Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Nagyjából tíz évvel ezelőtt az laparoszkópiás műtétek egzotikus eljárásnak számítottak a magyar egészségügyben. Az újszerűségük mellett az áruk is erre utalt. Ezekhez a beavatkozásokhoz drága berendezésekre volt szükség, amelyeket a kórházak nem engedhettek meg maguknak, az állami egészségügy és a magánorvosi vállalkozások mai napig nehezen átlátható összefonódásának köszönhetően azonban már akkor is elérhető volt. Elsőként a Nyírő Gyula Kórházban, ahol nagyjából tíz évvel ezelőtt egy orvoscsapat vásárolta meg az ilyen műtétekhez szükséges, 30-35 millió forintba kerülő endoszkópos tornyot, elsajátította a külföldön már bevett módszer szakmai fogásait, és megkezdte a betegek műtését.
Az új eljárás bevezetésének az egyik mellékszála volt azonban, hogy az Országos Egészségügyi Pénztárnak az egyes beavatkozások részműveleteit, és az ezekhez kapcsolódó összegeket kódokkal jelző finanszírozási rendszere nem tudta értelmezni és lefedni az új eljárást, az endoszkópos műtétet választó páciensek így azzal szembesültek, hogy bár biztosítottak, a rajtuk végrehajtott beavatkozásnak olyan költségei is voltak, amelyeket a biztosításuk nem állt.
Az endoszkópos műtétek különösen a nőgyógyászati betegeknél járnak nem elhanyagolható előnyökkel. Míg a hagyományos, a has felvágásával járó beavatkozásoknál gyakran előfordult, hogy egy miómától vagy egy cisztától csak úgy tudtak megszabadulni, hogy a méhet is eltávolították, addig az endoszkópos eljárással a méh sok esetben menthető volt, így a kisebb műtéti kockázat és a gyorsabb gyógyulás előnye mellett a nők előtt nem záródott el teljesen a lehetőség egy későbbi gyerekvállalás előtt.
A laparoszkópiás eljárás ma már több egészségügyi intézményben elérhető, a tíz évvel ezelőtti bevezetésének azonban van egy, a mai napig még lezáratlan utóélete. Az akkori műtétekből ugyanis 2006-ban rendőrségi feljelentés, majd 2011-ben bírósági ügy lett, amelynek két nőgyógyász-, és egy asszisztens vádlottja van.
2006-ban a Nyírő Gyula Kórház meddőségi centrumának több egykori betegét azzal hívta fel a rendőrség, hogy feltehetően megkárosították őket, mert a műtét, amelyért pénzt kértek tőlük, a rendőrség szerint OEP-finanszírozott volt. Közölték velük azt is, hogy ha vissza szeretnék kapni a pénzt, amelyet annak idején kifizettek, akkor sértettként, illetve tanúként részt kell venniük az eljárásban.
A bíróság végül nagyon sok, 88 tanút hívott be, néhány kivétellel meg is hallgatta őket. A tanúk többsége azt mondta, hogy a beavatkozás OEP-finanszírozáson kívül eső részének a költségeiről tájékoztatták őket, és ennek tudatában vállalták a műtétet, illetve egyenlítették ki később a számlát. Sokan azért vállalták a plusz költséget – 100-150 ezer forintot –, mert a laparoszkópiás beavatkozásnak kevesebb nyoma maradt, és gyorsabban felépülhettek.
A csalás bűntettét részletező vádirat szerint ugyanakkor kettős finanszírozás történt, és a vádlottak –két nőgyógyász és egy asszisztens - összességében több millió forinttal megkárosították a pácienseket, mert olyan orvosi ellátásra, illetve olyan szolgáltatás kifizetésére késztették a betegeket, amelyeket valójában az OEP fedezett.
A hiszteroszkópia és a laparoszkópia például két külön műtét, de modern gépekkel egyszerre, egy altatásban is el lehet végezni, az OEP finanszírozási rendszere azonban ezt nem képes felismerni: az egyik beavatkozást fizeti, a másikat viszont a betegnek kell állnia. Vagyis finanszírozott keretek között egy ilyen beavatkozást el lehet végezni két lépésben, sok beteg azonban még annak árán is egyszerre szeretne túlesni rajta, hogy így egy részét saját zsebből kell kifizetnie. A lézer használata szintén olyan modern eljárásnak minősül, amelynek jelentős előnyei vannak és amelynek használatát az OEP szinten nem finanszírozza . Az orvosok által végzett műtétek nagy része lézersebészeti műtét volt, melynek használatát a páciens kérte. Az ügyben készült OEP-szakvélemény a 88 esetet átvizsgálva arra jutott, hogy a kettős finanszírozás nem igazolható.
A vádlottak ügyvédje, Zamecsnik Péter szerint a bűncselekmény gyanúja tulajdonképpen a nyomozóhatóság ellen merülhet fel, hiszen annak ellenére, hogy az OEP szakvéleménye kimondta, hogy nem igazolható a kettős finanszírozás ezeknek a műtéteknek az esetében, nem ejtették a vádat. A 2011. óta húzódó perben június elején várható ítélet. A bíróságnak arról kell döntenie, hogy csalást követtek-e el az orvosok, vagy szabályosan történt-e az eljárások finanszírozása.
Az ügy egyik vádlottja, Vereczkey Attila szerint a rendszer, amelyre most a vádiratban ráhúzták a csalás vádját, ma már része a magyar egészségügynek. Szabályozás sem most, sem akkor nem létezett arra, hogy a magánorvosi szál pontosan milyen kritériumok alapján épülhet be az állami kórházi ellátásba. Vereczkey Attila ugyanakkor azt mondja, a rendszer egy kollektív döntési és jóváhagyási folyamatnak köszönhetően működött. A kiépítésében részt vett a kórházigazgató és a magánorvosi cég mellett a kórház menedzsmentje is, az ő közreműködésükkel, és a Fővárosi Önkormányzat jóváhagyásával született meg végül az a szerződés, amelyet a cég a kórházzal kötött az endoszkópos torony megvásárlására, az OEP-finanszírozás elosztására, illetve az olyan műtétek elvégzésére, amelyeket nem az OEP finanszírozott. A kórház és a cég közötti szerződés értelmében az OEP-től kapott pénz 40 százaléka jutott a magáncégnek, a többi a kórházé lett. Ez a magyar kórházakban megszokott módja a szerződésnek a közfinanszírozott ellátásokra.
Vereczkey Attila szerint a szabályozatlanság mellett az ügy rávilágít a magyar egészségügy egy másik jelentős hiányosságára: arra, hogy a külföldön már eredményesen alkalmazott innovációk behozatalának és beépítésének a folyamata tulajdonképpen nem létezik. Különösen érvényes ez a reprodukciós medicinára, amely modern területnek számít, viszont elmaradott környezetben aligha tud fejlődni.
„Az egészségügy szabályozása és finanszírozása legalább húsz évvel van lemaradva a nemzetközi színvonalhoz, és trendekhez képest” – állítja Vereczkey Attila. Technikai kérdésnek tűnhet, hogy egy miómát hasi műtéttel, vagy endoszkópos módszerrel, három lyukon át távolítanak-e el, de a két módszer között elég komoly szakmai különbség is van. „Nem mindegy, hogy egy csúcs BMW-vel vagy egy Trabanttal ütközünk, mert lényegesen eltérnek a túlélési esélyeink” – érzékeltette a jobb egészségügyi szolgáltatások és az újabb módszerek alkalmazásának előnyeit.
Vereczkey Attilát szemmel láthatóan szenvedélyesen foglalkoztatja, hogy „kinek az érdeke fenntartani a középszerű magyar egészségügyet”. A hamarosan lezáruló per szerinte azért lehet majd precedensértékű, mert legalizálhatja azt a rendszert, amelyben közkórházakban egyes résztevékenységeket magánszolgáltatók végeznek, vagyis egy beteg egy beavatkozás során több magáncéggel is találkozhat. Vereczkey szerint egy ilyen rendszernek mindenképpen az előnye, hogy lehetőséget ad a szolgáltatások javítására.
„A magyar betegeknek is joguk van ahhoz, hogy a gyógyításuk során a legmodernebb eljárásokat alkalmazzák. Végre ki kellene mondani, hogy szükség van az innovációra a magyar egészségügyben, hogy egy betegnek ne kelljen kimennie több millió forintért Svájcba vagy Ausztriába, ha egy súlyos endometriózis műtétje után nem akar az élete végéig vizelettartási problémákkal küzdeni” – mondott egy gyakorlati példát.
