Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Tegnap volt egy frakcióülésünk, és ott képviselőtársaim közül többen is azt hangsúlyozták, hogy ha tudunk még most, a várhatóan július 4-i utolsó ülésnapig tenni valamit az ügyben, akár házszabálytól eltéréssel, az ellenzék támogatását is elnyerve, akkor, ha lehet, tegyük meg. Nem biztos, hogy ez egyetlenegy törvénnyel megoldható, ha pedig több törvényre van szükség, akkor az azonnali segítséget nyújtót már júliusban el tudjuk fogadni. A szándék ez, meglátjuk, hogy sikerül-e.
A szándék az, hogy az idei évben ezt az ügyet véglegesen lezárjuk, és a devizahiteleket a piacról, úgy ahogy azt a választási kampányban ígértük, kivezessük.
Van olyan terület, ahol olyan nagyon nagy feladata nem maradt a törvényhozásnak, hiszen ha belegondolunk, azért a Kúria döntése egyértelművé tette, hogy az árfolyamrés alkalmazása törvénytelen volt. Ilyen értelemben ezzel a pénzzel a bankoknak a hitelfelvevők felé el kell számolniuk. És szintén elég világos a Kúria döntése abban, hogy az egyoldalú kamatemelés is az esetek szinte mindegyikében jogellenes volt, illetve a bankoknak olyan jellegű előzetes tájékoztatást kellene bizonyítaniuk, ami az esetek nyilvánvalóan döntő többségében nem történt meg.
A károsultak szervezeteivel érdemes egyeztetni, ebben a két pontban a bankokkal olyan nagyon nagy egyeztetésekre nincs szükség. Persze a bankszövetség véleményét meg lehet hallgatni, de itt van egy bírósági ítélet, amely az ő gyakorlatukat teljesen világosan, egyértelműen jogellenesnek mondja ki.
Hogyha még van hátra a tőketörlesztésből idő, tehát valaki még nem fizette vissza teljes egészében a hitelösszeget, akkor nyilván az is megoldás, hogy ez a még hátralékos tőkét csökkentse, és így kevesebbet kelljen visszafizetni. Ott, ahol már ez az időszak lezárult, a hitelt törlesztette a hitelfelvevő, ott természetesen egy összegben kell a bankoknak ezt a pénzt visszafizetniük.
Mindenkit érinteni fog, akinek fennálló devizahitel-tartozása van. Sőt, azokat is érintenie kell, akiknek az elévülési időn belül járt le a hitele. A törvényhozásnak itt csak technikai kérdésekről kell döntenie, a többi kérdésben a Kúria ítélete irányadó.
Ez egy technikai kérdés, miután a nagy többségnél nem arról van szó, hogy vissza kell utalni, hanem még folyamatban lévő szerződésről beszélünk. Ahol a tőketörlesztés lezárult, ott a lehető leghamarabb kell ezt a pénzt a bankoknak visszafizetniük. Ennek viszont nincs köze az önkormányzati választás most még nem is ismert időpontjához.
Ma már minden lehet jó vagy rossz kampányeszköz, de ha születik egy bírósági ítélet, akkor annak a végrehajtása nem kell, hogy a kampány része legyen.
Igen, mindaz, amit nem tudunk most megoldani a rendkívüli ülésszakban július elejéig, arra a frakció a szeptemberi frakcióülésén szeretne végleges, egyértelmű választ adni.
Egyelőre semmit nem zárnék ki. Miután a kúria döntése alig egy héttel ezelőtt született meg, a könnyebb része – és a frakció is ilyen igényt támasztott a kormánnyal szemben –, az az, hogy közvetlenül a Kúria döntéséből eredő következményeknek megfelelő jogszabályt nyújtsuk be az Országgyűlés elé. Ami ezen túlmutat, a devizahitelek végleges kivezetése, ahhoz szükség van a nyári időszakra, ott szükség van egyeztetésre a hitelfelvevők érdek-képviseleti szervezeteivel, bankszövetséggel, hogy szeptemberben a frakció egy kellően megalapozott döntést hagyhasson jóvá.
Mindenki számol egyelőre, de végleges eredménye ennek kormányzati részről nincs, a sajtóban megjelentek bizonyos becslések, azt még nem tudom megmondani, hogy ezek mennyire helytállóak. Ma a Magyar Nemzeti Banknál vannak a kereskedelmi bankokra vonatkozó olyan adatok, amelyek segítségével a két kúriai határozat, valamint a kivezetés következményei kiszámolhatók. De hangsúlyozom: nincs mozgásterünk. Tehát ha a Kúria döntése értelmében valami jogellenes volt, akkor két lehetőség van. Az egyik, hogy az Országgyűlés nem alkot törvényt, és akkor ebben az esetben a bíróságokat perek tízezrei fogják elárasztani előre garantált végeredmény mellett, ami sokkal rosszabb lesz az államnak, a bíróságnak és a bankoknak is. A másik lehetőség pedig az, hogy alkotunk egy olyan törvényt, amelyik szabályozza ezt az eljárást és a jogellenesség következményeit. De itt másodlagos az, hogy itt ennek milyen következménye van, mert egy jogállamban egy bírósági ítéletet végre kell hajtani, akkor is, ha ez esetleg – mint most ebben a konkrét esetben a bankokra nézve – terhes.
Az Országgyűlés azért is fogad el olyan törvényt, amely valamennyi banknál vezetett befektetést biztonságba helyez, és egyébként azért is van ezekre a befektetésekre állami garancia, hogy föl se merülhessen, az hogy bárki a saját pénzét ne tudja biztonságban Magyarországon.
Biztos, hogy ha ingatlant terhel a jelzálogjog, tehát ha a devizahitel-szerződés megkötését követően ingatlanra alapítottak jelzálogjogot, akkor függetlenül attól, hogy az szabad felhasználású vagy lakáscélú volt, erre ki kell, hogy terjedjen. Egész egyszerűen azért, mert miután a kamatok között nagy különbség nem volt, az ilyen jellegű hitelek több mint 90 százalékát szintén ingatlan vásárlására, építésére, felújítására használták fel, és itt is az ingatlan kerül veszélybe, ha valaki a törlesztőrészletek megemelkedése miatt nem tud megfelelően törleszteni.
Természetesen. Eddig is gondolkoztunk ilyen megoldásokon. A jelenlegi helyzetbe úgy jutottunk el, hogy részben van egy olyan árfolyamgát, ahol 180 ezren tudnak most már alacsonyabb törlesztőrészletek mellett eleget tenni a hitelfizetési kötelezettségüknek. Részben volt a végtörlesztés, ahol szintén 160 ezren éltek ezzel a lehetőséggel, egyszer és mindenkorra lezárták ezt a hitelügyletet, ezentúl pedig az eszközkezelő nyújtott viszonylag sokak, mintegy 10 ezer ember számára olyan megoldást, hogy ha az ingatlanát elvesztette volna, akkor az állam megvette, és kedvezményesen adta bérbe neki. Szeretnénk természetesen mindenkinek megoldást kínálni, azoknak is, akiknél az eszközkezelő által kínált megoldás nem volt megfelelő.
Egy dolog biztos: az, hogy ha valaki felvesz egy hitelt, természetesen ki kell, hogy fizesse. A baj onnantól van, ha a törlesztőrészlet a többszöröse annak, mint amit korábban vállalt. Arról évek óta folyik a vita, hogy ki viseli ezért a felelősséget. Mi úgy gondoljuk, hogy van a korábbi kormányoknak, ha úgy tetszik a magyar államnak, a bankfelügyelet egészének felelőssége abban, hogy egy ilyen helyzet előállhatott. De legalább ekkora, sőt szerintem lényegesen nagyobb a bankok felelőssége, akik ezt a hitelezési gyakorlatot kialakították. Nyilván nem ugyanannyi az információja egy kereskedelmi banknak a pénzügyi folyamatokról, mint egy hitelfelvevőnek, aki szeretne minél kevesebbet fizetni. Legyünk őszinték, a tájékoztatás ugyan kiterjedt arra, hogy az árfolyamkockázat miatt a törlesztőrészlet nem fix, de ha valaki rákérdezett, hogy ez pontosan mit jelent, azt mondták neki, hogy lehet ez 5-10 százalékkal kevesebb is, meg több is. Ehhez képest sokan azzal szembesültek, hogy 250–300 százalékkal nőtt meg a törlesztőrészletük, és egyidejűleg még a bank is jogellenesen élt azzal, hogy a kamatokat megemelte. Ebben a helyzetben odáig azért lehet igazságot tenni, már végrehajtási szakban lévő ingatlanoknál is, hogy tudunk-e olyan megoldást, amelyben az eredeti törlesztőrészlethez hasonló törlesztés mellett a hitelező az ingatlanát visszakaphatja, vagy a végrehajtási eljárást esetleg el lehet halasztani.
Keressük a megoldásokat. Ha lenne mindenre kiterjedő, teljes körű megoldás, akkor ezt a törvényt már benyújtottuk volna. Miután még végleges döntés nincs, csak azt a szándékot tudom rögzíteni, hogy év végére nem lesz Magyarországon devizahiteles.
Azt remélem, hogy sokan lesznek, akik a megoldást követően olyan helyzetbe kerülnek, hogy a fizetési kötelezettségüknek majd eleget tudnak tenni.
Varga Mihály a bankszövetséggel tárgyalt
