Nem találják a középosztályt a magyar társadalom új térképén

2014.06.12. 15:53

Egy új kutatás azt próbálta felmérni, milyen társadalmi osztályok léteznek jelenleg Magyarországon. A társadalom szerkezete körte alakú: a szűk felső rész, az elit és a felső középosztály alatt van a társadalom nagyobb része, a vidéki értelmiségtől a leszakadtakig. A nagy többség csak küszködik, és egyre mélyebbre kerül.

Egy 2013-ban közzétett brit társadalmi felmérés (Great British Class Survey) módszertanát részben átvéve Magyarországon is megpróbálták felmérni, milyen társadalmi osztályok alakultak ki nálunk a rendszerváltozás óta. A Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontja (MTA TK) és a GfK Hungária munkatársai közel 14 ezer online kérdőív (ezek az Origón is elérhetők voltak idén február–márciusban) és 1000 személyes kikérdezés alapján vonták le következtetéseiket. A személyes kikérdezés reprezentatív minta volt, ezért ezt nagyobb súllyal vették figyelembe. Az online válaszadási lehetőség egyik előnye az volt, hogy nem maradtak teljesen rejtve a külföldön munkát vállalók sem.

Gazdasági, kulturális és kapcsolati tőke

Az Osztálylétszám 2014 című felmérés újdonsága, hogy nem pusztán a munkaerőpiacon betöltött helyzetet vették figyelembe a válaszadók társadalmi pozíciójának meghatározásához (hiszen itt sokan nincsenek jelen, illetve pusztán ennek alapján nehéz azonosítani kis létszámú csoportokat). Ehelyett a felmérésben részt vevők gazdasági, kulturális és kapcsolati tőkéjét próbálták felmérni. Mit jelent ez?

A kutatócsoport tájékoztatása szerint gazdasági tőke alatt a jövedelmet – így rendszeres havi fizetést –, illetve az ingatlant és a megtakarításokat is magukba foglaló összetevőket vizsgálták. A kulturális tőke jelenti egyfelől a magas kultúra fogyasztását (színház, múzeum, komolyzene, könyvek), másfelől pedig az újkultúra fogyasztását (például internetezés, közösségi oldalak látogatása, szabadidős sportokba bekapcsolódás stb.). A kapcsolati tőke egyik formája mennyiségi (ismerősök száma), a másik pedig inkább ezen ismerősök társadalmi helyzete (például ismer-e fodrászt, bankárt, tanárt, politikust stb., és kérhet-e tőle segítséget).

A brit felméréshez képest a kérdőív egyik magyar sajátossága az volt, hogy rákérdezett az adósságokra is, ami az alsó társadalmi csoportokat keményen sújtja.

Farnehéz a magyar társadalom

Mik a felmérés legfontosabb megállapításai? Amint azt Róbert Péter professzor, a kutatócsoport vezetője csütörtökön elmondta, az egyik legfontosabb az, hogy nem következett be a magyar társadalom középosztályosodási folyamata (pedig a 2000-es évek elején ezt várták).

A felmérés alapján óriási a szakadék a főváros/nagyváros és a kisváros/falu között. A felsőbb társadalmi osztályok tagjai jellemzően fővárosi/nagyvárosi lakóhelyen élnek, és magasan iskolázottak, míg a vidéki kisvárosi/falusi lét, valamint a képzettség hiánya szinte determinálja az alsóbb osztályhoz való tartozást.

A magyar társadalom „farnehéz”, ami azt jelenti, hogy az alsó rétegek felé húz, és az alsóbb rétegekből felfelé lépni nagyon nehéz.

Ezt érzékelteti a kutatócsoport által kiadott grafika, amely körte formájú társadalmi szerkezetet mutat, az azonosított csoportok százalékos arányával:

Forrás: GfK

Az elittől a kádári kisemberen át a leszakadtakig

Mi jellemző az egyes csoportokra? A kutatók tájékoztatása szerint jelenleg a következőképpen tagolódik a magyar társadalom (a kutatócsoport egy adatsort is rendelkezésünkre bocsátott, amely itt érhető el):

Elit (2 százalék, legfeljebb 200 000 ember)

Gazdagok és a magas kultúra különböző szegmenseinek fogyasztói, ugyanakkor kapcsolati szempontból zárt csoport. Nagyon magas a körükben a felsőfokú végzettségűek és a budapestiek aránya, státuszuk gyakorlatilag „örökletes”, hiszen már a szüleik is hasonló társadalmi körülmények között éltek. Néhány érdekesebb adat: 52%-uk felsőfokú végzettségű, átlagéletkoruk 45,1 év; háztartási nettó összjövedelmük 300 ezer és 1 millió forint között van, illetve ennél magasabb; 53%-uk házas, 16%-uk elvált; 45%-uk Budapesten, 40%-uk megyei jogú városban él; lakásértékük átlaga 21,5 millió forint; 70%-uk volt külföldön nyaralni az elmúlt évben.

Felső közép (10,5 százalék, szűk egymillió ember)

Fővárosi és nagyvárosi lakóhelyen élnek, mind a gazdasági, kulturális és kapcsolati tőke terén jó eredményeket mutatnak. Magasan képzettek, sok embert ismernek, és a kapcsolataikat jól is használják. Rendszeresen járnak színházba, sok szabadidővel rendelkeznek, sportolnak, aktív közösségi életet élnek.

Feltörekvő fiatalok (6 százalék, mintegy félmillió ember)

Ők azok a fiatalok, akik jelenleg főleg még a szüleik pénztárcáját használják a mindennapokban, de tudásuk, saját és szüleik kapcsolatai révén bennük van a jövő ígérete – bármi lehet belőlük. Az összes társadalmi csoport közül ők az újtőke maximális felhasználói: a tudásmenedzsment, az információkezelés vagy a személyes kapcsolatok működtetésének gurui. A csoport egy részét a fiatalos attitűddel rendelkező középkorúak alkotják. Várhatóan az elitben vagy a felső középosztályban fognak kikötni.

Vidéki értelmiség (7 százalék, 600 000–700 000 ember)

A vidéki értelmiség mindennel rendelkezik, amivel a felsőbb társadalmi osztályok, de mindenből kevesebb van neki. Ők a kisvárosi tanárok, orvosok, helyi közéleti szereplők, akik mindenkit ismernek. Átlagos, de biztonságos jövedelemmel rendelkeznek, járnak nyaralni, magas a kultúra iránti igényük, többnyire állami alkalmazottak vagy vállalkozók. Mindenáron megpróbálnak szinten maradni.

Kádári kisember (17 százalék, mintegy másfél millió ember)

A kádári kisember „éldegél”. A mindennapokban nehezen, de kijön a jövedelméből, nyaralni nem jár, alig beszél idegen nyelvet, inkább állami munkahelyen dolgozik, ahol irodai foglalkozást űz. Főleg kisebb településen él. Jellemzően idősebb emberek, aki a lecsúszás ellen küzdenek, nem mindig sikerrel.

Sodródók (18 százalék, 1,6–1,7 millió ember)

A feltörekvő fiatalok mellett a másik fiatalos réteget a sodródók adják, akiknek a szülei nem az elitbe, hanem a középosztályba tartoznak. Képzetlenebbek, nincs elég kapcsolatuk (sem személyes, sem szervezeti), nem járnak színházba, nem olvasnak könyveket, viszont nagyon otthon vannak az újkultúrában. A mindennapoknak élnek, ugyanakkor újkultúra-tudásuk (internet) akár feljebb is viheti őket a társadalomban. A réteg fiataljainak egy jelentős része a „mamahotel” viszonylagos biztonságában él. Perspektívájuk a kádári kisember és a munkások csoportja.

Munkások (16,5 százalék, mintegy másfél millió ember)

A réteg tagjai döntően szakmunkás végzettségűek, viszonylag sok embert ismernek, de a kötődéseik alacsony presztízsűek. Kis vagyonnal, jövedelemmel rendelkeznek, és egyáltalán nem fogyasztanak kultúrát, barátokkal ritkán járnak össze, leginkább az otthonukban szórakoznak, tévéznek. A munkásokat a leszakadtaktól egyetlen tényező különbözteti meg: az idetartozóknak van munkájuk, azonban amint elveszítik az állásukat – tartalékok híján – azonnal a leszakadtak osztályába kerülnek át.

Leszakadtak (23 százalék, bő kétmillió ember)

A magyar társadalom létszám szerint legnagyobb rétege a leszakadtak köre. Nem csupán anyagi, jövedelmi, vagyoni helyzetük rendkívül kedvezőtlen, de kapcsolatszegények is, kultúrafogyasztásuk pedig elhanyagolható. Jelentős körükben a szakképzetlenek aránya: ha dolgoznak, fizikai vagy mezőgazdasági munkát végeznek, de leginkább munkanélküliek, közfoglalkoztatottak, segélyezettek, és magas körükben a rokkantak, illetve az öregségi nyugdíjasok aránya. Megállapítható, hogy a szüleik is hasonló jellemzőkkel bírnak, azaz a legalsó réteg is újratermeli önmagát.

Főleg a társadalom alsóbb csoportjaiban jelennek meg az önmagukat romaként meghatározó válaszadók.

Adatok: 39% legfeljebb alapfok, 28% szakmunkás, 29% érettségi végzettség; háztartási nettó összjövedelem: 8% 60 ezer alatt, 26% 61–90 ezer, 19% 91–120 ezer, 14% 121–150 ezer; családi állapot: 14%-uknak élettársa van, 35%-uk házas, 13% elvált, 12% özvegy; roma származásúnak mondja magát: 11%; lakásérték: 7,1 millió forint; 3%-uk volt nyaralni külföldön az elmúlt évben.

A többi csoport adatait ide kattintva nézheti meg.

Gyenge osztálytudat

Az osztály-hovatartozás érzete Magyarországon nem erős: saját bevallása alapján a magyar társadalom alig valamivel több, mint fele tartja magát valamely osztályhoz tartozónak (58 százalék). Akik úgy érzik, tartoznak valamilyen osztályhoz, azok inkább a közép-alsóközép osztályokhoz sorolják magukat. A legalsóbb és egyben legnépesebb társadalmi osztályba tartozónak kevesen vallották magukat – vélhetően nem szeretik magukat e csoportban látni, ezért aztán inkább úgy tekintik, nem tartoznak semmilyen osztályhoz.

Nincs önmagát elitként definiáló közösségünk sem, a felső középosztályba pedig saját bevallása alapján három százalék tartozik, miközben az elit és a felső középosztály összesen a társadalom 12,5 százalékát adja a felmérés szerint. Az önbevallásról szóló adatok szerint a válaszadók nem szívesen sorolják magukat az alsó és felső társadalmi osztályokba.

A kutatócsoport is elismeri, hogy a felmérés nem ad tökéletes képet a társadalomról, de ehhez hasonló kaliberű kutatás jó pár éve nem készült itthon. Számunkra meglepő például a felső középosztály magas részaránya, és feltűnő az is, hogy a munkásokat nem rétegzi további csoportokra. Érdekes lenne ismerni a jövedelmeket, illetve a csoportokon belüli pontos korösszetételt is. Az adatok tudományos feldolgozása még zajlik, a felmérés pontos eredményeit később közlik majd.