vegyszerek vannak-e a talajban, csak nehézfémekre vonatkozóan végezték el a vizsgálatokat). A Biokör Kft. szakvéleménye félméteres talajcserét írt elő, amit a vállalkozó el is végzett. A szomszédok is látták, hogy teherautók szállítottak el földet a területről, és a bemutatott menetlevelek alapján egy pár mondatos határozatban hitelesítette a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség, hogy a kármentesítés megtörtént. A soroksári önkormányzat is jóváhagyta a munkálatokat. „Eszünkbe sem jutott, hogy vitatkozzunk a sokkal kompetensebb hatóság véleményével” - mondta Soroksár alpolgármestere.

A korabeli dokumentumok viszont nem említik a területen lévő pincét, és az ott lévő hordókat. Fekete László ügyvédje, Kecskés Krisztián szerint Fekete azért nem szállítatta el a hordókat a pincéből, mert nem is tudott a létezésükről. „Ha már úgyis elvitte a földet, akkor feltételezhető, hogy csak feldobta volna a hordókat is a teherautóra, ha tud róluk” - mondta az egyik tárgyaláson. A felperes lakók közös ügyvédje, Halla Zsolt szerint viszont az, hogy ez a viselkedés lett volna az életszerű megoldás, még nem bizonyít semmit. Ügyvédjén keresztül szerettük volna elérni Fekete Lászlót, de ő nem reagált a megkeresésünkre.

2004-ben az Olimpia Kft. vásárolta meg a területet Fekete Lászlótól. A cég ügyvezetője, Kovács Csaba 2011-ben azt nyilatkozta, hogy őt sem az eladó, sem az önkormányzat nem tájékoztatta arról, hogy a területen korábban szennyező tevékenység folyt. A pince létezéséről sem tudott, és az azóta felszámolás alá került cég, a Hutter és Török Kft.-nek sem volt tudomása arról, hogy egy pincére építkeznek, annak ellenére, hogy az alap több helyen is a régi pince falára épült. Az önkormányzati jegyző szerint viszont az építésügyi hatóság nyújtott arról tájékoztatást, hogy korábban szennyező tevékenység folyt a területen. A két darab, egyenként háromlakásos társasház építésére a soroksári önkormányzattól kapott engedélyt Kovács, de az a környezetvédelmi hatóság szakvéleményét nem kérte ki. A hat család 2006-ban úgy költözött be a társasházba, hogy semmit nem tudtak a telek múltjáról.

A lakókat perlik 

Bár a robbanás már csaknem négy éve történt, a szennyező anyagok azóta is a talajban és a talajvízben vannak. Eredetileg a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságot bízták meg a kármentéssel, de szervezeti átalakítások miatt az igazgatóság feladatainak egy részét 2012-től a Nemzeti Környezetügyi Intézet (Neki) vette át. A környezetvédelmi hatóság 2012 májusában már a Nekit kötelezte a kármentesítésre. A szükséges minisztériumi engedélyek megszerzése fél évet vett igénybe, decemberben írták ki a közbeszerzést, amit viszont 2013 áprilisában egy jogorvoslati kérelem alapján megszüntettek. A felügyelőség egy kormánydöntés után egy tavaly decemberi határidőt adott a Nekinek a tényfeltárásra és a kármentesítési terv elkészítésére, amit az nem tudott tartani, mivel a feladatokhoz szükséges források csak novembertől álltak a rendelkezésére.

Azóta a Neki odáig jutott, hogy készített egy még részletesebb tényfeltárást a területről, többek között ugyanazt a Bálint Analitika elnevezésű céget megbízva, amely már egyszer a lakók megbízásából is lefolytatta a vizsgálatokat. Ismét kiderült, hogy a talaj szennyezett: az épület alatti és az épületen kívüli területen is dioxin, klórfenolok, nehézfémek találhatók, a talajvíz pedig peszticidekkel, azaz különböző növényvédő szerekkel szennyezett. Biczó László főigazgató szerint heteken belül el fog készülni a mentesítési terv, de a terület teljes megtisztítására még hónapokat, vagy akár több mint egy évet is várni kell majd.

Még kevesebb előrelépés történt az ügyben, hogy megállapítsák, ki a felelős. A lakók beperelték az Olimpia Kft.-t, Fekete Lászlót, az államot, az önkormányzatot, sőt még két olyan lakót is, akik a robbanás előtt egy hónappal adták el a lakásukat. Halla Zsolt, a lakók ügyvédje szerint optimista becslések alapján is még évekig el fog húzódni a pereskedés.

„Anyagilag és lelkileg is nagyon megvisel minden családot az ügy, és jelenleg kilátásunk sincs arra, hogy vége legyen, nyugalomban és létbiztonságban élhessünk. Szerintem az állam ilyen helyzetben nem hagyhat magára hat családot (12 felnőtt és 13 kiskorú magyar állampolgárt), akkor sem, ha semmilyen felelőssége sincs az ügyben. A gyerekeim elvesztették az otthonukat, a játékaikat és a biztonságérzetüket, ezek pénzzel nem fizethetők meg, nem adhatók vissza” – mondja Kollár Bea.

A per kezdetekor az eljáró bírónő arra kötelezte az alpereseket (a régi lakók kivételével), hogy "ideiglenes rendelkezésként" minden családnak adjanak pénzügyi segítséget (ez családonként eltérő mértékű volt, 3-5 millió forint közötti összeg).

„Nagy szükségünk volt erre a pénzre, gyorsan elkezdtük belőle fizetni a tartozásainkat, aztán újabb hitelt vettünk fel, hogy tudjunk venni egy kisebb házat” - mondta Farkas Zoltán, az egyik lakó. „Nem gondoltuk volna, hogy ehhez a pénzhez nem szabad hozzányúlnunk, hiszen az ideiglenes intézkedés lényege épp az volt, hogy a per lezárásáig tudjuk valahogy fedezni a felmerülő, tetemes költségeinket.” Másodfokon viszont tavaly hatályon kívül helyezték az intézkedést, mert nem látták elégségesnek a bírónő indoklását. „Az állam és az önkormányzat indoklása szerint 'rosszhiszeműen eljárva, előre megfontolt szándékkal, jogalap nélkül' gazdagodtunk meg. Beperelt minket az önkormányzat, mert nem tudtuk visszafizetni a pénzt” – mondta Kollár Bea.

Az egész történetben eddig egyetlen kézzel fogható döntést hoztak meg: az önkormányzat múlt szerdán pert nyert a lakók ellen, akiket arra kötelez a bíróság, hogy kamatostul fizessék vissza azt a pénzt, amit az önkormányzat nyújtott a lakóknak az ideiglenes intézkedés keretében. „Fogalmunk sincs, hogyan fogunk fizetni, sőt úgy tudjuk, hogy az állam is arra készül, hogy visszaperelje tőlünk a pénzét. Családonként körülbelül 3 millió forintot” - mondta Bagyinszki Annamária.

A nő kisgyereke, akivel akkor volt terhes, amikor az első talajvizsgálatokat kezdték végezni, ma már kétéves múlt. „A harmadik helyre költözünk már a gyerekekkel, egyre kisebb albérletbe. A nagyobbak minden költözésnél kérdezik, hogy itt meddig fogunk maradni. Nem tudok nekik megnyugtató választ adni. Ha ez sokáig így megy, egyszerűen az utcára kerülünk” - mondta.